A szkizofrénia fogalma

Az előadások a következő témára: "A szkizofrénia fogalma"— Előadás másolata:

1 Szkizofréniában, szkizotípiás és paranoid kórképekben szenvedő kliens ápolása

2 A szkizofrénia fogalma
A pszichózisok egy olyan csoportja, amelyben a személyiség alapvető zavara, a gondolkodás jellegzetes torzulása, néha bizarr téveszmék sora, percepciós zavar, abnormális indulati állapot, a realitással való kapcsolat zavara és autizmus mutatkozik. A szkizofrénia az un. endogén elmebetegségek közé tartozó, folyamatszerűen vagy szakaszosan fejlődő pszichózis, amely többé kevésbé kifejezett személyiségtorzuláshoz, dezintegrációhoz vezethet, s így szociális degradációt teremt. Nincs egységesen elfogadott definíció.

3 A szkizofrénia epidemiológiája
Előfordulási gyakorisága (prevalancia): 1% Nemek közötti megoszlásban nincs különbség. A férfiakra a korábbi kezdet (15 – 25 év ) a jellemző és gyakoribbak a negatív tünetek Nőkre a későbbi kezdet (25 – 35 év), és a jobb szociális funkciók jellemzőek, jobb prognózisú a betegség esetükben. A kezelésben lévő betegek 90%-a 15 – 55 év között van. Az első pszichotikus tünetek 20-40% jelentkeznek 20 éves kor előtt. A szkizofrén páciensek kb. 10%- a szuicidium következtében hal meg. Rizikófaktor: depresszió, fiatal kor, magas szintű premorbid funkcionálás, magas iskolázottság. Gyakori a drogabúzus- vagy függőség. A leggyakoribb az alkoholfüggőség (30 – 50%) együttes előfordulása. A nemzetközi adatok szerint a skizofrénia esetében az incidencia 0,22 százalék, az élettartam prevalencia 1 százalék, ami valamennyi vizsgált országban nagyjából azonosnak bizonyult (Hafner és van der Heiden, 1997), bár ezeket a klasszikus adatokat nem minden vizsgálat támogatja (McGrath, 2005). A skizofrénia a éves korosztályban fordul elő leggyakrabban. Az első pszichotikus tünetek százalékban jelentkeznek 20 éves kor előtt. Férfiak esetében a betegség jelentkezése éves korban jellemző, a nőknél éves korban fordul elő első alkalommal (Hafner és mtsai, 1994), de éves korban, a menopauza előtt egy második csúcs észlelhető (Castle és mtsai, 1991). A WHO vizsgálatai szerint a kezdési időpont férfiaknál átlagosan 3-4 évvel korábban állapítható meg, mint a nőknél. Férfiak és nők esetében, mind az incidencia, mind a prevalencia azonos, nem észlelhető nemi különbség. A férfiak esetében gyakoribb a negatív tünet, nők esetében az affektív tünet. A pszichotikus tünetek esetében nincs különbség a két nem között. A skizofrénia prevalenciája Amerikában mintegy 2,2 millió embert jelent. Ez a becslések szerint a felnőtt lakosság 1,3 százalékával egyenlő. Az Egyesült Államokban az összes kórházi ágy mintegy negyedét a szkizofrén betegek veszik igénybe, és a társadalombiztosítás betegnapjainak mintegy 20 százalékát szintén ők használják. A skizofrénia elterjedtebb, mint az Alzheimer-kór, a cukorbetegség vagy a szklerózis multiplex. (Az incidencia az új fellépő esetek gyakoriságát jelent egy meghatározott időtartamban az olyan emberek körében, akik korábban nem voltak érintettek az adott megbetegedésben.) (A pont prevalencia megmutatja, hogy egy adott időpontban hány beteg szenved az adott betegségben. A periódus prevalincia azt jelzi, hogy egy adott időszakban az adott betegségben hány ember szenvedett.) A két érték különbözik egymástól, mivel az olyan rövid lefolyású betegségek esetén, mint például az influenza, az éves incidencia magas, a prevalenicia viszont alacsony. Az élethosszig tartó megbetegedések esetén azonban az éves incidencia alacsony, míg a prevalencia magas. Utóbbiak közé tartozik a skizofrénia is. Forrás:

4 A szkizofrénia okai A mai napig élénk kutatás tárgyát képezi a szkizofrénia okainak felderítése. Úgy tartják, a betegség számos oki tényező egymásra hatásának végeredményeként jön létre. A szkizofrénia különböző okai három nagy csoportba sorolhatók: genetikai tényezők biológiai és környezeti tényezők pszichés és szociális tényezők

5 A szkizofrénia okai Stressz-vulnerábilitás modell, amely szerint a központi idegrendszer betegség iránti érzékenységéhez bizonyos stressz faktorok adódnak hozzá, és ez eredményezi a betegség kialakulását. De önmagában sem a sérülékenység, sem a stressz nem vált ki betegséget. A sérülékenység (vulnerábilitás) lehetséges okai: Genetikai tényezők. Biológiai/környezeti tényezők. A biológiai tényezők végső közös útja, Pszichoszociális (stressz) faktorok Extrém lelki, fizikai vagy szellemi megterhelés pl. középiskolában, egyetemen, katonaságnál Megterhelő életesemények, veszteségélmények Szociális feszültségek Központi idegrendszer működését befolyásoló szerek, elsősorban kábítószerek. A sérülékenység (vulnerábilitás) lehetséges okai: Genetikai tényezők. Számos, a nagy esetszámot figyelembe vevő demográfiai vizsgálatok, valamint ikerkutatások eredményei hívták fel az figyelmet a genetikai tényezők jelentőségére. Nem állíthatjuk, hogy egyetlen gén felelős a szkizofréniáért. Kutatók számos gén szerepét feltételezik, amelyek elsősorban az agyi ingerületátvivő anyagok, a neurotranszmitterek termelődését, anyagforgalmát, kötődési helyeit (receptorait) határozzák meg. Néhány számadat a genetikai kockázatokra: Azon személyeknél, akiknek első fokú rokona (pl. szülője) szkizofrén, 10 százalékkal nagyobb a szkizofrénia kialakulásának kockázata, mint az átlagnépességé (ami 1 százalék). Azon gyermekeknél, akiknek mindkét szülője szkizofrén, a kockázat 40 százalékkal nagyobb. Egypetéjű ikrek esetében, ha az ikerpár egyik tagja szkizofrén, a másik tag 48 százalékos eséllyel betegszik meg szkizofréniában. Amint látható, bár az egypetéjű ikrek genetikai állománya 100 százalékban megegyezik, a kockázat csak 48 százalékos, ami arra utal, hogy a gének mellett más faktorok is szerepet játszanak. Biológiai/környezeti tényezők. Ezek elsősorban a fejlődő magzatot érintik, illetve születés körüli komplikációkra vonatkoznak. Nem egyértelmű és biztos okai a szkizofréniának. Statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy azon személyeknél, akiknél később kifejlődött a szkizofrénia, gyakrabban voltak megfigyelhetők az alábbi komplikációk: Terhesség alatti komplikációk a terhesség első és második trimeszterében: vírusfertőzések, anyai éhezés, a magzat oxigén- és tápanyagellátását károsító tényezők. Szülés körüli komplikációk. Koraszülés, Rh-vércsoport inkompatibilitás. Téli születés, influenzafertőzés a terhesség 6. és 7. hónapjában. A biológiai tényezők végső közös útja, hogy a központi idegrendszer korai fejlődésében bizonyos zavarok támadhatnak. Ezek a zavarok mikroszkopikus szinten nyilvánulnak meg többnyire, és érintik a sejtek vándorlását, az idegsejtek közötti kapcsolatok révén idegsejt hálózatok kialakulását, vagy éppen a felesleges idegi kapcsolatok megszűnését, ami szükséges az idegrendszer integrált működéséhez. Ez az úgynevezett agyfejlődési zavar (neurodevelopmentális modell) az alapja azoknak a kóros működéseknek, amelyek eredménye a stressz faktorokra való fokozott érzékenység. Érdekes, hogy a szkizofrén betegek bőrének, hajának bizonyos kisfokú eltérései (például lenőtt fülcimpa, többszörös hajforgó, távoli szemrés stb.) utalhat az idegfejlődési zavarra, mivel a bőr és függelékei valamint az idegrendszer is ugyanannak a csíralemeznek, az úgynevezett ektodermának a származékai. Természetesen ilyen finom külső eltérések egészséges személyeknél is előfordulnak és nem specifikusak szkizofréniára. Pszichoszociális (stressz) faktorok A XX. század közepéig az orvosok a lelki tényezőknek tulajdonították a legnagyobb szerepet a szkizofrénia okai között. Ma már tudjuk, hogy a kórkép alapvetően biológiai eredetű, a pszichoszociális faktorok a lefolyást módosítják csupán. Sok (de nem minden) esetben lehet feltárni az első epizód kialakulása előtt kisebb-nagyobb stressz tényezőket. Fontos megérteni, hogy ezek önmagukban nem tehetők felelőssé a betegség kialakításáért, csupán az érzékeny idegrendszer megterhelésével felszínre hozzák a betegséget. Mely tényezők játszhatnak szerepet? Extrém lelki, fizikai vagy szellemi megterhelés pl. középiskolában, egyetemen, katonaságnál Megterhelő életesemények, veszteségélmények Szociális feszültségek Központi idegrendszer működését befolyásoló szerek, elsősorban kábítószerek. Az alkohol, a cigaretta és a kábítószerek (elsősorban a stimulánsok és a kannabisz) használata ugyan önmagában nem okoz szkizofréniát, de érzékenyített idegrendszer esetén a tudatmódosító szerek pszichotikus állapotot idézhetnek elő akár egyszeri alkalmazás után is. Ez az egyszeri pszichotikus állapot akár rövid idő alatt elmúlhat maradványtünetek nélkül, de a folyamat szkizofrénia-szerű állapotba is torkollhat. Nincs bizonyíték a kábítószerek használata és a szkizofrénia kialakulása közötti ok-okozati összefüggésre; azaz a kérdés így is feltehető: nem tudjuk, hogy a kábítószer fogyasztás a prodróma oka vagy a prodrómában jelentkező tünetek következménye

