FRANCIAORSZÁG és BELGIUM, HOLLANDIA, LUXEMBURG könyvtárügye.

Az előadások a következő témára: "FRANCIAORSZÁG és BELGIUM, HOLLANDIA, LUXEMBURG könyvtárügye."— Előadás másolata:

1 FRANCIAORSZÁG és BELGIUM, HOLLANDIA, LUXEMBURG könyvtárügye

2 Hollandia * közös katalógus 1969-ben a holland Királyi Könyvtár és öt egyetemi könyvtár együttműködési megállapodást kötött, amelyhez a későbbiekben más tudományos, szak- és közkönyvtárak is csatlakoztak. 1985-ben hozták létre Pica néven a könyvtárak automatizálását segítő alapítványt. Az osztott katalogizálásra szolgáló központi adatbázisba más országok nemzeti bibliográfiáit is betöltötték. Az esetek 80%-ában nem kell katalogizálni a műveket: 20%-ukat át tudják venni a betöltött nemzeti bibliográfiákból, 40%-ot más könyvtárak már katalogizáltak, 20%-nál a korábbi kiadás leírását lehet felhasználni. Az adatbázist több mint 100 könyvtár használja, naponta 125 ezer tranzakcióra kerül sor. -- Az egyetemi könyvtárak kialakítottak egy tárgyi feltáró rendszert, amely egy átfogó (kb. 2000 kódot tartalmazó) osztályozási rendszerből és tárgyszavakból áll. Ez szolgál majd a gyűjtőkörök egyeztetésére is. Az adatbázis a belföldi könyvtárközi kölcsönzés alapja is egyben. A Picán keresztül kapcsolódni lehet a British Library Dokumentumszolgáltató Központjának rendszeréhez; és folyamatban van az összeköttetés kialakítása más rendszerekkel (LASER, SUNIST, BRZN). A Pica különböző adatbázisokat szolgáltat is: a holland szürke irodalom (GLIN), az audiovizuális anyagok, a holland folyóiratok cikkeinek adatbázisát (DOTA), valamint a kiadói adatbázist (NESTOR). Ezekhez kb. 200 intézmény tud jelszóval hozzáférni. A helyi rendszerek számára először a gyarapítási modult dolgozták ki 1983-ban, majd 1984-ben a kölcsönzési és az OPAC modult. A könyvtárak az OPAC-ban különböző helyi fájlokat is hozzáférhetővé tehetnek (pl. közérdekű információkat). A helyi rendszereket 20 könyvtár, köztük 8 egyetemi használja. A Pica saját hálózatot tart fenn, a posta DATAnet szolgáltatása és a SURFnet kutatási hálózat révén. Sikeresen kapcsolódik más könyvtári rendszerekhez (a rotterdami városi könyvtár ALS rendszeréhez és az utrechti egyetem GEAC rendszeréhez). Számos nemzetközi projectben vesz részt (ISO, EDIFACT, EDILIBE stb.). Az új verziók már tekintetbe vették a hálózati infrastruktúra lehetőségeit: a Nyílt Könyvtári Hálózat (OBN) program keretében (1990-től) bővítik az OPAC lehetőségeit (OPAC3). A virtuális terminál protokoll segítségével a felhasználók elérhetik mások OPAC-jait is egy menüből. Jelenleg csak keresésre van mód, hamarosan kölcsönözni is lehet majd. A Pica elektronikus levelező rendszerét beépítik a SURF-mail levelező rendszerébe. A PC-ket speciális könyvtári szoftverrel ún. intelligens bibliográfiai munkaállomásokká alakítják át. A könyvtárosok rendelkezésére állnak mind a központi (katalogizálás és könyvtárközi kölcsönzés, online keresés), mind a helyi Pica funkciók (gyarapítás, kölcsönzés, OPAC). Az OPAC-ba bekerülnek egyrészt a központi Pica adatbázis rekordjai, másrészt közvetlen bevitellel a helyi érdeklődésre számot tartó adatok. Az OPAC menürendszerű, de az országos és a helyi könyvtári funkciókat az arra jogosultsággal bíró könyvtárosok parancsmódban is használhatják. A nyílt rendszer létrehozása egyeztetéseket tett szükségessé. Elhatározták például, hogy minden könyvtár maga ad jogosítványokat saját használóinak arra nézve, hogy ki milyen szolgáltatást vehet igénybe. Általában megkülönböztetik az egyetemi és a nem egyetemi használókat, és törekednek azonos szolgáltatások nyújtására. A nem regisztrált használók csak a referensz-szolgáltatásokat vehetik igénybe. A térítések terén a kölcsönös elszámolást tűzték ki célul. Hogy mennyit hárítanak át a használókra, az