Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse a hét verse ajánlja tanárnő Nem.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse a hét verse ajánlja tanárnő Nem."— Előadás másolata:

1 trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse a hét verse ajánlja tanárnő Nem elég megborzongni, De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, De mindig égni kell! És nem elég csak égni: Fagyot is bírni kell, Ki acél akar lenni, Suhogni élivel. Nem elég álmodozni! Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell, Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el, Jövőnket – tudni kell! Nem elég a célt látni, járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! – Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer. Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, De tenni, tenni kell: A jószándék kevés! Több kell – az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell – az érzelem! Ám nem csak holmi érzés, de seb és szenvedély keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! Nem elég – a Világért! Több kell – a nemzetért! Nem elég – a Hazáért! Több kell most – a népedért! Nem elég – Igazságért! Küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég! csabay annamária  Váci Mihály: Még nem elég!

2 trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse a hét verse ajánlja tanárnő Özönvíz-táj ez, tág és széditő, a kőkorszaknál ősibb az idő, emlékezés sem kísér az uton - Ekkép mesélték, csak innen tudom: mikor pelenkám volt még és dadám s a Hold kezemnél ült az almafán, az „ee-ee” és „papa-mama” után az első, amit kimondott a szám: „fü, fa, füst”. Ugy tűnik, mintha látnám-hallanám: fölöttem süt víg napocska-anyám, a dajkával kis kocsiban tolat engem, reménydús fiatalurat s oly fontos, mint nagy dörgeteg beszéd, mitől országok esnek szerteszét, és véres lesz a puszta és a rét, hogy kimondom e szent varázsigét: „Ffü - ffa - fjtt -” Fogatlan szájjal tátogattam és érzés nélkül jött sírás-nevetés, a sorsom nem volt könnyü vagy nehéz, multat s jövőt még nem festett az ész, idő nem volt, csak az örök jelen, mely, mint a pont, kiterjedéstelen s mert kezdettelen, így hát végtelen - mi áll, vagy mozdul, minden névtelen, fü, fa, füst. A tarka egység részekké-szakadt, rámzúdult a külömbség-áradat. Képzelj faágakat: mindegyiken sok két- és hárommagvu tok terem: így lett lassacskán mindennek neve párjával: tej-víz, fehér-fekete, kéz-láb, huszár-baka, fésű-kefe s hármasban: elefánt-zsiráf-teve, fü-fa-füst. bozóki gabriella  Weöres Sándor: FŰ, FA, FÜST Óriások közt telt az életem, a vállukig sem ért föl a kezem. És egy nap - tisztán emlékszem reá - nem fértem állva az asztal alá. Lejjebb ereszkedett a mennyezet és kezem-lábam megszélesedett. Ahogy én nőttem, úgy kisebbedett, de napjaimnak kedvesebbje lett fü, fa, füst. Sorsom huszonnégy esztendőt lerótt, még végigélnék néhány-milliót: hasztalan vággyal nézem a jövőt, gyerek áll így a más-cukra előtt. De a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele s ha félrebillen kedvem kereke, helyrezökkenti a varázsige: fü, fa füst. Szép a való! szebb, mint minden mese, kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese. Azért van mind a tétlenség s a tett, hogy tompultabban lásd a végedet. Kinn ülök most a híg téli napon, mint aranya körében Harpagon s ha mennem kell majd: tenger vagyonom bucsuzóul még összeszámolom: fü, fa, füst.

3 trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse a hét verse ajánlja tanárnő Mit meg nem próbálnak az emberek! Ma is mi volt? Bejön egy nő a boltba, a karján háncskosár, abba pakolta a holmit a műanyag kosár helyett, mintha neki többet szabadna. „Mégis, ezt, hogy gondolja”, kérdem tőle, „drága? Azt képzeli, hogy a szabály magára nem érvényes talán? Hiába néz így.” Milyen hőség van itt! Kisül a lelkem. Ha összeér, mint a csalán a combom úgy csíp, nyakig csalánban pácolódom ebben az összeizzadt szűk köpenyben... Igaz, én mégsem kaphatom magamra, ahogy a tanulólány szokta, egy szál semmi kis bugyira – örökké ott áll az ajtóban, hogy a fényt hátba kapja, s a puszta rózsaszínje átdereng... „Csak álldigálj fiam”, mondom, „felőlem! Szülsz kétszer, és az lesz, ami belőlem, belőled is: híg háj, csomós erek.” Ez a szerencsétlen penészvirág ma is kisírt szemmel jött be. „Te, nézz szét”, mondom neki, „hol látsz jobbat? A pénzét neked hordja haza, neked csinált két gyereket, ott a lakás, az autó,.. A másik nő? Ne félj, azt is megunja, ahogy téged megunt. Mindenki tudja, ha nem bolond: a szerelem mulandó.” Két hete nem esett...Micsoda nyár! mikó edit  Rakovszky Zsuzsa : Kövér asszony melegben A bőr ragad, a vászon összefonnyad, rohad minden puhán, mint egy kiolvadt mélyhűtőben. A metszett cseh pohár- készlet a Vasedény kirakatában, ahogy nagy tűkkel dobálja a nap, mint hajnali fejfájás, hasogat. Az aszfalt szürke kelttészta. A lábam folyékony kőbe süllyed, menten elnyel, azt hittem. A szűcsüzletben a keskeny, hideg ezüstfejek szőrmekeretben csak néztek rám ferde ezüstszemekkel… Miért nem kell senkinek az igazság? Miért gyűlölik? Ma is egy nő mivel jön? Zöld barackot kapott. „Addig örüljön”, mondom neki, „amíg zöld. Amit ott lát a ládában – lángfoltos-sárga, nedvdús, olyan hibátlan, mintha festve volna- Ma még csak egy szeplő van rajta – holnap? A fél gyümölcs rozsdás, halott üveghús, Dobhatja ki. Mikor majd széthasad, és olyan piros a paradicsom, mint nemrég egy dísztribün, másnap beomlik, ráncos, mint egy öreg mell. Mintha csak minden gömböt rajta külön kivéstek volna piros kőből, olyan a málna, aztán, mikor kiborítja a tálba, mit lát? Fehér penészt az összepréselt szemek között. Mint ahogyan a nyár ahogy jön, már megy is.”„ Én nem tudom, miért rám néznek így. Nem én hoztam a törvényt. Én csak elfogadom: ez a szabály.

4 Weöres Sándor: TÍZ LÉPCSŐ Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad. a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse tanár úr ajánlja pál gergely 


Letölteni ppt "Trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse a hét verse ajánlja tanárnő Nem."

Hasonló előadás


Google Hirdetések