Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az EU jogrendszere és a közösségi döntéshozatal Aa) Komponens Kulturális Projekt Ciklus Menedzsment TÁMOP 3.2.3.-08/2-2009-0045 „Építő közösségek”, Közművelődési.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Az EU jogrendszere és a közösségi döntéshozatal Aa) Komponens Kulturális Projekt Ciklus Menedzsment TÁMOP 3.2.3.-08/2-2009-0045 „Építő közösségek”, Közművelődési."— Előadás másolata:

1 Az EU jogrendszere és a közösségi döntéshozatal Aa) Komponens Kulturális Projekt Ciklus Menedzsment TÁMOP / „Építő közösségek”, Közművelődési intézmények az egész életen át tartó tanulásért 2.kör: A közművelődés a nem formális és informális tanulás szolgálatában A TUDÁS ÉS MŰVELTSÉG MEGÚJÍTÁSA – A TÁRSADALOM MEGÚJÍTÁSA Kedvezményezett: TIT FEJÉR MEGYEI EGYESÜLETE Zoltai Márta, okl. EU szakértő Kodolányi János Főiskola, 2011.

2 A VILÁG NAGY JOGRENDSZEREI 197 országról tudunk → hosszú lenne bemutatni mindegyik jogrendszerét → csoportosítani kell Leibniz – német tudós − mondta ki először, hogy a világnak fel kell rajzolni a jogi térképét sok próbálkozás volt valamiféle csoportosításra a ’60-as évek közepéig nem sikerült átütő koncepciót kidolgozni René David francia professzor jogcsaládok rendszerben végezte el a csoportosítást: a világ nagy jogrendszerei besorolandók jogcsaládokba → ezek ma is hatályosak: római- germán jogcsalád: legelső és legrégibb angolszász jogcsalád: középkori eredetű szocialista jogcsalád vallási tradicionális jogcsalád

3 I. Római-germán jogcsalád az ókori Rómába nyúlik vissza, sok változáson keresztül menve keresztül → mint a germánok EU minden országa ide tartozik, kivéve Nagy-Britannia azonban a gyarmatosítások folytán az egész világon megtalálható: Amerika, Afrika, Ázsia; sajátosságai: az írott jogforrások dominálnak: törvények, rendeletek az azon belüli jogszabályok absztrakt, elvont módon vannak megfogalmazva, ebből következően a jogsza- bályokat értelmezni kell; a jogalkotás és jogalkalmazás szférája mereven ketté választott; zárt rendszer: ezekben az országokban elvileg nincsenek joghézagok; „ha valami nincs jogilag szabályozva, azt a jogalkotó nem is akarta szabályozni” a német professzorok 3 jogkört különítenek el

4 a)romanista jogkör a jogkör bölcsője, anyaországa: Franciaország mindazok az országok, akik a franciákon keresztül, a francia katonák szuronyán keresztül megismerkedtek a francia joggal – ide tartozik: BENELUX államok; úgynevezett sziesztázó jogrendszerek: Olaszország, Spanyolország, Portugália Afrikába, Ázsiába is eljutott → az összes volt francia gyarmat Amerikába is több helyen → összes Dél-Amerikai ország vagy portugál vagy spanyol gyarmatok voltak Közép-Amerika országai kivéve Jamaica Észak-Amerikában: USA-ban Lousiana tagállamban francia jog van érvényben és Kanadában is egy tartomány: Quebec Sajátosságai: büszkesége a Code Civil: 1804-ben lépett hatályba, 4 év alatt készült el a törvénykönyv világos: így egy érettségizett átlag polgárnak nem kell ügyvédhez fordulnia, és tömör: máshol § a kártérítés, itt csak 5 § 102 kodifikációs ülésből 59-en Napóleon is részt vett Napóleon apja ügyvéd volt, jogérzetet örökölt a törvényhozás túlsúlya jellemző, viszonylag kevesebb a rendeletek, és még kevesebb a precedensek száma és aránya a római jog hatása bizonyos tekintetben elhalványult (nem a római jogi szigorlat súlya!)

5 b)germanista jogkör bölcsője: Németország ide tartozik még: Ausztria, Svájc, Csehország, Magyarország sajátosságai: BGB:Bürgerliches Gesetzbuch – polgári törvénykönyv 25 évig tartott a megfogalmazása január 1-én lépett hatályba → ahelyett hogy 20. századi lett volna, a 19.század záróakkordjaként: múltba forduló, konzervatív törvénykönyv, bonyo-lult műnyelve van → csak az egyetemi professzorok értik erőteljes precedensjog is van a BGB mögött; a bírói gyakorlatot is tudni kell a német joghallgatóknak a római jogi recenzió később történt → hatása semmit sem halványodott Japán átvette a Code Civilt és a BGB-t is, és csinált egy 3. könyvet

6 c) skandináv jogkör jogi értelemben 5 ország: Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország sajátosságai: átmenetet képeznek az angolszász és a római-germán jogcsalád között pl. bíró tekintélye magas szintű, viszont nincsenek precedenseik a skandináv országok több mint 100 éve megkezdték a belső jogharmonizációt: egy jogi szakértői bizottságot hoznak létre → törvénykönyveket fogadnak el és ezeket becikkelyezik; pozitív és negatív jogkövetkezményei is vannak forgó rendszer: minden jogászprofesszornak kötelező tanárként eltölteni 3 évet a többi 4 skandináv országban a kisebbségi jogi megoldások is emelik a rangját: Finnország lakosságának 6 %-a vallja magát svéd nemzetiséginek az Alkotmánytól kezdve az összes törvény rögzíti a kétnyelvűséget; utcatáblák, általános iskolától kezdve az oktatásban, minden két nyelven senkit nem alkalmaznak köztisztviselőnek aki nem beszél svédül

7 II. angolszász – jogcsalád anyajog: angol jog + wales-i jog; azonos már pár száz éve – Edward óta ide tartozik: skót jog: 1707-ig a római joghoz tartozott, utána megjelentek a precedensek, majd függetlenségük elérése után erőteljes jogalkotásba kezdett ír jog: rendelkezik írott Alkotmánnyal, melyben megtiltották a válást → ezt pár évvel ezelőtt kiszavazták – 8 év után el lehet válni; valamint az abortusz mindenkori tilalmáról rendelkezik USA joga – leszámítva Lousiana Kanada joga – leszámítva Quebec volt Brit Nemzetközösség tagja: Ausztrália, Új-Zéland összes volt angol gyarmat sajátosságai: a római jog nem tudott betörni, a precedens-rendszer mereven ellenállt judge-made law: bíró alkotta jog → bár vannak törvények, rendeletek, de a domináns a bírói jog a precedensek mindig konkrétak, mert konkrét ügyet dönt el nyitott, nyílt rendszert képez soha nem mondták hogy nincsenek joghézagok hagyománytisztelet a jog világára is érvényes → nincs olyan hogy „régi angol jog”, egyfajta angol jog van, sőt minél régebbi a jogszabály, annak van a legnagyobb tekintélye

