A számítógépek múltja, jelene, jövője ...

Az előadások a következő témára: "A számítógépek múltja, jelene, jövője ..."— Előadás másolata:

1 A számítógépek múltja, jelene, jövője ...
A régmúlt megismerése rádöbbent arra, hogy minden időben nagyon sok felfedezni való van! Rengeteg érdekes, zseniális találmány, felfedezés, szerkezet született. Sajnos az akkori technológiai lehetőségek sokszor határt szabtak a megvalósításnak. Az elmélet a gyakorlati megvalósítás (a működésbeli bizonyosság) nélkül a saját korában általában nem számított nagy tettnek. Csak az utókor értékel(het)i. Volt-e elmélet? Sok apró részletből állt össze végül egy működő számítógép modellje. A végső (alap) definíciók szinte egyidőben születtek meg az első működő számítógépekkel.  Neumann jelentősége! A közelmúlt (jelen) technikai ismerete úgy gondolom az ésszerű eszköz kiválasztást és így a hatékony munkavégzést segítheti. A jövő tervei talán felkeltik az érdeklődést mindenkiben és rácsodálkozunk, hogy ugyanolyan cipőben járunk, mint évszázadokkal ezelőtt: az elméletek, kísérletek technológiai akadályokba ütköznek. De a fejlesztés célja éppen ez: megtalálni a megfelelő technológiákat a kitűzött célok (fejlesztési irányok) eléréséhez. Doszkocs László "Béla nap" –

2 Mi is az a számítógép? Mi különbözteti meg a számítógépet a számológéptől? Előre meghatározzuk az elvégzendő műveleteket. PROGRAMOZÁS! "Béla nap" –

3 A kezdetek … mechanikus számológépek
Abakusz Az abakusz Az abakusz ókori (valószínûleg mezopotámiai) eredetû egyszerû számolási segédeszköz. Rudakon, drótokon vagy hornyokban ide-oda mozgatható golyókat tartalmaz. Az egy-egy rúdon lévõ golyók helyzete egy-egy számjegyet, a rudak egy-egy helyiértéket jelentenek. Így egy hatsoros (hat rudat tartalmazó) abakuszon a legnagyobb ábrázolható szám a 999 999. Az összeadás és a kivonás igen egyszerûen és gyorsan elvégezhetõ abakusszal, a szorzás és az osztás sokkal körülményesebb. Az abakusznak igen nagy elõnye, hogy az analfabéták is tudtak vele számolni. A legrégebbi megoldás az volt, hogy egyszerûen a földre húztak néhány vonást az alkalmi számolás céljára. Hérodotosz leírása szerint már az egyiptomiak használtak ilyet. A vonalak jelentették az 1-es, 10-es, 100-as, stb. helyiértékeket, a köztük lévõ hézag pedig az 5-öt, 50-et, 500-at, stb. A számokat kavicsokból rakták ki, mindegyik helyiértékre a megfelelõ számú kavicsot. Használtak ilyen célra porral borított táblát is. Az összeadás lépései a vonalas abakuszon Ezt a fajta vonalas abakuszt használták szerte Európában a római számokkal való számolás idején (lásd a 11. ábrát is). Az eredményt igen könnyû volt leírni római számokkal. A késõbbi idõkben is elõfordul, elsõsorban a kevésbé képzett emberek körében (éppen ezért “paraszt számvetésnek” is nevezték). A görögök, perzsák, rómaiak már állandó eszközt, bevésett vonalakat vagy csatornákat tartalmazó táblákat és ugyancsak állandó, a táblához illó méretû köveket használtak a számoláshoz. A kavics latin neve calculus. Ugye nem nehéz ráismerni kalkulátor szó õsére? A római abakuszon egy helyiértéken 4 darab egyes értékû és egy darab ötös értékû golyó van, akárcsak az iskolákban most tanított szorobánon. Ezeken a táblákon már megtalálhatók a törtszámok is: külön vonala van az 1/12-nek, az 1/24-nek, az 1/36-nak és az 1/48-nak. A régészek találtak levelezõlap nagyságú, bronzból készült római kézi abakuszt is. A drótra fûzött golyókat tartalmazó változat a Távol-Keleten fejlõdött ki. A kutatások szerint Kínában már a VI. sz.-ban is ismerték, de igazán a XII. sz.-tól terjedt el. A kínai változat, a szuan-pan, választólécet tartalmaz. A választóléc alatt 5 db, darabonként 1-et érõ golyó van, a másik oldalon pedig 2 db, de mindkettõ 5-öt ér. Ennek letisztultabb változata a 4+1 felépítésû japán szorobán, hiszen ennyi golyó is elég a 9-es számjegy ábrázolásához. Az abakusz legegyszerûbb változatában mindegyik rúdon tíz golyó található, értelemszerûen minden golyó 1-et ér. A golyós abakuszt gyakorlatilag a mai napig használják a világ egyes részein az üzleti életben. Az 1980-as években többször megfordultam a Szovjetunióban, ott akkor még használták a hagyományos tízgolyós változatot: az áruházakban volt ugyan elektromos pénztárgép, de a pénztáros elõbb a számológéppel számolta ki a végösszeget (félelmetesen jó sebességgel), majd azt ütötte be a kasszába. Hozzátartozott a golyós számológép az éttermekben a fizetõ pincér, a repülõkön pedig az ajándéktárgyakat áruló stewardess felszereléséhez is. Magyarországon egy-két évtizednyi szünet után újra használják az általános iskolában. Az 1960-as évek elején, amikor én kezdtem az általános iskolát, még ott állt az osztályterem sarkában egy nagyméretû golyós számológép (a legegyszerûbb, soronként tízgolyós fajta). Az utóbbi években gyerekeink a japán változattal, a 4+1 golyós szorobánnal tanulnak számolni. Ezért nem is térek ki az abakusszal való számolás alapjaira. Nem szabad lebecsülni az abakusz hatékonyságát november 12-én mérte össze erejét a japán Macuzaki, aki szorobánt használt, és az amerikai Wood, aki elektromechanikus számológéppel dolgozott. Azonos számolási feladatokat kellett megoldaniuk. Mindegyik feladatot Macuzaki oldatta meg rövidebb idõ alatt. "Béla nap" –