a helyi döntéstől függ. A nyílt rendszer szolgáltatásairól egy tartalomjegyzék tájékoztat majd, ez áttekinti és ismerteti az elérhető katalógusokat és adatbázisokat, a tárgy szerinti válogatást is segítve. A RAPDOC program keretében a Pica tagkönyvtárak felosztják egymás között a könyvtárközi kölcsönzésben leggyakrabban kért 7500 folyóiratot. A cikkek bibliográfiai rekordjaiból egy adatbázist hoznak létre, amelyet betöltenek a Pica központi adatbázisába. Az egyes könyvtárak kötelezik magukat az előfizetés fenntartására és a cikkmásolatok 24 órán belüli szolgáltatására (xeroxban, faxon, de lehetőleg beszkennelt képek megküldésével e-posta útján). 1993-ban a német Alsó-Szászország és Sachsen-Anhalt tartomány, valamint a Deutsche Bibliothek frankfurti, lipcsei és berlini részlege is üzembe helyezte a Pica központi és helyi rendszereit. Az OBN az tehát országhatárokat is átlépte. Fontos lépést jelent ez az európai egység megteremtésében a könyvtári és tájékoztatási területen. -1995-

3 Hollandia * gyűjtőköri együttműködés A forrásmegosztás két okból került ismét előtérbe: az információ digitalizálásának rohamos fejlődése felgyorsítja és megkönnyíti a forrásmegosztást; az elektronikus könyvtár és a forrásmegosztás összekapcsolása költségcsökkenéssel kecsegtet a felsőoktatási könyvtárakban. Hollandiában az elmúlt évtizedekben a felsőoktatási könyvtárak költségvetése változatlan maradt, így az áremelkedések miatt vásárló erejük meredeken csökkent. Az interdiszciplináris kutatások növekedése, a specializálódás, a dokumentumkínálat exponenciális bővülése (mind címben, mind az információhordozók típusait illetően) ugyanakkor megnöveli az olvasói igényt. A kritikus helyzetből a forrásmegosztás (a hozzáférés és dokumentumszolgáltatás javítása, valamint az öszehangolt állományfejlesztés) a legnyilvánvalóbb megoldás. 1970 és 1990 között a cédulakatalógus számítógépre vitele és a főbb könyvtári rutinfeladatok automatizálása volt a változás paradigmája a tudományos könyvtárakban. Ebben a holland könyvtárgépesítési és hálózatfejlesztési központ (PICA) fontos szerepet játszott, különösen a központi szolgáltatásain keresztül: pl. az 1979 óta működő osztott katalogizálási rendszer keretében a Kongresszusi Könyvtár, a British Library és a Deutsche Bibliothek új rekordjait hetente töltik le, míg a holland nemzeti könyvtár, a Koninklijke Bibliotheek online módon viszi be a holland nemzeti bibliográfia tételeit, s azok azonnal hozzáférhetővé válnak a résztvevő könyvtárak számára. A holland központi katalógus pedig a központilag tárolt referensz-adatbázis segítségével könnyíti meg a könyvtárközi kölcsönzést. A nyitott könyvtári rendszert (OBN) 1989-ben hozta létre a PICA (az ország tudományos-kutatási hálózatának, a SURFnetnek a pénzügyi támogatásával). Az 1990- es évek paradigmája a hozzáférés lett: az információs források szolgáltatásának javítása a könyvtárak között, szélesebb körű használói önkiszolgálással. 1993-ban az OBN a PICA Online Contents nevű adatbázisához való közvetlen használói hozzáféréssel bővült. Az adatbázis a holland könyvtárakban leggyakrabban használt 12 500 folyóirat tételeit tartalmazza, s a RAPDOC dokumentumszolgáltató rendszer egészíti ki. 1994 óta a 200 holland könyvtár több mint 7 millió könyvének és 455 ezer időszaki kiadványának adatait tartalmazó központi katalógus is hozzáférhető az OBN-en keresztül. A használók közvetlenül megrendelhetik a dokumentumszolgáltatást, átutalással fizethetnek, s a folyóiratcikk 48 órán belül megérkezik a megadott (elektronikus) címre. A könyveket 4 napon belül kézbesítik abba a könyvtárba, amelynek a használó a tagja. A fogadó könyvtár a saját kölcsönzési rendszerében regisztrálja a könyv kikölcsönzését, és felel a könyv visszaküldéséért. Ily módon a használó számára a rendszer úgy működik, mintha egyetlen integrált könyvtár lenne. A forrásmegosztás fő hajtóereje az áremelkedés (és a járulékos műszaki költségek növekedése), ami miatt az egyes könyvtárak 1970 óta a világ dokumentumtermésének egyre kisebb hányadát képesek megvásárolni. 