8 3 jogköre van angol jogkör: jellemzői amiket már általánosságban elmondtunk USA jogköre: Alkotmánytisztelet: az 1787-es amerikai alkotmány a legnagyobb tekintélynek örvend befelé is: rendkívül büszkék az állampolgárok az Alkotmányukra; a könyvespolcon 2 könyv minden családban szerepel: Alkotmány és Biblia a közgondolkodás részévé vált az Amerikai Alkotmány ausztrál jogkör: 150 nemzet fiai, lányai élnek Ausztráliában – sok magyar is lakik ott (főleg ’56 után) Cook kapitány foglalta el – először fegyenceket szállítottak oda, jóval később arisztokraták betelepülése angol jog, de emellett amerikai jogi orientáció is sőt a bevándorlók révén római-germán jogi megoldások is szövetségi állam: 6 tagállamból áll, amelyek területe óriási kiterjedésű, a tagállamok között nagyfokú hasonlóság – angol jog alkotja a gerincét nem csak a saját precedenseiket követik, angol mellett amerikai, kanadai, és új-zélandi precedenseket is Legfelsőbb Bíróság – precedensalkotó, és Alkotmányt is abo döntés: uratlan területre hivatkoztak az ausztrálok; 1992-ben az Abo-döntésben kimondták, hogy Ausztrália földje a bennszülötteket illeti → de nincsenek abban a helyzetben, hogy ezzel a jogukkal éljenek

9 III. Szocialista jogcsalád ma már mindössze 3 országban: Kuba, Vietnam, Észak-Korea René David könyvében még szerepel 3 jogkör: szovjet jogkör európai szocialista országok jogköre Európán kívüli szocialista országok jogköre Kuba: hármas jog alakult ki: először az ősi jog volt, majd jöttek a spanyolok, és azt vették át, majd szocialista – a városokban a szocialistát kell követni Jellemzői: a szocialista jog politikailag rendkívül kötött, pl. Bulgáriában a párt határozatai törvényerővel bírtak a viszonyok közjogiasodnak; a szovjet jog nem ismerte a magántulajdont – állami tulajdon és szövetkezeti tulajdon volt csak fordított piramis jelensége: nagyon programjellegű törvények születtek, kevés konkrét rendelkezéssel a törvény tartalma folyamatosan beszűkült, pici tartalom maradt jogi túlszabályozás szocialista törvényesség elvének érvényesülése

10 IV. A vallási és a tradicionális jogcsalád Az egyházjog (jus ecclesiasticum) foglalatja azoknak a jogszabályoknak, melyek az egyházra mint ilyenre, és az egyesekre mint az egyháznak tagjaira irányadók Az egyházjog forrása és céljánál fogva «jus divinum», vagy «jus sacrum»-nak is, a katolikus egyházjog még «jus pontificium»-nak is neveztetik. A kánoni jog elnevezés onnan ered, hogy a régi egyházi törvényeket ellentétben a polgári (nómos), és a Mózes törvényeitől kánonoknak (szabályoknak) nevezték. Az egyházjog vagy általános (jus universale) vagy különös (particulare) aszerint, amint az állami határokhoz nem szorított egyetemes egyháznak általános jogát, vagy csak valamely országnak különös jogát képezi. Az egyházjog forrása és céljánál fogva «jus divinum», vagy «jus sacrum»-nak is, a katolikus egyházjog még «jus pontificium»-nak is neveztetik. A kánoni jog elnevezés onnan ered, hogy a régi egyházi törvényeket ellentétben a polgári (nómos), és a Mózes törvényeitől kánonoknak (szabályoknak) nevezték. Az egyházjog vagy általános (jus universale) vagy különös (particulare) aszerint, amint az állami határokhoz nem szorított egyetemes egyháznak általános jogát, vagy csak valamely országnak különös jogát képezi.

11 Jogharmonizáció 1. Standardization = szabványosítás 2. Approximation = közelítés 3. Coordination = koordináció 4. Harmonization = harmonizáció Cél: a jogrendszerek nemzetközi egységesítése, a hasonló elemek vagy megoldások alkalmazása, amelyre a tagállamok különböző technikák felhasználásával jutnak el.a jogharmonizáció = közelítés vagy közel egyenértékűvé tétel

12 EU sajátos nemzetközi szervezet – sajátos jogrendszer Egyedülálló a nemzetközi jogban; Egyedi jogrendszer, amelynek saját intézményei, saját jogalkotási eljárásai és jogforrásai vannak; Egyedülálló a nemzetközi jogban; Első igazán nemzetek feletti (szupranacionális); Olyan jogrendszerm amely a szuverintásokat a Közösségre (részben) átruházó, de a tagállamok javára működik; Nemcsak a tagállaok, hanem az egyének is jogalanyai; Jogokat, kötelezettségeket tartalmaz – a bíróság előtt érvényt lehet szerezni; Szélesebb hatáskörű, mint a többi nemzetközi szervezet; Áthatja és átfedi (részben) a tagállamok belső jogrendszereit; Soha nem statikus – bonyolult viszony: kölcsönhatás, befolyás, konfliktus Érzékeny – a szupranacionalizmusból származó konfliktusok miatt; Folyamat: a jogalkotásban, az alkalmazásban egyaránt;

13 A közösségi jogforrásokon túlmenőleg az Európai Bíróság által esetjogi módszerekkel kialakított doktrínák tartják össze úgy, mint: Közvetlen hatály; Közvetlen alkalmazhatóság;értelmezési kötelezettség; Kölcsönös elismerés;

14 Az EU jogi jellege és erősödése Fejlődésében a jogi elemek fontossága erősödik; A kikényszerítés módja különbözik más nemzetközi, tagállami jogrendszertől; Teljesen elkülönült nemzetközi jogterület; Jogalanyai: az EU szervei, tagállamai, természetes és jogi személyei; Primér (elsődleges), secunder (másodlagos jogforrások, Önálló jogalkotás és adminisztratív tevékenység; Nemzeti jogból ismert megoldások, koncepciók beépítése (inspirációs tényező) Hatással van a nemzeti jogrendszerekre; Kb. 80%-a közigazgatásra és a gazdaságra vonatkozik Kodifikáció+esetjogi jogfejlesztés ‘érdekes’ kombinációja; EB esetjogi természetű döntései elvi tartalmú dogmák; Hatása: esetjogias módszerű fejlemények beépülnek olyan tagállami bírói gyakorlatba, ahol a jogfejlesztés dominánsan, vagy kizárólagosan kodifikációs módszerrel törénik EGK 177 cikkelyehogy biztosítsa a Szerződés nemzeti bíróságok általi értelmezésének egységességét, megerősíti, hogy az államok elismerték azt a lehetőséget, hogy a közösségi jogra állampolgáraik hivatkozhassanak e bíróságok előtt.

15 Az elsődleges jog elsődleges jog; a közösségek alapító szerződései (Szerződések), módosításaik, valamint a rájuk épülő szerződések. Ezek együtt képezik az EU "alkotmányát". A Szerződések: Az Európai Közösségeket majd az Európai Uniót létrehozó szerződések (azaz az Európai Szén- és Acélközösségről (ESZAK) szóló 1951-es Párizsi Szerződés, az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), illetve az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó 1957-es Római Szerződés, a Római Szerződést módosító 1986-os Egységes Európai Okmány, az Európai Uniót létrehozó 1992-es Maastrichti Szerződés, az utóbbit módosító 1997-es Amsterdami Szerződés, valamint a 2000-es Nizzai Szerződés, Lisszaboni szerződés 2007

16 A másodlagos jog másodlagos jog; a Miniszterek Tanácsa, illetve a Bizottság által kiadott rendeletek, irányelvek, határozatok, ajánlások és állásfoglalások összessége, amely az Európai Bíróság döntéseivel és az azokban megfogalmazott jogelvekkel egészül ki. Az elsődleges jogforrásokkal együtt az acquis communautaire fontos eleme. acquis communautaire = az Alapszerződések, valamint az EU által kiadott rendeletek, határozatok és irányelvek összessége. Tágabb értelemben részét képezi az EU egész eljárási rendje. Az új belépőknek vállalniuk kell, hogy - hosszabb-rövidebb átmeneti idő után - átveszik és alkalmazzák ezeket. (megj.:Acquis Átvételének Nemzeti Programja; National Programme for the Adoption of the Acquis; a Közösségi Vívmányok Átvétele Nemzeti Programja. Az 1998-ban az Európai Bizottság által kidolgozott Csatlakozási Partnerségekben lefektetett feladatok és prioritások a tagjelölt országok általi megvalósításának programja.) Közösség és más nemzetközi szervezet közötti megállapodások (GATT, Loméi Konvenció stb.) EB ítéletei, közösségi joggal kapcsolatos véleménye, általános jogelve; EB esetjogaiban „íratlan” szabályok: jóhiszem, jogbiztonság, megfelelő gondosság, egyenlőségi elv,jogszerű eljárás, arányosságstb.

