Kultúra és civilizáció

Az előadások a következő témára: "Kultúra és civilizáció"— Előadás másolata:

1 Kultúra és civilizáció

2 Ismétlés A modern kultúrafogalom jelentésének dimenziói
hordozói: egyéni / kollektív jelentéstartománya: a művészetek/tudományok szűk körétől az ember alkotta világ teljességéig létmódja: tárgyiasult / nem tárgyiasult értéke: magas / alacsony, csodált / lenézett, autentikus / nem autentikus

3 Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai, Bp., 2003):
kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. | A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. | ritk A civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~́ja. 3. Vminek kulturált volta. A viselkedés ~́ja. 4. Tud. | termesztés, művelés. Növényi ~́k | Termesztett növénnyel borított terület. | Biol (Baktérium)tenyészet. [lat.] A kultúra szó egyetlen szótári jelentése maradt homályban az előző órán: a civilizációval szembeállított kultúra. Minthogy a szócikk ugyanaz, mint a szótár 1972-es kiadásában, így nem lehetetlen, hogy ez a jelentés már kikopott a nyelvből. Ezt támasztja alá, hogy a hallgatók nem ismerték.

4 Fogalmi mezők A fogalmak jelentését nem csak a fogalom-jelenség viszonyok határozzák meg, hanem a fogalom-fogalom viszonyok is Az ugyanabba a fogalmi mezőbe tartozó fogalmak nagyban meghatározzák egymás jelentését (pl. tanulás / magolás, szék / trón / sámli) Hogy az egyik fogalom jelentéstartománya meddig tart, azt (részben) a másik fogalom határozza meg Különösen igaz ez az ellentétes értelmű (pl. hideg / meleg, nagy / kicsi), és még inkább az egymást kizáró (igaz / hamis, nő / férfi) fogalompárokra Az utóbbiaknál az egyiket csak a másik negációjával lehet definiálni A közös fogalmi mező azt jelenti, hogy ugyanazt a halmazt osztják részhalmazokra, pl. a napi étkezések halmazát reggelire, ebédre, vacsorára. A felosztás nem egyértelmű, mert keveredik benne több szempont (pl. a relatív és az abszolút időhöz kötöttség, az étel jellege stb.): pl. ha délben felkelek, lekváros piritóst eszem tejeskávával akkor az most reggeli vagy ebéd. Annyi mindenesetre biztos, hogy a válasz a két fogalom viszonyától függ. Szemasziológia: egy szó összes jelentése onomasziológia: egy fogalomat jelölő összes szó lexikai vagy fogalmi mezők (Jost Trier)

5 Ellenfogalmak A társadalmi csoportok önmeghatározása jelentős részben ellentétes vagy egymást kizáró fogalompárokon alapul A csoport más csoportoktól tagjainak olyan közös tulajdonsága segítségével különbözteti meg magát, amely azok tagjaira nem jellemző (pl. matematikusok: szaktudás; fotómodellek: testalkat, életmód) Az eredeti megkülönböztetés nem feltétlenül jelez kritikai viszonyt, de konfliktusok során negatív értelmezést kaphat, és egy sor előnytelen tulajdonsággal egészülhet ki (pl. érthető / érthetelten beszédű, azaz „német”, „barbár”; városi / vidéki) Aszimmetrikus ellenfogalmak (R. Koselleck) révén egy csoport úgy határozza meg magát másokkal szemben, hogy általa alapvetőnek tartott tulajdonságokat vitat el tőlük (pl. hellének / barbárok, felsőbbrendű ember / alsóbbrendű ember) Hogy a másik nép az, amelyiknek nem értjük a beszédét még csak egy meghatározó tényállást rögzít. városi / vidéki : urbanitas / rusticitas.

6 Kultúra vs. civilizáció
A fogalmi ellentét alapja a természettel / természetessel szembeállított modern ipari társadalom kritikája; a kritika hivatott megfogalmazója a művész Thomas Mann, „Gedanken im Kriege” (1914): „Civilizáció és kultúra [...] egymás ellentéte, a Szellem és Természet közötti örök világellenétét és szembenállás sokféle megjelenési formájának egyikét alkotja. [...] A kultúra zártság, stílus, forma, (maga)tartás, ízlés, a világ egy bizonyos szellemi szerveződése, és mindez még gyakran kalandos, furcsa, vad, véres és rémisztő módon is. […] A civilizáció viszont értelem, felvilágosítás, lecsillapítás, illemre nevelés, kételyre buzdítás, felbomlasztás – Szellem”. [...] „Gedanken im Kriege” in Schriften zur Politik, szerk. Walter Boehlich (Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 1970), 7-23, 7. old.: „Zivilisation und Kultur [...] sind Gegensätze, sie bilden eine der vielfältigen Erscheinungsformen des ewigen Weltgegensatzes und Widerspieles von Geist und Natur. [...] Kultur is Geschlossenheit, Stil, Form, Haltung, Geschmack, ist irgendeine gewisse geistige Organisation der Welt, und sei das alles auch noch oft abenteuerlich, skurril, wild, blutig und furchtbar. [...] Zivilisation aber ist Vernunft, Aufklärung, Sänftigung, Sittigung, Skeptisierung, Auflösung, – Geist.”