4 A kezdetek … mechanikus számológépek
Pascal összeadógépe (1642) Pascal összeadógépe (1642) Az elsõ, egységes egészként mûködõ összeadógépet Blaise Pascal francia filozófus tervezte 1642-ben. A munkát Schikardtól függetlenül végezte és gépe nem is volt olyan fejlett, mint Schikardé. A gépet Rouenben adóbeszedõként dolgozó apja számára készítette az akkor 19 éves Pascal, hogy megkönnyítse annak munkáját. A számológép megmaradt az utókornak. A számokat a gép elején lévõ kerekeken kell beállítani, az eredmény pedig a gép tetején lévõ kis ablakokban látszik. Ez az eszköz tízfogú fogaskerekeket tartalmaz. A fogaskerekek minden foga egy-egy számjegynek felel meg 0-tól 9-ig. Minden helyiértéknek megfelel egy ilyen fogaskerék (hatjegyû számokat lehet a géppel összeadni). A kerekek úgy kapcsolódnak össze, hogy számokat lehet összeadni vagy kivonni a fogaskerekek megfelelõ számú foggal történõ elforgatásával: ha a legkisebb helyiérték fogaskerekét egy foggal (36o-kal) elfordítjuk, az a mozgásiránytól függõen 1 hozzáadását vagy levonását jelenti a gépben éppen látható számból. Ebben a gépben is mûködik a tízesátvitel: ha az egyik helyiérték kereke a 9-es állásból a 0-ba fordul, akkor a következõ nagyobb helyiérték kerekét egy foggal elfordítja. "Béla nap" –

5 A kezdetek … mechanikus számológépek
Leibniz számológépe (1672) Összead, kivon, szoroz, oszt, gyököt von! Az 1960-as években még ezen az elven működtek a számológépek: Leibniz számológépe (1672) Az 1670-es években Gottfried Wilhelm Leibniz ( ) német filozófus és matematikus Pascal gépét továbbfejlesztette ben (más forrás szerint 1671-ben, illetve 1673-ban) készítette el gépét, amivel már szorozni, osztani és gyököt vonni is lehetett. Ez volt az elsõ olyan számológép, amellyel mind a négy alapmûveletet el lehetett végezni. Tulajdonképpen két külön részbõl állt: az összeadómû Leibniz szerint is megegyezett Pascal megoldásával, a szorzómû tartalmazott új megoldást. A gép nyolcjegyû számokkal való számoláshoz készült, de a tízesátvitel során felmerülõ mechanikus problémák miatt sosem mûködött kielégítõen. A tökéletesítést Pascal gépéhez képest a bordás henger (vagy bordás tengely) alkalmazása jelentette. Az alapelv az ábráról jól leolvasható: a henger felületén 9 db, eltérõ hosszúságú borda van, ezek széles fogaskerék-fogként mûködnek. A hengerhez illeszkedõ fogaskerék saját tengelye mentén elmozdítható, és megfelelõ beállításával elérhetõ, hogy a bordás henger egy teljes körülfordulása során fogaiba pontosan 1, 2, számú borda akadjon be és így ennyi foggal forduljon el a fogaskerék. Ha tehát a fogaskerék tengely menti eltolásával beállítják a szorzandót (hogy hány borda akadjon a fogakba), akkor a bordáshengert annyiszor körbeforgatva, amennyi a szorzó, a fogaskerék a két szám szorzatának megfelelõ számú foggal fordul el. Ezzel a megoldással elsõként sikerült két szám szorzását és osztását egy tengely megfelelõ számú körbeforgatásával megoldania. A bordás henger jelentette egészen a XIX. sz. végéig az egyetlen gyakorlatban is kivitelezhetõ mechanikus megoldást a szorzás gépesítésére és még e században is alkotórésze maradt az összes mechanikus számológépnek. A gép elkészítéséért a Royal Society 1673-ban tagjává választotta Leibnizet. Leibniz nevéhez még két olyan elméleti felfedezés is fûzõdik, aminek szerepe van az informatika fejlõdésében ban bebizonyította, hogy egy számolási mûvelet egymás után elvégezhetõ egyszerûbb lépések sorozatára bontható, 1679-ben pedig ismertette a számítástechnikában alapvetõ fontosságú kettes számrendszert (bár ennek semmi köze sem volt Leibniz számológépéhez). A négy alapmûvelet elvégzésére alkalmas számológépeket késõbb folyamatosan tökéletesítették, de még hosszú idõn keresztül nem bizonyultak megbízható számítási segédeszköznek. Csak 1820-ban változott meg lényegesen a helyzet a Charles-Xavier Thomas de Colmar ( ) által Franciaországban készített Arithrométre nevû géppel. Ez már csak egy Leibiz-féle bordás hengerrel mûködött. Ebbõl a gépbõl az elsõ 50 évben 1500 darabot készítettek. A számológép tökéletesítéséhez tartozott késõbb a billentyûzet és a tengelyek forgatására a villamos meghajtás alkalmazása is ben készíti el az amerikai Stevens Borroughs ( ) az elsõ billentyûvel és nyomtatóval ellátott összeadógépet (más forrás szerint ezt a gépet D. E. Felt készítette) es hír: “A chicagói Felt & Tarrant Manufacturing Co. által bevezetett Comptometer az elsõ olyan többoszlopos számológép, amit teljes egészében billentyûzetrõl lehet mûködtetni és mindig abszolút pontos.” A késõbbiekben szabványosnak tekinthetõ megoldás 1887-ben született meg és a svéd Odhner nevéhez fûzõdik. A bordáshenger helyett itt a bütyköstárcsa a “kulcsalkatrész”, ráadásul olyan tárcsa, amin a bütykök száma egy karral változtatható. Minden helyiértéket egy-egy ilyen tárcsán állítottak be, ettõl kezdve pedig a mûködése gyakorlatilag megegyezett a korábbi megoldásokkal ben készítették az elsõ teljesen automatikus, gombnyomásra mûködõ számológépet. A négy alapmûveletes számológépeket az 1960-as években használták a legszélesebb körben. A szegedi egyetemen még az 1970-es évek közepén is láttam, hogy a felsõbb éves matematikusok numerikus matematika gyakorlataira ilyen mechanikus “kurblis” számológépeket visznek be számolási segédeszköz gyanánt. A mi évfolyamunk azonban már nem használta ezt az eszközt, a zsebszámológépek átvették a szerepüket. "Béla nap" –

