Kvalitatív kutatások az addiktológiában Rácz József MTA Pszichológiai Kutatóintézet

Kvalitatív kutatások Összefoglaló név Összefoglaló név Saját jogon, önálló tudomány: Saját jogon, önálló tudomány: tudományhatárokat nem tisztelő megismerési és értelmezési módszer tudományhatárokat nem tisztelő megismerési és értelmezési módszer a kutató reflexiója saját szerepével kapcsolatban a kutató reflexiója saját szerepével kapcsolatban

Droghasználattal kapcsolatos kvalitatív kutatások A kvalitatív drogkutatások célja - az EMCDDA ajánlása 1. elérni és tanulmányozni a rejtett droghasználó populációkat 2. megérteni a droghasználat élményét és jelentését + tanulmányozni a „kockázati magatartásokat” 3. megérteni a droghasználat szociális kontextusát 4. információkkal szolgálni kvantitatív kutatások tervezéséhez 5. kiegészíteni és egyben problematizálni a kvantitatív kutatások eredményeit 6. segítő szolgálatok értékelése – a résztvevők (droghasználók és segítők) szemszögéből, 7. közös hiedelem-struktúrák és betegség - felépülés narratívák hatása a segítő folyamatra 8. hatásos intervenciós stratégiákat kialakítani – hatni a drogpolitikára. Módszertani ajánlások NIDA: Qualitative Methods in Drug Abuse and HIV Research. NIDA: Qualitative Methods in Drug Abuse and HIV Research. Lambert, EZ, Ashery, RS, Needle, RH, eds. NIDA Research Monograph 157 EMCDDA: Understanding and responding to drug use: the role of qualitative research (Greenwood, G és Robertson, K, eds.) EMCDDA: Understanding and responding to drug use: the role of qualitative research (Greenwood, G és Robertson, K, eds.) Qualitative European Drug Research (QED, lásd: WHO: Guide to Drug Abuse Epidemiology (2000) WHO: Guide to Drug Abuse Epidemiology (2000) ENSZ: UNODC és UNAIDS programjai ENSZ: UNODC és UNAIDS programjai

Droghasználattal kapcsolatos kvalitatív kutatások de Quincey (1822): Egy angol ópiumevő vallomásai a droghatás az egyén személyiségében szerveződik a droghatás az egyén személyiségében szerveződik drogok és utazás – majd „belső utazás” összekapcsolódása drogok és utazás – majd „belső utazás” összekapcsolódása vallomás – gyónás --- betegség- és felépülési narratívák vallomás – gyónás --- betegség- és felépülési narratívák Droghasználattal kapcsolatos újabb kvalitatív kutatások Magyarországon partikultúra és acid-kultúra: Fejér Balázs droghasználók élettörténeti rekonstrukciói és a számukra fontos személyek szerepe (Propp): Péley Bernadett felépülési rituálék és narratívák: B. Erdős Márta, Kelemen Gábor és munkatársai ivási történetek tipizálása Frye és Propp szerint: Mitev Ariel kockázati magatartások (injekciós használók), drogos szcénák és drogos narratívák: Rácz József

Injekciós heroinhasználók életút narratívái: módszer Személyek: 90 injekciós droghasználó (18-30 évesek) 12 felépült injekciós droghasználó (25-30 évesek) Módszer: Félig-strukturált interjúk Félig-strukturált interjúk Grounded Theory (Glaser és Strauss, 1967): mintavétel + kódolás Grounded Theory (Glaser és Strauss, 1967): mintavétel + kódolás McAdams-i élettörténet és ágencia-kódolási rendszer McAdams-i élettörténet és ágencia-kódolási rendszer