7 Legkésőbb az I. VH idejére kultúra és civilizáció olyan ellenfogalmakká válnak, amelyekkel a szembenálló felek alátámasztják a háború jogosságát Mindkét fél számára a másik által fenyegetett legfőbb értékeket testesítik meg A háborús publicisztikában és propagandában a németek a „kultúra”, a franciák és az angolok a „civilizáció” nevében harcolnak A két fogalom mint egymás ellentéte két máig létező nemzeti identitástípus szimbólumává válik Egy francia első világháborús emlékműn – Les Eyzies (Dordogne) – ez áll: „Mindazoknak, akik meghaltak a civilizációért” („A tous ceux qui sont mort pour la civilisation”)

8 Thomas Mann, i. m.: „Hiszen ez a szó [„kultúra”] tisztán emberi tartalmú, míg a másikban [a „civilizációban”] politikai behatást és mellékzöngét érzünk, amely kijózanít bennünket, amely ugyan fontosnak és tiszteletre méltónak mutatja azt számunkra, de semmiképp sem elsőrangúnak; hiszen ez a különösen bensőséges nép, a metafizika, a nevelés, a zene népe nem politikai hanem erkölcsi irányultságú nép [...] A politika az értelem, a demokrácia és a civilizáció dolga; az erkölcs azonban a kultúráé és a léleké.” „Gedanken im Kriege”, ? old.: „Weil dieses Wort rein menschlichen Inhalts ist, während wir beim anderen einen politischen Einschlag und Anklang spüren, der uns ernüchtert, der es uns zwar als wichtig und ehrenwert, aber nun einmal nicht als ersten Ranges erscheinen läßt; weil dieses innerlichste Volk, dies Volk der Metaphysik, der Pädagogik und der Musik ein nicht politisch, sondern moralisch orientiertes Volk ist” uott., 10. old. „Politik is eine sache der Vernunft, der Demokratie und der Zivilisation; Moral aber eine solche der Kultur und der Seele”

9 Két nemzeti identitástípus
forrás: Wessely A. „A kultúra szociológiai tanulmányozása”, in: A kultúra szociológiája, 8. old. A nemzeti identitás főbb dimenziói Fejlett világ; CIVILIZÁCIÓ Elmaradott népek; KULTÚRA A kitüntetett idő A jelen és a jövő A közös múlt A területhez való viszony Terjeszkedés Elhatárolódás Az egyéni élet megítélése Személyes felelősség tárgya Alávetett a közös sorsnak A cselekvés A változó külső célokhoz igazodik Maradandó belső értékekhez igazodik A kitüntetett érték A haladás folyamata A megmaradás, a kiváló teljesítmények

10 Civilizáció és kultúra ellentétének kialakulása
Norbert Elias ( ) szerint az ellentét eredetileg a polgári értelmiség és az udvari arisztokrácia antagonizmusát fejezte ki a 18. sz. végén Eszerint a polgári származású, az udvarokból és a politikai életből kirekesztett értelmiség saját (szűk értelemben) kulturális teljesítményét (irodalom, filozófia) állította szembe az udvarokat jellemző sajátos viselkedésmóddal (vö. „udvariasság”) Az udvar világát és saját világát külső és belső, látszólagos és valóságos, megjátszott és őszinte, mesterséges és természetes analógiájára különbözteti meg A francia polgári értelmiség ugyanakkor kellő – Elias szerint – mértékben tudott integrálódni az udvar világába ahhoz, hogy átvegye annak értékeit

11 Miért a civilizáció a kultúra ellenfogalma?
A „civilizáció” 18. sz.-i kifejezés, Franciaországban bukkan fel először A „civiliser” igéből képzik, amelynek jelentése: (1) büntetőügyet polgári ügyé alakítani; (2) megszelídíteni, pallérozni, kifinomultabbá tenni A második jelentés azokkal a gyakorlatokkal áll összefüggésben, amelyek révén az arisztokrácia igyekezett elkülönülni az alatta levő társadalmi rétegektől Ezek a gyakorlatok a megjelenésre, a beszédmódra, a testi funkciók elrejtésére, vagyis általában véve a látható, külső viselkedésre vonatkoznak Mivel az arisztokrácia alatti rétegek az arisztokráciát tekintették mintájuknak, az elkülönülésnek állandóan fokozódnia kellett Az így egyre fokozódó „civilizáltsággal” mint túlfinomultsággal / mesterkéltséggel szemben jelenik meg a természetre és a természetesre hivatkozó kritika, amelyen civilizáció és kultúra ellentéte alapul