17 A Rendelet Rendelet; regulation - az EU "legerősebb", kötelező jogszabályfajtája: minden tagországra általánosan érvényes, anélkül, hogy a nemzeti jogba külön át kellene emelni (közvetlen hatály). Kötelező, közvetlenül hatályos Közzé kell tenni az Office Journal-ban; A tagállamok kormányainak és törvényhozásainak külön intézkedése nélkül a tagállami nemzeti jogrendszer részévé válik Jogokat és kötelezettségeket állapít meg tagállamoknak és egyének egyaránt A BIZOTTSÁG 1235/2008/EK RENDELETE (2008. december 8.) a 834/2007/EK tanácsi rendeletben az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról A BIZOTTSÁG 388/2010/EU RENDELETE (2010. május 6.) a 998/2003/EK rendeletnek a nem kereskedelmi célú szállítás tárgyát képezhető, bizonyos fajokhoz tartozó, kedvtelésből tartott állatok maximális száma tekintetében történő végrehajtásáról A Bizottság 1117/2010/EU rendelete (2010. december 2.) egy citromsavból, szorbinsavból, timolból és vanillinből álló készítmény elválasztott malacok takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről.

18 Az Irányelv Irányelv (direktíva); a Tanács vagy a Bizottság által kiadott sajátos jogszabály; általában valamennyi tagország számára előír bizonyos kötelezettséget, de a teljesítés módját a tagország belső jogszabályalkotására bízza. Nem érvényesül szükségszerűen minden tagállamban kötelező jelleggel, csak a címzett tagállamokra nézve kötelező – de rájuk nézve is az „elérni kívánt eredmény” tekintetében; Tartalmazza, mennyi időn belül kell a nemzeti jogrenszerbe átültetni; Lehetőséget ad a tagállami jogrendszerének igazításához; Szövegezésében hasonló a Határozat-hoz, nem kell de megjelenik az Office Journal-ban október 1-jén lépett hatályba a évi LVI. törvény, mely a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK (2006. december 12.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet ülteti át jogrendszerünkbe. Az Irányelv a szolgáltatók belső piaci tevékenységét nehezítő és drágító adminisztrációs terheinek lebontását célozza és azt, hogy megvalósuljon a szolgáltatások szabadon működő tényleges belső piaca. A módosítás – mely a Ket. és a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló évi LXXVI. törvénnyel és számos ágazati törvénnyel együtt - a felnőttképzési törvényt is érinti, hiszen a felnőttképzés szintén szolgáltatásnyújtás (és nem ingyenes állami közszolgáltatás). A Bizottság 2010/92/EU irányelve (2010. december 21.) a 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a bromukonazol hatóanyagként való felvétele céljából történő módosításáról2009. évi LVI. törvény2006/123/EK (2006. december 12.) európai parlamenti és tanácsi irányelvetKet.

19 A Határozat Határozat; az EU egyik kötelező erejű jogszabály fajtája, amelyet akkor alkalmaznak, amikor az előírás nem valamennyi, hanem csak néhány tagállamra vonatkozik. A Bizottság 2010/792/EU határozata (2010. december 20.) a magyarországi mezőgazdasági földterületek szerzésére vonatkozó átmeneti időszak meghosszabbításáról. A Bizottság 2010/760/EU határozata (2010. december 6.) a 2010 tavaszán Magyarországon bekövetkezett árvíz károsultjainak ingyenesen szétosztandó vagy rendelkezésére bocsátandó árucikkek vámmentes behozataláról. A Bizottság 2010/781/EU határozata (2010. december 16.) a 92/34/EGK tanácsi irányelvnek a harmadik országból származó gyümölcstermő növények szaporítóanyagaira, illetve a gyümölcstermesztésre szánt gyümölcstermő növényekre vonatkozó behozatali feltételekkel kapcsolatos eltérés kiterjesztésének céljából történő módosításáról A Bizottság 2010/761/EU határozata (2010. december 7.) a 2010/221/EU határozat I. és II. mellékletének a Magyarország és az Egyesült Királyság által a pontyfélék tavaszi virémiájának felszámolására irányuló jóváhagyott nemzeti intézkedések tekintetében történő módosításáról. A Bizottság 2010/471/EU határozata (2010. augusztus 26.) a spermagyűjtő- és tároló központokat, embriógyűjtő- és előállító munkacsoportokat valamint bizonyítványkiállítási követelményeket tartalmazó listák tekintetében a lófélékhez tartozó állatok spermáinak, petesejtjeinek és embrióinak Unióba történő behozataláról. H1. HATÁROZAT (2009. június 12.) az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK tanácsi rendeletről a 883/2004/EK és a 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre való áttérés keretéről, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság határozatainak és ajánlásainak alkalmazásáról (EGT-vonatkozású és az EK–Svájc-megállapodást érintő szöveg) 2010/709/EU Bizottság határozata (2010. november 22.) az Európai Unió ökocímkézésért felelős bizottságának létrehozásáról. A Bizottság 2010/764/EU határozata (2010. december 8.) az élelmiszer-biztonság keretében a évi finanszírozási határozat elfogadásáról.

20 Az Ajánlás (vélemény) Ajánlás; recommendation - nem kötelező érvényű EK-jogszabály. A nemzeti bíróságoknak azonban figyelembe kell venniük, ha a közösségi jogot érintő kérdéssel kapcsolatos döntés meghozatalára készülnek. Nem kötelező erejű jogi eszköz, nem minősül jogi normának, de meggyőző ereje van A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA (2010. április 28.) a „Mezőgazdaság, élelmiszer-biztonság és éghajlatváltozás” című közös kutatási programozási kezdeményezésről (2010/253/EU) mivel: (1) A mezőgazdasági és az erdészeti ágazatot nagymértékben érinti az éghajlatváltozás, hiszen ezek közvetlenül függnek az éghajlati feltételektől, ugyanakkor pedig az uniós mezőgazdaságból származó kibocsátás aránya a globális üvegházhatású gázkibocsátásnak kb. 14 %-a. (2) Az éghajlatváltozás a mezőgazdaság előtt álló egyik legfontosabb kihívás a világ népességének élelmezését illetően, a népesség 2050-re ugyanis várhatóan 9 milliárd főre növekszik. (3) A globális élelmiszerigény 2030-ra várhatóan 50 %-kal nő, 2050-re pedig megkétszereződik, ráadásul ez időben egybeesik a nem élelmezési célú biomassza iránti igény várhatóan erős növekedésével. (4) A mezőgazdaság és az erdészet nem élelmezési célú biomassza iránti igénye erősen növekszik, más ágazatok mérséklési erőfeszítései és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás igénye miatt. (5) Egyes alapvető élelmiszerek esetében csökkent a globális készletek mennyisége, és egyre gyakoribbá válhat az élelmiszerárak magasba szökése – a 2008-ban tapasztaltakhoz hasonlóan –, ha a növekvő keresletet a kínálat nem képes megfelelően fedezni. A trópusi és szubtrópusi – főleg a szubszaharai Afrikában található – országok mezőgazdasági ágazatát különösen fenyegeti az éghajlatváltozás, és az ezekben a régiókban bekövetkező jelentősebb élelmiszerválságok Európára is kihatnak. (8) Összehangolt intézkedések szükségesek annak megakadályozása érdekében, hogy az említett kockázatok együttesen visszafordíthatatlan károkat okozzanak, és hogy a változó éghajlati feltételek mellett is fenntartható élelmiszer-ellátást lehessen megvalósítani.