6 A szkizofrénia alap(primer) tünetei
Bleuler-i négy A (alaptünetek): Asszociációs zavar: A képzettársítás logikus összefüggéseinek a fellazulása Célképzet eltűnése, a képzettársítás koherenciájának elvesztése – primer inkoherencia Affektív zavar: Érzelmek ellaposodása, elsivárosodása Az érzelmi kísérőjelenségek nincsenek összhangban az egyéb pszichés tartalmakkal Ambivalencia: Affektív életre vonatkozik, egyidejűleg fennálló egymással ellentétes érzelmek (szeretet-gyűlölet) Autizmus: A kapcsolat a világgal kisebb – nagyobb zavart szenved, súlyos formában megszakad,és a beteg visszahúzódik saját belső világába. Ezt a kóros belső világot nagyfokú nárcizmus, vágyteljesítő, reális kapcsolatot pótló tünetek, téveszmék, érzékcsalódások jellemzik. Ahogyan a beteg látja A szkizofrénia első epizódja többnyire a késői kamaszkorban vagy a korai felnőttkorban jelentkezik. A betegség kezdetének átlagos időszaka férfiak esetében 15-25, nők esetében éves korra tehető. Ebben az életkorban számos változással, kihívással néz szembe mindenki: középiskola tanulmányok megkezdése, amely gyakran a családtól való elszakadást is jelenti, kilépés a „nagybetűs életbe”, elhelyezkedés egy munkahelyen, párválasztás kérdései, növekvő felelősség • mind-mind a szellemi-fizikai-érzelmi megterhelés növekedésével jár. A kamaszkorra jellemző érzelmi-viselkedési változások emlékeztethetnek a bevezető időszak, az úgynevezett prodróma tüneteire, és gyakran nehéz megkülönböztetni őket egymástól. Melyek ezek a jelek? Megváltozott viselkedés, az iskolai vagy munkahelyi teendők elhanyagolása, motiválatlanság, következményes konfliktusok a szülőkkel, tanárokkal vagy éppen a barátokkal; érzelmi elbizonytalanodás, szorongás, furcsa, esetleg különc öltözködési, étkezési és egyéb szokások. E néhány példa is mutatja, hogy ezek a „tünetek” ( helyesebben: magatartásjegyek) szinte minden kamasznál előfordulnak kisebb-nagyobb mértékben és többnyire csak utólag, az első pszichotikus epizód kirobbanásakor lehet megállapítani, hogy valójában a betegség bevezető szakának, a prodrómának a tünetei voltak-e. Az elbizonytalanodás-érzés és a jelentkező szorongásos, motivációhiányos tünetek következtében a fiatal személyek gyakran sajátos „öngyógyító” technikákhoz folyamodnak, amelyek között leggyakrabban a különböző tudatmódosító szerek használata fordul elő. Az alkohol, a cigaretta és a kábítószerek ( elsősorban a stimulánsok és a kannabisz) használata ugyan önmagában nem okoz szkizofréniát, de érzékenyített idegrendszer esetén a tudatmódosító szerek pszichotikus állapotot idézhetnek elő akár egyszeri alkalmazás után is. Ez az egyszeri pszichotikus állapot akár rövid idő alatt elmúlhat maradványtünetek nélkül, de a folyamat szkizofrénia-szerű állapotba is torkollhat. Nincs bizonyíték a kábítószerek használata és a szkizofrénia kialakulása közötti ok-okozati összefüggésre; azaz a kérdés így is feltehető: nem tudjuk, hogy a kábítószer fogyasztás a prodróma oka vagy a prodrómában jelentkező tünetek következménye. A bevezető szakban gyakran nem is tárhatók fel egyértelmű kiváltó események, stressz-faktorok, amelyek végül megelőzik az első pszichotikus epizód kirobbanását. Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert a betegek és hozzátartozóik sok esetben keresik ezeket a kiváltó okokat, eseményeket, „bűnbakokat”. Időnként megtalálhatók, súlyos vagy kevésbé súlyos trauma, megterhelő életesemény formájában, máskor nem.

