Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Magyarország településföldrajza III. A magyar várostípusok és a városok morfológiája.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Magyarország településföldrajza III. A magyar várostípusok és a városok morfológiája."— Előadás másolata:

1 Magyarország településföldrajza III. A magyar várostípusok és a városok morfológiája

2 A magyar városok csoportosításáról A városokat többféle szempont alapján lehet csoportokba sorolni: –dinamika (pl. népességnövekedés); foglalkozási, gazdasági szerkezet; fejlettség, versenyképesség; településkép. Nehéz olyan „komplex” városi tipizálást kialakítani, amely valamennyi szempontot figyelembe veszi. Beluszky Pál tipizálása a hierarchikus helyzetből indul ki: –Az eltérő múltú, településképű városok között az elmúlt másfél évszázadban hierarchiaszintenként jellegzetes homogenizálódás játszódott le. Ez az épített környezetre is igaz (pl. lakótelep-építések). –Csupán néhány hierarchia-független várostípus mutatható ki. –Néhány, korábban markáns tényező elvesztette jelentőségét (pl. az általános tercierizálódás következtében a foglalkozási szerkezet: az agrárvárosok – ipari városok tagoltság elhalványodott).

3 A regionális központok Az öt regionális központ eltérő városi gyökerekkel rendelkezik, de nagyvárosi múltjuk általában csekély. –Lakosságszámuk 100–200 ezer fő közötti, európai léptékkel mérve középvárosok. –A XX. század elején csak Debrecen és Szeged népessége közelítette, illetve haladta meg a 100 ezer főt; Pécs, Miskolc és Győr nagyjából 50 ezer fős népességgel rendelkezett. –Regionális szerepkörük az I. világháborút követően erősödött meg (versenytársak kiesése, intézmények áthelyezése a határon túlra került városokból). –A szocializmus alatt közel megduplázták népességüket, de a megyeközpontok növekedése gyorsabb volt – nem épült ki regionális szintű igazgatás. –Nemzetközi kapcsolatrendszerük korábban sem volt, és ma is gyenge. –A rendszerváltás után méretüknél fogva is előnyös helyzetbe kerületek (a piaci szerveződési intézmények letelepedésénél is). –Valódi régiószékhelyekké válhatnak-e?

4 A regionális központok Debrecen (L: 206 e. fő) Mezővárosként tett szert városi funkciókra (1683 óta sz.k.v.). –Tájhatárra települt város (Nyírség – Hajdúság – Berettyó-Körös-vidék), a török hódoltság idején növelte nagyra határát. –Három ország ütközőzónájában, (református) egyházi funkciói is alakították regionális szerepkörét. –A XVII-XVIII. században a mai országterület legnépesebb városa és legnagyobb kézműipari központja – a XIX. században inkább stagnált (Nagyvárad versenye). Regionális funkciói a XX. század első felében erősödtek meg. A II. világháború után erőteljesen iparosodott (1984-ben 35 e. ipari kereső) –Az 1970-es évektől felgyorsult lakásépítés, népességgyarapodás stb. A rendszerváltáskor ipara összezsugorodott, de városi funkció kevéssé fogyatkoztak. Nagyvárosi karakterű központja kis területű –Kiterjedt kisvárosi, zártsorú lakóövezet; nagy területű kertségek, az egykori városperemen lakótelepek; az egyetem környékének sajátos városrésze (Nagyerdő, villanegyed stb.)

5 A regionális központok Szeged (L: 165 e. fő) Agrárvárosként indult növekedésnek, de már Mohács előtt sz.k.v. –A török hódoltság idején stagnál-pusztul, de városhatárát növeli. –A XIX. századi agrárkonjunktúrában kedvező fekvését is kamatoztatja (folyami kikötő és átrakóhely, vasúti csomópont). –A XX. század elején az ország legnépesebb vidéki városa, pezsgő élettel – adminisztratív funkciók nélkül és Temesvár, Arad erős gazdasági versenyében. A két világháború között erős állami fejlesztés (egyetem, katolikus püspökség átköltözetése, reprezentatív építkezések). A II. világháború után az iparosítás első hullámából kimaradt (jugoszláv határ közelsége stb.) –Az 1960-es évektől lassú, kiegyensúlyozott fejlődés. A rendszerváltás óta elsősorban városi funkciói táplálják, egyetemi központ stb. Tervezett nagyvárosi karaktere az 1879-es árvíz után alakul ki –Körutas – sugárutas szerkezet, mezővárosias karakterű egykori külvárosokkal.

