Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Against the wind És száguld a Nap, hátán hat ló patája izzik...., majd elmerülvén a feledés homályába csak vad magányában bízik, mit rávet a világra és.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Against the wind És száguld a Nap, hátán hat ló patája izzik...., majd elmerülvén a feledés homályába csak vad magányában bízik, mit rávet a világra és."— Előadás másolata:

1 Against the wind És száguld a Nap, hátán hat ló patája izzik...., majd elmerülvén a feledés homályába csak vad magányában bízik, mit rávet a világra és sötét kalitkába zárja a szabad szellemet, mert tudja, hogy nem lehet büntetlen víztükörbe nézve élni az életet.

2 A place of memories Átlátok a fátyol borította léten, hallom, ahogy az élet morajlik a végen, s hullámtörés vad szelek szárnyán átrepít a valóság határán, s boldog napokat látok, hol megvalósulnak a valótlan álmok, és nem gyötör a lét és a félelem, csak átlényegülök az éteren, s csak sodor a hullám és a vágyak, érzem, hogy érzel és látlak; csermelyként szaladsz hozzám s átölellek mint egy orkán, eggyé válok veled s nem marad más csak a képzelet.

3 Above the clouds Hol a felhők felett egy mén vágtat, s vele száguld másik száz állat, és dobogásuk a mennydörgés maga, a szabadság és élet örök otthona. Hol nem látok mást csak eget, és hozzád repít a képzelet, hol a Nap is örömünkre ragyog, s szívedbe oltja a legszebb csillagot, ott élek benned, és szívedben harmóniát teremtek.

4 Add a little colour Jól látod, egy fátyol borítja a létet és szemed elé homály és köd borul; de a fátyol másik oldalán lényed boldogsága soha nem alkonyul. Átragyog a fényen és oly sok dimenzión, s nem érti már mit féltett oly mohón; míg emberként nézett magára.

5 After the storm És megiramlik a lavina milliárd évek ereje, a Világ huncutul kacsint rá, s hallgatagon kéri hogy tönkre tegye mindazt, mit az ember orvul a bőréből kivájt, miközben nem érdekelte, mennyire fájt; s tegyen igazságot, mentse meg az embertől a világot.

6 Around the world in a day Hol játék, hol élet, hol fiatalok, hol vének, hol fű, hol tenger, hol állat, hol ember, hol a szélnek a szava, hol a sirály otthona, hol ének, hol bánat, hol ábránd, hol vágyak, hol vagyok én?

7 At sunset Születésem bölcső halál, nappalom az éjem. Szerelmem reád talál, iszonyat a kéjem. Ölelésem léted vége, kristály szíved kérem. Csókom új életed fénye, szerelmed a bérem. Óceán szava hív, örvény lesz a nászunk. Összeolvad a széttörött szív, létté lesz az álmunk.

8 Awkward age Én írom, ha kéred, tán akkor is, ha nem. Lefestem, ha kéred, és elmondom életem. A szavak húznak, s a papíron átesek, remélem látod, én csak szavakkal festhetek.

9 Beautiful Sadness Mily sokszor ültem én is a parton, s számoltam a lehullott, úszó, őszi levelet. Mily sokszor gondoltam, s mormoltam nevedet. Átölelt a vidék, és a patak itatott, a Nap csókot küldött a lombon át és ő is itt hagyott. Érzem a szellő kedvességét, ahogy az arcomhoz simul, érzem az éj bársonyát, ahogy bealkonyul.

10 Beauty of fury Delfin sikolya kelti életre az eget, a sas szárnya hegyével marasztalja a Napot. Hullámtörést színlel a Föld sóhaja, s tüzével űzi a szétrobbant tegnapot. A Hold szendén pislog a függöny mögül, már látja ahogy a vihar lecsendesül.

11 Blue eyes Elég. Egyszerűen, elég. Bár téphetném szét a világ mocskát és szakítanék egy új jövőt! Bár érezhetném azt az igazságot, mi táplál minden eljövőt, és csak csonkja marad a felnőtt szívekben! S ha véletlen az egész megmarad, nem érzed csupán hülyének magadat! Mást sem látsz csak az értetlenséget, ahogy csodabogárként figyelnek téged. Lassan belefáradsz, és azt mondod elég. Egyszerűen elég.