A kódoláshoz használt fogalmak: Morális beszámoló (account): rossznak, nem vártnak, elítélendőnek tartott eseményekről való beszámoló rossznak, nem vártnak, elítélendőnek tartott eseményekről való beszámoló elszámoltathatóság és felelősségvállalás – kockázatos magatartások elszámoltathatóság és felelősségvállalás – kockázatos magatartásokÁgencia: önvédelem, önérvényesítés és önkiterjesztés (Bakan, 1966) önvédelem, önérvényesítés és önkiterjesztés (Bakan, 1966) önuralom, státusz/győzelem, teljesítmény/felelősség, empowerment önuralom, státusz/győzelem, teljesítmény/felelősség, empowerment (McAdams, 1985)

Kronotoposz A cselekvés térbeli és időbeli meghatározottságát egységbesűrítő kategória. „Itt maga az út mint centrális elem, az elbeszélés tere, a cselekvés vonatkozásában pedig az útonlét: Jézus az úton van, metaforikus értelemvonatkozásban, Jézus maga az út…E viszonyok narratív hermeneutikai vonatkozásai közül a folyamat és pillanat, mozgás és szemvillanásnyi szünet vagy megállított pillanat, kezdőpont, középpont, végpont összefüggéseit érintem” (Thomka, 2001, o.). J vagy H Eyck: Keresztvitel

TapasztalatokPali 33 éves; állami gondozásban nőtt fel; az utcán lakik; szállókon, foglalt házakban alszik, mindig máshol; jár tűcserébe; van két kislánya Hát gyerekkoromban… Tizen-tizennégy éves koromig még jó voltam, jó fiú voltam. Utána megszöktem az intézetből, akkor attól a perctől kezdve, nem tudom, maga az életem úgy megváltozott. És utána voltam úgy, hogy 16 évesen javítóintézetbe vittek. Ottan volt az, hogy mutattak nekünk egy ilyen drogos filmet. És abban láttam azt, hogy először a szipuzás meg a hasis meg ezek. És akkor elkezdtem a szipuzást 88. december 21-én., és utána 92-ben jött a hasis, 94-ben jött a marijuana, a füves cigi, 98-ban jött a heroin. A jó gyermekkort követően minden rosszra fordul: áldozati, kontaminációs, „ereszkedő” narratíva. Nem, hanem, maga azt, hogy az életszakaszomat nem az határozza meg mondjuk, csak az, hogy nem tudok dűlőre jutni az életemben, hogy.. Ha volna, ha lennének lehetőségek ahhoz, hogy haza tudnék menni a nővéremékhez vagy valakihez. De nem tudom, nekem van az mondjuk, hogy a barátaimat nézem. És azok is ugyanabba a cipőbe járnak, mint én. Ugyanaz: drogosok és az utcán vannak. És úgyhogy, nem tudom. Megmondom az őszintét. Felmentések sorozata rajzolja ki a narratívát.

És amikor kijöttem (a börtönből), nem tudtam mást csinálni. Kinn, kikerültem vissza az utcára. Ugyanúgy folytattam azt, amit elkezdtem. Pedig a börtönben még tervezgettem is, hogy jó, most abbahagyom a drogot, haza megyek, megváltozok, munka meg minden. Dehát nem. Nem nem nem, nem valósítottam meg azt az álmot, amit szerettem volna. Az lett volna a legszebb, tényleg, hogy abba hagyni tényleg, és akkor mást, mást csinálni. De nem tudtam mást. Ágencia (piros) – felmentés (kék) közötti oszcilláció mozgatja a narratívát: ez az oszcilláció mint retorikai eszköz viszi előre a narratívát! (Az életút narratíva utólagos rekonstrukció eredménye!) De, most is így vagyok, nincs mit tennem. Csak ilyen, én azt mondom, hogy semmittevő vagyok! Felmentések sorozata. Nehéz leállni róla. Ez tudod, hogy lenne jó, hogy leállnál róla? Hogyha elterelnének egy olyan szigetre, ahol nincsenek ilyen dolgok. De akkor is meg tudod csinálni, mert hogyha valaki már ismeri a növényeket, és megmondja, hogy ebből a növényből már mi jön ki, érted. Milyen gyanta-anyag, vagy valami, akkor is tudja. A dióba is van, akkor még a krumpliba is van olyan anyag, amit a kábítószerbe felhasználnak. Komolyan! Ágencia – felmentés oszcillálása…