1990-ben a tizenhárom holland egyetemi könyvtár 30-50%-kal kevesebb kötettel gyarapodott, mint 1980-ban, miközben összesített beszerzési keretük 28%-kal volt nagyobb. A lemondott címek ellenére az időszaki kiadványok a keretek egyre nagyobb részét követelik maguknak (átlagban 70%), vagyis a könybeszerzés gyors ütemben esik vissza. 1993-ban a Koninklijke Bibliotheek által összehangolt, együttműködésen alapuló állományépítés pragmatikus stratégiáját vezették be. A központosított, átfogó megközelítés helyett most differenciált, s az állománygyarapító könyvtárosok vitacsoportjaira irányuló megközelítést alkalmaznak. Az összehangolt állományépítés eszközei a "conspectus"-módszer, a holland osztályozási rendszer (NBC), valamint a PICA központi adatbázisa, az osztott katalogizálási rendszer. Az együttműködési motivációt a helyzet kritikus jellege biztosítja. Mindenekelőtt el kell készíteni az összes résztvevő könyvtár állomány-, ill. gyűjtemény-profilját, hogy hiteles képet lehessen kapni a holland gyűjtemények erősségeit, gyenge pontjait, ill. hiányait illetően. Az együttműködésen alapuló állománygyarapítás a szűkös erőforrások hatékony csatasorba állítását célozza, azaz a szakirodalom választékát igyekszik növelni a kevésbé használt, ill. szűk szakterületre vonatkozó publikációk szükségtelen átfedéseinek minimalizálása révén. Helyi szinten jelenleg a 11 résztvevő közül öt dolgoz ki gyűjtőköri profilt. Az egyes gyűjtemények erős vagy gyenge pontjait a nemzeti könyvtárban a conspectus módszerrel térképezik fel (a könyvtárak a gyűjteményeiket, ill. gyüjtési szintjeiket az NBC 2000-s tárgyszójegyzékének segítségével, egy 0-tól 5-ig terjedő skálán fejezik ki). A PICA ezeket a profilokat egy közpotni adatbázisban rögzíti. A profilokhoz a közvetlen használók is hozzáférhetnek majd. 1995-ben a Koninklijke Bibliotheek kvantitatív vizsgálatban mérte fel a holland felsőoktatási könyvtárak jelenlegi állománygyarapításának minőségét, 22 témakörben. Az adatoknak egy mértékadó német könyvtárral való összevetéséből kiderül, hogy a holland könyvtárak a hasonló jellegű német könyvtárak külföldi beszerzéseinek csak kb. felét szerzik be (s ez az adat a tudományos szempontból nem releváns tételek kizárása után is csak 70%-ra nőtt, de egyes területeken ennél is lényegesen alacsonyabb volt). Mindebből az következik, hogy a holland könyvtárakban a külföldi szakirodalom egyre zsugorodik, s ebből csak az együttműködés jelenthet kiutat. Az információtechnológia gyors fejlődése a könyvtárak aktív szerepvállalását követeli meg. Az állománygyarapító könyvtárosnak tájékozottnak kell lennie az intézmény kutatási és képzési programjai felől, hogy mire van szükség és mi szerezhető be, ismernie kell a számítógépeket, a CD-ROM-ot, az online adatbázisokat, az Internetet, s ez új készségek elsajátítását jelenti. Maga a gyűjtés fogalma is megváltozik a digitális könyvtári környezetben: a gyűjteményekben keverednek a hagyományos dokumentumok (ide értve a nem nyomtatott kiadványokat is), valamint azok a digitális források ("virtuális gyűjtemény"), amelyekhez az olvasó garantáltan hozzáférhet. A katalógus a hagyományos bibliográfiai rekordokon túlmenően off-line elektronikus dokumentumokat (pl. CD-ROM) is feltár, továbbá a hálózaton elérhető információkra nyíló kapu (gateway) is jelentőssé válik. Az Internet egyre népszerűbb a holland felsőoktatási könyvtárakban. A Koninklijke Bibliotheek által gondozott országos hálózati információs szolgálat (InfoServices) részeként 1993-ban a holland osztályozási háló (NBW) is felkerült a Gopher-re, majd 1995 elején a Word Wide Webre települt át. Az NBW projektet 1996 végén tervezték kiértékelni. -1997-