6 A kezdetek … mechanikus számológépek
Babbage – Difference Engine (1820) Hatványok, logaritmusok kiszámítása különbségekre (differencia) visszavezetve! Babbage – Analytical Engine (1833) Adat beviteli, eredmény kiviteli egység Adat és utasítás tárolás Lyukkártyás vezérlés … … sosem készült el!  A XIX. században Charles Babbage ( ) brit matematikus és feltaláló kidolgozta a modern digitális számítógép alapelveit. Több új típusú gépet is kigondolt. Ilyen volt a Difference Engine (differenciagép), amit logaritmustáblázatok készítésére tervezett az 1820-as évek elején. A gép a számolás eredményét a tervek szerint pontozóval közvetlenül a nyomda által használható fémlemezbe írta volna. A differenciagép bizonyos függvényértékek (négyzetek, harmadik hatványok, logaritmusok, stb.) sorozatának kiszámítását különbségek, differenciák összeadására vezeti vissza. Például a négyzetszámok sorozatának elõállításához azt használja ki, hogy a négyzetszámok másodrendû számtani sorozatot alkotnak: (n+1)2=n2+n+(n+1)=n2+[(n-1)+n]+2=n2+[n2-(n-1)2]+2 Eszerint a következõ négyzetszámot úgy kapjuk meg, hogy az elõzõ négyzetszámhoz hozzáadjuk ennek és az õt megelõzõnek a különbségét (az úgynevezett elsõ differenciát) és még 2-t, a második differenciát. Más függvényértékek kiszámításához több differenciát kell összeadni, de az elv hasonló: ha a sorozat elõzõ eleme ismert, ebbõl a következõt bizonyos differenciák hozzáadásával lehet megkapni. Tehát minden függvényérték kiszámítását összeadásokra vezeti vissza. Babbage gépe még a hatodik rendû differenciákat is használta. Ehhez hat, egymáshoz kapcsolódó számolómûvet tervezett, mai ismereteink szerint hibátlanul. A gép 20 jegyû számokkal dolgozott volna. Babbage csak a gép egyes részeit tudta elkészíteni, a munkát azonban nem tudta befejezni: részben anyagi okok miatt, részben pedig a kor technikai lehetõségei nem voltak elegendõek ben a differenciagép elõállítási költségeit 17 470 fontra becsülték (egy gõzmozdony ugyanekkor 1000 fontba került). Az elsõ mûködõ differenciagépet Babbage készülékének egyszerûsítésével 1853-ban készítette el Pehr Scheutz és fia, Edvard Scheutz. Ez a gép harmadrendû differenciákat és 15 jegyû számokat kezelt csak. Christel Hamann tovább tökéletesítette a berendezést, és segítségével 1910-ben tízjegyû logaritmustáblázatot jelentetett meg. Differenciagépeket egészen az 1940-es évekig használtak matematikai táblázatok készítésére. A londoni Science Museumban 1991-ben Babbage részletes rajzai alapján megépítették az eredeti differenciagép egyszerûsített változatát korszerû anyagokból. A gép négyezer alkatrészbõl áll, méretei is tekintélyesek: 3,4 m × 0,5 m × 2,1 m. A berendezés tökéletesen mûködött: hibátlanul kiszámította a 7. hatványok táblázatának elsõ száz értékét. 1833-ban a differenciagép elveinek továbbfejlesztésével tervezte meg Babbage az Analytical Engine-t (analitikus gépet). A gép elkészítéséhez a kormánytól kapott elõlegként 17 000 font támogatást, de a saját tõkéjébõl is ráköltött mintegy 20 000 fontot (más forrás szerint a támogatást nem az analitikus géphez, hanem a differenciagéphez kapta Babbage). A kormány 1842-ben, miután még mindig nem voltak látható eredmények, megvonta támogatását Babbage munkájától. (“Mi lenne, ha a gépet arra használnánk, hogy számolja ki, mikor fog mûködni?” — élcelõdött Robert Peel miniszterelnök.) Ez a gép teljes egészében sohasem épült meg, pedig a modern számítógépek sok sajátságával rendelkezett. Babbage univerzális gépet tervezett, amely adatbeviteli és eredmény-kiviteli egységbõl, számolómûbõl és részeredmény-tárolóból állt volna. A gép lyukkártyákról olvasta volna be az információkat, tudott volna utasításokat és adatokat tárolni, matematikai mûveleteket végrehajtani és adatokat kinyomtatni. Lyukkártyák vezérelték volna a tulajdonképpeni számítási folyamatokat is. Megjelent a feltételes vezérlésátadás ötlete: egy szám elõjelének függvényében a gép kétféleképpen folytatta volna mûködését. A tárolómû 200 részeredmény tárolására lett volna alkalmas. Erre a célra 1000 db, egyenként 50 fogaskereket tartalmazó oszlopot tervezett Babbage. Haláláig ezen a gépen dolgozott, bár az építése már kezdetben megakadt: a kor finommechanikai lehetõségeivel ezt a gépet nem lehetett elkészíteni. Ha megépült volna, egy futballpálya területét foglalta volna el és öt gõzgép energiája kellett volna a mûködtetéséhez. A gép mûködési elvei miatt azonban sok történész Babbege-et és a munkatársát, Augusta Ada Byron (Augusta Ada Lovelace) matematikust (Lord Byron angol költõ lányát) tartja a modern digitális számítógép igazi feltalálójának. Egy olasz mérnök írt francia nyelvû beszámolót Babbage differenciagépérõl. Ezt olvasta az akkor 27 éves Augusta Ada Lovelace. Fantáziát látott a számológépben, lefordította a beszámolót angolra és saját neve alatt publikálta a Scientific Memoirsban. A fordítást Babbage-nek is megmutatta, aki megkérdezte, hogy miért nem írt inkább egy eredeti cikket. Lady Lovelace erre elkészítette a cikk bõvített, az eredetinél háromszor hosszabb változatát. Ebben kijavított néhány komoly hibát is, amit Babbage elkövetett. Írásában összehasonlítja a számológépet Jacquard 1801-es szövõszékével: “Ez algebrai mintákat szõ, ugyanúgy, ahogy Jacquard szövõszéke virágokat és leveleket”. Ebbõl az ismeretségbõl aztán munkatársi viszony lett. Ada Lovelace javasolta Babbage-nak, hogy ne decimális, hanem bináris formában tárolja a számokat. Ugyancsak õ találta ki, hogy hogyan lehetne a géppel egy utasítás-sorozatot többször végrehajtatni. Ada Lovelace-rõl nevezték el késõbb az Ada programnyelvet. "Béla nap" –

7 A kezdetek … XX. század első felének eredményei
Lyukkártyás adatfeldolgozás (1889) Elektromechanikus gépek Lebegőpontos számábrázolás Mechanikus tároló Analóg számítógép (1930) Elektromechanikus (relés) számítógépek (1941) "Béla nap" –

