Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

9. A Kádár-rendszer válsága (1985–88). Az ellenzék szerveződése és működése Magyarország története a Kádár- korszakban (1956–1988)

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "9. A Kádár-rendszer válsága (1985–88). Az ellenzék szerveződése és működése Magyarország története a Kádár- korszakban (1956–1988)"— Előadás másolata:

1 9. A Kádár-rendszer válsága (1985–88). Az ellenzék szerveződése és működése Magyarország története a Kádár- korszakban (1956–1988)

2 A rendszer válságának okai Gazdasági válság és bizalomvesztés –a reálbérek (1980) után a reáljövedelmek is csökkenni kezdtek (1985) –Kádár hitelessége (reformellenessége, magas kora miatt) komolyan megingott –1981-ben a közvélemény még jobbnak látta Mo. helyzetét a Nyugatnál; ban már csak a kérdések felében; 1988-ra teljes fordulat –az életszínvonal-alku legitimitáló szerepe megszűnt, de sztrájk, tüntetés nincs A külső körülmények módosulása –elöregedő szovjet vezetés („gerontokrácia”): nem tud válaszolni a kihívásokra –Carter emberi jogok melletti harca miatt támogatja a keleti ellenzéki erőket –az USA új fegyverkezési programja (Reagan „csillagháborús” tervei stb.) a szovjet gazdaság kimerülését eredményezik –a kihívásra választ kereső új főtitkár, Gorbacsov reformokat hirdet Alternatív politikai elit (az ellenzék) megjelenése –a 70-es évek új értelmisége eltér a 68-as reformerektől: alig v. nem marxista –az európai lib. vagy a nac. alapján állnak, autonóm civil fórumokat létesítenek Az MSZMP-n belüli hatalmi harcok –generációk és ideológiák közötti harc egyaránt, az elöregedett vezetés ellen –a csúcsvezetésben Aczélon kívül már csak Kádár arctalan kreatúrái álltak –a második vonalban (megyei titkárok, KB-osztályvezetők, miniszterek) egy fiatalabb, tanultabb réteg áll; köztük szintén ellentétek: Berecz János még Kádár szekerét tolta, Grósz Károly csak gazdasági reformot akart, Pozsgay Imre politikait is (1982-ben le is váltják a kult. min.-i posztról)

3 Az ellenzék két ágának létrejötte Az urbánus / demokratikus ellenzék –gyökerei a magyar marxista filozófusokig nyúlnak vissza Lukács György tanítványai („Lukács-gyerekek”: Heller Ágnes, Vajda Mihály) a marxizmus pluralizálódását hirdették meg; az ő tanítványaik („Lukács-unokák”: Kis János, Bence György, Solt Ottília, Kenedi János) hamarosan eltávolodtak a marxizmustól is; 1973-ban mindkét korosztályt kizárták a pártból –rendszerellenes kéziratok 1974-ben: Konrád–Szelényi-ügy; Haraszti Miklós Darabbér-pere (8 hónap felfüggesztett börtön) –1976–77-ben a csoporthoz újabb értelmiségiek csatlakoztak; Kovács András szociológus vezetésével ekkor készült a Marx a 20. században c. kézirat, ami Marx nézeteit kritizálta –1977-ben és 1979-ben felléptek a Charta ’77 letartóztatott tagjai mellett; cseh kollégáikhoz hasonlóan legfőbb céljuk a politikai szabadságjogok kivívása A népi / nemzeti ellenzék –a „Nagy Népi Hurál”: baráti találkozók a 60-as évek végétől (Csoóri Sándor, Für Lajos, Bíró Zoltán) –legális irodalmi lapok körül tömörültek: Tiszatáj (Szeged), Forrás (Kecske- mét), Alföld (Debrecen), főbb témáik: a nemzet sorskérdései, a magyarság megmaradása, a határontúli kisebbségek –a 70-es évek végén csatlakozott Csurka István, Fekete Gyula, de fontos volt számukra a népiek nagy öregje, Illyés Gyula is. –kapcsolatokat építettek ki a politikai vezetéssel (vitáik Aczéllal, együtt- működés Pozsgayval); hamarosan az Írószövetség is a népiek bázisa lett

