„… bambulok, tornazsák az ölemben.” Emlékezet és anekdotikus elbeszélésmód Garaczi László Pompásan buszozunk! című regényében

Esterházy Péter: Pille és ganéj (Garaczi László: Tartsd a szemed a kígyón!) – 1989 – „Az irodalom veszít a presztízséből, mert veszít a fontosságából, ezt jó dolognak tartom, mert igaznak; eddig az irodalom volt, lehetett az egyetlen hely, amely emlékeztetett minket (ha olykor nagyon is felemás módon) elrabolt, elvesztett szabadságunkra – most majd lesz nekünk egy parlamentünk, majd az gondoskodik minderről, szabadság, egyenlőség, testvériség, az irodalom pedig megint az lesz, ami ebben az országban ritkán, irodalom, magával definiálván magát, s hogy hogyan, az is rejtély.”

I. Garaczi helye a kortárs magyar irodalomban – előzmények-hatások (1970-80-as évek) 1. neoavantgárd összművészet (pl. Erdély Miklós) 2. underground rockzene (pl. Kontroll Csoport) 3. posztmodern irodalom (pl. Esterházy Péter) a) „új próza” – Balassa Péter: A cselekmény rejtélye mint anekdotikus forma – „első fázis”: az epikai hagyomány felforgatása (Mészöly Miklós: Film / Esterházy: Termelési-regény) – „második fázis”: az epikai hagyomány megújítása (Mészöly: Megbocsátás / Nádas Péter: Emlékiratok könyve) b) „legújabb próza” – Károlyi Csaba: Beszéljünk Garacziról! – „szövegirodalom”: manierista elbeszélésmód, stílus, fantázia… (A ‘84-es kijárat szerzői: Garaczi, Kukorelly Endre, Márton László, Németh Gábor)

II. Fogadtatástörténeti kis színes „… ennek a gyagyaizmusnak csak humorral elviselhető, szomorú értelme van – a valóság az, aminek nincs értelme...” (Domokos Mátyás – 1986) „Ám Garaczi mindenekelőtt humorista, egy képzeletbeli Ludas Matyi kolumnistája.” (Bán Zoltán András – 1992) Akik idegenkednek az »új«, »fiatal« prózaíróktól, s egyáltalán nem tudják, hogy kivel (és mit) kezdjenek, azoknak ajánlom, ha jobb híján is, ezt a vékony kötetet. Sokszor jól fognak mulatni, és ez is valami.” (Kálmán C. György – 1992)

III. Garaczi írói alkata – „Jaj, minek is nőttem meg!” 1. játékos (’gyerekes’) kikezdése az irodalmi komolyságnak/-kodásnak (’felnőttségnek’): ~ Kosztolányi Dezső: Esti Kornél (1933): „fölszín” (↔ „mélység”/„búvár”) „ – Szóval útirajz lesz? – firtattam. – Vagy életrajz? // – Egyik sem. // – Regény? // – Isten ments! Minden regény így kezdődik: »Egy fiatalember ment a sötét utcán, feltűrt gallérral.« Aztán kiderül, hogy ez a feltűrt gallérú fiatalember a regényhős. Érdekcsigázás. Borzalmas.” 2. felfokozott érzékelés (~ tudatmódosító szerek) és ironikus reflexió együttállása: – „Ittam a mocsárból, hajrá, isten. Lenyúzom az ént. Mi ez a hülye zene. Ha ki bírnék menni innen.” 3. mondatszenvedély (~ neoavantgárd): – „A kígyó mint labirintus.” (~ Esterházy: „A posztmodern kelgyó enfarkába harap.”)

IV. A Pompásan buszozunk! helye az életműben 1. korai kisprózák: Plasztik (1985) Tartsd a szemed a kígyón! (1989) Nincs alvás! (1992) 2. regényciklus-szerűség (visszatekintő jellegű életrajziság): Mintha élnél. Egy lemúr vallomásai 1 (1995) – kora gyerekkor (+ rendszerváltozás ideje) Pompásan buszozunk! Egy lemúr vallomásai 2 (1998) – iskoláskor (+ ‘80-90-es évek) Arc és hátraarc. Egy lemúr vallomásai 3 (2010) – katonaság (+ gimnáziumi évek) Wünsch híd. Egy lemúr vallomásai (2015) – szövegtörmelékek iskoláskortól felnőttkorig