8 Neumann János (1903 – 1957) Tárolt program elve Címezhetőség elve
Önálló adat be/kiviteli egység Vezérlő és művelet-végrehajtó egység Teljesen elektronikus gép, mely a kettes (bináris) számrendszer alkalmazásával működik Soros utasítás végrehajtás elve 1903. december 28-án született Budapesten, jómódú családból. Teljes neve margittai Neumann János Lajos. Apja margittai Neumann Miksa dr. ipari és kereskedelmi ügyekkel foglalkozó ügyvéd és bankár, anyja Kann Margit. Két öccse született: Mihály (1907), chicagói orvos és Miklós (1911), philadelphiai jogász. 1909 és 1913 között járt elemi iskolába tól a fasori Ágostai Hitvallású Evangélikus Fôgimnáziumban tanult tovább. Ez volt abban az idôben Magyarország legjobb középiskolája. Jó képzést kapott történelembôl, jogtudományból és közgazdaságtanból. Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kituntetést. Mire leérettségizett, már matematikusnak számított. Matematikai tehetségét Rácz László fedezte fel. Egyetemi évei alatt Kürschák József, Fekete Mihály és Szegô Gábor segítették a matematika további megismerésében. Fiatal korától érdeklôdött a repülés és a technika más újdonságai iránt. Már ekkor gondolkodott kettes alapú elektromos számológép építésén. Mivel a matematika és a technika is érdekelte párhuzamosan két egyetemet végzett szeptember 14-én beiratkozott a budapesti Eötvös Lóránd Tudományi Egyetem (ELTE) bölcsészkarára. Fô tárgya a matematika volt, melléktárgyai a fizika és a kémia. Ezenkívül a Pázmány Péter Tudományegyetemhez kötötte formális kapcsolat. Szintén 1921-ben kezdte tanulmányait a berlini egyetemen, ahol filozófiát, matematikát, fizikát és kémiát hallgatott ben a zürichi Szövetségi Muszaki Fôiskolán (Eidgenössische Technische Hochschule) folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemet július 11-én fejezte be március 12-én Summa cum laude kitüntetéssel doktorált matematikából. Doktori disszertációjának címe: Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése. A zürichi fôiskolán 1926 októberében szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját. Ezután Göttingembe, a német matematika fellegvárába ment, ahol David Hilberttel dolgozott együtt. Itt tartotta meg elsô elôadását december 7-én a társasjátékok elméletérôl április 26-án kért tanítási engedélyt a Friedrich Wilhelm Egyetemen (Berlin), amelyet november 17-én kapott meg. December 9-én tartotta próbaelôadását, minek sikere után 13-án elfoglalhatta helyét az egyetem tanárai között. Szintén 1927-ben, dolgozatot írt David Hilberttel és Lothar Wolfgang Nordheimmel együtt a statisztikus kvantummechanika valószínüségi értelemzésének matematikai alapjairól. 1929-ben a Princeton University hívta vendégprofesszornak. Így történt, hogy 1930 és 1933 között fél évenként Amerikában, fél évenként Európában tanított. Végül, mikor Németországban gyôzött a fasizmus, letelepedett az Egyesült Államokban, ahol 1933-tól a Princetoni Felsufokú Tanulmányok Intézetének, (Institute for Advanced Studies, IAS) matematikaprofesszora volt ban házasságot kötött Kövesi Mariettával, ebbôl a házasságból 1935-ben született leánya, Marina von Neumann Whitmann, aki ma a Michigani Egyetem közgazdaságtan- és politológiaprofesszora ben Neumann megkapta az amerikai állampolgárságot. Elsô házassága felbomlott, 1938-ban feleségül vette Dán Klár´t, aki az ötvenes években számos programot írt az ENIAC-ra és az IAS gépre is. Látva a közelgô világháborút, iskolánk névadója bekapcsolódott a nácizmus elleni katonai elôkészületekbe. Részt vett az atomenergia felszabadításában és háborús célú felhasználásában, majd a békés energiatermelés szolgálatába állításának irányításában is. 1945-tôl 1957-ig a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója. Ekkor már az emberi agy, valamint az idegrendszer muködését utánzó gépek kötötték le figyelmét ben jelent meg Princetonban, Oscar Morgensternnel együtt írt híres munkája, a Játékelmélet és a közgazdasági viselkedés (Theory of Games and Economic Behavior). Ugyan ebben az évben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az elsô teljesen elektronikus, digitális sz&aacutemítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer) megépitéséhez, ami május végén kezdôdôtt, s teljesen egészében február 14-én készült el. Az ENIAC tesztelései mellett aktívan részt vett az EDVAC (Electronic Discrete VAriable Computer) tervezésében is júlisában írta meg azt a muvét, amelyben a "Neumann-elvek"-ként ismert megállapitásait, valamint a számít&aaacutestechnika, és a számítógépek általa elképzelt fejlôdésérôl olvashatott a világ. (A mu címe : "First Draft of a Report on the Edvac"). A Neumann-elvek: - Teljesen elektronikus számítógép - Kettes számrendszer alkalmazása - Aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép) - Központi vezérlôegység alkalmazása - Belsô program- és adattárolás ben, miután az elvek napvilágot láttak, Neumann és H. H. Goldstine visszatértek a Princetoni Felsôfokú Tanulmányok Intézetébe és megépítették az EDVAC-nál lényegesebben korszerubb, párhuzamos muködésu, grafikus megjelenítésre is alkalmas, tárolt programú számítógépet, amelyet IAS gépnek, illetve ma már leggyakrabban Neumann-gépnek neveznek. Igaz 1951-ben már muködött, hivatalosan mégis csak 1952-ben vették használatba. Az Ô ötlete volt, hogy a géphez csatlakoztassanak egy katódsugárcsöves kijelzôt, vagy ahogyan késôbb nevezték: displayt, amely képes volt grafikusan megjeleníteni a végeredményeket ben a cambridge-i egyetemen (Anglia) elkészült az elsô elektronikus, tárolt programú számitógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer), mely már a "Neumann-elvek" alapján muködött. A számítógép muködéséhez a biológiát hívta segítségül: az emberi agy feladat megoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépben való számítások elvégzésének megvalósításához. Érdemeinek elismeréseképpen az Amerikai Egyesült Államok elnöke kinevezte az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé. Érdeklôdésének kialakulásában fontos szerepet játszott Ortvay Rudolf, magyar tudós, akivel sokat levelezett... Neumann mondta: "a tudomány a jövôben inkább a szabályozás és vezérlés, programozás, adatfeldolgozás, kommunikáció, szervezés és rendszerek problémáival törôdik majd". Felismerte: egy rendszer biztonságát illetve hatékonyságát nem annyira az határozza meg, hogy milyen elemekbôl épül föl, hanem hogy hogyan van rendszerré szervezve, az elemek között milyen minôségu és mennyiségu információ megy át. Neumann János jól látta a fejlôdés további irányát, de életmuvét már nem fejezhette be augusztusában diagnosztizálták, hogy súlyos rákbetegségben szenved, amelyet az atombomba elôállításakor szerzett sugárfertôzés okozott és között írta utolsó muvét, a Silliman-elôadás kéziratát, amely késôbb sok nyelven - magyarul "A számítógép és az agy" címen - jelent meg ban megkapta a legmagasabb amerikai érdemrendet, a Medal of Freedom kitüntetést, amit D. D. Eisenhower, az USA akkori elnöke a Fehér Házban adott neki át Április elején feküdt be a washingtoni Walter Reed kórház elnöki betegszobájába, ahol február 8-án elhunyt. "Béla nap" –