21 Pre-emption (ütközés esetén, „védelmi”klauzula-záradék) A párhuzamos jogalkotási hatáskörök esetében, tehát akkor, amikor jogalkotást elvileg a közösség és a tagállam is kezdeményezhet, jelentősége van annak, hogy melyik jogalkotás kezdett hamarabb a szabályozáshoz. Ennek az időversenynek a megítéléséhez alakította ki az Európai Bíróság a pre- emption szemléleten alapuló gyakorlatot, ami szervesen illeszkedik a közösségi jog más doktrínáinak sorába. (A pre-emption-analízis elnevezésen kívül e jelenségre a téma tudományos kutatójára utalva a Cross-analízis elnevezés is gyakori, magyarul pedig ezeket a fogalmakat „elsőbbségi doktrínaként” nevezzük – itt is hangsúlyozva, hogy ez a kifejezés nem téveszthető össze a közösségi jog elsődlegességével. Az elsőbbség kifejezésnek van ugyanis idődimenziója, az elsődlegességnek viszont nincs.) (pl. fuvarozás, verseny, külkereskedelem)

22 Szupremácia (fennhatóság; felsőbbrendűség) A közösségi jog közvetlen hatálya alapján a közösségi jog hivatkozható a nemzeti bíróságok előtt. A szupremácia elvéhez hasonlóan a közvetlen hatályt sem tartalmazza egyetlen szerződéses rendelkezés sem. A közvetlen hatály elvét az Európai Bíróság a Van Gend en Loos ügyben mondta ki: „A Közösség a nemzetközi jog új jogrendjét hozta létre, amelynek javára az államok, körülhatárolt területeken ugyan, de korlátozták szuverén jogaikat, alanyai nem csupán a tagállamok, hanem azok állampolgárai is. Ezért a közösségi jog, függetlenül a tagállamok jogszabályaitól, nemcsak kötelezettségeket ruház az egyénekre, hanem jogokat is, melyek jogi örökségük része." A közösségi jog elsőbbségének és közvetlen hatályának együttes hatása óriási mértékben járult hozzá a közösségi jog gyakorlati jelentőségéhez a tagállami bíróságok előtti pereskedésben. A közvetlen hatály alapján az egyéneknek jogukban áll, hogy nemzeti bíróságaik előtt a közösségi jogra hivatkozzanak, a szupremácia elve szerint a közösségi jogból származó jogosultságok a nemzeti jog ellenében érvényesülnek, még a kettő összeütközése esetén is.

23 Jogharmonizáció harmonizáció elve; más néven: jogharmonizáció - a tagországok összehangolják (azaz harmonizálják) azo- kat a gazdaságpolitikai, jogi, adminisztratív intézke- déseiket, amelyek pl. a belső piac vagy a gazdasági és monetáris unió zökkenőmentes működtetéséhez fel- tétlenül szükségesek. Ahol erre nincs alapvetően szük- ség, ott a vezérelv a kölcsönös elismerés elve (mutual recognition, lásd ott). A jogharmonizáció minden belépni kívánó ország számára kötelező. A közösségi jog átvételéről való eltérést viszonylag ritkán, derogációkon keresztül enged az Európa Únió. Hasznosabb lenne a jogközelítés fogalmával definiálni ezt a folyamatot, már csak azért is, mert a közösségi jog sem statikus, hanem folyamatosan változó jogrend (un. mooving target ), amelyhez a teljes igazodás lehetetlen.

24 Az Európai Bíróság; European Court of Justice Az Európai Közösségek Bíróságát (gyakran egyszerűen csak „Bíróságnak” hívják) az ESZAK-szerződés keretében hozták létre 1952-ben, székhelye Luxemburgban van. Feladata annak biztosítása, hogy az EU jogszabályait valamennyi EU tagállamban ugyanúgy értelmezik és hajtják végre, így tehát a jog mindenki számára azonos. Gondoskodik például arról, hogy a nemzeti bíróságok ne hozhassanak ugyanabban az ügyben eltérő határozatot. A Bíróság arról is gondoskodik, hogy az EU tagállamok és intézmények megteszik azt, amit a jog követel. A Bíróság hatáskörébe tartozik a tagállamok, uniós intézmények, vállalatok és magánszemélyek közötti jogviták rendezése. A Bíróságot tagállamonként egy bíró alkotja annak érdekében, hogy az intézmény az Európai Unió 27 nemzeti jogrendszerének mindegyikét képviselje.A hatékonyság érdekében a Bíróság ritkán ülésezik teljes létszámmal.Ítéleteit többnyire a 13 bíróból álló nagytanács vagy a 3, illetve 5 bíró alkotta tanácsok valamelyike hozza. A Bíróság munkáját nyolc „főtanácsnok” segíti. A főtanácsnokok feladata, a Bíróság elé terjesztett ügyekben pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt nyújtsanak be. A Bíróság bíráit és főtanácsnokait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek az országukban a legfelsőbb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges képzettséggel és szakértelemmel. A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel, hat éves, megújítható hivatali időre nevezik ki.

25 Elsőfokú Bíróság Ahhoz, hogy a Bíróság megbirkózhasson az elé terjesztett esetek nagy számával, és hogy jobb jogi védelmet nyújthasson polgárainak, 1988-ben létrehozták az Elsőfokú Bíróságot. A (Bírósághoz kapcsolódó) Elsőfokú Bíróság felelős azért, hogy bizonyos keresettípusokban, különösen a magánszemélyek, vállalatok és egyes vállalkozások által elé terjesztett kérdésekben, valamint a versenyjoggal kapcsolatos ügyekben döntéseket hozzon. Ezen a bíróságon szintén egy-egy bíró van minden EU-országból.Elsőfokú Bíróságot Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke az Európai Unió és saját köztisztviselői közötti vitákban ítélkezik. Ezt a törvényszéket hét bíró alkotja, és az Elsőfokú Bíróság mellett tevékenykedik.Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke A Bíróság, az Elsőfokú Bíróság és a Közszolgálati Törvényszék élén egy-egy elnök áll, akit a bírák maguk közül választanak ki hároméves, megújítható hivatali időre. A Bíróság 2003-ban Vassilios Skourist választotta elnökéül. Az Elsőfokú bíróság jelenlegi elnöke Marc Jaeger, a Közszolgálati Törvényszéké pedig 2005 óta Paul J. Mahoney.