7 A szkizofrénia másodlagos (járulékos) tünetei
Téveszmék (doxazmák): Töredezett, bizarr téveszmék, gyakori a vonatkoztatásos – megfigyeléses- üldöztetéses téveszmesor. Lelki és testi befolyásoltatottság: ( gondolatátvitel, gondolatok elvonása, - befolyásolása, test besugárzása, áramütés, radar, lézer stb.) Bizarr grandiózus téveszmék – kiválasztottság Érzékcsalódások Hallucinációk ( beszédhangok – irányítóak, kommentálóak, gondolatok felhangosodása) Vizuális ritkább (religiosus) Cönesztéziák A beteg a hatásukra jellegzetes magatartást vesz fel, csak időszakosan hozzáférhető a környezet számára. Kognitív tünetekként tanulási és koncentrálási problémák, az észlelés, én-észlelés zavara, kusza gondolatok jelentkezhetnek. Összességében a szkizofréniában az információ feldolgozása károsodik. Bár a szkizofrénia a beteg korábbi intelligenciaszintjére nem hat negatívan, szellemi és munkateljesítményét jelentősen ronthatja. Az érzelmi élet területén számos tünet jelentkezhet. Szorongás, alvászavar, rossz hangulat, depresszió, súlyos esetben öngyilkossági késztetés is felléphet. Jellegzetes az ambivalencia jelenléte, amikor a beteg ellentmondásos érzelmeket táplál egy konkrétummal kapcsolatban, s ez döntésképtelenséghez vezethet. Az érzelmi kettősség, bizonytalanság érzés a mindennapi funkciókat jelentősen károsíthatja. Mindezek a tünetek jelentős mértékben megváltoztathatják a beteg viselkedését: enyhébb esetben csak furcsának, különcnek tartja őket környezetük, súlyos esetben, például a fenyegető jellegű érzékcsalódások, téveszmék hatására viselkedése ellenségessé, olykor agresszívvá válhat. Fontos megjegyeznünk azonban, hogy az agresszív cselekedetek gyakorisága szkizofrén betegek esetében lényegesen ritkább, mint a nem szkizofréniás populációban. A pszichotikus állapotokra, így a szkizofréniára is jellemző a betegségbelátás hiánya. Ez azt jelenti, hogy a kóros lelki folyamatokat az érintett személy valóságként éli meg, s bár ezek gyakran szenvedést okoznak, mégsem tekintik őket orvosi problémának. Ez a kezeléssel való együttműködés hiányát eredményezheti. A pszichoedukáció, azaz a szkizofréniában érintett személyek „megtanítása” a betegségre, jelentősen javíthat a betegségbelátáson s így az együttműködésen is.

8 A szkizofrénia másodlagos (járulékos) tünetei
Katatón tünetek: A pszichomotoros kifejeződés zavara Izgalmi tünetek: rendkívüli nyugtalanság, céltalan, sztereotip mozgássor, amely mozgásviharrá súlyosbodhat. Gátlásos tünet: katalepszia – a beteg spontán kényelmetlen testtartásokat vesz fel, végtagjaik viasszerűen hajlítható, a pozíciót órákig képesek tartani. Negativizmus – nem beszél, nem táplálkozik, nem mozog – stuporig fokozódhat

9 A szkizofrénia másodlagos (járulékos) tünetei
A beszéd zavarai Inkoherencia, szimbolizmus, új szavak (neologizmák) alkotása, szóismétlések (verbigeráció) A beszéd információ tartalmának felismerése nehézzé válhat Az akarat zavarai Az érzelmi ambivalencia áttevődik az akarati életre- döntésképtelenség, csökkent késztetésként jelentkezik. Rontja a szociális funkciókat és a munkaképességet.

10 A szkizofrénia tünettana
Pozitív tünetek: Hallucinációk Gondolkodás tartalmi zavarai Deperszonizáció Derealizáció Gondolatok elidegenedése Befolyásoltság érzés Negatív tünetek: Érzelmi elsivárosodás Szemkontaktus zavara mimika, pantomimika, beszéd és gondolkodás elsivárosodása Gondolati elakadások, indítékszegénység, anergia, apátia, anhedónia Szociális és szexuális aktivitás csökkenése A figyelem zavara Anhedónia – örömszerzésre való képtelenség, az örömérzet elvesztéseA pozitív tüneteket azok a gondolatok, téveszmék és érzékelések jelentik, amelyek hozzáadódnak a világgal kapcsolatos szokásos élményekhez, tehát egyfajta „többletként” jelennek meg. Jellemző pozitív tünetek az érzékcsalódások, más néven hallucinációk. Ezek tulajdonképpen ingerek nélkül létrejövő, kóros észlelési állapotok, melyek valamennyi érzékszerv területén jelentkezhetnek, más pszichiátriai betegségben is előfordulhatnak. A szkizofréniában leginkább hallási hallucinációk fordulnak elő. Ezek többnyire a beteg cselekedeteit, gondolatait kommentáló hanghatások formájában jelennek meg. Ilyen állapotban az érintett személy úgy képzeli, hogy valaki irányítja és ellenőrzi gondolatait. Gyakran számolnak be a betegek saját gondolataik felhangosodásáról is. Előfordulhatnak még szaglási, látási, tapintási, íz-érzési hallucinációk, illetve kóros testérzések, ún. cönesztéziák. A kóros észleléseket a páciens gyakran maga is furcsának, sokszor ijesztőnek éli meg, a tünetek jelenléte magatartásának megváltozásához vezethet, mely a környezete értetlenségét, esetleg rosszallását váltja ki. Máskor a hallucinációk jellegüket tekintve „kellemesek” is lehetnek. Az érzékcsalódások másik, esetenként korábbi fázisban megjelenő formája, amikor a beteg a környezete ingereit, jelenségeit másképp, torzítva éli meg, bizonyos jelenségeket kiemel, azoknak nagyobb jelentőséget tulajdonít, egyfajta „túlérzékenységi” állapot keretében. Szintén pozitív tünet a gondolkodás zavara, melyek egyik markáns képviselői a téveszmék. Ezek a hallucinációk megjelenéséhez képest gyakran későbbi fázisban alakulnak ki, mintegy megmagyarázva a kóros észleléseket. A téveszmék mindig az egyénre vonatkoznak, irreálisak, a beteget nem lehet meggyőzni ezek helytelenségéről. A téveszmék, más néven doxazmák sokfélék lehetnek. Érezheti úgy a beteg, hogy üldözik, bántani akarják (üldöztetéses, megfigyeltetéses, paranoid téveszmék), vagy hogy különleges képességekkel rendelkezik (nagyzásos, megalomán téveszmék). Kapcsolatban lehetnek származással (genealógiai téveszmék), vallásos tartalmakkal (religiózus téveszmék), feltaláló képességekkel (inventátoros téveszmék), vélt szerelemmel (erotomán téveszmék). A gondolkodás zavarai a téveszmék mellett más formában is megjelennek. A világos gondolkodás a betegség korai szakaszában is nehézségbe ütközhet, zavaros, kusza gondolatok, furcsa képzettársítások jelentkeznek. Ezek következtében a betegnek nehezére esik a koncentráció, károsodhat a problémamegoldó-képessége, romolhat iskolai/munkahelyi teljesítménye. A negatív tünetek között az érzelmi elsivárosodás, az ambíció megszűnése, a tompaság, közönyösség, a beszéd elszegényedése szerepel. A beteg elveszti minden érdeklődését a külvilág felé, fáradékony, a mindennapi élet egyszerű tevékenységeit (tisztálkodás, öltözködés, környezetének rendben tartása) is figyelmen kívül hagyhatja, segítségre szorul bennük. Korábban meglévő emberi kapcsolatait elhanyagolhatja, kezdeményezőkészsége csökken. Bár ezek a pozitív tünetekhez képest enyhébbeknek tűnnek, sikeres kezelésük többnyire mégis nehezebb, a beteg rehabilitációjának és re-integrációjának akadályát képzik. A pozitív tünetek elsősorban az akut szakaszt jellemzik, a negatívak a krónikus fázist.

11 A szkizofrénia alcsoportjai
Hebefrénia: általában 15 és 25 éves kor között kezdődik, rossz prognózissal jár együtt, mert hamar kialakulnak a negatív tünetek. Meghatározó tünete a hangulatzavar, a felelőtlen, meggondolatlan, kiszámíthatatlan viselkedés, nem megfelelő reakciók. A gondolkodás és az akarati élet zavara miatt a betegek többsége képtelen az önálló életvitel kialakítására. Katatón szkizofrénia: legjellemzőbb tünete a mozgás súlyos zavara. Szélsőséges túlmozgásos tünetek éppúgy jellemezhetik, mint a mozgás és a reakciók teljes hiányával járó úgynevezett katatón stupor, amely életveszélyes állapotok kialakulásához is vezethet. A fejlett országokban ma már ritkán fordul elő ez a típus.