4 Hollandia * „Kulturhus” koncepció A holland Könyvtári Szolgáltatási Központ (OBD) 1990-ben kidolgozta a "könyvtár mint művelődési ház" ("Kulturhus") koncepciót, melynek lényege, hogy egy fedél és egy igazgatás alatt információs, kulturális és kereskedelmi szolgáltatások működnek. A modell újdonsága, hogy válaszfalak nélküli közös térben foglalnak helyet a különböző intézmények, köztük olyan üzleti jellegű vállalkozások is (bankfiókok, biztosítási társaságok stb.), melyeket a közvélekedés eddig a könyvtártól távolinak tartott. 1993-ban bemutatták ennek prototípusát: 1200 négyzetméteren helyet kapott a felnőttkönyvtár, az ifjúsági könyvtár, a tanulói övezet, egy kisméretű előadóterem, két kávézó, egy bankfiók, egy biztosító társaság stb. A bemutatóra meghívták a könyvtárosokon kívül az egészségügyi és a munkaügyi hivatalok képviselőit, cégeket, kereskedelmi kamarákat, bankigazgatókat. A koncepció egyes részleteit máris több könyvtár átvette. Például Denekamp-ban (13 ezer lakos) a helyi könyvtárban (600 négyzetméter, 30 ezer dokumentum) helyet bérel a Nyugat-hollandiai Biztosítási Társaság (10 négyzetmétert évi 15 ezer Guldenért napi 2-3 órás használatra) és a Rabobank (nagyjából hasonló feltételekkel.) A közös épületben való működést két év elteltével mindkét pénzügyi intézmény hasznosnak ítéli, mivel ott a hivatali nyitvatartástól eltérő időben, az esti órákban is a közönség szolgálatára tudnak állni, és új közönséget is el tudnak érni. A könyvtárosok szintén hasznosnak tartják az együttműködést. A Könyvtári Szolgáltatási Központ kezdeményezése nyomán valószínűleg rövidesen felépül Overijsel tartomány egyik városában az első olyan célépület, mely teljes egészében meg fogja valósítani a "Kulturhus" koncepciót. -1998-

5 Hollandia * kisebbségek és a könyvtár Hollandiában a bevándorolt nemzeti kisebbségek a teljes lakosság 6%-át teszik ki, a 15 éven aluli gyerekeknek 11%-át. Néhány nagyobb városban a bevándorlók aránya 20%, a 15 éven aluli gyerekeké pedig közel 50%. Kiemelkedően magas a törökök és a marokkóiak száma, jóval kevesebb a Karib szigetvilágból érkezetteké, elenyésző és igen szórt a más országokból (pl. Kelet-Európából) jöttek száma. Kulturális helyzetükkel a 8O-as évek elejétől foglalkozik behatóbban a politika és a törvényhozás, könyvtári ellátásuk szervezett formái is ekkor bontakoztak ki. A könyvellátás legfontosabb központi eszközei a rendszeresen megjelenő könyvbeszerzési tanácsadó jegyzékek. Ezeket a Holland Könyvtári és Olvasási Központ (NBLC) lektorátusa szerkeszti a közművelődési könyvtárak számára. Évente 650 török és 650 arab nyelvű könyvet ajánlanak (ezek fele gyerekkönyv) az évi 8 alkalommal megjelenő jegyzékeken. Ezt a listát mintegy 50 könyvtár fizeti elő. A kisebb könyvtárak számára 25 kötetes egységcsomag is megrendelhető, ezzel a lehetőséggel kb. 20 könyvtár él. Külön vásárlási tanácsadó jegyzék készül a többi nyelv javasolt irodalmáról is. Ez a jegyzék jelenleg 40 nyelvet tartalmaz, de a jövőben bizonyos prioritásokat kivánnak bevezetni. A félévenként megjelenő lista 25 címből áll (50 DM), de van egy csökkentett változata is (5 cím/5 DM). Az NBLC országos szolgáltatásait kiegészíti a 12 tartományi könyvtári központ. Többen közülük letéti ellátás formájában gondoskodnak arról, hogy a kisebb könyvtárakban is jelen legyen a nyelvi kisebbségeknek megfelelő irodalom. Az egyes helyi könyvtárak változatos formákban járulnak hozzá a nyelvi kisebbségek kulturális életéhez: irodalmi rendezvényekkel, felolvasó délutánokkal, kiállításokkal, interkulturális programokkal, írástanulási