6 A regionális központok Pécs (L: 155 e. fő) Jelentős középkori város (püspöki és megyeszékhely, középkori egyetem – 1367) –A török hódoltság idején lényegében elpusztul. –A XVIII. században bortermelő város, 1780-tól sz.k.v., a Dél-Dunántúl egyetlen igazi városi centruma, a Dunántúl legnépesebb települése, kereskedő-kézműves városa (német betelepüléssel) –A XIX. században forgalmi helyzete kedvezőtlenebbé vált (vasúti pozíciója csekély), de a század végén erősen iparosodott (feketekőszén) A II. világháború után ipari várossá vált (szén- és uránbányászat, nehézipari üzemek) –A szocializmus alatt jelentős népességnövekedés, ipari beruházások, lakásépítés (Uránváros: Magyarország legnagyobb vidéki lakótelepe) A rendszerváltás válságba sodorta (ipara leépült) – talpra állása vontatott (kedvezőtlen közlekedési helyzet) –Egyetemi, oktatási pozícióit erősíti Kiterjedt történelmi belvárosa és külvárosai mellett nagy lakótelepek –Bányászkolóniák és egykori ipari falvak a városhoz tapadva

7 A regionális központok Miskolc (L: 173 e. fő) A XIX. századig elsősorban kereskedőváros (hegyaljai bor), megyeszékhely. A század végétől erőteljes iparosodás (barnakőszén, vízi energia). –Ipari elővárosa, Diósgyőr rohamtempóban növekszik. Trianon után Kassa versenyétől megszabadulva építi ki regionális funkcióit. A II. világháború után kiemelten fejlesztett nehézipari központ (szénbányászat, vaskohászat, acélgyártás) –Jelentős népességnövekedés: 1950: 110 e. fő → 1980: 202 e. fő –Városi intézményei is bővültek (bányászati, nehézipari egyetem) –De: ennek ellenére nagyvárosi funkciói (és regionális hatóköre) hiányos maradt (pl. az egészségügyben), elsősorban gyárváros – munkásváros volt A rendszerváltás az iparát ellehetetlenítette – máig nem talált magára –Lakossága az elmúlt évtizedekben 30 ezer fővel (15%-kal) csökkent –Ipari keresők: 1982: fő → 2001: fő Városközpontja kicsi, városképe vegyes –Az ipari üzemek, barnamezők rányomják képüket a városra

8 A regionális központok Győr (L: 127 e. fő) A középkorban püspöki és megyeszékhely, sz.k.v. A koraújkorban a Kisalföld egyik kereskedelmi központja, a XIX. században az ország egyik legjelentősebb gabonakereskedő-városa –Kereskedelmi jelentőségének a vasúti szállítás kiépülése és Pest versenye vetett véget, a XIX. század végétől erőteljesen iparosodott Nem volt markáns regionális központ - erős vetélytársak: Sopron, Szombathely A II. világháború után mint iparvárost fejlesztették (Sopronnal, Szombathellyel ellentétben) –Gépgyártás, textilipar, élelmiszeripar –A szocializmus alatt is jelentős népességnövekedés –Regionális szerepköre viszont hiányos maradt (nem volt egyetem stb.) A rendszerváltás egyik igazi nyertese –Közlekedési helyzete, fekvése újra felértékelődött –Ipara rövid válság után megújult, jelentős külföldi befektetésekkel (ipari munkahelyek száma: ezer körül) Városközpontja egységes; barokk, XIX. századi arculat –Történelmi külvárosai megújulás előtt

9 A megyeközpontok A szocialista korszakban formálódtak karakteres, egyveretű csoporttá –Az állami intézményhálózat uniformizált letelepítése, hasonló foglalkozási szerkezet, arculat-formálás stb. –Viharos népességnövekedés: 1950 és 1990 között bőven megduplázták népességüket Veszprém – 1950: 21 e. fő → 1990: 63 e. fő; Zalaegerszeg – 1950: 22 e. fő → 1990: 61 e. fő; Nyíregyháza – 1950: 56 e. fő → 1990: 113 e. fő; Bár a csoporton belüli differenciáltság a rendszerváltozás óta felerősödött, de egységes jegyeiket máig őrzik. Régi, tradicionális városi vonásokkal rendelkező megyeközpontok –Középkori eredetű (gyakran püspöki székhellyel bíró) városok –Székesfehérvár (L: 102 e. fő), a csoport városi funkciókban leggazdagabb tagja, a szocializmus korában és ma is erős ipari karakterrel –Eger (56 e. fő), Veszprém (59 e. fő) –Sopron (57 e. fő) – nem megyeszékhely, de városi funkciói a megyeközpontok közé helyezik

10 A megyeközpontok A dualizmuskori városi fejlődés „termékei” –Szombathely (L: 79 e. fő), Kaposvár (L: 67 e. fő), Szolnok (L: 76 e. fő), Zalaegerszeg (L.: 60 e. fő), Szekszárd (L: 35 e. fő), Nyíregyháza (L: 119 e. fő) –Sajátos helyzetben Kecskemét (L: 111 e. fő) „Gyenge” megyeszékhelyek –Békéscsaba (L: 64 e. fő), Tatabánya (L: 72 e. fő), Salgótarján (L: 40 e. fő) A középvárosok „Süllyedő” várostípus –A csoport tagjai közt több funkcióját vesztett egykori megyeszékhely (Esztergom, Gyula, Baja stb.) –Külön csoportot alkotnak az alföldi középvárosok (Hódmezővásárhely, Orosháza, Cegléd, Szentes, Kiskunhalas) –Ezektől is elkülönülnek a szabolcsi, szatmári középvárosok: Mátészalka és Kisvárda

