DIDAKTIKA ÉS OKTATÁSSZERVEZÉS II.

Az előadások a következő témára: "DIDAKTIKA ÉS OKTATÁSSZERVEZÉS II."— Előadás másolata:

1 DIDAKTIKA ÉS OKTATÁSSZERVEZÉS II.
Dr. Földes Zoltán DIDAKTIKA ÉS OKTATÁSSZERVEZÉS II. Az oktatás folyamata IV. Konzultáció

2 stratégiák és módszerek
Amiről szó lesz: Az oktatás módszerei stratégiák és módszerek

3 MÓDSZEREK ÉS STRATÉGIÁK
A TANÓRA az INFORMÁCIÓ (tartalmi tudás) FELDOLGOZÁSÁRA SZERVEZŐDIK A TANÓRA az INFORMÁCIÓ (tartalmi tudás) ÁTADÁSRA SZERVEZŐDIK A STRATÉGIA EGY MÉRHETŐ TANULÁSSZERVEZÉSI FILOZÓFIÁT, LOGIKÁT KÖVET. Oktatási stratégia; Azoknak az egymással összefüggő tanári döntéseknek az együttese, melyek a tanítási-tanulási folyamat irányításának jellegét, a tananyag feldolgozásának alapfelfogását meghatározzák. A stratégiák meghatározása és annak felépítése, mindig a célok alapján történik . Úgyis lehet fogalmazni, hogy a stratégia mindig a cél elérésére szolgáló módszerek, eszközök, szervezési módok és munkaformák komplex rendszere. Oktatási módszerek; ( methodus (latin) = célhoz vezető út; metodika = módszertan) a tanulók ismeretszerzését segítő, a tanár által alkalmazott, ismétlődő tevékenységek, eljárások, fogások együttese. A módszerek tehát nem a legkisebb elemei az oktatási folyamatnak, hiszen különböző eljárásokból, fogásokból állnak. Például: Magyarázat módszer eljárásai lehetnek: példák alkalmazása, tananyag logikus felépítése, demonstráció. Megbeszélés módszer eljárásai lehetnek: (tanári) kérdezés, szemléltetés. A demonstráció, szemléltetés más módszer része (eljárása) is lehet, de önálló módszerként is szerepelhet. Oktatási stratégiák és módszerek összefüggése A stratégiát a tanár az adott tanítási-tanulási szituációban, a legfontosabb oktatási cél alapján, a körülmények (feltételek, tanulók jellemzői) figyelembe vételével választja ki. A választott stratégiához mindig konkrét módszercsoport tartozik. Az alkalmazott módszerhez pedig meghatározott tanári tevékenységek, eljárások, fogások kapcsolódnak. Egyes oktatási stratégiák domináns módszerei: Információk tanítása tanári bemutatás (közlés) segítségével : (előadás, magyarázat, megbeszélés, szemléltetés) Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségével: (magyarázat, megbeszélés) Készségtanítás direkt oktatás segítségével: (magyarázat, szemléltetés, tanári bemutatás, egyéni gyakorlás) Gondolkodás fejlesztése felfedezéses tanulás segítségével: (vita, projektmódszer, irányított kísérlet (demonstráció) A MÓDSZER EGY KITŰZÖT CÉL ELÉRÉSÉNEK GYAKORLATI MÓDJAIT HATÁROZZA MEG

4 ALAPMÓDSZEREK: - TANÁRI MAGYARÁZAT /frontális tanítás/ MUNKÁLTATÁS /egyéni de nem önálló/ - INDIVIDUÁLIZÁLÁS /egyéni és önálló/ Beszélgetés, kérdve- kifejtés Előadás prezentációval, eszközökkel Variációs módszerek, Házi feladatok előírása Egyéni feladatok, hf., strukturált feladatok MOTIVÁLÓ MÓDSZEREK: Csoportmunka, játék, vita, kutató-felfedező módszerek, projekt módszerek/labor munkák STRATÉGIÁK /komplex módszerek: Célközpontú - és Szabályozáselméleti stratégiák Programozott oktatás, Oktatócsomag, Projekt munkák, Mesterfokú ismeretfeldolgozás

5 szociális, tanulási készségek tanulása