26 Mi a Bíróság szerepe ? A Bíróság az elé terjesztett ügyekben hoz döntést. Az öt legáltalánosabb ügytípus a következő: előzetes döntéshozatali eljárás; kötelezettségszegés megállapítására irányuló kereset; megsemmisítés iránti kereset; intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset; kártérítés iránti kereset.

27 1. Előzetes döntéshozatali eljárás Az EU valamennyi tagállamában a nemzeti bíróságok felelősek annak biztosításáért, hogy az adott országban a közösségi jogot megfelelően alkalmazzák. Fennáll viszont annak a veszélye, hogy a különböző országokban más és más módon értelmezik az uniós jogszabályokat. Ennek megakadályozására alkalmazzák az „előzetes döntéshozatali eljárást”, ami azt jelenti, hogy ha egy nemzeti bíróságnak kételye merül fel a közösségi jogszabályok értelmezésével vagy érvényességével kapcsolatban, akkor módjában áll (sőt, bizonyos esetekben kötelező) kikérnie az Európai Bíróság tanácsát. E tanácsot „előzetes döntéshozatal” formájában nyújtják.

28 2. Kötelezettség elmulasztása esetén benyújtott keresetek A Bizottság ezeket az eljárásokat akkor kezdeményezheti, ha megalapozottan felté- telezi, hogy a tagállam nem tesz eleget az uniós jog által előírt kötelezettségének. Ezeket az eljárásokat egy másik EU-tagállam is kez- deményezheti. Mindkét esetben a Bíróság vizsgálja meg az állításokat, és hozza meg ítéletét. Amennyiben bebizonyosodik a mulasztás, a vád alá helye- zett tagállam köteles azonnal orvosolni a problémát. Amennyiben a Bíróság úgy találja, hogy a tagállam nem tett eleget az ítéletnek, büntetést szabhat ki az adott tagállam számára.

29 3. Megsemmisítés iránti keresetek Ha bármelyik tagállam, a Tanács, a Bizottság vagy (bizonyos körülmények között) a Parla- ment úgy véli, hogy egy adott uniós jogszabály illegális, a Bíróságnál kezdeményezheti annak megsemmisítését. Ezeket a „megsemmisítés iránti kereseteket” olyan magánszemélyek is benyújthatják, akik azért kérik a Bíróságot az adott jogszabály megsemmisítésére, mert az őket közvetlenül vagy személyükben érinti. Ha a Bíróság úgy véli, hogy a kérdéses tör- vényt nem a megfelelő módon adoptálták vagy nem követi hűen a Szerződésekben lefektetett követelményeket, érvénytelennek és meg nem történtnek tekintheti azt.

30 4. Intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetek A Szerződés kötelezi az Európai Parla- mentet, a Tanácsot vagy a Bizottságot, hogy bizonyos döntéseket csak bizonyos feltételek mellett hozzanak meg. Amennyiben ezt elmulasztják, úgy a tagállamok, egyéb közösségi intéz- mények és (bizonyos feltételekkel) ma- gánszemélyek vagy cégek panaszt te- hetnek a Bíróságnál e jogsértés hiva- talos nyilvántartásba vétele érdekében.

31 5. Kártérítés iránti kereset Bármely olyan személy vagy vállalat, amely a Közösségnek vagy személyzetének cselekvése vagy cselekvésének elmulasztása miatt kárt szenvedett, kártérítési keresetet nyújthat be az Elsőfokú Bíróságnál.

32 Hogyan szerveződik a Bíróság munkája? A kereseteket a Bíróság Hivatalához nyújtják be, és minden ügyhöz egy bírót és főtanácsnokot jelölnek ki. Az eljárás ezek után két szakaszban zajlik: az első az írásos, a második a szóbeli szakasz. Az első szakaszban az összes érintett fél írásos nyilatkozatot tesz, és az ügyhöz kirendelt bíró összefoglaló jelentést állít össze e nyilatkozatok tartalmáról és az ügy jogi hátteréről. Ezután következik a második szakasz – a nyilvános meghallgatás. Az ügy fontosságától és összetettségétől függően a meghallgatás három, öt vagy 13 bíróból álló kamara, vagy a teljes bíróság előtt történhet. A meghallgatáson a felek ügyvédei a bírók és a főtanácsnokok elé tárják az ügyet, akik kérdéseket intézhetnek hozzájuk. Ezek után a főtanácsnok ismerteti indítványát, majd a bírók tanácskoznak és meghozzák ítéletüket óta a főtanácsnokoknak csak akkor kell indítványt benyújtaniuk egy ügyben, ha a Bróság úgy véli, hogy az adott eset a jogszabály új pontját veti fel. A Bíróságnak ugyanakkor nem kell követnie a főtanácsnok indítványát. A bírósági ítéleteket többnyire többségi szavazással hozzák meg és nyilvános meghallgatáson ismertetik. Eltérő nézeteket nem ismertetnek. A határozatokat kihirdetésük napján teszik közzé. Az Elsőfokú Bíróság eljárása hasonló azzal a különbséggel, hogy ott nincs főtanácsnoki indítvány.

33 Gyakorolja jogait! Az európai jogszabályok nem csupán a tagállamok számára biztosítanak jogokat, és írnak elő kötelességeket: számos rendelkezés vonatkozik közvetlenül az Unió területén élő polgárokra, valamint a tagállamokban működő vállalkozásokra. Az uniós jogszabályok szervesen beépülnek a tagállamok nemzeti jogrendszerébe. A közös szabályok végrehajtásáért és helyes alkalmazásáért elsősorban az EU- tagállamok felelnek. Minden polgárnak jogában áll tehát elvárni a nemzeti hatóságoktól, hogy az őt megillető európai jogok érvényesítését az EU egész területén biztosítsák számára. Mindenkinek jogában áll, hogy panaszt nyújtson be az Európai Bizottsághoz olyan tagállami (törvényi, rendeleti vagy közigazgatási) intézkedés vagy gyakorlat kapcsán, melyet ellentétesnek ítél az uniós jogban lefektetett valamely rendelkezéssel vagy elvvel. A panaszos nem köteles bizonyítani, hogy érdekelt az eljárás megindításában, sem azt, hogy a bejelentett szabálysértés elsődlegesen és közvetlenül érinti őt. A Bizottság ugyanakkor csak azokat a panaszokat fogadja el, amelyek arról számolnak be, hogy egy tagállami intézkedés sérti az európai uniós jog valamely rendelkezését. A panasz tárgyát tehát nem képezheti magánjogi jogvita.