12 Catwoman Ki tekint rád az álarcod mögül, s ki néz a tükörben vissza rád? Ismered, vagy csak homályosan dereng, hogy volt egyszer valahol egy más világ, s volt valahol régen egy igaz lény, ki tiszta lélekkel fürdött a valóság kék egén, s a tenger sem volt más, mint a szeretet maga, a születés és halál, őszinte záloga. Nézd az elméd és láss a mára; ne játszd a tudatlant; légy a Mindenség határa!

13 Child’s play Ugyan már, miért fested hamisra az eget, s miért csapod be magát a képzeletet, s képzeled oly hamisnak, hogy önmagad sem látod már a kivezető utat, s végül válsz saját bohócoddá, kit régen szült egy képzelet, s azt képzeled, hogy a festett valóság rég megfestett mása hasonlít az Egy Igaz Világra.

14 Circle of friends A Harmadkor végén, mikor még a sellő és delfin násztáncot lejtett, és az ember is közéjük tartozott; mikor még a horizonton kacagó Nap az óceán mélyében szivárványként ragyogott; mikor a szívkristályok mélyéből előtört a fényáradat; mikor még értettük egymást és kaptunk szárnyakat; mikor még a nyelv oly nagyon közös volt; mikor még az örök élet magához csatolt; mikor még a mélység a legjobb barátként figyelt rád; mikor még aranylott tiszta fényű aurád, akkor még érezted, hogy a világ te vagy magad.

15 Colours of the rainbow Napfényben fürdik a lomb és a táj, de igazi otthonunk oly messze már. Még álmomban látom a köd szőtte párát, hallom a gibbon hogy hívja párját. Még néha hallom ahogy a zuhatag omlik, és százezer apró gyémánttá oszlik. Még érzem a szívem mennyire várja, és tudja merre van békés őshazája. … De szépen csillan szárnyadon a fény! Szívembe szökken egy ifjú remény! Hallod a rigót; csattog a fűben, Hisz szívemben a bánat már eltűnőben! De szépen szól hangod ez idegen tájban, Olyan, mint otthon csak kicsit másban. Mintha a szellő hívna éppen táncra; Neked rebbenek most ágról ágra. Te vagy most nekem az édes otthon, Veled élek én mezőn és lombon. Vigyázzuk egymás léptét és árnyát Fényben fürösztjük a létünk vágyát, mely valóra válik ha látom a szemed, és veled az élet nem csak képzelet! … Napfényben fürdik a lomb és a táj, hisz igazi otthonunk itt van, gyere, szállj!

16 Come out at night Látod Húgom, te Tündérré vált sellő, a hasadó hajnal lova érted is eljő’, és hiába várod a tünékeny fényt, és hiába várod a várból, ki kért, hogy hagyd ott a tengert és hagyd ott a szép korall ruhába burkolt otthonod, mert vár ha itt hagyod, és felvisz a várba szép tündérruhába és neked ígéri mindazt, mit adhat és nem kéri többé fényét a Napnak, csak te légy a párja a hosszú magányba, csak vidd az életet a búskomor várba. Hát eljött érted a hasadó hajnal lova, döntésed ideje: most, vagy soha. Szárnyadon aranylón csillan a fény, de uszonyod éppen a fenékig ér, ha akarod és jöhetsz, én fogom a kezed. Hidd el vár még otthonunkban kék fény és szeretet. A delfinek szívében a kristály még él, benned is épül és segítek én, hogy megleld a sorsod és az igazi helyed, és többé ne veszítsd el -ily féktelen- fejed. Döntsél Húgom, te Tündérré vált sellő, nincs már időd: a szíved felnő.