STRATÉGIÁK CÉLKÖZPONTÚ SZABÁLYOZÁSELMÉLETI Információtanítás Fogalomtanítás Készségtanítás Kooperatív tanulás szociális, tanulási készségek tanulása Felfedezéses tanulás Gondolkodás fejlesztése Nyílt oktatás aktivitás saját tanulásirányításban Adaptív oktatás tanulási felkészültséghez igazodik Programozott oktatás lineáris, elágazásos, oktatócsomag Optimális elsajátítás felzárkóztató és gazdagító anyagok Célközpontú stratégiák Az egyszerűbb és összetettebb információk megszerzésére és tárolására, felidézésére irányuló tanítási stratégia Információ tanítása bemutatás segítségével Tipikus tanulási helyzet: tanár aktív közlő tevékenysége, a tanuló aktív motivált figyelése Legelterjedtebb A legnagyobb hagyományokkal rendelkezik A tanár tanórai tevékenysége: Inkább tartalomtudás elsajátítására szolgál Módszerei: előadás, magyarázat, megbeszélés, szemléltetés a tananyag világos, logikus, strukturált közlése, kapcsolódások bemutatása strukturáló elvek bemutatása: feltárja a tanulók számára a korábbi ismeretstruktúrájuk és az új ismeretek hasonló és eltérő vonásait az oktatás céljainak közlése, a tanulók készenléti állapotának megteremtése (előzetes ismeretek mozgósítása, motiválás) a tanulók gondolkodásának elősegítése, a megértés ellenőrzése kérdések segítségével A fogalmak a dolgokat lényeges ismertetőjegyek segítségével írják le Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségével A tanár fő tevékenységei: Módszerei: magyarázat, megbeszélés A dolgokat ezen ismertetőjegyek alapján osztályokba soroljuk, majd megvizsgáljuk, hogy az egyes jelenségek a fogalomhoz tartoznak-e vagy sem. az előismeretek függvényében a fogalomtanításnak két alapváltozata van: a fogalommal kapcsolatos előismeretek, fogalmi struktúrák felidézése direkt bemutatás estén a tanár megnevezi, definiálja a fogalmat, majd példákkal teszi világossá a fogalom határait a tanár hozzásegíti a tanulókat ahhoz, hogy az újonnan elsajátított fogalmakat a már meglévő ismereteikbe illesszék az elsajátítás ellenőrzése érdekében: példák és ellenpéldák fogalomelsajátítást akkor alkalmazhatjuk, ha a tanulók már megfelelő előismeretekkel rendelkeznek a fogalomra vonatkozóan, ilyenkor példák és ellenpéldák elemzésével a tanulók maguk jutnak el a fogalom meghatározásáig Direktoktatás alapelve: a tanulók akkor sajátítják el az alapvető ismereteket és készségeket, ha a világos célokat elemeire bonjuk, határozott, de nem autokratív tanári irányítással végigvezetjük a tanulókat az elsajátítás menetén Főként az alapvető készségek és az elemi ismeretek elsajátítására használják Készségtanítás direkt oktatás segítségével a tanár felvázolja az óra célját, felidézi az előzetes ismereteket, érzékelteti az óra jelentőségét, bevonja a tanulókat az órai munkába A tanár tevékenysége: Módszerei: magyarázat, szemléltetés, tanulók egyéni gyakorlása ellenőrzi a megértést irányított gyakorlási lehetőségeket biztosít a tanár bemutatja az elsajátítandó ismereteket vagy készségeket további gyakorlási lehetőségeket biztosít A stratégia lényege, hogy kölcsönös függőségi viszonyok között a tanulók motiváltak a közös célok elérésére Szociális és készségek tanítása kooperatív tanulás segítségével A tanár feladatai: Fejlődik a kommunikációs készségük, technikájuk Baráti viszonyok alakulnak ki a csoportok létrehozása, megszervezése az alapvető ismeretek közlése szóban vagy írásban az óra céljainak pontos bemutatása a csoportos és egyéni teljesítmények értékelése a közös munka eredményének bemutatása, a produktumok értékelése a csoportok munkájának segítése Cél: a tanulók gondolkodtatása, a jelenségek felfedeztetése A gondolkodás fejlesztése felfedezéses tanulás segítségével A tanulók maguk konstruálják a gondolati rendszereiket Módszerei: vita, projektmódszer, irányított kísérletezés A pedagógus nem készen nyújtja az ismereteket, hanem minden lehetséges esetben a tanulók felfedező, konstruáló tevékenységét váltja