4 A népiek tevékenysége Kapcsolatok a demokratikus ellenzékkel –többen részt vettek az urbánusok második Charta-szolidaritási akciójában, tiltakozva a csehszl.-i politikai perek miatt –1979–80-ban közösen készítették el a Bibó-emlékkönyvet. Az 1979-ben elhunyt Bibót mindkét tábor példaképnek tartotta Akciók a határon túli magyarság érdekében –Illyés több művében fellépett értük, pl. 1977–78 fordulóján a „Válasz Herder- nek és Adynak” c. cikkeiben; esszékötetét (Szellem és erőszak) be is tiltották –tiltakoztak Duray Miklós csehszl.-i letartóztatása ellen; Durayt el is engedték –1982-ben a román nacionalizmust bíráló cikk jelent meg a Tiszatájban Egyéb tevékenységük és a „botrányok” –1979-ben gyűltek össze először a népiek Lakiteleken Lezsák Sándornál –kísérletet tettek egy saját irodalmi folyóirat létrehozására is (Hitel címmel), a hatalom azonban hosszas huzavonával elszabotálta az engedélyezést –az Írószövetség dec.-i közgyűlése nyíltan szembefordult a Kádár–Aczél féle politikai vezetéssel, s erre márc.-ban a PB újabb határozatot fogadott el a „nacionalista” ellenzékről –a népiek kritikája mindig burkolt, gyakran a verssorokba bújtatott bírálat volt –a Forrás (1980), Mozgó Világ (1983) ellen cenzúra, elbocsátás, szilencium –1983: Csoóri szilenciuma Duray amerikai könyvének előszava miatt –1984. okt. Nagy Gáspár Öröknyár; elmúltam 9 éves c. verse (Új Forrás), Nagy Imrére utaló soraival –» le kellett mondania Írószöv.-i titkári posztjáról

5 Az urbánus ellenzék a 80-as évek elején Solt Ottília létrehozza a Szegényeket Támogató Alapot (1979) –a SZETA a hatalom által el nem ismert társ.-i gondokat akarta orvosolni Illegális „repülőegyetemi” előadások 1978-tól és a belügy –itt a hálózat tagjai is megjelentek, s igyekeztek visszaszorítani az előadásokat. Ezek nyílt felszámolása már nem lehetséges Helsinki után! –Az ea.-okra beépítettek a hallgatók közé felkészült KISZ-eseket, akik terelni akarták az ea.-t, de sikerült általuk meghívatni is párthű előadókat –hétfőre mindig sok programot szerveztek, h. elvonják a fiatalokat az ea.-okról –nyílt beavatkozás esetén egy környékbeli lakóval kihívatták a rendőrséget „rendzavarás” ürügyén. Ilyenkor alkalom nyílt a résztvevők összeírására, „elbeszélgetésre”, de figyelmeztetést / megrovást is adhattak A második nyilvánosság – szamizdatok kiadása –1980–81-től megjelentek az első szamizdatok, amelyek közül a Beszélő lett a legsikeresebb (Kis János, Haraszti Miklós stb.) A lap első száma okt.- ben jelent meg, 1989-ig 27 szám volt, 1500–2000 példányban –kiemelkedő lap volt még a Hírmondó (Demszky Gábor, 1983–88, 26 megjelent szám) és a Demokrata (Nagy Jenő, 1986–89, 41 szám). –az illegális lapokhoz a „Rajk-butikban” (ifj. Rajk László lakásán), ill. az ellenzéki értelmiség útján lehetett hozzájutni –az állambiztonság fel tudta volna számolni őket, de akkor a Nyugati hitelek elapadtak volna; kisebb zaklatások, házkutatások így is voltak (a Rajk-butik 1983-as bezárása, Demszky 1984-es felfüggesztett börtönbüntetése stb.)

6 1985 sorsdöntő júniusa Az jún. 8-i választások –ápr. és máj. során voltak a jelölőgyűlések, ahol 700-nál több jelöltet állítottak. Többségük HNF-jelölt, de 78 spontán jelölt is volt: a választók ráébredtek, hogy a jelölés joga korlátozza a politikai hatalmat –a demokratikus ellenzék egyes tagjainak (ifj. Rajk László, Tamás Gáspár Miklós, Bauer Tamás) indulását, ill. megválasztását sikerült meggátolni –mégis meglepő eredmények: 41 spontán jelölt lett képviselő, pl. Király Zoltán, aki Komócsin Mihályt ütötte ki az országgyűlésből Szegeden –a képviselők 63%-a kicserélődött, ami generációs változás is; 1949 óta a leg- nagyobb személycsere a parlamentben, de 75%-uk párttag –folyamatosság: Lázár marad a kormányfő, szigorú pártfegyelem a parl.-ben A monori találkozó, jún. 14–16. –először ült össze a két tábor és a reformértelmiség. –45 fő vett részt, közülük négyen (Csurka, Csoóri, Bauer T., Kis J.) készítettek előzetes vitaanyagot, amit másik négy fő korreferált, köztük az 56-os elítélt Vásárhelyi Miklós. Az ő csoportját erősítette a főszervező Donáth Ferenc is –titkos tanácskozásról előre tudott az állambiztonság is, de nem akadályozták meg (hangfelvételt készítettek róla). Igyekeztek korlátozni a résztvevők körét, az előzetes vita­indító szamizdatok terjesztését, később a hatását is felmérték –a találkozó célja: a morális, gazdasági és pol. válságból való kilábalás, de a két ellenzéki csoport nem törekedett közös cselekvési program kidolgozására

