„Ismerd meg önmagad!” (Delphoi jósda) - ókori bölcselet

A karriertervezés elengedhetetlen feltétele önmagunk megismerése, értékelése! A hatás és kölcsönhatás eszköze saját magunk vagyunk Munkánk során más és más viselkedéshez kell igazodnunk, újabb és újabb helyzetekben kell helytállnunk

Önismeret A szó az önmagunkról való tudást jelöli, azt, hogy: ismerjük képességeinket, adottságainkat, vágyainkat, céljainkat, tudatában vagyunk személyiségünk pozitívumainak, de korlátainak, hiányosságainak is (Dévai Margit).

Önismeret szintjei Az önismeret „felszíne” Önismeret „mélyebb” szintje Az önismeret „társas” szintje

Az önismeret „felszíne” Milyen adottságaim, képességeim vannak? Milyen tudással, ismeretekkel rendelkezem? Mi érdekel, mik a céljaim? Milyen az akaraterőm, kitartásom? Mennyire bírom el a feszültségeket, kudarcokat?

Az önismeret „mélyebb” szintje Milyen élmények, történések alakították ki jelenlegi viszonyulásaimat? Honnan erednek és mire irányulnak indítékaim, vágyaim, hogyan nyilvánulnak meg ezek? Viselkedésem mennyire van összhangban szándékaimmal, céljaimmal?

Önismeret „társas” szintje Hogyan tudok megfelelni az irántam támasztott követelményeknek? Milyen vagyok a különböző társadalmi szerepeimben? (barátként, gyermekként...) Milyen hatást váltok ki az emberekből? Hogyan látnak engem mások? Mennyire egyezik az a kép, amit mások rólam alkotnak, azzal, amit én önmagamról kialakítottam?

Énkép értelmezései  Az önértékelés eredménye az önmagunkról alkotott kép, azaz az ÉNKÉP.  Az énkép az énről való tudásunkat, önmagunkkal kapcsolatos ismereteinket jelenti, melyek egyidejűleg magukban foglalják testi énünket, szociális szerepeinket, különböző csoportokban betöltött tagságunkat, vágyainkat, értékrendszerünket. (Sallay)

Az énkép kialakulását meghatározó tényezők Testkép: Testünkkel kapcsolatos meglátásaink, elvárásaink. Morális énkép: Magunkkal, viselkedésünkkel szemben támasztott erkölcsi követelményrendszer Individuális énkép: Képességeikkel, adottságainkkal kapcsolatos elvárásaink, ill. tehetségünk elfogadtatása környezetünkkel. Családi énkép: A családi légkörrel, nevelési stílusokkal összefüggő normarendszerünk. Szociális énkép: A partnerkapcsolatok milyenségével, a csoporthoz tartozás erősségével, szerepével kapcsolatos nézeteink.

Énreprezentáció három eleme Az aktuális énkép (azok a tulajdonságok, amelyekkel éppen jellemezzük magunkat), Ideális énkép (tulajdonságok, melyeket birtokolni szeretnénk) Kell(ene) énkép (tulajdonságok, amelyekről azt gondoljuk, hogy kell, illetve kellene birtokolnunk), utóbbi kettő képezi a lehetséges énképet

Önértékelés Olyan értékítélet, amelyet magunkról megfogalmazunk és hosszabb ideig fenntartunk. Az önmagunkkal kapcsolatos érzelmeinket, értékítéleteinket foglalja magában, és énfogalmunkhoz hasonlóan a társas összehasonlítástól függ.

Pozitív önértékelés A szeretetteljes családi légkör, ahol a sikerek hangsúlyozása, a jutalmazás dominál, a gyermekben pozitív önértékelést alakít ki.

Pozitív önértékelésű személyek Kevésbé veszik észre saját negatív tulajdonságaikat. Nem nagyon érzékenyek a külső „vészjelzésekkel” szemben (inkább kicsinyítik, mintsem felnagyítják azokat). Jó viszonyra törekszenek környezetükkel. A konfliktusokat hajlamosak elsimítani. Képesek jól beilleszkedni a közösségbe.

Negatív önértékelés A feszült légkörű, türelmetlen, túl követelő családban, ahol a hibák hangsúlyozása, a büntetés dominál, a gyermekben negatív önértékelést alakíthat ki.

Negatív önértékelésű személyek Saját negatív tulajdonságait felnagyítja. Érzékenyen fogják fel a környezet negatív jelzéseit. Ingerlékenyek. Védekezésre, támadásra készek. Nehezen alkalmazkodnak.