ki és segíti →a tanár irányítása indirektebb A tanulók maguk vessenek fel kérdéseket, és keressenek választ, elméleteket fogalmazzanak meg megbeszélés, a vita nyomon követése, háttérből történő irányítása, saját vélemény közlése a kiinduló kérdések megfogalmazása, a felfedezés, megbeszélés, a vita szabályainak kialakítása a tanulók megismertetése a főbb célokkal a végrehajtott gondolkodási műveletek tudatosítása, rögzítése következtetések megfogalmazásának elősegítése Szabályozáselméleti stratégiák Cél: a tanulóban rejtőző sajátos képességek kifejlesztése és felszínre hozatala A nyílt oktatás Különböző életkorú tanulókat együttesen oktatnak Változatos anyagokat és eszközöket alkalmaznak a kutatás, a felfedezés serkentése érdekében A tanulónak aktív szerepe van a tanulása irányításában, a tevékenységének kiválasztásában Diagnosztikus értékelési eljárást alkalmaznak Tanári teamek irányítják a tanulást Individualizált tanulási lehetőségeket teremtenek Tereket, bútorzatokat rugalmasan, a célokhoz igazodva alakítják ki Adaptív oktatás A tanulás során fel kell tárni a tanulók ismertetett jellemzőit, és ezeknek megfelelően kell megszervezni számukra az oktatást A tanulásra való felkészültség, az általános és speciális kognitív képességek, személyiségvonások, motivációs jellemzők jelentős mértékben meghatározzák, hogy egy adott tanítási eljárásból az adott személy mit, mennyit és hogyan hasznosít Alapfeltevés: az egyes tanulók tanulási képességei, adottságai egymástól eltérőek, ezek a különbségek eltérő tanulási környezetet, eltérő tanítási eljárásokat igényelnek Lényege: egymástól eltérő tanulási eljárásokat tesz lehetővé Programozott oktatás Az oktatás céljainak meghatározása A tevékenység megfelelő szabályozásának érdekében az alábbi alapelveket kell követni: Lényege: a tanulók tevékenységének szabályozásában látja az eredményes tanulás feltételeit A tanulók aktív tevékenységének kiváltása A tananyag, lépésekre tagolása A tanulók induló szintjének pontos meghatározása Három egymástól elviekben különböző változata: Az egyéni ütem biztosítása A tanulók válaszainak rendszeres ellenőrzése, megerősítése Lineáris program: a tananyagot egészen kis lépésekre bontják, mely biztosítja, hogy a tanulók aktív tevékenysége során sikeresen tevékenykedjenek, minden lépésük megerősítést kapjon. Lehetővé teszi az egyéni ütemben történő tanulást, de nem ad módot az egyéni tanulási stílusnak megfelelő utak bejárását, nem lehet olyan feladatokat adni, melyekben különböző válaszok adhatók. Adaptív program: gépi, számítógépes megoldás, a tanulók válaszának milyenségét, a kérdésekre fordított időt figyelembe véve jelöli ki a gép az újabb feladatot. Elágazásos program: a tanuló feleletétől függően más és más további utat jelöl ki. Ehhez szükséges: a tanulást megfelelően szervezni, minden tanuló számára biztosítani a számára szükséges tanítási időt, a megfelelő motiváció, a korrekcióhoz szükséges segítség Cél: az optimális elsajátítási stratégia segítségével a diákok teljesítményének görbéje a maximális teljesítmény irányában csúcsosodik ki Az optimális elsajátítási stratégia Egyénre szabott feladatok Az egyes anyagrészek végén végzett ellenőrzéseknek nem az a funkciója, hogy minősítse a tanulókat, hanem az, hogy minősítse az eddigi tanítási folyamatot, feltárja, melyik tanulónak milyen további feladatok elvégzésére van szüksége ahhoz, hogy optimális elsajátítási szintet elérje A stratégia lényege: csak akkor szabad rátérni a következő anyagrészre, ha az előzőt már optimális szinten elsajátították a tanulók Kezdetben a hiányok pótlására fordított idő a későbbiekben bőségesen megtérül, sikereken alapuló, jól motivált tanulás feltételeit teremti meg