7 Az ellenzéki mozgalmak bővülése A monori előadók nézetei –Csurka javaslata az új nemzeti önépítés, a hatalomtól független egyéni élet –Csoóri: az asszimiláció az államszoc.-sal és a modernizációval is összefügg –Bauer bírálja a párt gazd.pol.-ját; reformot, önszabályozó piac kial.-t várja –Kis János: hiába várunk a rendszer összeomlására, evolutív fejlődés kell Egyéb ellenzéki szervezetek –Jogász Szakkollégium (1983, a későbbi Fidesz magja) –művészek közt a Fiatal Írók József Attila köre (FIJAK) –a környezetvédőket tömörítő Duna-kör (1984) és Rakpart Klub –Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság (BZSBT, 1985; Vigh Károly) –egyre több Nyugati periodika került be az országba, már legálisan is, pl. a müncheni Új Látóhatár (Borbándi Gyula – népi) vagy a párizsi Magyar Füzetek (Kende Péter – urbánus) –fontos szerepe volt a Szabad Európa Rádiónak (SZER) és 1982-től Soros György Nyitott Társadalom Alapítványának Az együttműködés folytatása –1985. okt.-ben alternatív kulturális fórum, illegálisan, magánlakásokon (pl. Eörsi I.). A demokr. ellenzék 22 tagja alá is írt egy dokumentumot, melyben teljes szólásszabadságot követelt az országgyűléstől. Lapok, könyvek magán- kiadásának lehetőségét, teljes utazási szabadságot és a határon túli magyarság támogatását is kérték

8 1985–86 további eseményei Közvetlen demokrácia kísérletei –vállalati tanácsok terve (1985) nem valósult meg (a jugoszláv önigazgatási modellre hasonlít, cégvezetés választott dolgozói testületnek lenne felelős) –1986-tól az az igazgatók kinevezését a tanárok megvétózhatták; megszűnt a tanfelügyelet rendszere is, ami inkább politikai jellegű volt Ellenzéki tüntetések, ügyek és a hatalom reakciói –Bős–Nagymaros ellen: jan.-ban 5000 aláírást gyűjtöttek népszavazást követelve. Febr. 7-ére tiltakozó sétát szerveztek, amit betiltottak. 20 magyar és 80 osztrák zöld mégis megjelent, de a rendőrök (gumibottal) feloszlatták –1986. márc. 15.: a lánchídi csata. Kétezer fiatal tüntetett egy nem hivatalos ünnepi rendezvényen; a rendőrség brutálisan szétverte őket, letartóztatások is –a Tiszatáj-botrány: ismét Nagy Gáspár verse (A fiú naplójából) okozta évfordulója és a „drága júdásfa” (=Kádár?) említése miatt a lapot felfüg- gesztették, a szerkesztők pártfegyelmit kaptak. Ennek hatására is: –PB-határozat az ellenzékről, júl. 1. felmerült „gorombább” módszerek alkalmazása, de a Ny-i hitelek miatt Kádár nem vállalta fel ezt –a Fordulat és reform, okt.: közgazdász-javaslat (Csillag István, Matolcsy György, Lengyel László, majd 1987 tavaszán Bokros Lajos), ami átfogó, radikális, demokratizáló és decentralizáló piaci reformot követelt, de politikai váltógazdálkodást is (emiatt az MSZMP nem is támaszkodott rá) –botrányos közgyűlés az Írószövetségben, nov. vége: Berecz J. figyel- meztetése ellenére több párttagot és régi társutast kiszavaztak a vezetésből, Csoóri és Csurka viszont elnökségi tag lett. „Ellen-Írószöv.” terve (kudarc)

9 A kormány és a parlament 1987-ben A Grósz-kormány megalakulása –Kádár belátta, hogy a XIII. kongr. célkitűzései tévesek voltak –1987. jún. 25-én Lázárt leváltva Grósz Károly lett a min.elnök, akit Kádár irányíthatónak vélt, továbbá baj esetén bűnbakká akarta tenni –Grósz sikeresen növelte a kormány mozgásterét, főleg a gazd.pol.-ban; csak gazdasági reformot akart, de azt energikusan, piaci mechanizmusok kiépíté- sével (kétszintű bankrendszer; adóreform: ÁFA, Szja.; vegyes vállalatok) –a kormányprogramot a parl. vita nélkül elfogadta, de Király Zoltán felszólalása nagy figyelmet keltett: politikai reformokat is szükségesnek vélt Törvény a jogalkotásról (1987. évi XI. tv., dec. 16–17.) –jogi garanciákkal védte az országgyűlés hatáskörét, a törvények uralmát –átalakította a kormányzás belső rendszerét, számos területen megvonta az Elnöki Tanácstól a tv.-erejű rendeletek alkotásának jogát –nyilvánossá vált a jogalkotási döntéshozatal, amelyben az állampolgárok is részt vehettek; szakított a pártbürokrácia által vezényelt utasítás jellegű jogfelfogással; mindez jelentős jogforrási tényezővé vált –kimondta: a jogszabályokat nyilvánosan ki kell hirdetni, s ezzel véget vetett a pártállami jellegű, titkos utasításokon és határozatokon alapuló második normarendszernek, „pszeudojognak”. –ennek következtében a parlament szerepe megnőtt; 1987-ben 12, 1988-ban 26, 1989-ben pedig 58 törvényt fogadott el, jelentősen nőtt az ülésnapok száma is