tanfolyamokkal az asszonyok részére. A jövőt illetően a holland könyvtárügy fontosnak tartja e téren a könyvtárak és más intézmények együttműködését, a könyvtárak tevékenységi profiljának egyértelműbb kialakítását, s általában a kisebbségekkel kapcsolatos könyvtári feladatok világos megfogalmazását, a hosszabb-rövidebb időre szóló prioritások meghatározását. Az eddiginél többet kell foglalkozni a 3-6 éves gyerekekkel és szüleikkel. A törökök és a marokkóiak mellett a bevándorlók és menekültek más nemzetiségű csoportjaira is több figyelmet kell fordítani. Végül a cikk írójának személyes megjegyzése: mivel Hollandiában a munkanélküliek aránya a bevándorlók körében háromszor akkora, mint a régi lakosoknál, könyvtárosként is több bevándorlót kellene alkalmazni, mint eddig, leküzdve a szakmai ellenállást és a sokféle ellenvetést. -1997-

6 Hollandia * tilburgi modell Egyes holland városi önkormányzatok átalakították szervezetüket az ún. "tilburgi modell" alapján. Ennek lényege: közelítés a gazdasági életben kialakult szervezeti formákhoz, abból kiindulva, hogy a város vezetése is egyfajta gazdasági vállalkozás ("városkonszern"), ahol a polgárok adóival a lehető leghatékonyabban kell gazdálkodni. A tilburgi modell szakít a hagyományos hierarchikus szervezettel; a városvezetési csúcsszervezet a vezetői kollégium, mellette igazgatók által vezetett szakértői csoportok működnek. A vezetői kollégium határozza meg, hogy mit kell csinálni, a szakcsoportok azt, hogy hogyan kell csinálni. A tilburgi modell a közkönyvtárakban is alkalmazható, mivel a könyvtár is egyfajta sajátos vállalkozás: szolgáltatásokat nyújt, s működése akkor optimális, ha azok mennyiségileg és minőségileg mérhetők, ellenőrzöttek és az igényeknek megfelelően alakítottak. A könyvtárak szervezeti felépítése általában hierarchikus és centralizált. A hagyományos szervezeti tagozódás a feladatok formális felosztására épül, ami kedvező a szakmai specializálódás szempontjából, más szempontokból azonban hátrányos. Pl. a hagyományos hierarchikus munkaszervezetű könyvtárban magas szakmai szinten tudják: "Mit hogyan katalogizálunk?" -- a tilburgi modellben viszont azt a kérdést is felteszik: "Kinek katalogizálunk?" A tilburgi modell fontos eleme a kontroll. Ez nem csupán ellenőrzést jelent, hanem rendszeres mérést, értékelést, iránymeghatározást is. A könyvtár esetében a kontroll folyamatosan vizsgálja, hogy az intézmény elérte-e kitűzött céljait mennyiségileg és minőségileg, és ha nem, mi az eltérés oka? Képes-e a könyvtár a váltakozó igények gyors és széles körű kielégítésére? Az új modell a hagyományossal szemben rugalmasabb vezetési stílust követel meg: a feladat- orientált direkt irányítás és a munkatárs-orientált kooperatív irányítás kettős képességét, folyamatos interaktív kommunikációt. A munkatársaktól viszont a reform olyan tulajdonságokat kíván, mint az önállóság, kezdeményező készség, felelősségvállalás, könyvtárhasználó- orientáltság. A modell bevezetésének egyik legnagyobb gyakorlati akadálya, hogy a merev bértarifák nem ösztönöznek kvalifikált tevékenységre. A reform bevezetési szakasza (mely több évig is eltarthat) időt és többletköltséget követel. -1994-

7 Hollandia * könyvtáros egyesület Amikor körülbelül egy évtizeddel ezelőtt a holland könyvtárügyet decentralizálták, a könyvtári törvényt nagyrészt felfüggesztették és takarékossági intézkedéseket vezettek be, úgy tűnt, hogy ezzel sok pozitív fejlemény veszélybe került. E félelmek beigazolódtak ugyan, de a holland könyvtáros egyesületnek (NBLC) sikerült orvosolni a fő problémákat. Úgy a legújabb fejlemények az erősebb centralizáció irányába mutatnak. A következő területek feltétlenül országos szintű koordinációt igényelnek: új kommunikációs technológiák kifejlesztése, az olvasási kedv csökkenése, az információkhoz való nyilvános hozzáférés szükségessége, az európai szintű szerzői jogi törvény új változatának kidolgozása. A könyvtáros egyesület tevékenységére a kormányzat is felfigyelt, ezért a könyvtárakat már jobban bevonják az információs szupersztráda fejlesztésére irányuló állami programokba. -1999-