12 A szkizofrénia alcsoportjai
Paranoid szkizofrénia: a tüneti kép előterében a gondolkodás zavara áll, üldöztetéses, megfigyeltetéses téveszmékkel, hallucinációkkal, amelyek általában hanghallások formájában jelentkeznek. Ez a leggyakoribb típus, később kezdődik, mint a hebefrén vagy a katatón altípus. Nem differenciálható szkizofrénia: a szkizofrénia tünetei fennállnak, de a kórkép egyik alcsoportba sem sorolható.

13 A szkizofrénia alcsoportjai
Szimplex szkizofrénia: lappangva, szinte észrevétlenül alakul ki. Nem elsősorban a pozitív tünetek jellemzik, hanem a szociális, közösségi beilleszkedés súlyos zavara. A szkizofréniával rokon kórképek. A személyiségzavarok felé képeznek átmenetet: ezekben a betegségekben a pszichotikus tünetek nincsenek tartósan jelen Szkizotípiás zavar Szkizoid személyiségzavar Paranoid személyiségzavar Borderline személyiségzavar Reziduális szkizofrénia: a korábban akut, főleg pozitív tüneteket mutató páciens esetében aktuálisan a maradvány, többnyire a negatív tünetek túlsúlya észlelhető

14 A szkizofréniánál rövidebb ideig tartó, de hasonló tünetekkel jellemzett pszichotikus zavarok
Rövid pszichotikus zavar: kevesebb, mint egy hónapig tartó tünetek Akut pszichotikus zavarok: 1-3 hónapig tartó tünetek Szkizofreniform zavarok: 3-6 hónapig tartó tünetek Számos paranoid állapot: Tartós deluzív zavar: a téveszmék kevésbé bizarrak, nincsenek jelen hallucinációk, viselkedés, gondolkodás rendezettebb. Az érzelmi élet betegségei felé képez átmenetet Szkizoaffektív zavar Bipoláris affektív zavar, pszichózis tüneteivel

15 A szkizofrénia lefolyása
PREMORBID FÁZIS A premorbid fázisban, mely a gyermekkorra, korai serdülőkorra tehető, a későbbiekben szkizofréniában megbetegedett személyek mutatnak kisfokú eltéréseket korosztályukkal összehasonlítva, de ez még nem tekinthető kórosnak. Így például a családtagok elmesélhetik, hogy a beteg gyermekkorában kicsit más, eltérő volt, pl. nyugodtabb, visszahúzódóbb, befelé fordulóbb volt, mint társai, kevesebb barátja volt vagy éppen nehézségei voltak a tanulásban, a beszédfejlődésben. Fontos kiemelni, hogy ezek a tünetek • hasonlóan a prodróma fázis tüneteihez • nem specifikusak a betegségre.

16 A szkizofrénia lefolyása
PRODRÓMA A szkizofrénia legkorábbi megjelenése a prodróma szak, melynek hossza hónapoktól évekig tarthat. Számos, a betegségre nem specifikus tünet jellemzi, melyek elsősorban a gondolkodás és a környezet észlelésének megváltozásával járnak. Mivel ezek a jelek gyakran megfigyelhetők a kamaszkorban fellépő lelki változások között is, gyakran csak utólag lehet megállapítani, hogy a környezet számára furcsának, érthetetlennek tűnő jellemzők tulajdonképpen a pszichózis bevezető, korai szakaszának tünetei voltak.

17 A szkizofrénia lefolyása
PROGRESSZÍV FÁZIS A progresszív fázis az első pszichotikus epizóddal (régi német eredetű szakkifejezéssel: schubbal) kezdődik. Gyakori a kórházi felvétel. A progresszív fázis során akut, pszichotikus epizódok váltakoznak stabil, reziduális tünetekkel jellemzett állapotokkal. A stabil fázisban a betegek többé-kevésbé jól funkcionálnak, enyhe, többnyire negatív tüneteik vannak. A betegség természetes lefolyása során jellemző, hogy az egyes epizódokat követően a beteg funkcionális státusza nem tér vissza az epizódot megelőző szintre. Az akut epizód tartama általában hónapokat is kitesz gyógykezelés nélkül, s bár ilyen esetben is megszűnhetnek spontán, beavatkozás nélkül a tünetek, a maradványtünetek kifejezettebbek. Megfelelő, időben megkezdett gyógyszeres beavatkozással az akut epizódban a stabilizálódáshoz szükséges idő minimum 4-6 hét. PROGRESSZÍV FÁZIS A progresszív fázis az első pszichotikus epizóddal (régi német eredetű szakkifejezéssel: schubbal) kezdődik. Habár a jegyek, tünetek gyakran már hónapokkal az első törés előtt megfigyelhetők, a tünetek súlyossága ilyenkor éri el azt a szintet, amikor többnyire a beteg környezetében élők, családtagok orvosi segítséget kérnek. Gyakori a kórházi felvétel. Többnyire, bár nem minden esetben, a pozitív tünetek (hallucinációk, téveszmék, zavaros gondolkodás, dezorganizált viselkedés) vannak túlsúlyban az első epizód során. A progresszív fázis során akut, pszichotikus epizódok váltakoznak stabil, reziduális tünetekkel jellemzett állapotokkal. A stabil fázisban a betegek többé-kevésbé jól funkcionálnak, enyhe, többnyire negatív tüneteik vannak. A betegség természetes lefolyása során jellemző, hogy az egyes epizódokat követően a beteg funkcionális státusza nem tér vissza az epizódot megelőző szintre. Az akut epizód tartama általában hónapokat is kitesz gyógykezelés nélkül, s bár ilyen esetben is megszűnhetnek spontán, beavatkozás nélkül a tünetek, a maradványtünetek kifejezettebbek. Megfelelő, időben megkezdett gyógyszeres beavatkozással az akut epizódban a stabilizálódáshoz szükséges idő minimum 4-6 hét.

18 A szkizofrénia lefolyása
KRÓNIKUS FÁZIS A krónikus fázis során a betegség súlyossága egy állandó szintet ér el. Ekkor is előfordulnak visszaesések, de az aktív szakaszhoz képest ritkábban és a visszaesések kevésbé súlyosak. Ebben a szakaszban leginkább a betegség negatív tünetei a meghatározóak, melyek a beteg szociális státuszát kedvezőtlenül érintik. Néhány beteg esetében a betegség más típusú, úgynevezett processzus lefolyást mutat, amikor is az idő előrehaladásával mind gyakoribbak és súlyosabbak a visszaesések és a beteg funkcionális állapotában is fokozatos romlás figyelhető meg.

19 A szkizofrénia terápiája
Kórházi beutalás Okai: Diagnosztikus ok Gyógyszeres kezelés beállítása Önellátási képtelenség szuicid/homicid késztetések Hatékony kapcsolat kiépítése a beteggel és családjával, közösségi ellátó szolgálattal Időtartam: befolyásolja a beteg állapota és a járóbeteg ellátás fejlettsége (4 – 6 hét) Cél: terápiás közösség fejlesztése

20 A szkizofrénia terápiája
Szomatikus kezelések Antipszichotikumok adása Hagyományos(típusos) antipszichotikumok Atípusos antipszichotikumok Depot készítmények ECT (elektrokonvulzív terápia) Pszichoszociális kezelés Egyéni pszichoterápia Magatartásterápia Csoportterápia családterápia Hagyományos antipszichotikumok: Kispotenciálú szerek: gyenge dopamin antagonisták, ezért ritkábban okoznak extrapiramidális tüneteket; de erős hisztamin antagonisták, alfa – adrenerg blokkolók,és muszkarin receptor blokkolók. Ezért erőteljesebb szedatív, antikolinerg és poszturális hipotenziót okozó hatásuk van. Antikolinerg hatás: kp.-i idegrendszri: eufória,memóriazavar, delírium; perifériás hatás: székrekedés, erekciós zavarok, szájszárazság, tachikardia, akkomodációs zavar, hiperszekréció.