17 Dolphin encounter Óh, te gyermek, még látod a lét másik oldalát, látod a kristályt, a szentség oltárát, és látod a kékség nyugtató álmát, hisz nem gyötrik szíved és a lelked szárnyát nem törik le, hisz oly boldogul boldogulsz e kietlen tájon. Már látom, hogy előtted minden igaz és a delfindal a vigasz, mely megoldja léted kérdését mely elmerül a vízilények békés tengerében. Látom, hogy tettem és énem tisztaságod még csak nem is éri utol, mert te játszol és futol a lét határain, és ha kell, emberré leszel!

18 Dream walker Vezet egy út az álmaidon át, hol nem viselsz álarcot és nem viselsz ruhát. Túl visz a hajnalon és túl visz az éjen, talán megállsz egyszer egy fenséges réten. Talán meglátod akkor hogy mennyi álarc fedi el bensőd és mennyi álharc, mit harcolsz léten és léten túl és nem hiszed, hogy bealkonyul, de már száll is a sötétség egy tomboló mén hátán, és megborzongsz e rémes életkép láttán, mert tudod, hogy a tudatod mit valóságnak hisz, elragadja oly sok tünékeny álmaid. És a mén csak vágtat és csatakos a szőre; hörögve küzd egyre előre és tudod, hogy ez a fekete mén nem lehet más csak az az Én, ki uralja lelked és tehetetlen tetted, hiába űzöd, hiába kergeted nincs más. Nincs más. … Te is akarod, épp úgy, ahogy én? Te is szeretnéd hogy az a tiszta belső lény legyen úrrá minden egyes napon és bölcsen segítsen át alkonyon, nappalon, és ne fogja kezed, hanem legyél te ő maga, és megtaláld végre hol az álmok otthona! És te is akarod látni ahogy egyre másra Az álmok valóra válnak egy csapásra? Akkor éld át az ösvényt és keresd az utat, és lásd a jelzést, mi mindent mutat mit e Földön míg bolyongsz, míg távozásra vársz, egy karnyújtásnyira bizony megtalálsz. Tedd a tehetőt és ne bántson a fény, mert az te vagy magad, egy sugárzó lény!

19 Drift glass Látom, ahogy egyszer megpattan, és a kis repedés csak nő, egyre nő. Nem állja már útját se fény, se hő. Fut és ezer ágra szakad, míg önmagába nem ér, és az üveget behálózza a rengeteg ér, mely nem az életet adja neki, hanem éppen hogy azt elveszi. És egy apró fuvallat megadja a lökést, és szétrobban, repülve szerte-szét. Kicsordul a vére és vége.

20 Earthly delight Hányszor jártam már a dús illatú réten, Hányszor láttam már a szivárványt az égen, Hányszor élveztem a nap kedves sugarát, Hányszor éreztem, hogy jobb odaát. Hányszor gondoltam, hogy inkább elmennék, Hányszor hívogatott egy elmúlt emlék, Hányszor ringatott magával az álom, Hányszor kérdeztem: Mire vágyom?

21 Elusive rainbow Úgy kanyarog az élet, mint egy út. Megy, megy, de kitudja, hova fut? Mindig látom a végén a szivárványt. Te is? Olyan szépen tündököl, bár lehet, hogy hamis. Ám olyan melengető a tudat, Hogy látom, és követem az utat, És a végén enyém a szivárvány!

22 Enchanted sea Hányszor szálltam én is vad hullámok hátán, Hányszor riadtam meg erejük láttán, Hányszor kerestem menekülő utat, Hányszor nem értettem a tábla mit mutat, Hányszor ültem én is magányos sziklán, Hányszor repültem perzselő szikrán, Hányszor kérdeztem: Miért? Hányszor éreztem mit ért A tett. És a semmiből Valami lett!

23 Everchanging sea Lásd a csodát, mit világok határa rejt! Lásd a teremtést, mit vad szíved már sejt! Éld meg az életet, mint isteni kegyet, És mozgass meg vizet és hegyet, Hogy az értelmet, mit elméd mindig is keresett, Megleld, és lásd, el sohasem veszett!