8 Hollandia * könyvtári jövőkép 2005-ig szóló könyvtári tervet dolgozott ki a holland közművelődési könyvtárak számára az NBLC (Nederlands Bibliotheek en Lectuur Centrum), azon belül külön részletezve az 1998-ig terjedő szakaszt (Op Weg Naar 2005. Strategie Van De Openbare Bibliotheken In Nederland. Eerste Fase: 1995-1998. Haag, NBLC, 1995.). A terv jelentőségét növeli, hogy a közművelődési könyvtárosok számára nehéz időszakban fogalmazza újra a könyvtár szerepét és identitásának alapelveit. Az 1987. évi általános decentralizálás után sok könyvtáros úgy érezte, hogy kiűzetett a paradicsomból, és a bizonytalanság érzését fokozta az 1990 után egyre romló gazdasági helyzet, a piaci mechanizmusok benyomulása a kulturális életbe. A terv a közművelődési könyvtárak jövőképéből indul ki. A könyvtár ideálképe számos ponton megfelel a holland társadalom életminőségi ideáljainak. Ilyen találkozási pontok: szabadság, egyenlőség, békeszeretet, kíváncsiság, elkötelezettség. Ezekre az értékekre kell építeni a könyvtár jövőjének forgatókönyvét, a jelenlegi értékek puszta megőrzése elégtelen. "Ha a jövőt választjuk, egyben a változásokat is választjuk" -- szögezi le a dokumentum. A 2005. év könyvtára információs, kulturális és képzési központ akar lenni. Ehhez a legitimációt az egyes polgároktól, a széles nyilvánosságtól, a könyvtár közönségétől várja, és nem a felsőbbségtől, a társadalmi szervezetektől vagy a gazdaságtól. A tervezet számba veszi a holland könyvtárak gyenge pontjait és erősségeit, s ezeket még mátrixokban, táblázatban is megjeleníti. A tárgyilagos, gátlástalanul őszinte elemzés szerint a könyvtárak esélyeit erősítő társadalmi tényezők: a társadalom növekvő információigénye, az információs szolgáltatások és az új médiák iránti fokozódó érdeklődés, amely új könyvtári szolgáltatásokhoz és médiatípusokhoz vezethet, és különösen az iskolaügy részéről várható egyre növekvő igény. Az összességében növekvő információs igény mellett azonban másrészről e téren a társadalom kettészakadásával is számolni kell: széles rétegek fognak hátrányos helyzetbe kerülni az információhoz jutás területén. A közkönyvtárak fontos feladata lesz e hátrány mérséklése. -- A könyvtáraknak ugyanakkor számolniuk kell a jövő várható veszélyeivel is: az információs piacon növekedni fog a konkurencia, a kulturális intézmények finanszírozásából az állam, a tartományok és a helyi közösségek egyaránt kivonulóban vannak, a költségek mind nagyobb hányada terheli az igénybe vevőket, és végül a könyv jelentősége az információhordozók között fokozatosan csökken. A könyvtárak felkészültségét tekintve kedvező tényezők: a felhalmozódott tapasztalatok és ismeretek gazdagsága, a jól kiépített hálózat és az intézmények nagy száma. Hátrány viszont, hogy hiányzik a könyvtár-marketing, az információs szolgáltatások még mindig háttérbe szorulnak a könyvkölcsönzés mögött, hiányoznak a könyvtári munkanormák, a könyvtárak személyzete és szervezete csak részben felel meg a céloknak. A terv távlati része három feladatot emel ki. 1. Meg kell erősíteni a könyvtárak országos hálózatát és a könyvtári szervezeteket. A tervezet a könyvtárak hat csoportba való tagolását javasolja, megadva mindegyiknél az állomány, a nyitvatartási idő, a személyzet, az online szolgáltatások stb. minimumát. 2. Javítani kell a könyvtárak társadalmi és piaci megjelenítését, országos kampányok szervezésével is. 3. Fejleszteni kell a könyvtári szolgáltatásokat és termékeket, pl. az Internet-be való bekapcsolódással, új médiákkal, a CD ROM formában történő irodalomismertetéssel, a helyi információs csatornákhoz való kapcsolódással és hasonló eszközökkel. -1996-