6 Kiválasztás szempontjai Előadás Magyarázat
Módszerek Kiválasztás szempontjai Előadás Magyarázat - értelmező, leíró, ok-feltáró Elbeszélés Megbeszélés Vita Szemléltetés Projektmódszer Kooperatív módszer szimuláció, szerepjáték, játék Házi feladat alapelvek célok, feladatok tartalom és módszer életkori (tanulási) sajátosságok feltételek (terem, eszköz…) tanárok lehetőségei, adottságai Az előadás Az előadás olyan monologikus szóbeli közlési módszer, amely egy-egy téma logikus, részletes, viszonylag hosszabb ideig tartó kifejtésére szolgál. Általában magába ötvözi az elbeszélés és a magyarázat elemeit. A hatékony előadás feltételezi az anyag alapos ismeretét, szabad elmondását. Az előadás terjedelme 15–20 perctől 1,5-2 óráig terjedhet, főként a hallgatóság előzetes tapasztalatainak függvényében. A téma iránt érdeklődő, tanulni akaró hallgatók/tanulók (mint, kívánatos feltételek) esetén az előadás gazdaságos, a tanuló aktív receptivitását és így képzeletének, gondolkodásának mozgósítását kiváltó módszer lehet. Pozitív jellemző: Amíg az előadás során a hallgató/tanuló kénytelen az előadó tempóját követni, addig nem biztos, hogy mindenki fel tudja fogni, értelmezni tudja, a hallottakat. Jellemzően e módszer alkalmazásakor, a tanár aktív, a tanuló pedig passzív befogadásra van ítélve. Negatív jellemző: Az előadás szerkezetét tekintve három fő részből áll: bevezetés, kifejtés, összegzés. A bevezetés jellemzője: felidézi a szükséges ismereteket, felvázolja az előadás főbb pontjait, kérdésköreit, felvázolja azon rendező elveket, amelyek lehetővé teszik az új anyag strukturálását, a korábbi ismeretekhez való illesztését. az előadó a téma felvezetése során, megfogalmazza az előadás célját, felkelti a figyelmet, érdeklődést, gondoskodik a megfelelő kapcsolatok kialakításáról a hallgatókkal A kifejtés jellemzője: fedje le a megtanulandó tananyagot (illetve jelezze, hogy a kihagyott részek milyen forrásból szerezhetők meg), áttekinthető struktúrája, logikai szerkezete legyen, Szekvenciális felépítés (valamilyen szempont pl., időrend, ok-okozati összefüggés, tematikus egymásra épülés alapján lépésenként követik egymást az előadás részei. Hierarchikus felépítés (fogalmak, témarészek egymásra épülése) fenn kell tartania a tanulók figyelmét, pl.: (változatosság, humor, lelkesedés, jegyzetelés, kiosztott segédanyagok) az anyag világos kifejtésére kell törekednie. Az összegzés során biztosítja az előadó, hogy az elhangzottak koherens egésszé álljanak össze, és beépüljenek a tanulók korábbi tudásába. Ennek érdekében célszerű: Az összegzés, következtetés jellemzői: a tanulóktól kérdezni, tőlük példát kérni, az elhangzottakat összefoglaltatni, kapcsolni az előadást az előzményekhez és a következő anyagrészekhez. összefoglalni a lényeget, kiemelni a fontos tudáselemeket, a tanulók kérdéseire válaszolni, Terjedelme, időtartalma az előadásénál rövidebb, témájától és főként a tanulók életkorától függően 5–10, illetve 20–25 perc között változik. A magyarázat olyan monologikus tanári módszer, amellyel törvényszerű összefüggések, szabályok, tételek, fogalmak megértését segítjük elő. A magyarázat A magyarázat fajtái: Értelmező, leíró, ok-feltáró magyarázatok. Okfeltáró magyarázat, amely jelenségek okainak kiderítésére szolgál, tipikus kérdőszava: Miért? Például: Miért teszi lehetetlenné a magas infláció a hallgatói