21 Antipszichotikumok

22 Antipszichotikumok mellékhatásai
Korai extrapiramidális tünetek: Akut disztónia (torticollis, akut izomrigiditás és görcsök a nyak, arc, hát, nyelv izmaiban, a gégében is kialakulhat!) Parkinsonizmus ( meglassult mozgás, rigiditás, fogaskerék tünet, mimikaszegény arc, nyálcsorgás) Akatízia (szubjektív belső feszültségérzés és motoros nyugtalanság, mozgáskényszer) Késői extrapiramidális tünet: Tardív diszkinézia ( nyelv, arc, végtagok abnormális, bizarr, akaratlan mozgásai) Neuroleptikus malignus szindróma (láz, izomrigiditás, vegetatív zavarok, tudatzavar, emelkedett CPK, leukocitózis. ÉLETVESZÉLYES ÁLLAPOT! INTENZÍV TERÁPIA SZÜKSÉGES! Akut disztónia- első hétben a leggyakoribb Parkinsonizmus: több hetes kezelés után lép fel, fiatal és idős betegeknél, nagy potenciálú szerek adásakor

23 Antipszichotikumok mellékhatásai
Endokrin hatások: Gynecomastia, galactorrhoea (tejcsorgás),menstruációs zavarok, szexuális diszfunkció, súlygyarapodás Antihisztamin hatás: szedáció Antikolinerg hatás: Kp.-i idegrendszeri hatás: eufória,memóriazavar, delírium Perifériás hatás: székrekedés, vizelési problémák, erekciós zavarok, szájszárazság, tachycardia, akkomodációs zavar –homályos látás, hiperszekréció Antiadrenerg hatás: Ortosztatikus hipotónia, tachycardia, szexuális zavarok, Hematológiai hatás: Agranulocitózis Egyéb hatások: Icterus, fényérzékenység, pruritus, retinopátia

24 Belgyógyászati betegségek szkizofréniában
A pszichiátriai, ezen belül a szkizofréniában szenvedő betegek általános testi állapota rosszabb, mint a mentális betegségben nem szenvedőké. A szkizofrén betegek átlagos várható élettartama 10 évvel (20%-kal) alacsonyabb, mint az átlagnépességben. Belgyógyászati betegségek szkizofréniában A pszichiátriai, ezen belül a szkizofréniában szenvedő betegek általános testi állapota rosszabb, mint a mentális betegségben nem szenvedőké. A szkizofrén betegek átlagos várható élettartama 10 évvel (20%-kal) alacsonyabb, mint az átlagnépességben. Ebben számos tényező játszik szerepet. Így például az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a szkizofrén betegek már a kórkép kialakulása előtt fokozott az anyagcsere betegségek (elhízás, cukorbetegség, emelkedett vérzsír-szint) és a szív-érrendszeri betegségek kockázata, s bizonyos gyógyszerek, ún. második generációs antipszichotikumok az arra érzékeny személyeknél fokozhatják ezen betegségek kialakulásának vagy súlyosbodásának kockázatát. A szkizofrén betegek általános belszervi állapotának ellenőrzése, betegségeinek kezelése számos nehézségbe ütközik. Ennek számos oka lehet: Beteg-együttműködés: a betegségtudattal nem mindig rendelkező páciensek kevésbé működnek együtt. Az alapellátással való kapcsolat kerülése akkor fordulhat elő, amikor a betegség tünetei miatt a beteg nem keresi fel háziorvosát a kórházi beutalástól tartva. A kognitív deficittünetek megnehezíthetik a tünetek felismerését és megfogalmazását. A betegek nehezen beszélnek testi tünetükről. A pszichotikus állapotokban időnként megfigyelhető a fájdalomküszöb változása, ami akár súlyos testi állapotok negligálásához is vezethet. A pszichiáterrel jó kapcsolatban lévő betegek a stigmatizációtól tartva idegenkedhetnek egyéb egészségügyi ellátási formák igénybe vételétől. Ha kapnak is tanácsokat, esetleg rosszabb mentális állapotuk miatt nem biztos, hogy megértik azokat. Szűkös anyagi helyzetük, egyéb lehetőségeik hiánya miatt a tanácsok megvalósítása is nehézségekbe ütközhet (pl. a téli hónapokban zöldségfélék fogyasztása stb.) Általánosságban a hazai táplálkozási hagyományok valamint a szűkös anyagi lehetőségek miatt az egészséges táplálkozás nem mindig valósul meg. A pszichotikus állapotokban a betegek korábbi élettempója meglassul, tevékenységi, aktivitási körük beszűkül, késztetésük csökkenhet. Ilyen állapotokban a testmozgás hiánya másodlagosan vezethet a testtömeg növekedéséhez és egyéb következményekhez. Dohányzás: szív-érrendszeri és légzőszervi betegségek rizikóját nővelő tényező. Szerhasználat: alkohol és kábítószer használata tovább növeli a belgyógyászati megbetegedések rizikóját. Fontos a szkizofrén betegek testi betegségeinek megelőzése, korai felismerése és szűrése. Egyénre szabott gyógyszeres terápiával, életmód tanácsadással, diétás és viselkedési programokkal, a már kialakult megbetegedések gondos kezelésével élettartamuk meghosszabbítható, életminőségük javítható.

25 Belgyógyászati betegségek szkizofréniában
A szkizofrén betegek általános belszervi állapotának ellenőrzése, betegségeinek kezelése számos nehézségbe ütközik. Ennek számos oka lehet: Beteg-együttműködés: Az alapellátással való kapcsolat kerülése A kognitív deficittünetek megnehezíthetik a tünetek felismerését és megfogalmazását. A betegek nehezen beszélnek testi tünetükről. A pszichotikus állapotokban időnként megfigyelhető a fájdalomküszöb változása, ami akár súlyos testi állapotok negligálásához is vezethet. Belgyógyászati betegségek szkizofréniában A pszichiátriai, ezen belül a szkizofréniában szenvedő betegek általános testi állapota rosszabb, mint a mentális betegségben nem szenvedőké. A szkizofrén betegek átlagos várható élettartama 10 évvel (20%-kal) alacsonyabb, mint az átlagnépességben. Ebben számos tényező játszik szerepet. Így például az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a szkizofrén betegek már a kórkép kialakulása előtt fokozott az anyagcsere betegségek (elhízás, cukorbetegség, emelkedett vérzsír-szint) és a szív-érrendszeri betegségek kockázata, s bizonyos gyógyszerek, ún. második generációs antipszichotikumok az arra érzékeny személyeknél fokozhatják ezen betegségek kialakulásának vagy súlyosbodásának kockázatát. A szkizofrén betegek általános belszervi állapotának ellenőrzése, betegségeinek kezelése számos nehézségbe ütközik. Ennek számos oka lehet: Beteg-együttműködés: a betegségtudattal nem mindig rendelkező páciensek kevésbé működnek együtt. Az alapellátással való kapcsolat kerülése akkor fordulhat elő, amikor a betegség tünetei miatt a beteg nem keresi fel háziorvosát a kórházi beutalástól tartva. A kognitív deficittünetek megnehezíthetik a tünetek felismerését és megfogalmazását. A betegek nehezen beszélnek testi tünetükről. A pszichotikus állapotokban időnként megfigyelhető a fájdalomküszöb változása, ami akár súlyos testi állapotok negligálásához is vezethet. A pszichiáterrel jó kapcsolatban lévő betegek a stigmatizációtól tartva idegenkedhetnek egyéb egészségügyi ellátási formák igénybe vételétől. Ha kapnak is tanácsokat, esetleg rosszabb mentális állapotuk miatt nem biztos, hogy megértik azokat. Szűkös anyagi helyzetük, egyéb lehetőségeik hiánya miatt a tanácsok megvalósítása is nehézségekbe ütközhet (pl. a téli hónapokban zöldségfélék fogyasztása stb.) Általánosságban a hazai táplálkozási hagyományok valamint a szűkös anyagi lehetőségek miatt az egészséges táplálkozás nem mindig valósul meg. A pszichotikus állapotokban a betegek korábbi élettempója meglassul, tevékenységi, aktivitási körük beszűkül, késztetésük csökkenhet. Ilyen állapotokban a testmozgás hiánya másodlagosan vezethet a testtömeg növekedéséhez és egyéb következményekhez. Dohányzás: szív-érrendszeri és légzőszervi betegségek rizikóját nővelő tényező. Szerhasználat: alkohol és kábítószer használata tovább növeli a belgyógyászati megbetegedések rizikóját. Fontos a szkizofrén betegek testi betegségeinek megelőzése, korai felismerése és szűrése. Egyénre szabott gyógyszeres terápiával, életmód tanácsadással, diétás és viselkedési programokkal, a már kialakult megbetegedések gondos kezelésével élettartamuk meghosszabbítható, életminőségük javítható.