9 Hollandia * nemzeti könyvtár & digitalizálás 1. Manapság a tudományos folyóiratok egyre nagyobb hányada kizárólag elektronikus formában érhető el a felhasználók számára. Azonban annak biztosítása, hogy a hozzáférés lehetősége mindig megmaradjon, hosszú távú tervezést, költséges befektetést igényel már ma is. A Holland Nemzeti Könyvtár (Koninklijke Bibliotheek, KB) élen jár ebben a gondolkodásban. A KB döntéshozói abból indultak ki, hogy a digitális formában őrzött dokumentumok folyamatos elérhetőségét számos veszély fenyegeti: a nagy nemzetközi kiadók tevékenysége nehézkesen felügyelhető; a kiadó megszűntével fontos adatok veszhetnek el; időről-időre új technológiára van szükség. A megoldás szerintük az ún. biztonságos helyek hálózata lehet, amelynek fenntartói hajlandók beruházni (anyagi és szellemi téren egyaránt), illetve vállalják, hogy állandóan tökéletesítik a rendszert. Emellett természetesen szabványos lesz az adatbevitel, és a kiadók kérésére - üzleti megfontolásokból - bizonyos fájlokhoz csak korlátozott mértékben tudunk majd hozzáférni. Mivel a KB a legmesszemenőbb mértékben élvezi a holland állam támogatását (2006-ban az intézmény költségvetési támogatása 40 millió eurót tett ki, és 2005-ben csupán a digitális megőrzés terén végzett kutatásokra közel 1 millió eurót költöttek), minden feltétel adott ahhoz, hogy a Holland Nemzeti Könyvtár meghatározó szereplője legyen az ekképpen formálódó, globális rendszernek. Kitartó munkájukat igazolja, hogy rövid időn belül megállapodtak a legjelentősebb kiadókkal: az Elsevierrel és a Kluwerrel a hazai partnerek közül, illetve a tudományos publikációk 90%-át megjelentető 20 világcég szinte mindegyikével. A megállapodások kimondják, hogy a biztonságos helyek ingyenesen tárolják a hozzájuk eljuttatott anyagokat, cserébe garanciát vállalnak arra, hogy bármilyen technikai akadályoztatás esetén képesek lesznek pótolni a szolgáltatást. A cikk írásának idején (2006 márciusában) kb. 3.500 folyóirat 5,8 millió digitális (off/online) objektumát tárolta a KB. Igazán elégedettek persze akkor lennének, ha az említett legjelentősebb lapok mellett a legtöbbet hivatkozottak is felkerülhetnének anyagaik közé - függetlenül azok kiadójától. Távlati célként pedig weblapok teljességre törekvő archiválása is a terveik között szerepel. A hosszú távú digitális archiválás területén kétféle gyakorlat terjedt el. Az egyik arra törekszik, hogy a digitális objektum kövesse a környezet (szoftver/hardver) fejlődése által hozott változásokat (migration). Ez az út rövid távon ésszerűnek tűnik, ám számolni kell azzal, hogy valamennyi "környezetváltozás" - ha minimális mértékben is, de - módosítja magát a dokumentumot, aminek ezáltal sérül az integritása. Alternatívának számít az ezzel ellentétes megközelítési mód: úgy alakítani a digitális környezetet, hogy egy objektum minél hosszabb időn át képes legyen hitelesen megőrizni az attribútumait (emulation). Felismerve az időtényező jelentőségét, a KB figyelme ez utóbbi felé fordult - a könyvár idén állítja rendszerbe ún. modular emulatorát -, ám ezzel párhuzamosan évek óta keresi annak a lehetőségét, hogyan hasznosíthatná a másik elven működő rendszereket. Saját kutatásai mellett a Holland Nemzeti Könyvtár számos projekt részese. Említést érdemel ezek közül az Európai Bizottság által felügyelt Planets (Preservation and Long Term Access through Networked Services), amelyben nemzeti könyvtárak, egyetemi kutatóintézetek és számítástechnikai óriáscégek működnek együtt. A munkacsoport feladata nem kevesebb, mint dönteni az Európai Unió elkövetkezendő évtizedeinek digitalizálási stratégiájáról. -2007-