34 1. Panaszok benyújtása Panaszt írásos formában, postai úton, telefaxon vagy interneten keresztül lehet benyújtani. A beérkező anyagnak minden esetben teljes körű és pontos információkat kell tartalmaznia, és különösen a tagállamnak felrótt jogsértésről kell tényszerű tájékoztatást adnia. A panasztevőnek be kell számolnia továbbá az ügy kapcsán esetlegesen kezdeményezett eljárásokról, lehetőség szerint meg kell határoznia, mely uniós rendelkezést sérti a szóban forgó tagállami intézkedés, valamint hogy kapcsolódik-e hozzá uniós támogatás. A jogsértő tagállami intézkedésről vagy gyakorlatról beérkezett írásbeli bejelentést a kézhezvétel utáni egy hónapon belül a Bizottság vizsgálatnak veti alá, hogy megállapítsa, a beküldött anyag panasznak minősül-e. A helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzat értelmében az Európai Bizottság Főtitkársága a hozzá beérkező minden írásos anyagról a kézhezvétel után 15 munkanapon belül átvételi elismervényt küld. Amennyiben kétség merül fel egy bejelentés jellegével kapcsolatban, a Főtitkárság a kézhezvételt követő 15. naptári napig kikéri az illetékes szolgálatok véleményét. Minden olyan beérkező küldemény, amely panasznak minősíthető, bekerül az Európai Bizottság Főtitkársága által kezelt adatbázisba. A beküldött anyagok és/vagy panaszok mélyreható vizsgálata az Európai Bizottság főigazgatóságainak és szolgálatainak hatáskörébe tartozik. Amennyiben egy eset kapcsán több panasz is érkezik, az Európai Bizottság ezeket egyazon iktatási szám alatt veszi nyilvántartásba

35 A panaszok kezelése Információgyűjtés Ahhoz, hogy a panasz kezeléséhez megfelelően láthasson hozzá, a Bizottságnak szüksége lehet további információkra, hogy tisztázza az üggyel kapcsolatos tényeket, és feltérké- pezze az ügy jogi vonatkozásait. A jogsértési eljárás megindítása: hivatalos kapcsolatfelvétel az érintett tagállammal Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az uniós jog megsértéséről benyújtott panasz megalapozott lehet, és jogsértési eljárás elindítását indokolja, hivatalos írásbeli figyelmeztetést küld az érintett tagállamnak, felszólítva azt, hogy adott határideig küldje el az üggyel kapcsolatos észrevételeit A hivatalos kapcsolatfelvétel célja annak megállapítása, hogy valóban fennáll-e az európai uniós jog megsértése. Célja továbbá, hogy – amennyiben a panasz alaposnak bizonyult – a Bíróság bevonása nélkül biztosítson jogorvoslati lehetőséget.

36 A Bíróság bevonása Ha a tagállam nem tesz eleget az indokolással ellátott véleményben foglalt feltételeknek, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. Átlagosan körülbelül két évig tart, amíg a Bíróság ítéletet hoz egy, a Bizottság által előterjesztett ügyben. A Bíróság ítéletei különböznek a nemzeti bíróságokétól. Az eljárás lezárásakor a Bíróság valójában arról hoz ítéletet, hogy történt-e jogsértés vagy nem. Ugyanakkor nem nyilváníthatja semmisnek az uniós jogot sértő tagállami rendelkezéseket, nem kényszeríthet nemzeti hatóságot arra, hogy teljesítse egy magánszemély követelését, és nem rendelheti el, hogy egy tagállam kártérítést fizessen az uniós jog megsértése miatt hátrányt szenvedőknek. Az ítélet kihirdetése után a tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy igazodjon az ítéletben szereplő követelményekhez, különösen pedig, hogy megoldja az eljárás alapját képező problémát. Ha a tagállam nem tesz eleget az ítélet rendelkezéseinek, a Bizottság újra a Bíróság elé terjesztheti az ügyet, és kérheti kényszerítő bírság és/vagy átalányösszegű büntetés kirovását arra az időre, amíg a tagállam véget nem vet a szabálysértésnek

37 Nemzeti szintű jogorvoslat Elsősorban a nemzeti közigazgatási és igazságszolgáltatási testületek feladata annak biztosítása, hogy a tagállami hatóságok eleget tegyenek az európai uniós jogszabályoknak. A Bizottság arra kéri azokat a panasztevőket, akik az uniós joggal összeegyeztethetetlennek tartott (törvényi, rendeleti vagy közigazgatási) intézkedés vagy gyakorlat miatt hozzá fordulnak, hogy – a bejelentésüket megelőzően vagy azzal egy időben – tegyenek panaszt a nemzeti közigazgatási, illetve igazságszolgáltatási szerveknél (ideértve a nemzeti vagy regionális ombudsmanokat) is, és/vagy lehetőségeik szerint kezdeményezzenek választott bírósági vagy egyeztető eljárást. kizárólag a nemzeti bíróságok kötelezhetik a jogsértő tagállamokat azon magánszemélyek kártalanítására, akiket a közösségi jog megsértése hátrányosan érintett

38 Közigazgatási garanciák beérkező panaszt a Bizottság Főtitkársága regisztráció után hivatalos iktatási számmal látja el. Ezt a számot, mely a panaszosnak kézbesített átvételi elismervényben is szerepel, az üggyel kapcsolatos levelezés során minden esetben fel kell tüntetni. A hivatalos hivatkozási szám létrehozása azonban nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a benyújtott panasz alapján jogsértési eljárás indul a szóban forgó tagállam ellen. b) Ha a Bizottság szolgálatai úgy döntenek, hogy kapcsolatba lépnek a bepanaszolt tagállam hatóságaival, a panaszos személyazonosságát csak abban az esetben fedik fel, ha erre a panaszos engedélyt adott. Amennyiben nem történt meg az engedélyezés, a Bizottság szolgálatai vélelmezik, hogy a panaszos személyazonosságának bizalmas kezelését választotta. c) A Bizottság arra törekszik, hogy a Főtitkárságon történt iktatás után tizenkét hónapon belül döntést hozzon az ügyben (azaz dönt arról, hogy jogsértési eljárást indít vagy az ügyet további intézkedések nélkül lezárja).

39 A panasztevő személyes adatainak védelme A panasztevő engedélyezheti, hogy a Bizottság felfedje személyazonosságát a bepanaszolt tagállam előtt, valamint kiadja a tagállamnak az általa benyújtott adatokat. Az engedélyezés az alábbi rendeletek értelmében történik: az Európai Parlament és a Tanács december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint az Európai Parlament és a Tanács május 30-i 1049/2001/EK rendelete az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről45/2001/EK rendelete 1049/2001/EK rendelete

40 Fellebbezés az európai ombudsmanhoz Amennyiben a panaszos úgy ítéli meg, hogy panaszát a Bizottság nem kezelte kellő körültekintéssel, azaz a fent említett szabályoknak megfelelően, jogában áll az európai ombudsmanhoz fordulni (EUMSz. 24. és 228. cikke). A pontos eljárást és az alkalmazandó határidőket a közösségi jog megsértését bejelentő panaszosokkal fenntartott kapcsolatokról szóló, az Európai Parlamenthez és az európai ombudsmanhoz címzett bizottsági közlemény (COM(2002) 141 végleges) ismerteti európai ombudsmanhoz COM(2002) 141 végleges

41 Omdsmanról általában Az ombudsman svéd szó; magát az intézményt elsőként az évi alkotmány hozta létre Svédországban. A svéd alkotmány, (amely egyébként január 1- jéig volt hatályban), a hatalommegosztás elvéből indult ki, amelynek lényege a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás szerveinek egymástól való elválasztása és függetlensége. Néhány európai ország átvette az intézményt, általában eltérő elnevezéssel. Nagy-Britanniában a közigazgatás parlamenti biztosa, Franciaországban egyszerűen közvetítő („médiateur”) a neve. Lengyelországban az állampolgári jogok biztosa kifejezést használják.svéd1809alkotmánySvédországban1975január 1- jéighatalommegosztás törvényhozó hatalomvégrehajtó hatalomigazságszolgáltatásNagy-BritanniábanFranciaországbanLengyelországban Bár a gondolat már az 1970-es években felmerült, csak az évi maastrichti szerződés 138e pontja egészítette ki úgy a Római szerződést (megállapítva annak jelenlegi 195. pontját), hogy létrehozta az európai ombudsman intézményét. Az először 1995-ben megválasztott ombudsman jogosult „az Unió bármely polgárától, illetve a valamely tagállamban lakóhellyel vagy létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személytől érkező, a közösségi intézmények vagy szervek – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Bíróságot és az elsőfokú bíróságot – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra (maladministration) vonatkozó panaszok átvételére.” Az Európai Parlament által megválaszott ombudsman hivatali ideje egybeesik az Európai Parlamentével; kizárólag a Bíróság mentheti fel, a Parlament kérelmére. Az első ombudsman 1995 és 1999 között, majd újraválasztásával 2003-ig a finn Jacob Söderman volt. Jelenleg Nikiforos Diamondouros tölti be a tisztséget.1970-es években1991maastrichti szerződésRómai szerződésteurópai ombudsman1995UnióEurópai Parlament finnJacob SödermanNikiforos Diamondouros Megj.:Jelenleg hazánkban a következő ombudsmanok vannak: Állampolgári jogok biztosa Adatvédelmi biztos Kisebbségi jogok biztosa A jövő nemzedékek ombudsmanja (2008-tól)