24 Fanta-sea Ragyogó Napban bolyong a tengeren, és hazáját sohasem leli. A sötétség alkonyán a magány mindig elnyeli, És akaszt rá oly súlyokat, mit ember el nem visel. Húzza és tépi, nyomja és érzi, hogy többé már nem hiszel A bájban és csevelyben, a csábító jelenben, Mert tudod, hogy a múltat ringató jövő az igazi cél!

25 Fearless faeries A tündér érintésére tigrissé váltam. Bár így teljesülne minden kicsiny vágyam! Napsugár cirógatta, csíkos szőrzetem átragyogott a zöldellő szőnyegen, mit csintalan húgaim szarkalábbal szórtak, és napsugár koszorúval a szívembe fontak. Élénken figyeltem minden neszt és zajt, el akartam kerülni minden csöppnyi bajt. Ám ember szólított a nevemet súgva, és lelkembe égett szavainak súlya. Éreztem, minden apró rezdülésem arra szólít, hogy életemmel védjem, mert lényemből szakadt ki és védtelenné vált. Erőmért és szívemért kiált. Nem tagadhatom meg, bár félek, mert oly tünékeny az emberi élet, és örök tigrislétem arra kárhozott, hogy a világ végéig hordjak minden nyomot, mi az úton rám ragadt. Figyelek élénken minden neszt és zajt …Hisz csak egy kósza szellő, volt ami felkavart! Lelkem megnyugszik, és tündér érintésre tündérré válok, s a játéknak vége!

26 Fire and ice Fenn, a csúcsok csúcsán tűz fakadt a mélyből és szomját oltván vízbe csobbant. Lángja gőzfelhővé lobbant, és a robbanásból születtem én Még a kezdetek kezdetén. Hajam lángfonat és izzó koszorú, Érinthetetlen, így szívem szomorú. Érintésre vágyom lankadatlan, de nekem nem jutott más csak egy borostyán paplan. Azzal takarózom, ha leszáll az est, És álomba zuhan e szűzi test.

27 Fly away Virágba borult, és virág könnyet hullatott, amint látta születésem. Bársonyával takargatott és várta ébredésem. A Földből keltem, mint egy gólem, bár Isten a Szépet hívta velem létre. Szabadságra teremtett és nem szenvedésre. Madár lelkem angyal, ki szívedhez talál. Melenget és jó kedélyt ad, elbújik a magány. Nem nézek, én látok, bár szemem is takarom. Árad a szeretet, mert úgy akarom. Neked adom lelkemből a legszebb pillanatot. Lásd, halld, érezd, értsd meg: Nem ellened, hanem Érted vagyok!

28 Fountain of youth Nappal és éj határán, hol a Nap és a Hold kék lagúnában fürdeti arcát, A Föld testén kéngőzös sebszakadt, Magához vonzván a vitorlás halakat. Ám mit a halszem buboréknak vélt, A felszínen valódi életre kélt. Így született a kék lagúna lánya, s ölelte magába tűz és víz harcát. Őrzi szíve mélyén az ősi titkot, Mit Gaia mindig is titkolt. Érző szemed megláthatja e fényt, Megpillanthatja a csillanó erényt. Ekkor születhet benned újjá a Hold, s tükrözheted át a Nap tiszta arcát.

29 Four seasons Álombéli lelkem álombéli tájon, fák között, virágok fölött, boldognak látom. Öröm számára a hó és a fény, öröm az út a domb tetején. Egyszerre érez nyarat és telet, orcát bájoló tavaszi szelet, és magához öleli még az őszi tájat, tudja már az élettől mit is várhat!

30 Friends of Mother nature Arcom vízbe merül, szemem mégis kémleli a határt, s csodás tánc az,mi elém tárul. Nem kértem én, de mégis kaptam szeretet és boldogságot a világból. Delfin sikolya megtöri a csendet, s hallom örökre szóló vidám énekét. Nem kérte, de mégis kapta a csodát és csillám életét. Fickándozva lejti, vízből ki és vízbe be a táncát. Nem kérte, de mégis kapta az óceán végtelen hosszú láncát. Én is érzem, mit ő érez, s látom, amit lát; Tudom, amit ő tud: hogy gyönyörű ez az élettől virágzó világ!