10 Hollandia * nemzeti könyvtár & digitalizálás 2 A Királyi Könyvtár (Koninklijke Bibliotheek, KB), Hollandia nemzeti könyvtára számos nagyszabású digitalizálási projektért felelős. Az elkövetkező években több millió oldal digitalizált változatát fogják közzétenni a weben, ezért a teljes munkafolyamatot és a minőségi szabványokat a tömeges digitalizálás követelményeihez igazították. A tömeges digitalizálásnak nincsen elfogadott definíciója. A Google sokat vitatott digitalizálási programja kétségtelenül tömeges, hiszen nem oldalak, hanem könyvek millióinak digitalizálását jelenti. A KB projektje nagyban különbözik ettől. Az elmúlt mintegy tizenkét év alatt a különgyűjtemények kiemelkedő darabjainak digitalizálását felváltotta a teljes gyűjtemények feldolgozása. A vizuálisan attraktív művek helyett nagy mennyiségű szöveg, hang- és videoanyag digitalizálása folyik. Ez nem nevezhető tömegesnek, a jövőben azonban legalább 40 millió oldal feldolgozását tervezik. Kialakították a Hollandia Emlékezete programot, amely a kulturális örökséget őrző mintegy 50 intézmény munkáját koordinálja. Mintegy 350 ezer tárgy, főként képek formájában került fel a webre. A KB jelenlegi stratégiai terve a humán tudományok területén történő tömeges digitalizálást irányoz elő, most már alapvetően szövegdigitalizálás formájában. Mikrofilmet már nem használnak archiválásra. A tömeges digitalizálás legfőbb problémája a költség. A digitalizálás költsége ma átlagosan 1,30 EUR. Bár a digitalizálás költségei csökkentek, a működtetés és a hosszú távú megőrzés költségei növekedtek. A negyvenmillió digitalizált oldal több mint 1 Petabyte tárolókapacitást igényel, és évente 2 millió fájlt fognak feldolgozni, amihez a KB jelenlegi infrastruktúrája nem elégséges, ahogyan a keresőrendszer sem felel meg a követelményeknek. Nagy figyelmet szentelnek a digitalizálandó anyagok kiválasztásának és előkészítésének. A gyűjteményeket kiegészítik, és a sérült dokumentumokat kijavítják. Ez a költségek 10-15%-át jelenti. Az ezekre a tevékenységekre fordított időt azonban csökkenteni kellene. A kiválasztás prioritása az, hogy mit digitalizáljanak először. Meg kell vizsgálni, hogy az ésszerűen indokolható minőség és a tökéletes megoldások közötti egyensúlyt hogyan lehet megteremteni. A napilapok digitalizálási projektjében például korlátozták a kiegészítés és a restaurálás mértékét. Kezdetben tökéletes képek létrehozására törekedtek és arra, hogy a szkennelés során ne sérüljenek a dokumentumok, ami lelassította a folyamatot. A korábbi gyakorlattal szemben a KB már nem saját eszközeivel végzi a digitalizálást, hanem külső cégre bízza a munkát. Csak néhány olyan cég van Hollandiában, amely teljesíteni tudja a könyvtár magas minőségi előírásait. Bizonyos területeken azonban a szakértelemnek meg kell maradnia a könyvtárban. Ma már a mikrofilmről történő digitalizálást preferálják, mert az olcsóbb, mint az eredeti dokumentumok feldolgozása, bár rosszabb minőséget eredményez. Vizsgálják a nagy helyet elfoglaló TIFF fájloknak a jPeg2000 formátumra való lecserélését. A költségek 10%-át felemésztő minőségbiztosítási szint nem alkalmazható minden projektre, ezért automatikus ellenőrzési eszközök fejlesztése folyik. Az optikai karakterfelismerés területén sem tartható a kézi korrektúra és javítás. A mesterfájlok CD-n és DVD-n való tárolását felváltotta az e-Depot elnevezésű archiválási környezet. Jelenleg minden költséget láthatóvá tettek. A KB költségvetésének 50%-át jelenti a digitalizálás, és ezt 70-80%-ra kívánják emelni. -2008-

11 Hollandia * ajánló http://www.kb.nl/index-en.html http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1881&issue_id=8