Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Antennák, elektromágneses rezgések. Antennát először 1888-ban Heinrich Hertz (1857-1894) épített, aki be akarta bizonyítani a James Clerk Maxwell által.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Antennák, elektromágneses rezgések. Antennát először 1888-ban Heinrich Hertz (1857-1894) épített, aki be akarta bizonyítani a James Clerk Maxwell által."— Előadás másolata:

1 Antennák, elektromágneses rezgések

2 Antennát először 1888-ban Heinrich Hertz ( ) épített, aki be akarta bizonyítani a James Clerk Maxwell által elméletileg kikövetkeztetett elektromágneses hullámok létét. Hertz már akkor a sugárzó dipol antennát egy parabola alakú reflektor fókuszpontjába helyezte. Az antenna tervrajzait az Annalen der Physik und Chemie 1889/36. számában tette közzé. Az antenna elektromágneses hullámok egy tartományának, a rádióhullámoknak a sugárzására vagy vételére alkalmas elektrotechnikai eszköz.1888Heinrich Hertz James Clerk Maxwellparabolaelektromágneses hullámok rádióhullámoknak elektrotechnikai Kezdet

3 Antenna típusok A: UHF/VHF irányított antenna B: 360 fokos UHF/VHF antenna C: Műholdvevő parabolaantenna D: Hagyományos irányított UHF/VHF tetőantenna

4 Az antennák az elektromágneses erőtérből energiát vesznek fel (vevőantennák) vagy a nagyfrekvenciás generátorok (adók) által keltett elektromágneses hullámok alakjában sugározzák. Ugyanazon antenna vételhez és adáshoz is használható, tulajdonságai és jellemzői mindkét esetben változatlanok. A rádióadás elve Kezdetben csak jelek továbbítására szorítkoztak. Az adóberendezés az antennát nagyfrekvenciás feszültséggel táplálta. Ezt a feszültséget a távírójeleknek megfelelően szaggatták, így az adóantenna sugárzása is szaggatottá vált; a vevőállomáson a szaggatott sugárzás vételéből megfelelő erősítés után távírójeleket állítottak elő.

5 Az adó oldal A hang kis rezgésszáma miatt hangfrekvenciás rezgések közvetlen kisugárzásra nem alkalmasak. Kisugárzásra ezért a nagyfrekvenciás rezgéseket kell olyanokká alakítani, amelyek magukon viselik a hang frekvenciáját is. A rádióberendezések feladata elektromágneses hullámok kisugárzása útján távírójelek, beszéd, zene, kép továbbítása nagy távolságra. A rádióhullámokkal teremtik meg az összeköttetést az adó és a tőle esetleg több száz kilométer távolságra levő vevő között. A stúdióban a hang a mikrofonból erősítőbe kerül, ahonnan kábelen az adóállomáshoz vezetik. Itt az elektromágneses hullámok keltéséhez szükséges csillapítatlan rezgéseket a továbbítandó beszéd, zene vagy kép rezgéseivel befolyásolják (modulálják). Másképpen az adóban a hangot, illetve képet, stb. átalakítják elektromos jelekké, és ezekkel változtatják az összeköttetést létesítő hullám jellemzőit, amplitúdóját, frekvenciáját, fázisát.

6 Moduláció Azt az eljárást nevezzük tehát modulációnak, amellyel a nagyfrekvenciás rezgések amplitúdóját, frekvenciáját vagy fázisát a hangfrekvenciás rezgések ütemében változtatják. Eszerint beszélhetünk amplitúdó-, frekvencia-, illetve fázismodulációról. Az amplitúdó-moduláció például abban áll, hogy a nagyfrekvenciás rezgések amplitúdóját (a) a hangrezgések (b) változásainak ütemében változtatják, és így a nagyfrekvenciás rezgésre a hangfrekvenciás rezgést mintegy „ráültetik” (c).