kölcsönök bevezetését? A leíró magyarázat, amely egy folyamat, struktúra bemutatására szolgál, tipikus kérdőszava: Hogyan? Például: Hogyan lehet az Internet segítségével külföldi könyvtárak anyagában tájékozódni? Értelmező magyarázat a fogalmak, terminusok értelmét teszi világossá, példákat nyújt rá, tipikus kérdőszava: Mi? Mit? Például: Mi a pedagógus szerepe a vita vezetése során? Pozitív jellemzője, hogy a tanár és a tanulók között állandóan fennálló kontaktus révén a pedagógus rendszeres visszajelzést kap a tanulóktól, így az ő igényeik szerint lehet haladni, akik új szempontokat vihetnek a feldolgozás menetébe. A tanulók tevékenyek, maguk jönnek rá a megoldásra; a módszer gyakori sikerélményt nyújt, érdekes, jelentős a motiváló hatása. A megbeszélés (beszélgetés) dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek során a tanulók a pedagógus kérdéseire válaszolva dolgozzák fel a tananyagot. A megbeszélés módszerének három lényeges alkotóeleme, eljárása van: a strukturálás, a kérdezés és a visszacsatolás, a tanulók tevékenységének értékelése. Strukturálás; A megbeszélés témájának megfelelő strukturálása, menetének irányítása a magyarázat eredményességének lényeges előfeltétele. Magában foglalja: az egyes részek összefoglalását, a fontos gondolatok kiemelését, a célok világos kitűzését, meghatározását az óra, illetve a megbeszélés kezdetén, a gondolatok összegzését (lehetőleg a tanulók közreműködésével). az egyes részek közötti átmenet egyértelmű jelzését, Kérdezés, a megbeszélés leglényegesebb eleme, de szinte minden oktatási módszerben, alkalmanként még a magyarázat, elbeszélés, előadás módszereiben is helye van. A kérdezés célja, funkciója szerint a kérdés lehet: érdeklődés- és figyelemfelkeltő; diagnosztizáló és ellenőrző; információt kérő; szervező, instruáló; gondolkodtató; strukturáló; véleményt, érzelmeket feltáró. Az elvárható válasz jellege szerint megkülönböztetünk: divergens kérdéseket, amelyekre több egyaránt jó válasz adható. konvergens kérdéseket (ezekre egyetlen vagy néhány jól körülhatárolt válasz adható, a tanulótól általában korábbi ismeretének felidézését igényli), illetve Az eredményes kérdezéshez kerülni kell az alábbi helytelen kérdezési eljárásokat: szuggesztív, sugalmazó kérdések, eldöntendő kérdések, a kérdéseknek a tanár által történő megválaszolása, a kérdések ismétlése, a kérdések újrafogalmazása, a tanulók válaszainak rendszeres ismétlése. A visszacsatolás, a tanulók tevékenységének értékelése. A visszacsatolás a tanítási-tanulási folyamatnak pszichológiai kutatások által igazolt, szinte minden oktatási módszerben megjelenő eljárása. Visszacsatolásra mind a pedagógusnak, mind pedig a tanulónak szüksége van. Az értékelésnek eltérő formáit célszerű alkalmaznunk, attól függően, hogy helyes, részben helyes vagy helytelen tanulói választ követően, esetleg a tanulói válasz hiányában jelennek meg. A tartalmas visszacsatolások közé tartozik a tényszerű helyesbítés (Nem négy, hanem öt.) és a tartalmas negatív értékelés (Nem volt jó a válaszod. Összekeverted a főnevet a melléknévvel). Ha nem találunk pozitív elemet, támogató, bátorító értékeléssel (bizonyára arra gondoltál, hogy … Igazad volna, ha…) segíthetjük a tanulókat. A tanulók válaszaira történő reagálásnak vannak kerülendő, pedagógiai szempontból értéktelen formái: A cinikus megjegyzések, az inszinuáció (olvasni sem tudsz!), Az elmarasztaló szavak (Rossz! Ez értelmetlenség!), Az értékelés elmaradása. A helyes válasz negatív értékelése (Vak tyúk is talál szemet!)