Ezt nem csak 24 óra alatt lehet el-el, megtudni, hogy nincsen (drog), tudod, hogy most érted, már egyből lehet tudni, rá egy ilyen 5-6 óra múlva, ilyenkor kell, érted?! Amikor elmegy az ember, belövi magát, igaz, hogy akkor elkezd, mondjuk van vonal (díler) 10 órakor vagy 11 órakor belövi, utána úgy is van, hogy kell újra, érted? Kimész tarhálni, mert kell újra, kell újra, kell újra. Érted, utána megint jön három óra-négy órakor, utána megint kell egy este nyolc óra. Érted? Utána arra törekedni, hogy másnap meglegyen. És ez már három. Folyamatos jelen: a „kell” jelenidejűsége, ami beszippantja a jövőt, a múltat, a narratíva egészét. Áldozati narratíva, áldozatként való pozícionálás. − Arról mesélsz még, hogy mit jelent számodra a drog? Nekem a, számomra a drog, az egy élmény. Érted? Mert nem tudok nélküle élni. Ez egy olyan, hogy másnak az, hogy kocsit tudjon vezetni, érted? Én meg magamat vezetem. Saját önmagamat. Már nem tudom, már nem tudom azt mondani, hogy tegyem le. Nem tudom letenni, mert nem tudom letenni. Akkor tudnám letenni, mikor azt mondanám, hogy pff meghalok. És akkor már tudom, hogy itt a vége az egésznek. Ágencia (?) – felmentés oszcillálása: a droghasználat vége a narratíva, egyben az élet vége. Pali hangja (narratív perspektíva) helyett a drog (drogalitás) „hangját” halljuk és perspektíváját látjuk: „hatalomnélküliség”. Leszakadó dzsánki kronotoposz: ereszkedő narratíva, az életút látszólagos stádiumainak ismétlődése – folyamatos jelen (a „kell” csapdája), az utcán lét (mint egy térbeli pontba sűríthető tartózkodás), a felmentések sora, az ágencia hiánya.

Csanád 25 éves; felépült injekciós droghasználó; jelenleg segítő egy sorstárs közösségi programban Az életutam elindult valami más irányba, mint ami a normálisnak mondható…„rossz tanuló” kategóriába estem…ott van egy ilyen törés az életemben, ami – mondjuk – ezt a felhőtlen, boldog gyerekkort követte…nekem az első kipróbálás, az egy ilyen hatalmas találkozás vagy szerelem kezdete volt az anyaggal. És onnantól viszonylag következetesen és gyorsan léptem az anyagozás útjára. A jó gyermekkort követően minden rosszra fordul, ereszkedő narratív – nincs felmentés. És mi beálltunk, bent sztondultunk a szobában, a gyerek meg döntötte magába a mákteát, meg bevett valami 8-10 Noxyront, és reggelre meghalt. És akkor ez úgy szétrobbantotta ezt a társaságot, mindenki hazaköltözött, én is. Akkor ott találtam egy másik társaságot, akik ugyanúgy albérletben laktak, és ugyanúgy ilyen hippi, csöves, punk, nem tudom, mik voltak, és akkor hozzájuk költöztem. És akkor folytatódott ugyanez, csak már más arcokkal. És akkor ez évekig így ment. Tehát mindig társaságról társaságra, aztán már nem társaságokat, hanem embereket kerestem.