26 Belgyógyászati betegségek szkizofréniában
stigmatizáció Ha kapnak is tanácsokat, esetleg rosszabb mentális állapotuk miatt nem biztos, hogy megértik azokat. Általánosságban a hazai táplálkozási hagyományok valamint a szűkös anyagi lehetőségek miatt az egészséges táplálkozás nem mindig valósul meg. a testmozgás hiánya másodlagosan vezethet a testtömeg növekedéséhez és egyéb következményekhez. Dohányzás: szív-érrendszeri és légzőszervi betegségek rizikóját nővelő tényező. Szerhasználat: alkohol és kábítószer használata tovább növeli a belgyógyászati megbetegedések rizikóját. Belgyógyászati betegségek szkizofréniában A pszichiátriai, ezen belül a szkizofréniában szenvedő betegek általános testi állapota rosszabb, mint a mentális betegségben nem szenvedőké. A szkizofrén betegek átlagos várható élettartama 10 évvel (20%-kal) alacsonyabb, mint az átlagnépességben. Ebben számos tényező játszik szerepet. Így például az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a szkizofrén betegek már a kórkép kialakulása előtt fokozott az anyagcsere betegségek (elhízás, cukorbetegség, emelkedett vérzsír-szint) és a szív-érrendszeri betegségek kockázata, s bizonyos gyógyszerek, ún. második generációs antipszichotikumok az arra érzékeny személyeknél fokozhatják ezen betegségek kialakulásának vagy súlyosbodásának kockázatát. A szkizofrén betegek általános belszervi állapotának ellenőrzése, betegségeinek kezelése számos nehézségbe ütközik. Ennek számos oka lehet: Beteg-együttműködés: a betegségtudattal nem mindig rendelkező páciensek kevésbé működnek együtt. Az alapellátással való kapcsolat kerülése akkor fordulhat elő, amikor a betegség tünetei miatt a beteg nem keresi fel háziorvosát a kórházi beutalástól tartva. A kognitív deficittünetek megnehezíthetik a tünetek felismerését és megfogalmazását. A betegek nehezen beszélnek testi tünetükről. A pszichotikus állapotokban időnként megfigyelhető a fájdalomküszöb változása, ami akár súlyos testi állapotok negligálásához is vezethet. A pszichiáterrel jó kapcsolatban lévő betegek a stigmatizációtól tartva idegenkedhetnek egyéb egészségügyi ellátási formák igénybe vételétől. Ha kapnak is tanácsokat, esetleg rosszabb mentális állapotuk miatt nem biztos, hogy megértik azokat. Szűkös anyagi helyzetük, egyéb lehetőségeik hiánya miatt a tanácsok megvalósítása is nehézségekbe ütközhet (pl. a téli hónapokban zöldségfélék fogyasztása stb.) Általánosságban a hazai táplálkozási hagyományok valamint a szűkös anyagi lehetőségek miatt az egészséges táplálkozás nem mindig valósul meg. A pszichotikus állapotokban a betegek korábbi élettempója meglassul, tevékenységi, aktivitási körük beszűkül, késztetésük csökkenhet. Ilyen állapotokban a testmozgás hiánya másodlagosan vezethet a testtömeg növekedéséhez és egyéb következményekhez. Dohányzás: szív-érrendszeri és légzőszervi betegségek rizikóját nővelő tényező. Szerhasználat: alkohol és kábítószer használata tovább növeli a belgyógyászati megbetegedések rizikóját. Fontos a szkizofrén betegek testi betegségeinek megelőzése, korai felismerése és szűrése. Egyénre szabott gyógyszeres terápiával, életmód tanácsadással, diétás és viselkedési programokkal, a már kialakult megbetegedések gondos kezelésével élettartamuk meghosszabbítható, életminőségük javítható.

27 Belgyógyászati betegségek szkizofréniában
Fontos a szkizofrén betegek testi betegségeinek megelőzése, korai felismerése és szűrése. Egyénre szabott gyógyszeres terápiával, életmód tanácsadással, diétás és viselkedési programokkal, a már kialakult megbetegedések gondos kezelésével élettartamuk meghosszabbítható, életminőségük javítható. Belgyógyászati betegségek szkizofréniában A pszichiátriai, ezen belül a szkizofréniában szenvedő betegek általános testi állapota rosszabb, mint a mentális betegségben nem szenvedőké. A szkizofrén betegek átlagos várható élettartama 10 évvel (20%-kal) alacsonyabb, mint az átlagnépességben. Ebben számos tényező játszik szerepet. Így például az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a szkizofrén betegek már a kórkép kialakulása előtt fokozott az anyagcsere betegségek (elhízás, cukorbetegség, emelkedett vérzsír-szint) és a szív-érrendszeri betegségek kockázata, s bizonyos gyógyszerek, ún. második generációs antipszichotikumok az arra érzékeny személyeknél fokozhatják ezen betegségek kialakulásának vagy súlyosbodásának kockázatát. A szkizofrén betegek általános belszervi állapotának ellenőrzése, betegségeinek kezelése számos nehézségbe ütközik. Ennek számos oka lehet: Beteg-együttműködés: a betegségtudattal nem mindig rendelkező páciensek kevésbé működnek együtt. Az alapellátással való kapcsolat kerülése akkor fordulhat elő, amikor a betegség tünetei miatt a beteg nem keresi fel háziorvosát a kórházi beutalástól tartva. A kognitív deficittünetek megnehezíthetik a tünetek felismerését és megfogalmazását. A betegek nehezen beszélnek testi tünetükről. A pszichotikus állapotokban időnként megfigyelhető a fájdalomküszöb változása, ami akár súlyos testi állapotok negligálásához is vezethet. A pszichiáterrel jó kapcsolatban lévő betegek a stigmatizációtól tartva idegenkedhetnek egyéb egészségügyi ellátási formák igénybe vételétől. Ha kapnak is tanácsokat, esetleg rosszabb mentális állapotuk miatt nem biztos, hogy megértik azokat. Szűkös anyagi helyzetük, egyéb lehetőségeik hiánya miatt a tanácsok megvalósítása is nehézségekbe ütközhet (pl. a téli hónapokban zöldségfélék fogyasztása stb.) Általánosságban a hazai táplálkozási hagyományok valamint a szűkös anyagi lehetőségek miatt az egészséges táplálkozás nem mindig valósul meg. A pszichotikus állapotokban a betegek korábbi élettempója meglassul, tevékenységi, aktivitási körük beszűkül, késztetésük csökkenhet. Ilyen állapotokban a testmozgás hiánya másodlagosan vezethet a testtömeg növekedéséhez és egyéb következményekhez. Dohányzás: szív-érrendszeri és légzőszervi betegségek rizikóját nővelő tényező. Szerhasználat: alkohol és kábítószer használata tovább növeli a belgyógyászati megbetegedések rizikóját. Fontos a szkizofrén betegek testi betegségeinek megelőzése, korai felismerése és szűrése. Egyénre szabott gyógyszeres terápiával, életmód tanácsadással, diétás és viselkedési programokkal, a már kialakult megbetegedések gondos kezelésével élettartamuk meghosszabbítható, életminőségük javítható.