9 Teljesen elektronikus számítógépek
Hardver („vas”) Számítógép egyszerűsített felépítése Ki CPU (központi egység) Memória Be Be Ki Sínrendszer A fejlődés minden összetevőn jól követhető, ezek együttese eredményezi a mind korszerűbb gépeket. Szoftver (programok) A működés elengedhetetlen része! "Béla nap" –

10 ENIAC – 1946 (Electrical Numerical Integrator And Calculator)
elektroncső 100 kW energia fogyasztás 450 m2 (30 m hosszú) 30 tonna tömegű 10 millió dollárba került Összeadás: 0,2 ms; szorzás: 3 ms! Huzalozott program ENIAC Ismertté az ABC utóda, az elsõ általános célú elektronikus digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer) vált. Az ENIAC tervezését a második világháború alatt kezdte el katonai célokra John Presper Mauchly és John William Eckert, részben az Atanasoff-fal folytatott eszmecsere hatására. A gépet a Pennsylvania egyetemen építették, a munkát 1946-ban fejezték be. Ezt a számítógépet már szabadalmaztatták. A kormány a munkát dollárral támogatta. Az ENIAC elektroncsövet tartalmazott, több mint 100 kW elektromos energiát fogyasztott és 450 m2 helyet foglalt el (több mint 30 m hosszú termet építettek az elhelyezéséhez). (Más források szerint a fogyasztása 800 kW, helyigénye 220, illetve 140 m2 volt.) A gép tömege 30 tonna volt, megépítése tízmillió dollárba került. Három nagyságrenddel gyorsabb volt, mint a relés számítógépek: az összeadást 0,2 ms, a szorzást 3 ms alatt végezte el. A programja azonban fixen be volt “drótozva” a processzorba és csak mintegy kétnapos kézi munkával, villamos csatlakozások átkötésével lehetett megváltoztatni. A gép memóriája 20 db tízjegyû elõjeles decimális számot tudott tárolni. Mindegyik számjegy tárolására 10 db elektroncsövekbõl épített flip-flop szolgát. Mindegyik flip-flop megfelelt egy-egy számjegynek: egy számjegy tárolásához a neki megfelelõ flip-flopot 1-re állították, az összes többit 0-ra. Az elektoncsövek megbízhatatlansága miatt a gép csak rövid ideig tudott folyamatosan mûködni. Az ENIAC-ot ballisztikai és szélcsatorna-számításokra használták. Egy trajektória kiszámítása a gépnek 15 másodpercig tartott, ugyanez egy szakképzett embernek asztali kalkulátorral 10 órás munka volt. A gépet 1956-ban lebontották, mert elavult. Jelenleg egy olcsó zsebszámológép is nagyobb teljesítményû, de az ENIAC technikatörténeti érdemei vitathatatlanok. Vita folyt arról, hogy melyik az elsõ általános célú elektronikus digitális számítógép október 19-én úgy döntött a bíróság, hogy az Atanasoff-Berry Computert illeti meg ez a cím. "Béla nap" –