V. Műfaji kérdések Lehetséges műfajok: 1. vallomás (→ őszinteség?): önfeltárás + szerepjátszás – Ágoston, Rousseau, Bethlen Miklós, II. Rákóczi Ferenc… 2. emlékirat (→ pontosság?): emlékezés + felejtés – Casanova, Bethlen Kata, Kazinczy Ferenc, Márai Sándor… 3. regény (→ egyenes vonalú célirányultság?): történetmondás + közegtudatosság (emlékező regény / nevelődési regény / iskolaregény / naplóregény / ifjúsági regény /…) – Proust, Kassák Lajos, Nádas Péter, Borbély Szilárd…

VI. Műfaji-formai sémák kiforgatása 1. a ’vallomástevő én’ játéka a felnőtteskedő őszinteséggel: – a „lemúr” (jelentései: 1. ‘macskamajom’; 2. ‘szellem’) rejtőzködése, megfoghatatlansága 2. a ’vallomástevő én’ felnőttes egységének felszámolása: – a „lemúr” megkettőződése: én-elbeszélő + Lemur Miki (~ Esti Kornél) 3. a felnőtté válás hamis (célirányult és tanulságos) története helyett: – anekdotikusság és elmésség 4. megszokott időszerkezet fellazítása: – ugrások, váltások, átkötések, párhuzamok… „Menjünk el még a Népstadionba, nem vagyunk fáradtak. Tegnap volt válogatott meccs az NDK ellen…” – „Lemur Miki a Guns N’ Roses koncerten lép majd először a Népstadion gyepére húsz évvel később.” 5. keretszerűség maradványa: – a ‘bűn’ (csúzlizás) elkövetése – a büntetés elmaradása (!) (+ lezáró „Tausz Jutka”-anekdota)

VII. Közegtudatosság – „az elbeszélés nehézségei” 1. „lemúr”: egyszerre (felnőtt?) elbeszélő és (gyerek) szereplő: – távolságtapasztalatok (idő- és tudatbeli): „Kezet rajzolni a legnehezebb, rajzoló kezemmel lerajzolom nem rajzoló kezemet. Százszor lerajzoltam rajzoló kezemet, sosem sikerült.” [~ Franz Kafka: Jelentés az Akadémiának – majomból emberré válni (~ gyerekből felnőtté lenni): „Ma már persze csak emberi szavakkal ismételhetem el a majomként érzett dolgokat, torzítok is következésképpen, ám ha a hajdani majomigazságot elérni nem tudom is, semmi kétség, hogy legalábbis egy irányban van emlékezéseimével.” – Tandori Dezső fordítása] 2. elbeszélő meghatározatlan helye → felnőtt és gyerek nézőpontok keveredése: „Te zsidó, ez komoly sértésnek számít, nem úgy, mint a bárgyú hétköznapi antiszemitizmus szókészletében[!?] a számító fukarság szinonimája[!?], hanem a megalázás, az elveszettség, a mocskosság irracionális mélyfokaként[!?].”

VIII. Valóságábrázolás 1. Kádár-korszak (hatvanas évek) ábrázolása: – gyereknézőpont → ideológia, heroizmus, moralizálás stb. visszájára fordítása → szabadságtapasztalat → gyereknek lenni/maradni = szabadnak lenni/maradni – alakok és toposzok: Kádár János; Lumumba; Munkás, Paraszt és Értelmiségi örs… – „Hogy mire ez a készültség? A nép ellenségei miatt, mondja este apám. // A Vera néni például a napköziben népellenség?” 2. általánosabb gyerektapasztalatok ábrázolása: – család (katonatiszt apa) és iskola („Igazság néni”) – felnőttek („lenőttek”) világa (– az ellene elkövetett ‘bűn’) – szexualitás idegensége („Már csak sóhajtok, nem hinném, hogy ilyesmi lehetséges, de nem merek megszólalni.”) – halál („Fekete zászló a kapu fölött, Benkó Gyuszi elaludt a gumimatracon…”)

IX. Nyelv(i humor) 1. (’gyerekes’) önfeledtség és (’felnőttes’) tudatosság nyelvi elegye: – a felnőtté válás egyidejű kényszerének és értelmetlenségének nyelvi lenyomatai: – a korszakhoz kötött (felnőtt) viselkedés- és beszédformák paródiája – a korszakhoz kötött (felnőtt) nyelvi sémák ironikus újrahasznosítása 2. a (‘gyerekes’) szójáték mint az irodalmiság minimuma: – pl. nevek elmozdítása, helyzetbe hozása („Bácsi néni” és „Bácsi bácsi”) 3. gyereknyelv és hivatalos nyelv keveredése: – „... fejes vonalzóval veri a gyerekanyagot…” – „Az emberiségnek drukkolunk az imperializmussal és a természeti katasztrófákkal folytatott küzdelmében.”