11 Hierarchia-független várostípusok Alföldi mezővárosok minden hierarchiaszinten megtalálhatóak, de elkülönülő csoportot alkotnak: –Bár a mezőgazdasági keresők aránya lecsökkent (1950-ben még általában 50% fölött), de a városok között relatíve magas (8-10%). –A jellegzetes földszintes beépítés ma is uralkodó. –A ki- és beingázók aránya egyaránt alacsony. –Minden hierarchiaszinten a csoport átlagát meghaladó lakosságszám. Egykori alföldi mezővárosok Üdülővárosok Középvárosok – kisvárosok – városi funkció nélküli városok –Uralkodó idegenforgalmi szerepkör, kiegészítő (vagy szezonális) városi funkciókkal. –Sajátos, telepszerű beépítés – elszakadva az anyatelepüléstől, vagy átformálva azt –A Balaton-parton (elsősorban a déli parton) összefüggő városias övezet –Általában alacsonyabb lakosság és öregedő korösszetétel.

12 Hierarchia-független várostípusok Az egész csoportra jellemző hasonló vonások –Az ipari termelés dominanciája, az ipari keresők magas aránya. –A városi tradíciók hiánya vagy jelentéktelensége. –A városok keletkezésének azonos körülményei (hasonló településkép). –Sajátos társadalmi szerkezet és sajátos demográfiai vonások. –Minden egykori szocialista országban (de Nyugat-Európában is) létesültek tervezett városok. Ipari és bányászfalvakból kifejlődött iparvárosok (általában a dualizmus korára visszanyúló bányászattal) –Ózd, Kazincbarcika, Komló, Várpalota, Ajka, Oroszlány, Bátonyterenye (szénbányászat) –Az átalakult egykori iparvárosok közül: Salgótarján, Tatabánya Egyetlen telepítő aktussal (egy nagyüzem mellett) létrehozott városok –Dunaújváros (vas- és acélmű), Tiszaújváros (vegyi kombinát, erőmű), Százhalombatta (kőolaj-finomító, erőmű) –Martfű (cipőgyár) –A korábbi „falutól” függetlenül, attól térben elkülönülve. Szocialista iparvárosok

13 Hierarchia-független várostípusok Tervezett városi arculatuk ideologikus megfontolásokról is árulkodik –Kis méretű lakások, tervezett közösségi terek –Dunaújváros: lakóegységek közös étkezővel stb. Gyors népességnövekedés a szocializmus alatt, a rendszerváltás óta csökkenés: –Dunaújváros 1950: 4 e. fő → 1980: 60 e. fő → 2008: 51 e. fő –Ózd 1950: 29 e. fő → 1980: 47 e. fő → 2008: 39 e. fő –Bátonyterenye 1950: 9 e. fő → 1980: 15 e. fő → 2008: 14 e. fő –Oroszlány 1950: 4 e. fő → 1980: 21 e. fő → 2008: 20 e. fő A rendszerváltozás utáni elágazó pályájukat meghatározta: Gazdaságuk szerkezetének diverzifikáltsága (az egyetlen nagyüzemre „épülő” városok rossz helyzetben) Az ágazatokat ért eltérő gazdasági hatások –Szénbányászat, kohászat: recesszió (Komló, Ózd, Bátonyterenye) –Vegyipar: stabil, sőt dinamikus (Kazincbarcika, Tiszaújváros) Szocialista iparvárosok

14 Hierarchia-független várostípusok –Ipari keresőik száma gyakran harmadára-negyedére csökkent Ajka 1984: fő → 2001: fő Komló 1984: fő → 2001: fő Nagytérségi helyzetük, fekvésük (közlekedési elérhetőségük) –Ajka, Várpalota vs. Ózd, Bátonyterenye Városhálózati pozíciójuk –A telepítéskor általában nem vettek figyelembe városhálózati szempontokat –Elsősorban azok építettek ki erős pozíciót, amelyeket városhiányos területre telepítettek (Dunaújváros), vagy kiszorították közeli vetélytársukat (Ajka  Devecser, Kazincbarcika  Edelény, Tiszaújváros  Mezőcsát), de a közeli nagyobb városok árnyékában (Komló, Oroszlány) nehezen épültek ki a városi szerpköreik –Néhány szocialista iparváros középvárosi szintig jutott Dunaújváros (L: 51 e. fő), Kazincbarcika : (L: 31 e. fő), Ajka : (L: 31 e. fő) –Többségük hierarchikus pozíciója romlott Szocialista iparvárosok

15 Hierarchia-független várostípusok Közös jellemzőik: –hierarchikus szintjükhöz képest magas lélekszám Érd (L: 63 e. fő) funkcióit tekintve kisváros –vegyes eredetű lakosság, gyenge identitás és kohézió –A szocializmus alatt: alacsony infrastrukturális színvonal –Kertvárosias településkép (központ-nélküliség) A középvárosi szintet is csak néhány éri el: –Gödöllő (L: 32 e. fő), Szentendre (L: 25 e. fő) Agglomerációs városok


Letölteni ppt "Magyarország településföldrajza III. A magyar várostípusok és a városok morfológiája."

Hasonló előadás


Google Hirdetések