7 A vevő oldal A térben tovaterjedő elektromágneses hullámok az útjukba kerülő vezetőket metszik, indukáló hatást fejtenek ki. Ugyanolyan frekvenciájú, de kisebb feszültséget hoznak létre, mint amilyen a sugárzó antennában volt. A vevőben ezeket a jeleket ismét leválasztják a rádióhullámról, felerősítik és visszaalakítják az eredeti jellé, hanggá, képpé, stb. (demoduláció ). A rádióvétel elve

8 Demoduláció Ha a hangszóróba modulált nagyfrekvenciás rezgést vezetnénk, beszédet nem hallanánk, mert a membrán ilyen gyors változásokat nem képes követni. A hangfrekvenciát ezért úgy választják le a nagyfrekvenciás rezgésről, hogy a modulált rezgéseket egyenirányítják. Ezzel a nagyfrekvenciás rezgésnek egyik irányú félperiódusai megmaradnak, amelyek a nagy periódusszám miatt már hullámzó egyenárammá folynak össze. A hullámzás a moduláló hangfrekvenciának felel meg, tehát a hangszóró membránja annak megfelelő rezgéseket végez. Az egyenirányítást régebben kristálydetektorral, majd elektroncsővel végezték

9 Az átviteli vonalakban alkalmazott huzalokkal kapcsolatban mindig arra törekszünk, hogy a rendszer ne sugározzon. Most viszont éppen ellenkező a feladat: a generátorhoz csatlakoztatott huzalokban fellépő villamos rezgéseket arra akarjuk felhasználni, hogy a környező térbe erős elektromágneses sugárzást bocsássunk ki. Ennek megvalósítására meg kell szüntetnünk az egyik okot, amely a tápvezetékeknél akadályozza a sugárzást. A lehetőségek a következők: 1. a vezeték huzaljait bizonyos szögben úgy hajlítjuk szét, hogy a huzalokban folyó áramok iránya éppen ellentétes legyen. Ez az elv érvényesül az egymással hegyes szöget bezáró sugárzó huzalokból álló V antennában (a ábra) és rombusz antennában (b ábra), a derékszögben széthajlított huzalokat tartalmazó sarokantennában (c ábra) és végül a szimmetrikus dipólban (d ábra), amelynek huzaljai 180°-ra vannak szétnyitva. (A nyilak az antennában folyó áramok irányát tüntetik fel.)

10 2.Kiküszöböljük a második huzal kiegyenlítő hatását azáltal, hogy ezt a huzalt rövidebbre vesszük, vagy teljesen kihagyjuk a rendszerből. Az egyik huzal rövidítésével az ún. „felső világítású” antennáknál találkozunk (a ábra). A második huzal teljes elhagyásával úgynevezett aszimmetrikus dipólt kapunk (b ábra). Az ezen az elven működő antennák mind az aszimmetrikus antennák csoportjához tartoznak. Ilyenek többek között a fordított Lalakú ( Γ ) antenna (c ábra), a T-alakú antenna (d ábra), a ferde antenna (e ábra) és a megcsapolásos antenna (f ábra). Az aszimmetrikus antennát tápláló generátor másik pólusát rendszerint földelik (a föld helyettesíti a második huzalt).

11 3.A két huzalban azonos fázisú áramokat létesítünk. E célból elegendő, ha például a vezeték egyik huzaljának egy félhullámú szakaszát sugárzásmentes hurokká alakítjuk át (a ábra). Ez esetben a huzalok szomszédos szakaszaiban azonos áramok folynak, és ezek kölcsönösen felerősítik egymás sugárzását. Ezt az elvet az azonos fázisban gerjesztett irányító hatású antennarendszerek különböző megoldásaiban, így például a (b ábrán) látható antennában, továbbá a hurokdipólban (c ábra) is nagyon sok helyen alkalmazzák.