7 Projekt módszer Kooperatív módszer
A középpontban egy gyakorlati jellegű probléma áll Cél-téma kiválasztása, Tervezés, Kivitelezés, Projekt bemutatása; zárás és értékelés Jellemzői: Nagyfokú szabadság és kreativitás Indirekt tananyag elsajátítás Cél a produktum, aminek eszköze a tanulás Tanulási önállóság, ismeretek integrálódása Kapcsolatok kialakítása A tantervi keretek megbontása; Megvalósítás: projekt hetek beiktatása Középpontban egy - kívülről kapott- ismeretfeldolgozás, feladat megoldása áll Feladat kiadása, célok megbeszélése Csoportszerepek, feladatok meghatározása Az együttműködés szintjének meghatározása Kivitelezés Feladat bemutatása, vitája, értékelése Jellemzői: Cs. tanulás egyéni teljesítmény alapján, Cs. tanulás egyéni vetélkedés alapján, Mozaiktanulás; szakértői szerep Csoportkutatás résztémák alapján A projektmódszer a tanulók érdeklődésére, a tanárok és a diákok közös tevékenységére építő módszer, amely a megismerési folyamatot projektek sorozataként szervezi meg. A projektmódszer A projektek olyan komplex feladatok, amelyeknek a középpontjában egy gyakorlati természetű probléma áll. A témát a tanulók széles körű, történeti, technikai, gazdasági összefüggésében dolgozzák fel, így hagyományos iskolai tantárgyi rendszer fellazítását igényli a módszer alkalmazása. A projektmódszer kialakulása a századfordulóra tehető. Először Dewey alkalmazta chicagói kísérleti iskolájában, majd követője, Kilpatrick írta le a módszer elvi alapjait és a gyakorlati alkalmazás módjait 1919-ben megjelent „The project method” című könyvében. Kilpatrick a projektmódszer lényeges elveiként említi azt, hogy a tanulásnak a célszerű tevékenységekre, problémamegoldásra, a tanulók szükségleteire és érdeklődésére kell épülnie. A gyermek teljes személyiség formálását, a tanterveknek a társadalmi valósággal való szoros kapcsolatát és az iskolán belüli rugalmasságot tartotta fontosnak. Magyarországon egyes reformpedagógiai irányzatok keretében alkalmazták a két világháború között, „újrafelfedezésére” a 80-as években került sor. A módszer alkalmazása során négyféle projekt kidolgozására kerülhet sor: gyakorlati feladat, mint például egy hasznos tárgy megtervezése és kivitelezése, egy esztétikai élmény átélése (cikk megírása, színi előadás megtartása), valamilyen tevékenység, tudás elsajátítása. egy probléma megoldása, A projektmódszer alkalmazásának lépései: A célok, a téma kiválasztása, megfogalmazása (egy eredeti és kreatív projekt kiválasztása, miközben sok ötletet megvitatnak és elvetnek) magában is kreatív feladat, A kivitelezés (az eredményes megvalósítás érdekében a tanulók önálló kutatást is végezhetnek, de a pedagógust is kérhetik, hogy ismertesse meg őket a szükséges ismeretekkel), A tervezés (feladatok, felelősök, helyszínek, munkaformák), A zárás, értékelés. (A zárás és értékelés magában foglalja a projekt bemutatását egy, videofelvétel vagy kiállításon közszemlére bocsátott makett, modell, diagram stb. formájában, valamint a bemutatott produktumok értékelését. Az értékelés kritériumait előre közölni kell a tanulókkal. A projektmódszernek megkülönböztető jegye az a nagyfokú szabadság, amelyet a tanuló számára biztosít a célok kiválasztásától, a tervezéstől a feladat végrehajtásának módozatain keresztül egészen az elkészült produktum és a tevékenység értékeléséig. A módszer lényegeként kell említenünk azt a sajátosságot is, hogy a tanulást, azaz az ismeretek, jártasságok, szokások stb. elsajátítását indirekt módon kívánja biztosítani. A cél sohasem a tanulás, hanem valamilyen konkrét cél, produktum. A tanulás ehhez képest mindig eszközi jellegű, mindegy mellékterméke a produktum eléréséhez irányuló tevékenységnek. A projektmódszer nagyfokú tanulói önállóságot tesz lehetővé, módot ad az ismeretek integrálására, az iskolán kívüli világ megismerésére, kapcsolatok kialakítására, a demokratikus közélethez szükséges készségek elsajátítására. Megvalósítása azonban nehézségekbe is ütközik: igényli a tantervi keretek megbontását, nehezíti az ismeretek elméleti rendszerének kialakítását, nehezen illeszthető a szokásos szervezeti formák és keretek közé, újfajta tanár-diák viszonyt feltételez. Mindezen erények és hátrányok alapján megállapíthatjuk, hogy a projektmódszer széles körű, gyakorlati alkalmazása az iskolai gyakorlatban