28 A betegség természete, lefolyása
jobb kimenetel Hirtelen, heveny betegségkezdet Az epizód rövid ideig tart Korábban nem volt hasonló állapot Vannak érzelmi hullámzásra utaló tünetek Betegségkezdet idősebb korban Paranoid típusú szkizofrénia Rendezett szociális körülmények, társas kapcsolatok megléte (házastárs, szülők) Munkahely megléte Jó együttműködés a gyógykezeléssel Női nem rosszabb kimenetel Lappangó, elhúzódó betegségkezdet, hosszú prodróma szak A pszichotikus epizód elhúzódik Korábban már voltak a betegnek pszichotikus tünetei (még ha azok nem is kerültek orvosi ellátásra) Fiatalkori betegségkezdet (gyermekkor, korai serdülőkor) Hebefrénia / dezorganizált altípus Szociális támasz hiánya, egyedül élő beteg Munkahely hiánya Rossz együttműködés a kezeléssel Férfi nem Minden beteg esete egyedi, így nem általánosíthatunk akkor, amikor egy-egy páciens prognózisát akarjuk megjósolni. Látható, hogy e faktorok közül néhány nem befolyásolható (pl. életkor, nem), másokra azonban a terápiás folyamatban pozitív hatást lehet gyakorolni (pl. családi kapcsolatok rendezésének elősegítése családterápia és a tagok edukációja révén; munkalehetőségek felkínálása, foglalkoztatási rehabilitáció stb.).

29 Ápolási problémák Az együttműködés első és legfontosabb lépése tehát az orvosi ellenőrzés és a gyógyszerszedés szükségességének elfogadása. Ehhez és a betegségbelátás kialakításához az szükséges, hogy a beteg (és hozzátartozói) megfelelő információkhoz jussanak a betegségről, melynek forrásai a pszichoedukációs csoportok, betegtájékoztató füzetek, könyvek és az internet, média lehetnek. Az ellenőrző (gyakran használt orvosi kifejezéssel: kontroll) vizsgálatokon történő, megbeszéltek szerinti pontos megjelenés nehézségbe ütközhet, különösen, ha a gondozást végző intézmény/orvos nem a beteg lakóhelyén található. Érdemes a gondozási naplóba illetve a beteg határidőnaplójába a soron következő kontroll időpontját gondosan feljegyezni és rögzíteni a gondozóhely telefonszámát arra az esetre, ha a bármilyen ok miatt a kontroll elhalasztása szükséges. Amennyiben a beteg nem tud megjelenni az ellenőrzésen, érdemes minél közelebbi új időpontot kérni. A találkozások során az orvossal fenntartott őszinte viszony elengedhetetlen. Segíthet orvosának, akár egy fenyegető visszaesést is megelőzhet azzal, ha tüneteiről pontosan, részletesen számol be, még ha ezek megfogalmazása nehézséget is jelent. Néha olyan élmények, gondolatok jelentkezhetnek, amelyekről kínos beszámolni, szégyenérzettel járhat elmesélésük. Fontos tudni, hogy bármennyire is bizarrak ezek az élmények, az orvos megértően és elfogadóan viszonyul ezekhez. Előfordulhat, hogy a vizsgálat során elfelejti elmondani valamennyi panaszát. Érdemes felkészülni a következő vizsgálatra, összeírni a megelőző időszakban tapasztalt panaszokat, tüneteket, mellékhatásokat és a felmerülő kérdéseket ennek kiküszöbölésére. Nem csak lelki, hanem testi betegségek kontroll vizsgálatai során kimutatható, hogy a betegek az orvosok által adott javaslatok/módosítások jelentős részé ( akár 50%-át) szinte azonnal elfelejtik vagy nem helyesen értelmezik. Kérje meg orvosát, hogy ismételje meg a tanácsokat, terápia módosításokat. Általában a gondozási naplóban vagy a leletben írásos formában is rögzítik, amennyiben a gyógyszerek típusán vagy adagján változtatás történik. Emellett jegyzetelni is célszerű lehet az erre a célra külön fenntartott noteszbe. Segíthet az is, ha bizalmas hozzátartozóját kéri meg, hogy kísérje el a vizitre, és segítsen megjegyezni az ott elhangzottakat. A gyógyszerek előírásszerű szedése az együttműködés egyik legfontosabb fokmérője és egyúttal talán a legnehezebb része. Az antipszichotikus gyógyszerek, különösen a régi típusú, ún. első generációs szerek mellett számos mellékhatás jelentkezhet, mely miatt a betegek önkényesen a gyógyszerszedés felfüggesztése mellett döntenek. Számos esetben választják ezt a megoldást a mellékhatások kiküszöbölésére ahelyett, hogy ezekről orvosuknak beszámolnának. A gyógyszerszedés felfüggesztése azonban magában hordja az állapotrosszabbodás lehetőségét, mely nem azonnal, hanem hetek vagy hónapok múlva jelentkezik. A visszaesés szerencsés esetben járóbetegként, a gyógyszer újbóli visszaállításával és szükség esetén adagjának megemelésével orvosolható, azonban az esetek többségében ez nem elegendő, újbóli kórházi kezelést tesz szükségessé, mely akár heteket, hónapokat vehet igénybe. Fontos tehát, hogy a legkisebb kellemetlen tünet, mellékhatás jelentkezésekor a beteg közölje ezeket a panaszokat orvosával. Ezek a mellékhatások többnyire jól ismert következményei a kezelésnek, s a gyógyszer adagjának módosításával, más gyógyszerek beállításával, másik antipszichotikumra történő átállítással megszüntethetők. A gyógyszerszedés felfüggesztésének másik gyakori oka, hogy 2-3 év tünetmentesség után a betegek „gyógyultnak” tekintik magukat és orvosi előzetes konzultáció nélkül abbahagyják a gyógyszerek szedését és a további kontroll vizsgálatokon sem jelennek meg. Megjósolhatatlan, hogy mikor jelentkezik ezt követően a visszaesés, de az esetek többségében (egy éven belül 70%-ban) ez megtörténik. Segíthet a gyógyszerek előírásszerű szedésében: Gyógyszerek szedésének időpontját rögzítő naptár vagy napló. Naplóban érdemes rögzíteni, hogy megtörtént-e a gyógyszer bevétele, milyen tünetek, esetleg mellékhatások jelentkeztek az adott napon. Számos nyomtatott formátumú betegnapló létezik szkizofréniával élők számára • kérje kezelőorvosától, ha szükségesnek, hasznosnak érzi ezek használatát. Gyógyszerek kiadagolására szolgáló doboz ( amelyen a napszakok és a hét napjai szerepelnek) Segítő családtag, aki figyelmezteti a gyógyszer bevételének időpontjára A bevétel időpontjának összekapcsolása valamilyen rendszeres napi tevékenységgel (fogmosás, étkezés). Ébresztőóra vagy mobiltelefon beállítása figyelmeztető funkcióra! Legyen mindig a táskában/nesszeszerben egy-egy tartalék adag minden gyógyszerből! Ne hagyja az utolsó pillanatra vagy hétvégére a következő adag gyógyszer kiváltását! A gyógyszerszedés és a rendszeres kontroll vizsgálatok mellett a kezelőorvos javasolhat egyéb kezelési formákat, melyek az aktuális állapottól függően pszichés és szociális beavatkozási lehetőségeket jelentenek, egyéni vagy csoportos formában. Ilyenek például a csoportos jártassági tréningek, pszichoedukációs csoportok, stressz-kezelő tréningek, családcsoportok vagy az egyéni pszichoterápia. Ezen kezelések igénybe vétele