11 ENIAC – 1946 (Electrical Numerical Integrator And Calculator)
ENIAC építése Az aberdeeni kísérleti lõteret 1935-tõl Herman H. Zornig vezette, aki Atanasoff mellett végezte el a Iowa State College-ot, majd katona lett. Vezetésével jött létre Aberdeenben a Ballisztikai Kutató Laboratórium. 1940-ben három tiszt: Simon, Zornig és Gillon felkereste a IBM-et lyukkártyás berendezések tudományos felhasználása ügyében. Ennek eredményeképpen az IBM épített két speciális szorzógépet, az egyiket Aberdeenben, a másikat Los Alamosban állították munkába. De a lõtéren folyó fejlesztés ekkor már az IBM-tõl alapvetõen külön indult el. Nõket képeztek ki a kutatóállomás számára szükséges számítások elvégzésére, elsõsorban a kutatók feleségeit, majd késõbb Baltimore-ban és Philadelphiában is létrejött egy kiképzõ hely, ahol végül kb. 100 ember támogatta az Aberdeenben dolgozó másik száz ember munkáját. A laboratórium fõ feladata a tüzérség és a bombázók lõelem táblázatainak kiszámítása volt, így mint katonai cél államérdek is lett. Relé vagy elektroncsõ? A jelfogó gyorsítása lehetetlen, noha csak kb. 1 gramm körüli az érintkezõ, tehetetlensége miatt 1 ms idõre van szükség a kapcsoláshoz. Ezzel szemben az elektroncsõ kapcsolási ideje 1s. (Ma már 1 tized ps-nál rövidebb idõ alatt kapcsol az IC.) A megbízhatóság volt a relé melletti fõ érv. A csövek élettartama átlagosan 2500 óra volt ez idõben. A majd darab, 16 különbözõ típusú elektroncsõ egy központi órajelre dolgozott, amely másodpercenként impulzust adott. Ez azt jelenti, hogy amikor a gép szinkron üzemben dolgozott, akkor egy másodperc alatt 1,8 milliárd hibalehetõség fordult elõ, ami naponta majd 2×1014 hiba. Azaz a gépnek billiomod valószínûséggel volt csak szabad hibáznia! Mégis a csövek mellett döntöttek, Eckertnek köszönhetõen. A megoldás egyszerû volt. A szokásos 6,3 V helyett csak 5,2 V-on mûködtették õket, sohasem kapcsolták ki a készüléket, így állandó hõmérsékleten tudták tartani az izzószálakat, ami kevesebb kiégést okozott, valamint az elõírt feszültség szint 25%-án üzemeltették az anódot és a rácsokat. Így csak hetente egyszer történt nagyobb meghibásodás, és kellett hibás csöveket keresgélni, jóllehet naponta történt ellenõrzés. Eckert által személyesen végzett következetes minõségi válogatásnak és az alacsony feszültségi szintû üzemeltetésnek köszönhetõen a meghibásodási arány igen alacsony volt. Mauchly inkább a gép elméleti kidolgozásában játszott fontos szerepet, a fejlesztés problémás helyzeteiben sikerült új ötletekkel lendítenie a munkán, de az üzemeltetés már nem igen kötötte le. Az elõkészület 1941-ben Atanasoff korábbi gépeinek terveit Mauchly átvizsgálja és javítási terveket készít ben ifjabb J. Presper Eckert beleveti magát a számolóáramkörök csekélyke irodalmába, és hamarosan a terület szakértõjévé válik április 9-én Mauchly, Goldstine és Simon találkozik, megkötik az ENIAC megépítésérõl szóló megállapodást. A gépbe építendõ közel 18 ezer csõ miatt van ugyan némi fenntartása továbbra is Simonnak a Laboratórium részérõl, de ennek dacára május 31-én elkezdõdik a munka. A gép felépítése 30 egységbõl állt a gép, minden egység egy megkövetelt funkciónak tett eleget. A fõleg aritmetikai mûveletek végrehajtására tervezett egységek között 20 akkumulátor található az összeadáshoz és a kivonáshoz, továbbá egy szorzó egy osztó és egy négyzetgyökvonó egység is. A számokat egy IBM kártyaolvasóval összekapcsolt ún. konstans átviteli egységgel lehetett bevinni, amelyek szabványosak voltak, kártyánként 16 jelet és 80 számot lehetett bevinni. A konstans átviteli egység tárolt is, így a bevitt jel késõbb is elérhetõ volt. Az eredményeket kártyára lyukasztva adta ki az ENIAC nyomtatója, amely egy IBM kártyalyukasztóval volt összekapcsolva. A kártyákról egy IBM tabulátor segítségével készült el automatikusan a nyomtatott táblázat. Három függvénytábla egység tárolta a táblázatok adatait: 104 független változót , 12 jeggyel és 2 elõjellel. A késõbbi feldolgozáshoz szükséges részeredmények az akkumulátorban maradtak, ha ennek kapacitása kevésnek bizonyult, akkor azt kártyára lyukasztva a konstans átviteli egységen keresztül vissza lehetett tölteni. Az elektronikus gyûrûs számlálók a mechanikus gépekhez hasonlóan mûködtek. Két fõ áramkör volt a: flip-flop és a trigger. Az ENIAC számlálója sorosan kapcsolt flip-flopokból állt. A gyûrûs számláló azt jelenti, hogy az utolsó állapot után újra az elsõ következett. Ez mûködésében nagyon hasonlít a fordulatszámlálóhoz. A gép decimális volt, 10 darab 10-fokozatú és egy kétfokozatú gyûrûs számlálóval, utóbbi az elõjel jelzésére szolgált. A 9. fokozat után a következõ gyûrûsszámláló egy áramlökést kapott, jelezve hogy átvitel történt. Elsõként bevitték a számot egy megfelelõ vezetéken, amit hozzáadtak az akkumulátor tartalmához. A kivonást összeadásként végezte el, komplementer-képzéssel. A P (plusz) a pozitív, az M (mínusz) a negatív szám elõjelét szimbolizálja, pozitív a szám, ha nem kap áramlökést és negatív ha kap. P M Egy összeadás vagy kivonás 0,0002 s-ot vett igénybe, a szorzás 14 összadásnyi ideig tartott a szorzóegységgel, amelybe a gyorsítás érdekében egy szorzótáblára emlékeztetõ elektronikus eszköz volt beépítve. Az osztás 143 összeadásnyi ideig tartott, azaz kb. 30 ms-ig, a négyzetgyökvonás hasonlóan. A függvénytáblának nevezett rész szolgált a számok tárolására, ami az ENIAC-kal megegyezõ sebességgel dolgozott, így lehetõvé tette a folyamatos munkát. Az elsõ számítások 1944-ben ugyan Goldstine fertõzõ májgyulladást kapott és kórházba került, de látható volt, hogy a gépet megadott határidõre nélküle is be fogják fejezni. Egyetlen rész nem készült el idõben: az adatok közvetlen be- és kiírására szolgáló egység októberében kezdett el mûködni a két akkumulátoregység, innentõl mindenki derûlátó lett, hogy január 1-ére a gép mûködésképes lesz. Goldstine júliusában állt újra szolgálatba. Neumann augusztus 7-én látogatta meg az ENIAC-et elsõként. Neumann az, aki Goldstine nyers továbbfejlesztési ötleteiben meglátta a fantáziát és segített õket letisztázni. 1945. õszére az ENIAC építése a befejezéséhez közeledett, de a tervezett szeptember 30-a helyett november közepére csúszott az indulás. Idõközben átszállították a a pennsylvaniai Moore Intézetbe. Az elsõ feladat 1 000 000 IBM-kártyára lyukasztva érkezett, ami egy Los Alamosi probléma megoldásához kellett november 23-án fogtak neki a probléma géprevitelének, ami már december 10-én futott. Egy 25-i gõzcsõtörés miatt ugyan vízben úszott a gép, öt ember cserélgette a vödröket és törölte a vizet. 1945. júliusában kezdték el a programozók képzését. Ezt fõként Adele Goldstine irányította, mivel õ és férje volt csak teljes egészében tisztában az ENIAC programozásával. Az utasításkészlet 51 utasításból állt, amelyet késõbb 60, majd 92 utasításra növeltek meg. A teljes dokumentáció 301 oldal hosszúságú volt, 122 ábrát tartalmazott február 15-én tartották a nyílt nappal egybekötött bemutatót és az ünnepélyes átadást. Ekorra az ENIAC már több mint 1000 órát futott. A kormány hivatalosan június 30-án vette át, és sorolta be a gépet a Philadelphiai Kerületi Hadianyag-ellátási Szolgálat Fõnökségéhez. 1946 november 9-én visszavitték Aberdeenbe, ahol csak július 29-én helyezték újra üzembe. Ettõl kezdve egészen október 2-ig mûködött, majd innen egy washingtoni múzeumba került. "Béla nap" –