12 4.Az ellentétes fázisú áramokkal átjárt huzalokat úgy helyezzük el, hogy a köztük levő távolság azonos nagyságrendű legyen a hullámhosszal. Ez esetben az egyes huzalok által bizonyos irányokban kisugárzott hullámok mentén nagyobb útkülönbségek lépnek fel, és így ezek a hullámok nem tudják teljesen kioltani egymást. Ezen túlmenően a huzalok közötti távolságot úgy is megválaszthatjuk, hogy egyes irányokban a huzalokról kiinduló hullámok összetevődjenek. Ezt igen elterjedten alkalmazzák az ellentétes fázisokban gerjesztett irányító hatású antennák számos változatában. Az a ábrán bemutatott antennában azáltal létesítünk a dipólokban ellentétes fázisú áramokat, hogy ezeket a dipólokat félhullámnyi távolságokban csatlakoztatjuk a tápvezetékhez. A b ábrán látható antenna egyik végén kiszélesített tápvezetékként fogható fel. A c ábra szerinti antennában a gerjesztőhuzalok keresztezésével biztosítható az áramok ellentétes fázisa.

13 Megváltoztatjuk a párhuzamos huzalokban folyó áramok fázisát. A két vagy több sugárzóból álló rendszerek áramai közötti távolságok és fáziskülönbségek megfelelő megválasztásával a legkülönbözőbb irányjelleggörbék állíthatók elő. A sugárzók áramai között szükséges fázisszög beállítására például az a ábra szerinti rendszerben megfelelően választjuk meg az antennák és a tápvezeték csatlakozópontjai közötti távolságot, a b ábrán mutatott esetben pedig egy hurokkal hangoljuk a másik dipól által indukált áramot. Ezeken az elveken működnek az egy irányban sugárzó antennák.

14 Gyakoriak az olyan antennarendszerek, amelyekben egyidejűleg több elvet is felhasználnak a sugárzás kialakítására. Az antenna tehát elektromágneses rezgések kisugárzására, illetve vételére szolgáló berendezés. Általában jól vezető fémből készül. Az antennák kiviteli formái változnak aszerint, hogy hosszú-, közép-, rövid-, ultrarövid- vagy mikrohullámok kisugárzásához, illetve vételéhez alkalmazzák. A hosszú és középhullámú antennák általában függőleges vastornyok, szigetelőkön állnak. Rövid és ultrarövid hullámok vételére és adására dipólok kombinációjából készült antennát használnak. Ez a két vagy több antennából álló rendszer (antennarendszer) lehetővé teszi az irányított adást, illetve irányított vételt.

15 Elvileg bármelyik antenna lehet adó vagy vevő. Az antenna lényegében egy nyitott rezgőkör, amely a venni kívánt jel vivőfrekvenciájára van hangolva. A rezgőkör nyitottsága azt jelenti, hogy az adáskor betáplált rádiófrekvenciás teljesítmény a rezgőkörből kisugárzódik, vételkor pedig a külső elektromágneses térnek a rezonanciafrekvenciával megegyező frekvenciájú komponense indukálja (azonos térerő mellett) a legnagyobb feszültséget az antennában.rezgőkör vivőfrekvenciájáraelektromágneses térnek rezonanciafrekvenciával A valódi rezgőkör modellje. R – ellenállás, L – tekercs, C – kondenzátor. (Az ideális rezgőkörből hiányzik az R ellenállás.)ellenállástekercskondenzátor

16 Antenna típusok: •A szimmetrikus dipól A szimmetrikus dipól tehát olyan hosszú vezetékként fogható fel, amelynek huzaljait a vezeték nyitott végén 180°-ra széthajlítjuk. Ennek következtében a dipól két felének szimmetrikus pontjaiban azonos irányban folynak az áramok. •Az aszimmetrikus földelt antenna Aszimmetrikus földelt antennát kapunk tehát, ha a függőleges antennát úgy helyezzük el, hogy az alsó vége földelve van. Ekkor az antenna önhullámhossza négyszer nagyobb, mint geometriai magassága. Éppen ezért az aszimmetrikus antennát negyedhullámú antennának is nevezik.