nem várható, esetenkénti felhasználásáról azonban nem volna szabad lemondanunk. A kooperatív oktatási módszerek A kooperatív oktatási módszer a tanulók (4-6 fős) kis csoportokban végzett tevékenységén alapul. Az ismeretek és az intellektuális készségek fejlesztésén túl kiemelt jelentősége van a szociális készségek, együttműködési képességek kialakításában. A csoportos tanulás – egyéni teljesítmény módszer esetében a tanulók négyfős heterogén csoportban dolgoznak a tanár által tartott bevezető óra után. Arra törekszenek, hogy a csoport minden tagja jól felkészüljön a közös munkát követő egyéni beszámolóra. A beszámolón nyújtott teljesítményt minden tanuló korábbi teljesítményéhez viszonyítják. Az egyes tagok által ily módon kapott pontok összege adja meg a csoport teljesítményét jelző pontszámot. A tanári bevezető óra, a csoportban végzett gyakorlás és a beszámoló együtt általában 3–5 órát vesz igénybe. A módszer elsősorban a pontosan definiált, egy helyes megoldást igénylő feladatok megoldásakor eredményes. A csoportos tanulás – egyéni vetélkedő módszer csak az értékelés módjában tér el az előzőtől. A csoportmunka után minden csoport 1-1 tagja vetélkedik egymással. A legjobbak az első, a kevésbé jók a második, az azt követők a harmadik stb. asztalnál, mint a sakkversenyeken. Minden vetélkedő csoportban a tagok a helyezésük alapján pontszámot kapnak, amivel növelik csoportjuk teljesítményét. A leggyengébb tanuló is a maximális pontszámmal járulhat hozzá csoportja eredményéhez, ha a vele azonos színvonalúak között első helyezést ér el. Az ismertetett két módszervariáns közös sajátossága, hogy a csoport céljainak elérése csak akkor lehetséges, ha minden tanuló elérte a kitűzött célokat. A csoportos értékelés azt jelenti, hogy a csoportnak el kell érnie egy bizonyos teljesítményt. Ez nem jelent vetélkedést a többi csoporttal. Lehetséges, hogy mindegyik csoport eléri a kívánt szintet a rendelkezésére álló idő alatt, de lehet, hogy egyik sem. Az egyéni felelősség abból fakad, hogy a csoport sikere minden egyes tanuló teljesítményétől függ. Ez arra is sarkallja a tagokat, hogy segítsék egymást, biztosítsák, hogy mindenki jól felkészüljön a beszámolóra vagy a vetélkedőre. Az egyenlő esély a sikerre azt jelenti, hogy a tanuló a saját viszonylagos fejlődésével tud hozzájárulni a csoport eredményességéhez. A mozaiktanulás módszere, amelyet Aronson dolgozott ki a hetvenes években, abból áll, hogy a hatfős csoportok tagjai elolvassák a feladatból rájuk eső részt. Például egy költői életmű hat szakaszának egyikét. Ezután összeülnek a különböző csoportok azon tagjai, akik azonos résztémát tanulmányoztak. A megvitatás után visszamennek saját csoportjukba, ahol az egyeztetett változat szerint mindenki elolvassa az egész anyagrészt, és a „szakértők” segítik a többieket, hogy ezután alaposabban tanulmányozzák azt az anyagrészt. A csoportkutatás módszerét Izraelben dolgozták ki. A tanulók által alakított 2–6 fős csoportok közös tervezést, kutatást folytatnak. Az egész osztály által feldolgozott anyag egy résztémáját választja ki a csoport, s ezt tovább bontva egyéni feldolgozás következik, majd összeállítják a csoportbeszámolót, amelyet az egész osztálynak mondanak el.

8 Követelmények/önellenőrző kérdések
Ön akkor sajátította el a tananyagot, ha képes: meghatározni, hogy oktatási stratégia, és mit oktatási módszerek alatt, megfogalmazni az összefüggést az oktatási stratégiák és módszerek között bemutatni az egyes célközpontú oktatási stratégiák domináns módszereit, jellemzőjük alapján: információ tanítása bemutatással fogalomtanítás magyarázattal, megbeszéléssel készségtanítás direkt oktatással szociális és készségek tanítása kooperatív tanulással, Bemutatni a szabályozáselméleti stratégiák domináns módszereit, jellemzőjük alapján: nyílt oktatás adaptív oktatás programozott oktatás optimális elsajátítás meghatározni a projektmódszer célját, bemutatni alkalmazásának lehetőségeit, módját, lépéseit. meghatározni a kooperatív oktatási módszerek, célját, jelentőségét, és jellemzői alapján bemutatni; a csoportos tanulás (egyéni teljesítmény) szervezési, lebonyolításának módját, a csoportos tanulás (egyéni vetélkedő) szervezési, lebonyolításának módját, hogy mit jelent a csoportos értékelés a mozaiktanulás célját, lebonyolításának módját.