31 Galloping waves Koppan és dobban, csobban a tó, ütemre ver riadót ezernyi patkó. Széles szelek szárnyán üzen az élet, hullámok nyomán új élet ébred. Robog és dobog sok ezer mén, fehér sörényük tajtékzó, szikrázó fény. Hódít és ölel selymes habok karján, kivirágzik a part az új Hold napján!

32 High tide Nappal és éj határán néhány sirály hátán lovagolva láttam a tenger zöld bársonyát, amint fehér prémgallérját a fövenyes partra borítja. Rebbentünk, és sziklára ültünk, s onnan néztük miként öleli át simogató karjával az éjjel a Napot, s miként takargatja szíve bársonyával. Láttuk azt is, amint a Hold széles mosolyával intett felénk, s hívó szavára útra keltünk. Tudtuk hosszú, boldog napokkal teli út vár még ránk, mire elérjük fákkal övezett, fehér homokkal szórt, igazi hazánk!

33 Horses in the wild Lovak a vadonban, vagy vadlovak a honban, ezernyi vízcsepp buta arcomban, mert tekintetem csodát látott, de elmém nem érti születését. Láttad már a Lovak Vízesését, hol a Föld, a Tűz, és a Víz násza nyomán, vadlovak vágtatnak szaporán, s porzik utánuk föld és az ég? Láttad-e már hogy törik meg a béke csendjét? S hallottad-e már a születés énekét, hogy miként hinti szerteszét a csodát? Láttad már a lovak vad otthonát, hol találkozik állandóság és végtelen a pusztákkal szegett örök végeken? Nem? Akkor nézz a szívedbe és kérd az erőt, nyissa fel szívedet a Mindenség előtt!

34 If I were a mermaid and you were a Unicorn Ha én sellő volnék, és te egy valódi Unicornis, aki egy mesevilágban a palotámba visz, s ott királylánnyá válva egy igazi szőke herceg várna, s elvinne engem a kacsalábon forgó várba, s megvívná értem élete csatáját, s nem kímélné a lova patáját, úgy vágtatna hozzám egy hívó szóra, akkor mindig emlékeznék a varázstóra, mely egyetlen varázsszóra egyszerű lányból sellővé tett, s általa életemből Meseország új csodája lett!

35 Inspirations Mondtam már Neked, de lehet, hogy nem látod. Nem TE fogod megmenteni a zuhanó világot. Nem Te adsz árnyékot a fénynek, Nem Te vagy az eredendő lényeg. Túl sokat gondol magáról a lényed, izzik és ragyog pislákoló fényed. Mégiscsak Te mented meg a világot? Esetleg Én vagyok, ki tisztán nem látok? Mondjam ezt Neked?

36 Inviting path Emlékszel még az ösvényre, melynek töredezett kövei hozzád vezettek? Emlékszel még mennyire, mennyire szeretlek? Emlékszel még a napra, mikor a Nap arany sugara átbújt a lombon? Emlékszel még, mit mondtál fenn az Ezüst-dombon? Emlékszel még a rózsa szagú nyárra? Emlékszel még arra a ruhámra, melyben örök hűséget ígértem Neked? Akkori szavad sohase feledd!

37 Living in a Jim Warren painting Álomvágyon két világban Morajló vízben és hópuha ágyban Elmerül szívem és lelkem. Nézd csak mit kerestem, És találtam! Napsütötte szivárványt old a tenger, s átmossa testem. Betakar a magány, De szívem mégis boldog, Örömet érzek és szinte sikoltok. Olvasom és közben életre kel Minden, mit az érzés a szívemben lel. Új világot élek és tudom nem szabadulok, Bánom is én! Inkább ellazulok!

38 Jim Warren portrait, képek Cservenné Bakos Szilvia, versek


Letölteni ppt "Against the wind És száguld a Nap, hátán hat ló patája izzik...., majd elmerülvén a feledés homályába csak vad magányában bízik, mit rávet a világra és."

Hasonló előadás


Google Hirdetések