12 2. generációs számítógépek (~1955 - 1964)
Aktív áramkör: tranzisztorok Sebesség: szorzás / s Operatív tár: ferritgyűrű Háttértár: mágnesszalag az általános, megjelenik a mágneslemez Adatbevitel: lyukkártya, mágnesszalag Adatkivitel: lyukkártya, nyomtatott lista Méret: kisebb szoba Szoftver: assembly nyelv és magas szintű nyelvek, kész programkönyvtárak, batch monitor Egyéb: az operátor alapvetően a lyukkártyákat adagolja, a valós idejű feldolgozás és a távadatátvitel megjelenése "Béla nap" –

13 3. generációs számítógépek (~1965 - 1974)
Aktív áramkör: integrált áramkörök (SSI, MSI) Sebesség: 2 millió szorzás / s Operatív tár: ferritgyűrű Háttértár: mágneslemez, mágnesszalag Adatbevitel: billentyűzetről mágneslemezre, mágnesszalagra Adatkivitel: nyomtatott lista, képernyő Hardver: pipeline, cache memória Méret: asztal (minigép) Szoftver: operációs rendszer, újabb magas szintű nyelvek, kész alkalmazások Egyéb: időosztás, multiprogramozás, virtuális memória, miniszámítógép, számítógép-család, általánossá válik a távadatátvitel "Béla nap" –

14 4. generációs számítógépek (~1971 - …?)
Aktív áramkör: LSI és VLSI integrált áramkörök  mikroprocesszor! Sebesség: 20 millió szorzás / s Operatív tár: félvezető Háttértár: mágneslemez (floppy, merev lemez) Adatbevitel: billentyűzetről a memóriába, egér, szkenner, optikai karakterfelismerés Adatkivitel: képernyő, hangszóró, nyomtatott lista Méret: írógép (mikroszámítógép) Szoftver: adatbázis-kezelők, negyedik generációs nyelvek, PC-s programcsomagok Egyéb: virtuális memória, osztott feldolgozás, szövegszerkesztés, személyi számítógép, mikroszámítógépes forradalom "Béla nap" –

15 Mikroszámítógépek (1975 - …)
Mikroprocesszor alapú Sok kísérleti mikroszámítógép (pl. egyetemeken) 1977: Apple (Steve Jobs) 1979: VisiCalc táblázatkezelő 1981: IBM PC  a nagy durranás Microsoft DOS (Bill Gates) 80-as évek: sok típus (Commodore 64; Sinclair ZX Spectrum; …) "Béla nap" –

16 Miért az IBM PC? Olcsó alkatrészekből épült „Nyitott” hardver
„Nyitott” operációs rendszer Egy aprócska „hiba”! "Béla nap" –

17 A PC-k fejlődésének 20 éve
Gép típus Szó hossz Sebesség Memória Háttértár 1981 IBM PC 8/16 bit 4,77 MHz 64 KB 360 KB 1983 PC XT KB 10 MB HDD 1984 PC AT (286-os) 16 bit 6-25 MHz 512 KB – 1 MB 20 – 40 MB 1985 386-os 32 bit 16-40 MHz 1 – 4 MB 20 – 80 MB 1989 486-os MHz 4-8 MB MB 1993 Pentium MHz 4-32 MB 420 MB – 8 GB 1997 Pentium II MHz MB 2-40 GB 1999 Pentium III MHz MB 20-80 GB 2000 Pentium 4 1,6-2,8 GHz MB GB Növekedés: 4x ~500x ~4.000x ~10.000x "Béla nap" –

18 Hogyan tovább? A szilícium alapú technológia már közel atomi méreteknél tart Atomi méretű tranzisztor? Miniatürizálás, de meddig? A fantasztikus DNS!!! "Béla nap" –