42 Az Európai Ombudsman Az Európai Ombudsman kivizsgálja az Európai Unió intézményeinek és szerveinek hivatali visszásságaira vonatkozó panaszokat. Az intézmények körébe tartozik például az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Biztonsági és Munkaegészségügyi Ügynökség példa arra, milyen szervek tevékenységét vizsgálhatja. Csak az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Bíróság, az Elsőfokú Bíróság és a Közszolgálati Törvényszék nem tartozik hatáskörébe. Az Ombudsman rendszerint panaszbeadványok alapján folytat vizsgálatot, azonban saját kezdeményezésére is indíthat vizsgálatot. Az Európai Ombudsman nem folytathat vizsgálatot: nemzeti, regionális vagy helyi hatóságok ügyeiben, még akkor sem, ha a panasz az Európai Unióval kapcsolatos ügyekre vonatkozik. Ilyen testületek például a kormányhivatalok, állami ügynökségek és helyi önkormányzatok; a nemzeti bíróságok és ombudsmanok eljárásaival kapcsolatosan. Az Ombudsman nem fellebbviteli fóruma ezen szerveknek; cégek vagy magánszemélyek ellen irányuló panaszok esetében.

43 Milyen panaszokkal foglalkozik? Az Ombudsman a hivatali visszásságok (elégtelen vagy hibás intézkedések) kivizsgálásával foglalkozik. Hivatali visszásság akkor történik, ha egy intézmény nem a rá vonatkozó jogszabályok alapján jár el, nem tartja tiszteletben a helyes hivatali magatartásra vonatkozó alapelveket vagy emberi jogi normákat sért. Példa erre: adminisztrációs visszásságok igazságtalanság diszkrimináció hivatali visszaélés válaszadás elmulasztása információközlés megtagadása késedelem

44 Mi történik, ha nem tudja kezelni a panaszt? Ha az Ombudsman nem vizsgálhatja a panaszt - mert pl. az a nemzeti, regionális vagy helyi intézmények hivatali visszásságaira vonat- kozik - mindent megtesz annak érdekében, hogy segítse a panaszost problémája meg- oldásában. Ez sokszor a panasz áttételét je- lenti az Ombudsmanok Európai Hálózatának egy tagjához vagy a panaszos átirányítását egy ilyen taghoz. Az 1996-ban alapított Hálózat magában foglalja az Unió, a csatla- kozásra jelölt országok, illetve Norvégia és Izland valamennyi nemzeti és regionális ombudsmanját, valamint az EU Petíciós Bizottságát.

45 CASSIS DE DIJON-ÜGY A Bíróság a „Cassis de Dijon” néven ismertté vált ügyben 1979-ben hozott ítéletében megállapította, hogy a tagállamok valamelyikében jogszerűen előállított és forgalmazott termékek korlátozás nélkül importálhatók egy másik tagállamba. Ez az elv, amelyet olykor a termékelőírások kölcsönös elismeréseként is emlegetnek, az egyik legfontosabb az áruk egységes piacon történő szabad mozgásának előmozdítása szempontjából, és lehetővé teszi, hogy az áruk szabad mozgása a termékelőírások részletes harmonizációja nélkül is megvalósulhasson. A Cassis de Dijon egy Franciaországban előállított feketeribizli-alapú likőr. A nyugatnémet alkoholmonopóliumok igyekeztek betiltatni németországi behozatalát azon az alapon, hogy alkoholtartalma a német likőrökre vonatkozó törvény által előírt minimum alatt volt. A Bíróság azonban nem fogadta el ezt az érvelést.

46 A 169-es levéltől a Frankovich jelenségig A jogharmonizációs kötelezettségét nem teljesítő tagállammal szemben a Bizottságnak az EGK Sz Cikke alapján van fellépési lehetősége. Az 1980-as évek második feléig a Közösség alapvetően igazgatási eszközöket alkalmazott a tagállamok jogharmonizációs kötelezettségei teljesítésének kikényszerítésére. Manapság a Bizottság által kezdeményezhető adminisztratív természetű 169-es eljárás mellett az Európai Bíróság és a tagállamok nemzeti bíróságai által kialakított állami kárfelelősség intézménye is a jogharmonizációs kötelezettségek jobb teljesítését szolgálja. Speciális bírságai szintén erősítik a tagállamok jogharmonizációs fegyelmét. A Frankovich-ügy jogtétele: a tagállam felelős azért, hogy jóvá tegye az egyéneknek a közösségi jog megszegésével okozott károkat. Fontos szemléletváltozást hozott: egy tagállammal szemben magánszemélyek javára úgy ítélt kártérítést az EB a közösségi jog alapján, hogy ezt a közösségi jog Frankovich-ügy (Bonifaci-ügy): Alapja azt volt, hogy Olaszország nem vette át nemzeti jogába az 80/987 EGK számú irányelvet, amelynek tárgya a munkaadó fizetésképtelensége esetén a munkavállaló védelme volt. Fizetésképtelenség esetében a tagállamok tartoznak megtenni a munkavállalók hátralékos igényeinek kifizetését

47 Új jogintézmény Maastrichti Szerződés szerint az EB-nak módjában áll pénzbírságot is kiszabni azokra a tagállamokra, amelyek nem tesznek eleget az EGK Szerződés 169. és 170. Cikkei alapján meghozott bírósági ítéletnek. Két eszköz célja: a közösségi jogharmonizáció hatékonyabbá tétele, a közösségi érdekek előmozdítása és az individuális közösségi jogok érvényesítésének védelme, azaz az egyének védelme. Eszközök sorrendje: a lefolytatott eljárásé az elsőbbség, itt kell ugyanis megállapítani a tagállamok hibáját, mulasztását.

48 Az EK új jogharmonizációs filozófiája szubszidiaritás A szubszidiaritás azt jelenti, hogy ha a közösség arra a felismerésre jut, hogy egy adott szabályozási területén formatíven meglévő jogalkotási hatásköre ellenére, a szükséges jogi szabályozás előkészítésénél. kidolgozásánál nincs jobb helyzetben, mint a tagállamok, akkor a megfelelő indokok rögzítése mellett átruházza a jogalkotási hatáskörét a tagállamokra. A szubszidiaritás szellemében a Közösség jogalkotása visszafogottabb lesz majd és nagyobb teret enged a tagállamok jogalkotásának is, sőt a tagállamok jogalkotási hatáskörrel rendelkező régiói jogalkotásának is. A.G. Toth angol professzor szerint: a szubszidiaritás jelentős visszalépés az integráció folyamatában. A szubszidiaritás gyengíti a Közösséget és lassítja az integráció folyamatát. A szubszidiaritás a közösségi rendszer túlterjeszkedésével és túlsúlyossá válásával szemben is védelmet nyújt.