Aztán végül a nyolcadik évben már főként magányosan csináltam, mert már nem nagyon állt velem szóba senki. Tehát akkor már mindenkit lehúztam, már mindenkit átvertem, nem voltam egy jó fej, szórakoztató sem voltam. Szóval valahogy elmagányosodtam, törvényszerűen. Csóró is voltam. Szóval tényleg egy olyan fickó lettem a végére, aki már nem kell a kutyának sem, és még csak haragudni sem tudtam emiatt másra, mert tudtam, elég jól tudtam magamról, hogy nem vagyok egy nagy társaság, de úgy elvoltam az anyaggal. …nem vacakolok, nem félek a rendőröktől sem, hanem meg akarok halni. De úgy, hogy túladagolásban, tehát az anyagozástól. Na és, akkor ennek szellemében éltem az utolsó félévemet. És ezen a napon, amikor minden tökéletes volt, akkor csörrent meg a telefon, a komlóiak voltak, hogy még ma, ha le tudok menni, akkor fölvesznek. Történetek sora, lineáris és progresszív szerkesztésben (egyre súlyosabb a droghasználat és az elmagányosodás), felmentés vagy igazolás nélkül. Fordulópontok! És onnantól a sorsomat igazából a közösség kezébe adtam, egyszerűen felfeküdtem arra a hullámra, amit ott a közösség biztosított, és azon a hullámon megerősödtem, és így álltam le. Fordulópont: a közösség szerepe – de közben ágens marad. Új narratíva, a felépülési narratíva kezdődik, ami rövidesen összefonódik a segítő narratívával. Én is kezdtem felelősséget érezni azok iránt, akik újonnan jönnek. Ágens funkció - empowerment

Egyszer csak azt vettem észre, hogy én vagyok az az ember, aki képes vagyok arra, hogy egy bizonyos ügy érdekében egységbe tudjam ezt a 14 embert kovácsolni, és egy színdarabban, egy születésnapra, mindenki békében egy előadást létrehozzon. Ágens funkciók: önuralom, teljesítmény, empowerment (elbeszélői perspektíva-váltás). Kezdtem segítővé válni, vagy segítő fejjel gondolkodni. Én vagyok, aki vagyok, én O. Csanád vagyok, és az is akarok lenni - mondtam a nevem, nem baj? – az is akarok lenni. És emellett én lehetek terápiás, segítő, de végül is nem is számít ez. Én függő maradok, az identitásomban. Szeretnék. Ehhez ragaszkodom, hogy az elsődleges identitásom, az függő. Szenvedélybeteg. És akkor erre aztán pakolódhat felőlem a szak (szociális munkás). Jó, leszek egy szakember. De nem vagyok nagy véleménnyel a szakemberekről. Szörnyülködtem azon, hogy én is így néztem ki pár éve, és hogy így magamban fogtam a fejemet, hogy hú, milyen fazon voltam én. Én úgy tekintek erre a segítő csoportra, mint a személyiségem meghosszabbítására. Tehát nekem ez nem annyira munkahely. Lineáris narratíva, ágens szerepekkel. Narratív perspektívaváltás (jelen –múlt - jövő).

Sosem ijedtem meg én attól, hogy valami nem úgy megy, ahogy elképzeltem. És mindig rugalmasan tudtam váltani. És kitartottam. Tehát én azt gondolom, hogy ezek azok, amik úgy össze tudnak tartani egy munkát, ami közös. És mindig találtam társakat hozzá. Tehát az, hogy én most itt vagyok, az nem annyira a szakembereken múlt, mint a sorstársakon. Vagy, aki szakember ebbe az én utamba valamilyen módon belépett és változtatott rajtam, az viszont nem szakember minőségében tette ezt, hanem pusztán ember minőségében. Tehát én vagyok egy józan ember, aki abban lehetek biztos, hogy én 10 éve vagyok tiszta, hogy amit ebben a 10 évben csináltam, azt vélhetően nem rontottam el. Mert azért tudok tiszta lenni. És azért ebben nagyon sok tudatosság van, nagyon sok ösztönszerűség, mindenféle van. De hogy ezt a tapasztalatot, hogyha én átadom, azzal nem vétek hibát. Sorstárs segítő kronotoposz (lásd még AA kronotoposz): felépülő és segítő narratíva összefonódása, egyik nem lehet a másik nélkül. Minden jóra fordul: „hős” narratív, Csanád hangja (én-ek).