19 Biochip, bioszámítógép (~2030 - …?)
DNS alapú memória Idegsejt alapú érzékelők A nagy probléma: a fém alapú technológiákkal való összekapcsolás Már vannak működő bioáramkörök Biológiai superchip Németországban, a Max Planck Intézetben kísérleteket végeznek piócaideg elektronikus „bolhára" történő átültetésével Számítógépet az emberi agyra rátelepíteni, idegsejteket felhasználva gépeket készíteni, kamerákat csatlakoztatni a vakok látóidegére: mindezeket az ígéreteket valószínűleg meg is lehet valósítani. A kutatóknak már sikerült is összekapcsolni egy idegsejtet és egy szilíciumból készült elektronikus chip-et. A piócaideg a Max Planck Intézetben speciálisan erre a célra kifejlesztett elektronikus alkatrészre kapcsolódik. Begyűjti az elektromos hálózaton átmenő jeleket, majd továbbítja az üzenet, amint kívülről inger éri. A piócaideg saját fiziológiás tápoldatban fénymikroszkóp alatt tökéletes állapotban látható, sőt dendritjeit is látni, melyek egy lapszerű eszközzel vannak kapcsolatban. Ez egy szilíciumlapocska, melynek segítségével a pióca mozgatóidege ingereket tud továbbítani az elektronikus alkatrészre, egy mikroelektróda segítségével viszont magát az ideget is tudják ingerelni és válaszait számítógép segítségével rögzítik. Ez az első lépés a biológiai számítógép felé. Megtörtént az első kísérlet a kétféle információkezelő rendszer - az élő anyag és az elektronika - „házasítására". Ez az ötezred milliméteres „tákolmány" jelentheti-e az első lépést a biológiai komputer felé ? Esetleg a mesterséges agy felé, melyet természetes idegsejtekből tudnánk előállítani és beültetni elektronikus rendszerekbe?Ez megoldást jelenthet látásvesztés, halláscsökkenés, bizonyos agyi degenerációs folyamatok esetén, mivel közvetlenül a szürkeállományra „rákapcsolhatnák" az elektronikus protéziseket... Fromherz professzor müncheni laboratóriuma tekinthető a biosapiens bölcsőjének, a biológiai számítógépek nevelőotthonának. A professzor felnevetett: - Nem vagyok dr. Frankenstein. Jelenleg csupán megpróbáljuk lerakni egy újfajta fizika alapköveit, mely az élettelen és élő mezsgyéjén mozog. Peter Fromherz a München környéki Martinsried-i Max Planck Intézet fizikusa, a biofizikai laboratórium megteremtője. Minden látogatója megkérdezi, amióta az élő sejtek és az elektronikus áramkörök „kommunikációján" dolgozik: a neuronok által alkotott számítógép mikorra várható ? Előbb fel kell tárni a neuronok titkát. Munkánk általánosabb jellegű és közelebb áll az alapkutatáshoz. Azt próbáljuk megérteni, hogyan működik egy idegsejt, főleg a sejthártya; miként tanulmányozható elektronikus eszközökkel. Ma már egy keveset tudunk arról, miként viselkedik az információ átadásakor a sejten végigfutó elektrokémiai jel. Holnap, reméljük, képesek leszünk megfigyelni két idegsejt „beszélgetését" és azt hogy miként cserélnek információt synapsisaik segítségével. Az idegsejtekkel való kommunikáció iránti vágy nem újkeletű : Luigi Galvani és Alessandro Volta a XVIII. század végén saját módszerük szerint állatok izmára és idegrendszerére helyezett elektródákat alkalmaztak. Kísérleteiket sokan megismételték, de mindig fémelektródákat alkalmaztak, melyek a rajtuk áthaladó árammal károsították a vizsgált idegsejtet és annak pusztulásához vezetett. Ez nem kommunikáció-, hanem a sejtnek elektromos árammal történt „kényszerítése" volt. - Nagyon ügyelünk arra, hogy ne támadjuk az idegsejtet elektromos árammal, mert az végzetes számára. Ahhoz, hogy kommunikációra bírjuk, mikrofeszültséget alkalmazunk kis távolságról. Ez a sejtmembránt polarizálva elektromos jelet vált ki a neuronban, hangsúlyozza Martin Jenkner egyetemi hallgató, aki Fromherznél készíti tudományos értekezését. A neuronból valóságos tranzisztor lesz. Jelenleg egy idegsejt számára 16 „kimenetet" biztosító lapok állnak rendelkezésre. Az idegsejtet ezekre a rácsokra telepítve úgy viselkedik, mint egy tranzisztor. - A SIEMENS-szel közösen olyan elektronikus alkatrész kifejlesztésébe kezdtünk, mely 2024 tranzisztoros és melyre idegsejthálózatot tudnánk telepíteni. Így tanulmányozhatnánk a patkányagy rétegeinek működését is. Ez óriási előreépés lenne- mondja a fiatal kutató. A piócák és meztelen csigák idegeit azért válaszják kisérleti célra,mert könnyen kezelhetők és nagy a tűrőképességük (még nehéz körülmények között is 2 hétig életben maradnak). A sikere érdekében még genetikai manipuláción is végezhető rajtuk. Ez tette lehetővé a szilicium lapokon történő növesztést, melyet egy laminin nevű anyaggal segítettek elő. - Számos kérdés merül fel. A legegyszerűbbek közé tartozik az, hogy vajon a néhány idegsejt alkotta hálózat az ingerek algebrai összegét továbbítják-e, vagy ennél bonyolultabb a jelátalakításuk. Ha sikerülne a több ezer tranzisztort tartalmazó szilicium chipen több tízezer idegsejtet növekedésre bírni, lehetőségünk nyílna megvizsgálni, hogy mi történik a kolumnákban, azaz agyunk ideghalmazaiban, mely a legkiseeb működő egység. - magyarázza Fromherz. A „biológiai" computer, mely nem kizárólag elektronikai elemekből áll, még várat magára. Azonban nem állunk messze attól, hogy a biológiai érzékelők technológiáját kiegészítsék az újabb fejlesztési eredményekkel. Egy ilyen érzékelő már nyomokban ki tud mutatni glukóz-, ion-, oxigénszint változásokat. Mesterséges ízlelőbimbókként messze felülmúlják érzékszerveinket. A biokémiai változások szoros követésére kiválóan alkalmasak. Ez bárhol lehet, akár az emberi szervezeten belül, akár ipari erjesztőtégelyben, ahol például genetikailag manipulált mikroorganizmusokkal gyógyszereket állítanak elő. A ma rendelkezésre álló bioérzékelők lassúak, kevéssé érzékenyek és ezért nem megbízhatóak. Egyidejűleg legalább tizenkét cég ádáz küzdelemben verseng a valóban csúcsminőségű bioérzékelők új generációjának kifejlesztéséért. Ez nagy előrelépést jelentene, ugyanis fém alapra (alumínium oxid) és (műanyag) polimer rétegre felvitt bioérzékelők kutak falán elhelyezve és számítógépes rendszerhez csatlakoztatva folyamatosan ellenőrizni lehetne a vízminőséget. Pincékbe telepítve mérgező anyagot beszivárgását lehetne monitorozni. Egyéb alkalmazások garmadával számolhatunk, közülük is kiemelkedő a neurotranszmitter anyagok kimutatása, melyek az idegösszeköttetésekben fejtik ki hatásukat. Így lehetővé válik az, hogy diabetesesek vércukorszintjét folyamatosan érzékelve egy beépített mikro/inzulin/pumpának utasítást adni és folyamatosan ideális vérukorszintet fenntartani. Korlátlan ipari alkalmazásról is szó van? Mindenhol, ahol szükség van a nyomokban előforduló vegyszermennyiségek kimutatására, a „bioérzékelők" kifejlesztése legalább olyan fontos, mint az elektronikus komponenseké. Addig is várhatjuk azt a pillanatot, amikor az emberi agy rácsatlakozhat az elektronikus köldökzsinórra. Néhány másodperc alatt az Encyclopédie Universelle húsz kötetét is be lehetne tölteni ! A Népszabadság február 24-i számában a New Scientist nyomán Csillag Zsigmond cikke a fenti cikkhez kapcsolódik. A biológiai szuperchip-ekről szóló anyagból kitűnik, hogy a technologiai fejlődés elérte a fizikai határokat és a c552-es citochrom szintetizálásával a japán kutatás eljutott a molekuláris méretű félvezetők előállítása küszöbére, mellyel lehetővé tenné a jelenlegi memóriaegységek körül-belül századrészére történő lekicsinyítését. "Béla nap" –

20 5. generációs számítógépek
Mesterséges intelligencia (tudás alapú információ feldolgozás) A gép „lát, hall, beszél, gondolkodik” Képes asszociálni, tanulni, következtetéseket levonni, dönteni A szoftver: - megszűnik a hagyományos programozás - csak a megoldandó feladatot adjuk meg a gépnek, a megoldás módját nem! "Béla nap" –

21 Amiről nem esett szó … Perifériák fejlődése (tárolók, monitorok, nyomtatók, …) Nagy (szuper-) számítógépek Számítógépes hálózatok (Internet, Internet 2, …) Adatátviteli vonalak (telefon, optikai kábel, lézer, rádiófrekvenciás, …) fejlődése Alkalmazások (programok!) fejlődése …  "Béla nap" –

22 VÉGE…(?) ENIAC Intel 8088 Intel Pentium 4 ??? "Béla nap" –