49 A szubszidiaritás elve értelmében a döntéseket a polgárokhoz lehető legközelebb kell meghozni. Egy adott kérdésben csak akkor lehet európai uniós szinten dönteni, ha az hatékonyabb a nemzeti, regionális vagy helyi szintű döntéshozatalnál. A szubszidiaritás elve nem vonatkozik az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó területekre. A szubszidiaritás elve szorosan összefügg az arányosság és a szükségesség elvével, amely szerint az uniós intézkedések csak addig terjedhetnek, ameddig el nem érik a Szerződésben meghatározott célkitűzéseket. A szubszidiaritás elvét először 1992-ben, az Európai Unióról szóló szerződésben (5. cikk) fogalmazták. Az Amszterdami Szerződés (1997) kibővítette az elv alkalmazási körét és kimondta például, hogy valamennyi jogszabályjavaslatot meg kell vizsgálni a szubszidiaritás elvének teljesülése szempontjából. A Lisszaboni Szerződés még nagyobb érvényt szerez a szubszidiaritás elvének. A szerződés egyebek között a következő módosításokat vezeti be: a jogszabályjavaslatok tervezésekor szélesebb körű helyi és regionális szintű konzultációt kell tartani, a jogalkotás során pedig szorosabbá kell fűzni a kapcsolatot a tagállami parlamentekkel.

50 Magyar Katolikus lexikon szerint szubszidiaritás (lat.): a kisegítés elve. - A → kereszténydemokrácia egyik alapelve, mely szerint amit egy adott szervezeti szint meg tud oldani, abban magasabb szint nem jogosult dönteni. A magasabb szervezeti szintek feladata a kisegítés, az önszerveződés támogatása, és döntés a helyi szinten bizonyíthatóan nem kezelhető kérdésekben. - A ~ elvéből következik: 1) a társadalom (egyén, család, egyházközségek, lakóhelyi és munkahelyi közösségek, települések, régiók, nemzeti szervezetek, állam, nemzetközi közösségek) életének hierarchikus rendezőelv szerinti szemlélete ; 2) országos és nemzetközi területi szinten a föderalista berendezkedés; 3) állami szinten széleskörű önkormányzati rendszer; 4) pluralizmus a szellemi életben és az oktatásban; 5) demokratikus módszerek alkalmazása a legalacsonyabb közösségektől a legmagasabbakig; 6) az egyének joga és kötelezettsége a társadalom életében való cselekvő részvételre és a hatalom ellenőrzésére. - A ~ a személyi szabadsággal és a közösségi életből szükségképpen folyó kötöttséggel kapcsolatos feszültségek feloldására is szolgál. Szabályozza az egyes emberek, a kisebb-nagyobb közösségek, a társad. és az államhatalom kölcsönös viszonyát. - A ~ azt kívánja, hogy mindazt, amit az egyes ember v. egy kisebb közösség céljának megfelelően meg tud valósítani, azt a nagyobb közösség v. az államhatalom ne sajátítsa ki önmagának. Ha ezt tenné, megsértené az ember személyi szabadságát, felelősségtudatát, és lehetetlenné tenné az öntevékenységet. Az államhatalom támogassa az embert és a kisebb közösségeket, amennyiben rászorulnak és tevékenységük megfelel a közjó érdekeinek. Egészséges társad-ban a közösségek és társad. mozgalmak száma döntő jelentőségű. Ezekben fogalmazódik meg a → közjó gyakorlati tartalma. Ezek jelentik a különböző pol. pártok részére is a társad. alapot, és rájuk tartozik azok tevékenységének ellenőrzése. ** → kereszténydemokrácia → közjó

51 Az Európai Számvevőszék A Számvevőszéket 1975-ben hozták létre, székhelye Luxemburgban van. A Számvevőszék feladata annak ellenőrzése, hogy az adófizetők pénzéből összetevődő EU alapokat megfelelően szedik be és jogszerűen, gazdaságosan és a megfelelő célra fordítják. A Számvevőszék célja annak biztosítása, hogy az adófizetők cserébe maximális értéket kapnak pénzükért, valamint jogában áll az EU alapokat kezelő bármely személyt vagy szervezetet ellenőrizni. A Számvevőszékbe minden tagállam egy-egy képviselőt delegál, akiket a Tanács nevezhet ki hat éves, megújítható ciklusokra. A tagok három éves időszakra maguk közül választanak elnököt januárjában a portugál Vítor Manuel da Silva Caldeirát választották meg a Számvevőszék elnökének.

52 Mi a Számvevőszék szerepe? A Számvevőszék legfőbb feladata annak ellenőrzése, hogy az Unió költségvetését helyesen hajtják végre, vagyis megvizsgálja a bevételek és kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét, valamint biztosítja a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét. A Számvevőszék tehát hozzájárul annak biztosításához, hogy az uniós rendszer hatékonyan és átláthatóan működik. Feladatai ellátásához a Számvevőszék megvizsgálja az EU bevételeivel vagy kiadásaival foglalkozó valamennyi személy vagy szerv dokumentumait. Gyakran helyszíni ellenőrzéseket is végez. Ezekről aztán jelentéseket készít, melyek felhívják a Bizottság és az EU tagállamok kormányainak figyelmét a problémákra. Kulcsfontosságú feladatainak egyike, hogy az előző pénzügyi évről szóló éves jelentésével segítséget nyújtson az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Mielőtt a Parlament eldöntené, hogy jóváhagyja-e a költségvetés Bizottság általi kezelését, részletesen megvizsgálja a Számvevőszék jelentését. Amennyiben az ellenőrzés során a Számvevőszék nem talált kifogásolni valót, igazoló nyilatkozatot küld a Tanácsnak és a Parlamentnek arról, hogy az európai adófizetők pénzét megfelelően használták fel. Végül pedig, a Számvevőszék véleményezi az EU pénzügyi jogszabályaira, valamint az EU csalásellenes fellépésére irányuló javaslatokat.

53 A Számvevőszék mintegy 800 fős személyzettel rendelkezik, mely többek között fordítókat, adminisztrátorokat, valamint könyvvizsgálókat foglal magában. A könyvvizsgálókat „ellenőrzési csoportokba” osztják. Az ő feladatuk, hogy jelentéstervezeteket dolgozzanak ki, melyekről a Számvevőszék dönt. A könyvvizsgálók gyakran tesznek ellenőrző látogatásokat uniós intézményekbe, tagállamokba és bármilyen uniós támogatásban részesülő országba. Bár a Számvevőszék munkája főleg a Bizottság felelőssége alá tartozó pénzeket érinti, a gyakorlatban e bevételek és kiadások 80%-át a nemzeti hatóságok kezelik. A Számvevőszék nem rendelkezik saját hatáskörrel. Amennyiben könyvvizsgálói csalást vagy szabálytalanságot tárnak fel, arról tájékoztatják az Európai Csaláselleni Hivatalt (OLAF).

54 Köszönöm a figyelmet!


Letölteni ppt "Az EU jogrendszere és a közösségi döntéshozatal Aa) Komponens Kulturális Projekt Ciklus Menedzsment TÁMOP 3.2.3.-08/2-2009-0045 „Építő közösségek”, Közművelődési."

Hasonló előadás


Google Hirdetések