A hétköznapi szituációkat a következő beállítódások alapján kezelhetjük ASSZERTÍV: önelfogadás, mások elfogadása, reális önértékelés, mások és önmagunk tisztelete, felelősségvállalás PASSZÍV: magát értéktelenebbnek tartja, (nem jó amit tesz), azt gondolja mások is ilyennek látják, úgy érzi kudarcot fog vallani, háttérbe vonul, nem képviseli az érdekeit, a konfliktusban megadja magát MANIPULATÍV: az egyén hátulról, ferde utakon próbálja elérni a céljait, mert nem bízik önmagában, se másokban; alacsony önértékelésű, és másokat sem tart sokra; gyanakszik, hogy mások is hasonlóképpen manipulálják AGRESSZÍV: az alacsony önértékelés kompenzálásaképpen kialakított látszólagos önbizalom, kiválónak látatja magát, mellette másokat alulértékelnek, nincs szükségük másra, és azt hiszik, hogy nem látszik, mennyire nincs önbizalmuk Mások viselkedését, tetteit és a különböző helyzeteket lehet értékelni, de egy-egy helyzet nem minősíti teljességében az egyént!

Önismeretszerzés módjai Forrása a többi ember: Metakommunikációs jelzések helyes értelmezése. (mimika, testtartás, hangnem, hanghordozás stb.) Őszinte, segítő barátokhoz, csoportokhoz tartozás. Család segítsége, támogatása. Önmegfigyelés. Kritikus helyzetekben szakember felkeresése (pszichológiai tanácsadás). Önismereti igény, önismereti csoportban való részvétel. Pszichológiai írások tanulmányozása. Pszichológiai kultúra (film, színház, könyv).

Önnevelés, önfejlesztés Az egyén önmagára irányuló tudatos, rendszeres munkája annak érdekében, hogy kiküszöbölje bizonyos hibáit, és olyan pozitív tulajdonságokat alakítson ki önmagában, amelyek megfelelnek a társadalom követelményeinek és személyes életterének.” (Kovaljov)

Mit tudhatok én magamról és mit tudhatnak rólam mások? JOHARI - ABLAK Mások ismerikNyílt terület - Mások számára észlelhető tulajdonságok. Vak terület - Mások észlelik, mi nem. Mások nem ismerik Rejtett terület - Mások előtt szándékosan elrejtett gondolatok, tulajdonságok. Ismeretlen terület - Viselkedések, cselekedetek tudattalan mozgatórugói. Én ismeremÉn nem ismerem

Önmenedzselés avagy saját magunk előtérbe helyezése  Az önmenedzselés legfontosabb lépése, hogy nem másokkal hitetem el, hogy milyen tökéletes vagyok az adott pozícióra, szerepre, kapcsolatra, hanem én magam, belül elhiszem.  saját magunkat tudatosan irányítjuk,  céljainkat magunk határozzuk meg,  életünket és szakmai tevékenységünket célorientáltan, rendszerezetten és ésszerűen tervezzük meg,  bevált módszerekkel és eszközökkel oldjuk meg problémáinkat,  az energiánkat, a rendelkezésre álló időnket, az eszközeinket hatékonyan és eredményesen osztjuk be és használjuk

Az önmenedzselés „filozófiája” - Sikerorientáltnak kell lennünk. - Ki kell alakítanunk egy átgondolt életkoncepciót. - Motiváltnak kell lenni. - Mindenhez pozitívan kell hozzáállni. - Nem mások, hanem mindig mi vagyunk elsősorban felelősek saját sikereinkért és kudarcainkért. - Dolgozni kell, nem pedig hagyni, hogy mások dolgoztassanak. - Tudjunk kikapcsolni/ kikapcsolódni. (nemcsak azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem a családért, a barátokért, a bánatért és az örömökért, amelyek mind hozzátartoznak életünk teljességéhez.

Rangsorold a következő életcélokat: 1. Vezető szerep 2. Szakértelem, kompetencia 3. Presztízs (tekintély, befolyás, hatalom) 4. Szolgálat (hasznosnak lenni) 5. Gazdagság 6. Függetlenség 7. Szeretet 8. Biztonság 9. Önmegvalósítás 10. Kötelesség 11. Örömök Az eredményen gondolkodj el: tényleg mit akarok? Az érvényesülésnek fontos feltétele, hogy pontosan tudjuk: hol állunk most és hova akarunk eljutni. ÉLETCÉL GYAKORLAT

Segítségként egy lista, az értékrend-kutatások forrásaiból: anyagi jólét – barátság – békés élet – békés világ – belső harmónia – családi biztonság – egészség – érdekes élet – gazdagság – hagyományok tisztelete – hatalom – hit – igazságosság – istenszeretet – jó állás – jóakarat – kreativitás – műveltség – népszerűség – önálló élet – önuralom – őszinteség – saját felelősség – segítőkészség – sikeres házasság – szabadság – szerelem – szórakozás – tanulás – társadalmi rend – vallásos hit – változatos élet – vidámság

Forrás: Törökné Beke Ida; Fergéné Mészáros Éva: Ki vagyok én? Biró Krisztina: Karriermenedzsment Köszönöm a figyelmet!