17 •Az összetett dipól-antenna A nagy sugárzási ellenállású antennák jó hatásfokkal, kis rezonanciaárammal és kis rezonanciafeszültséggel működnek, továbbá egyszerűen hangolhatók és állíthatók. Ezért mindig arra törekszünk, hogy az antenna sugárzási ellenállását a lehető legnagyobb mértékben megnöveljük. Megtehetjük például, hogy az antennahuzalt behajlítjuk azokon a helyeken, ahol ellenkező irányú áram kezd folyni. Ekkor az antennarendszerben folyó áramok térbeli iránya már megegyező minden szakaszban, és 90°-os behajlítás esetén teljesen megszűnik az egyes szakaszok sugárzásnak kiegyenlítő hatása. Az így kapott rendszert Sirkesz-féle antennának nevezzük

18 •A keretantenna Az előzőkben tárgyalt antennáktól eltérően a keretantennát a rezonanciahullámnál sokkal hosszabb hullámokon alkalmazzuk. A keretantenna rövidrezárt tápvezeték kiszélesített végeként fogható fel. Saját hullámhossza rendszerint 4-6-szor nagyobb, mint a benne felhasznált huzal teljes hossza. Minthogy a keretantenna méretei rendszerint sokkal kisebbek az üzemi hullámhossznál, a szemben fekvő oldalakban ellentétes irányú áramok folynak. A keretantenna oldalai nagyon kicsinyek, és az ellentétes fázisú sugárzóelemek nagyon közel vannak egymáshoz, ezért a sugárzási ellenállás és a hatásos magasság is nagyon kicsi. Ebből kifolyólag adókban ritkán használnak keretantennát. Ellenben vevőkészülékekben a keretantennák gyakran kerülnek alkalmazásra. (a-négyzetes b-kör alakú)

19 Az adóantennából kisugárzott energia elektromágneses hullámként terjed a térben. Ez a jelenség összehasonlítható olyan sima vízfelülettel, amelyet a vízbe dobott kő hullámmozgásra késztett. A keletkező, tovahaladó hullámmozgás nem áramlás jellegű, tehát a víz nem folyik. A tény egyszerűen igazolható a víz felszínén maradó tárgyakkal, melyeket a víz felületére helyezünk. Ezek a tárgyak mindig egy helyen, és a hullámok ritmusában mozognak, miközben a hullámok kör alakúan terjednek tova. Az elektromágneses sugárzás egymásra merőlegesen haladó oszcilláló elektromos és mágneses tér, mely a térben hullám formájában terjed fénysebességgel energiát és impulzust szállítva. Részecskéi (kvantumai) a fotonok. A 380 nm és 780 nm közötti hullámhosszú elektromágneses sugárzás az emberi szem számára is látható, emiatt látható fénynek nevezik. Az összes elektromágneses sugárzás elrendezhető frekvencia (hullámhossz, energia) szerint, ekkor kapjuk az elektromágneses spektrumot. oszcillálóelektromosmágneses térhullámfénysebességgelenergiátimpulzust Részecskéifotonoknm hullámhosszúemberiszemfénynekfrekvenciahullámhosszenergia

20 Elektromágneses spektrum

21 Az elektromágneses hullámok terjedése Az elektromágneses hullámok terjedésében jelentős szerepe van a föld légkörének, az atmoszférának. Az atmoszféra mintegy km magasságig terjed, nitrogénből, oxigénből, szén- dioxidból és vízgőzből áll. Három fő részére szokás osztani: troposzféra, sztratoszféra, ionoszféra. Troposzféra A föld légkörének a földfelszíntől kb. 11 km magasságig terjedő szakaszát troposzférának nevezzük. Szokás még „időjárási rétegnek” is nevezni minthogy az időjárást meghatározó meteorológiai folyamatok elsősorban itt zajlanak le. A troposzféra a légkör anyagának mintegy 75 %-át tartalmazza. A troposzféra hőmérséklete a magassággal csökken, a tropopauzában a legkisebb, átlagosan -50 C. a troposzféra és a sztratoszféra közötti átmeneti réteg, a tropopauza magassága ingadozó. Márciusban a legalacsonyabb (9,7 km), júniusban a legmagasabb (11,1 km). A troposzféra az URH hullámok terjedését lényegesen befolyásolhatja.

