Az egyeduralom kialakulása. A principátus és a császárság Tk. 15. és 17.

Az egyeduralom kialakulása. A principátus és a császárság kora Előzmények: a köztársaság válsága. Caesar és Octavianus: a triumvirátusok. A principátus: a köztársasági formákkal leplezett egyeduralom. A császárság virágkora (I–II. sz. közepe). Politikai és gazdasági hanyatlás (II–IV. sz.).

I. Előzmények: a köztársaság válsága. – pártharcok: Szenátori Párt ↔ Néppárt – kísérletek a széles tömegbázis megszervezésére → pl. ígéretek földosztásra (Gracchus-fivérek, Marius) – a nép kegyeit kereső politika: populizmus – „az erős kéz” utáni vágy → hadvezérek fellépése (Marius, Sulla) – Sulla diktatúrája (i. e. 80 –79): „rendcsinálás” – a Spartacus-féle rabszolgafelkelés (i. e. 73 –71)

I. Előzmények: a köztársaság válsága. (folyt.) Sulla

II. Caesar és Octavianus: a triumvirátusok. – Crassus és Pompeius: a rabszolgafelkelés leverői → tekintély – Caesar Gallia helytartója → tekintély Összefogásuk a szenátus ellen: triumvirátus (= „három férfi szövetsége”, i. e. 60) A cél: támogatni egymást a tisztségek megszerzésében

II. Caesar és Octavianus: a triumvirátusok. (folyt.) A triumvirátus felbomlása 1. Crassus † egy hadjárat során. 2. Caeasr növekvő tekintélye: Pompeius a szenátus oldalára áll Polgárháború és hatalomátvétel 1. A szenátus hazarendeli Caesart. 2. Caesar hazatér – serege élén 3. Caesar győzelmei. (A döntő ütközet Pompeius ellen: Pharszalosz, i. e. 48)

II. Caesar és Octavianus: a triumvirátusok. (folyt.) Caesar: örökös diktátor (i. e. 48 – 44) Intézkedései: – a szenátus felhígítása saját híveivel – földosztás – a polgárjog kiterjesztése – naptárreform (mindmáig Julianus-naptár!) → népszerűség (de nem a szenátus körében!) De! A köztársasági hagyomány semmibevétele → összeesküvés, Caesar meggyilkolása

II. Caesar és Octavianus: a triumvirátusok. (folyt.) – Caesar †-a után is gyenge maradt a köztársaságpártiak befolyása → a Caesar köréhez tartozó politikus-hadvezérek fellépése A második triumvirátus (i. e. 43) Octavianus (Caesar unokaöccse) Antonius Lepidus

II. Caesar és Octavianus: a triumvirátusok. (folyt.) A triumvirátustól az egyeduralomig: 1. A köztársaságpártiak legyőzése (Philippi, i. e. 42) 2. A birodalom elosztása 3. Lepidus háttérbe szorulása 4. Antonius és Octavianus: ismét polgárháború A döntő ütközet: Actium, i. e. 31 (tengeri csata)

III. A principátus rendszere Levonta a tanulságot Caesar bukásából → a köztársasági formák megtartása Principátus (a princeps = „első polgár” szóból): a köztársasági formákkal leplezett egyeduralom. Tisztséghalmozás: – consul – néptribunus – censor – pontifex maximus

III. A principátus rendszere (folyt.) – együttműködése a szenátussal: tisztségek és jól jövedelmező állások juttatása – a köztársasági hagyományok ápolása – puritán életvitel Octavianus → Augustus (= fenséges, isteni) A „Pax Romana” – a polgárháborús viszonyok megszüntetése – a birodalom határainak kiterjesztése

IV. A császárság virágkora (I–II. sz. közepe) – Augustus elvei szerint (principátus!) Traianus (98 –117) – a terjeszkedés csúcspontja Hadrianus (117 –138) és Marcus Aurelius – védekező harcok a germánok ellen – a limes (határvédelmi rendszer) kiépítése Az egységes császári közigazgatás (a provincia fogalma!!!) → a köztársasági hivatalok eljelentéktelenedése

V. Politikai és gazdasági hanyatlás a II–IV. sz.-ban. – a zsákmányszerzés mint a fejlődés „motorja” – a provinciák fejlődése → gazdasági kiegyenlítődés → a kereskedelem hanyatlása – a hódítások elmúltával: a rabszolgák számának csökkenése → helyettük: szabad bérlők (colonus) a nagybirtokokon (latifundium) – a városok romló élelemellátása → a városi életforma hanyatlása (vidékies jelleg)

V. Politikai és gazdasági hanyatlás a II–IV. sz.-ban. (folyt.) – növekvő létbizonytalanság – az egyes provinciák befolyásos politikusai polgárháborús viszonyokat gerjesztenek) – belháborúk → költséges hadsereg → adóemelés Diocletianus nyílt egyeduralma (dominatus) Irodalmi feldolgozás: Móra Ferenc Aranykoporsó