Csanád felépülési kronotoposzára emlékeztető mintázat:

függőség kell még belövöm MetaforaMetonímia egészség tiszta „fel” anyagos tiszta, józan, talpraállt tiszta és beteg Lineáris, szukcesszív – finalitás: narrációEgyidejű, szimultán Cezúra – megtörés: fordulópontDiszkontinuitás Az idő sűrűsödése (nem mechanikusElliptikus, törlés előrehaladás) Asszociatív, többjelentőségű értelemKövetkeztetés – a szabad asszociációt gátló Belső történések és állapotok verbalizációjaKülső történések és állapotok verbalizációja Átjárás a szimbolizáció, azon keresztül aNem nyújt interpretációs mozgásteret a befogadó számára metafizikus világkép felé („Komló”) A befogadó számára több és új jelentés:A befogadó számára megterhelő beteg = egészséges = felépült Szükségszerűség a kompozícióbanVéletlen a kompozícióban Lakoff és Jakobson, 1980 Berzeczky, 2006 Genette, 1972 Kövecses, 2002 Kognitív metafóra- elmélet Csanád Pál

Pali és Csanád életút elbeszélésének összehasonlítása A jó gyermekkort követően minden rosszra fordul, „ereszkedő” narratív: felmentések A jó gyermekkort követően minden rosszra fordul, áldozati, kontaminációs, „ereszkedő” narratíva Ágencia – felmentés közötti oszcilláció mozgatja a narratívát: ez az oszcillálóció mint retorikai eszköz viszi előre a narratívát! Történetek sora, lineáris és progresszív szerkesztésben (egyre súlyosabb a droghasználat és az elmagányosodás), felmentések és igazolás nélkül! Folyamatos jelen: a „kell” jelenidejűsége ágens marad. Áldozati narratíva, áldozatként való pozícionálás. Fordulópont: a közösség szerepe – de közben ami beszippantja a jövőt, a múltat, a narratíva egészét. Ágencia (?) – felmentés oszcillálása: a droghasználat vége a narratíva, egyben az élet vége. Pali „hangja” (narratív perspektíva) helyett a drog (drogalitás) „hangját” halljuk és perspektíváját látjuk: „hatalomnélküliség”. Új narratíva, a felépülési narratíva kezdődik, ami rövidesen összefonódik a segítő narratívával. Csanád „hangja”. Leszakadó dzsánki kronotoposz?: ereszkedő narratíva az életút látszólagos stádiumainak ismétlődése- folyamatos jelen (a „kell” csapdája); véletlenek; Csanád az utcán lét (mint egy térbeli pontba sűríthető tartózkodás), a felmentések sora, az ágencia hiánya. Sortárs segítő kronotoposz: felépülő és segítő narratíva összefonódása, egyik nem lehet a másik nélkül. Minden jóra fordul: „hős” narratíva,hangja (én-ek). A „jó” bekövetkezése szükségszerű (a narratíva szerint).

Az interjúkészítő szerepe: akinek Pali „végtelen történeteit” előadja: a kérdések történeteket generálnak, de az interjúvoló kívül marad az interjú terén: az interpretáció nehézségei. Az interjúkészítő szerepe: akinek Csanád a történeteit megformálja: a néhány kérdés az interjúkészítőt ragadja magával, az interjúvoló „dialógust” folytat az interjúalannyal. A terapeuta és a paciens közösen szerkesztett betegség-, illetve felépülési narratíváinak szerepe a gyógyulásban: az ágencia, a szerzői hang megjelenése. Folytatás…

Köszönöm a figyelmet!