22 Sztratoszféra Magassága km. Ebben a rétegben időjárási jelenségek nem játszódnak le, a réteget a vízgőz teljes hiánya jellemzi. Hőmérséklete 20 km- ig állandónak tekinthető, e felett növekszik, míg kb. 50 km magasságban az 50 C-ot is eléri. Ezt a réteget ózon zónának nevezzük. Az ózon a földi élet létének és fejlődésének fontos tényezője, mivel a nap ibolyántúli sugárzásának nagy részét elnyeli. 50 km feletti magasságban a hőmérséklet eloszlás ismét csökkenő, míg 80 km-nél ismét fordulópont található. A sztratoszféra hatását az URH terjedésre ez idáig nem sikerült kimutatni. Ionoszféra 80 km felett az ionoszféra található, melynek felső határa kb. 800 km. Itt fokozatosan átmegy az interstelláris (csillagközi) térbe. Az átmeneti tartományt exoszférának nevezik. Az ionoszférában igen sok elektromosan töltött részecske van. Ezek semleges gázmolekulákból ionizáció következtében jönnek létre. Az ionoszféra meghatározó az elektromágneses hullámterjedés szempontjából.

23 Rádióhullámok csoportosítása

24 VLF: Very Low Frequency, igen alacsony frekvenciák. A felületi hullámok igen nagy távolságokra terjednek. A legalsó ionoszféra rétegről visszaverődnek, mintegy hullámvezetőben terjednek, amelynek falait a föld és az ionoszféra alkotják. A többszörös visszaverődésnél azonban figyelembe kell venni, hogy minden ionoszferikus és minden földi visszaverődés veszteséggel jár, vagyis a belső energia nem verődik vissza teljes egészében. LF: Low Frequency, alacsony frekvenciák, hosszúhullámok. Nagyjából ugyanolyan tulajdonságúak, mint az igen alacsony frekvenciák (VLF), azonban a frekvencia növekedésével a felületi hullámok hatótávolsága lényegesen csökken. Használatuk szintén megbízható összeköttetést jelent a hullámterjedés határáig. Hátrányuk a magas légköri zavarszint. Antennáiknál probléma a nem elég magas hatásfok. Hullámsávok

25 MF: Medium Frequency, közepes frekvenciák, középhullámok. Komoly szerepük van a rádiós műsorszórásban és a rádiónavigációban. HF: High Frequency, magas frekvenciák, rövidhullámok. A rövidhullámú sávban a felületi hullámok terjedése már igen rossz és ezért kevés kivételtől eltekintve nem szokás a rövidhullámokat kis távolságra alkalmazni. A rövidhullámok igazi felhasználási területe közép- és nagy távolságok áthidalása (400km-en túl) a térhullámok segítségével. VHF: Very High Frequency, igen magas frekvenciák, ultrarövid hullámok. Ebben a sávban a terjedés már jellegzetesen optikai, az adótól a vevőhöz csak az adóantennától közvetlenül eljutó, illetve a talajról tükrözött hullámok kiegészítve a refrakció jelenségével adják az összeköttetés útját. A hatalmas sávszélesség miatt ultrarövid hullámokon alkalmazható a televízió és frekvencia modulált műsorszórás, illetve a távbeszélő üzem.

26 UHF: Ultra High Frequency, ultra magas frekvenciák és SHF: Super High Frequency, szuper magas frekvenciák, mikrohullámok. A terjedés itt már teljesen mentes az ionoszférától, azonban mind inkább érvényesülnek a troposzféra meteorológiai változásai. Ilyen például az esőcseppekről történő hullám visszaverődés, illetve a különböző hullámterjedési zavarok. Az igen kis hullámhosszak különleges nagy irányítású antennák alkalmazását teszik lehetővé és pedig olyan kis méretekben, hogy azok repülőgépeken, hajókon is könnyűszerrel elhelyezhetők. A kisugárzott energia nagymértékű fókuszolása lehetővé teszi azt, hogy két pont között igen kis energiával tudunk biztos összeköttetést teremteni. A mikrohullámok bő lehetőséget nyitnak a rádiónavigáció alkalmazására, elsősorban radar készülékek terén. EHF: Extra High Frequency, extra magas frekvenciák.


Letölteni ppt "Antennák, elektromágneses rezgések. Antennát először 1888-ban Heinrich Hertz (1857-1894) épített, aki be akarta bizonyítani a James Clerk Maxwell által."

Hasonló előadás


Google Hirdetések