10 Ellenzéki programok és szerveződés március 15-e –többszáz fős ellenzéki ünnep is, szónoklatokkal; a rőr. nem avatkozott közbe –a hivatalos szónok (Pozsgay) is a gazd.-i és pol.-i reformok szükségéről szólt A Társadalmi szerződés, jún. 10. (szamizdatként) –Kis J., Kőszeg Ferenc, Solt O.: „Jalta felmondása” nem lehetséges, de a SzU- tól való függés csökkentése reális cél. A távlati cél a plurális és lib. demokr. addig is a párt befolyásának csökk.-e, az ogy. szerepének növelése, független államfő, népszavazás, önkormányzatiság, sajtószab. stb. Gazd.pol.-i kérdésekkel nem foglalkozott, de szociálpol.-i, oktatási és határon túli magyar ügyekkel igen –elsőként mondta ki, hogy a vezetés erre alkalmatlan: Kádárnak mennie kell! Reform és demokrácia, 1987 nyara –a Pozsgay köréhez tartozó Bihari Mihály tanulmánya, ami demokr. szoc.-t javasolt; bár az egypártrendszeren belül maradt, de platformszabadságot követelt, valódi országgy.-t, parl.-nek felelős kormányt, köztársasági elnököt, alkotmánybíróságot, népszavazást, a szabadságjogok teljes biztosítását A Magyar Demokrata Fórum (1987. szept. 27., Lakitelek) –Lezsák Sándor házában, kb. 180 fő, zömmel népi írók, + reformkomm.-k (Pozsgay, Bihari) – emiatt a másik ellenzéki csoportot csak Konrád képviseli –megkezdődik a pártosodás folyamata, szakítás a két ellenzéki erő között is –több felszólaló utalt a többpártrendszerre, de a fő cél a határon túli és hazai magyarság megvédése, anti-katasztrófa program, morális megújulás –programot nem alkot, csak a válság elhárítására kér összefogást

11 Kádár bukása Az MSZMP erősödő platformizálódása 1988 elején –aktivizálódott az idősebb Nyers Rezső, létrehozva az Új Márciusi Frontot –Grósz Kádár leváltását tervezi, titokban egyeztet Aczéllal, Pozsgayval is (utóbbinak ígérte a kormányfői posztot); Grószt támogatta a még fiatalabb technokrata (párt)értelmiség, pl. Medgyessy Péter, valamint a médiaelit is –Kádár megyei kampánykörutat tett, de senkit nem győzött meg: „nincs válság” –egyes reformereket támadott is: figyelmeztetést kapott Pozsgay a lakiteleki nyilatkozat közzététele, Nyers pedig az ÚMF szerveződése miatt; 4 pártértel- miségit (Bihari M., Bíró Z., Király Z., Lengyel L.) ápr. 9-én kizártak a pártból –a harcban a SzU is Grószt támogatta; Kádár végül belátta, hogy engednie kell Az máj. 20–22-i pártértekezlet –az előzetes megegyezés szerint Kádár átadja a főtitkári posztot Grósznak, pártelnök lesz, de reménye szerint a PB-tagok körében az ő szava lesz döntő –az előkészítést a konzervatív rendpárt (Kádár és hívei), ill. az új rendpárt (Grószék) készítik elő, a reformerek kimaradtak belőle –az értekezleten Kádár ismét tagadta, hogy válság van, ezért Grósz is felrúgta az előzetes alkut: Kádár híveit törölték a KB-tagok közül, így a PB-be sem kerülhettek be; a PB egyharmados cseréje helyett 60%-ban megújult –új PB-tagok: Nyers, Pozsgay, Németh Miklós; a főtitkár Grósz Károly lett –háttérbe szorult Berecz J. is, bár még PB-tag maradt –Grósz egyszerre állt a kormány és a párt élén, igen nagy hatalma volt Új ellenzéki erők: Fidesz (1988 márc.), SZDSZ elődszerve (máj.)


Letölteni ppt "9. A Kádár-rendszer válsága (1985–88). Az ellenzék szerveződése és működése Magyarország története a Kádár- korszakban (1956–1988)"

Hasonló előadás


Google Hirdetések