30 Betegségbelátás hiánya
a gyógyszerszedés szükségességének elfogadása. Az ellenőrző vizsgálatokon történő, megbeszéltek szerinti pontos megjelenés

31 Gyógyszeralkalmazással kapcsolatos problémák
Gyógyszerszedés elmulasztása, negálása Ok: Paranoid téveseszmék Félelem a kellemetlen mellékhatásoktól A beteg állapota miatt nem képes bevenni a gyógyszert (katatón stupor) A beteg elfelejti a gyógyszerbevételt nem váltja ki a receptet Ápolói teendő: Ellenőrzött gyógyszerbevétel A beteg maga vegye ki a csomagból a gyógyszert ( ápolói felügyelet) Beteg italába keverve (csak nagyon indokolt esetben!) Parenterális gyógyszerbeviteli formák orvosi utasításra, depo készítmények alkalmazása

32 A compliance, azaz az együttműködés kérdései
A kezelést jelentősen nehezítheti a betegségtudat hiánya. A szkizofrén betegek 80 százaléka csupán részlegesen hajlandó együttműködni a terápiában. a gyógyszerszedés 30 napon túli elhagyása körülbelül négyszeresére növeli az ismételt kórházi kezelés kockázatát. Mint minden betegség, így a szkizofrénia esetén is nehézséget jelent, hogy a heveny tünetek megszűntével a páciens feleslegesnek érezheti a gyógyszerek ún. fenntartó szedését és a rendszeres orvosi ellenőrzéseket. Az együttműködés első és legfontosabb lépése tehát az orvosi ellenőrzés és a gyógyszerszedés szükségességének elfogadása. Ehhez és a betegségbelátás kialakításához az szükséges, hogy a beteg (és hozzátartozói) megfelelő információkhoz jussanak a betegségről, melynek forrásai a pszichoedukációs csoportok, betegtájékoztató füzetek, könyvek és az internet, média lehetnek. Az ellenőrző (gyakran használt orvosi kifejezéssel: kontroll) vizsgálatokon történő, megbeszéltek szerinti pontos megjelenés nehézségbe ütközhet, különösen, ha a gondozást végző intézmény/orvos nem a beteg lakóhelyén található. Érdemes a gondozási naplóba illetve a beteg határidőnaplójába a soron következő kontroll időpontját gondosan feljegyezni és rögzíteni a gondozóhely telefonszámát arra az esetre, ha a bármilyen ok miatt a kontroll elhalasztása szükséges. Amennyiben a beteg nem tud megjelenni az ellenőrzésen, érdemes minél közelebbi új időpontot kérni. A találkozások során az orvossal fenntartott őszinte viszony elengedhetetlen. Segíthet orvosának, akár egy fenyegető visszaesést is megelőzhet azzal, ha tüneteiről pontosan, részletesen számol be, még ha ezek megfogalmazása nehézséget is jelent. Néha olyan élmények, gondolatok jelentkezhetnek, amelyekről kínos beszámolni, szégyenérzettel járhat elmesélésük. Fontos tudni, hogy bármennyire is bizarrak ezek az élmények, az orvos megértően és elfogadóan viszonyul ezekhez. Előfordulhat, hogy a vizsgálat során elfelejti elmondani valamennyi panaszát. Érdemes felkészülni a következő vizsgálatra, összeírni a megelőző időszakban tapasztalt panaszokat, tüneteket, mellékhatásokat és a felmerülő kérdéseket ennek kiküszöbölésére. Nem csak lelki, hanem testi betegségek kontroll vizsgálatai során kimutatható, hogy a betegek az orvosok által adott javaslatok/módosítások jelentős részé ( akár 50%-át) szinte azonnal elfelejtik vagy nem helyesen értelmezik. Kérje meg orvosát, hogy ismételje meg a tanácsokat, terápia módosításokat. Általában a gondozási naplóban vagy a leletben írásos formában is rögzítik, amennyiben a gyógyszerek típusán vagy adagján változtatás történik. Emellett jegyzetelni is célszerű lehet az erre a célra külön fenntartott noteszbe. Segíthet az is, ha bizalmas hozzátartozóját kéri meg, hogy kísérje el a vizitre, és segítsen megjegyezni az ott elhangzottakat. A gyógyszerek előírásszerű szedése az együttműködés egyik legfontosabb fokmérője és egyúttal talán a legnehezebb része. Az antipszichotikus gyógyszerek, különösen a régi típusú, ún. első generációs szerek mellett számos mellékhatás jelentkezhet, mely miatt a betegek önkényesen a gyógyszerszedés felfüggesztése mellett döntenek. Számos esetben választják ezt a megoldást a mellékhatások kiküszöbölésére ahelyett, hogy ezekről orvosuknak beszámolnának. A gyógyszerszedés felfüggesztése azonban magában hordja az állapotrosszabbodás lehetőségét, mely nem azonnal, hanem hetek vagy hónapok múlva jelentkezik. A visszaesés szerencsés esetben járóbetegként, a gyógyszer újbóli visszaállításával és szükség esetén adagjának megemelésével orvosolható, azonban az esetek többségében ez nem elegendő, újbóli kórházi kezelést tesz szükségessé, mely akár heteket, hónapokat vehet igénybe. Fontos tehát, hogy a legkisebb kellemetlen tünet, mellékhatás jelentkezésekor a beteg közölje ezeket a panaszokat orvosával. Ezek a mellékhatások többnyire jól ismert következményei a kezelésnek, s a gyógyszer adagjának módosításával, más gyógyszerek beállításával, másik antipszichotikumra történő átállítással megszüntethetők. A gyógyszerszedés felfüggesztésének másik gyakori oka, hogy 2-3 év tünetmentesség után a betegek „gyógyultnak” tekintik magukat és orvosi előzetes konzultáció nélkül abbahagyják a gyógyszerek szedését és a további kontroll vizsgálatokon sem jelennek meg. Megjósolhatatlan, hogy mikor jelentkezik ezt követően a visszaesés, de az esetek többségében (egy éven belül 70%-ban) ez megtörténik. Segíthet a gyógyszerek előírásszerű szedésében: Gyógyszerek szedésének időpontját rögzítő naptár vagy napló. Naplóban érdemes rögzíteni, hogy megtörtént-e a gyógyszer bevétele, milyen tünetek, esetleg mellékhatások jelentkeztek az adott napon. Számos nyomtatott formátumú betegnapló létezik szkizofréniával élők számára • kérje kezelőorvosától, ha szükségesnek, hasznosnak érzi ezek használatát. Gyógyszerek kiadagolására szolgáló doboz ( amelyen a napszakok és a hét napjai szerepelnek) Segítő családtag, aki figyelmezteti a gyógyszer bevételének időpontjára A bevétel időpontjának összekapcsolása valamilyen rendszeres napi tevékenységgel (fogmosás, étkezés). Ébresztőóra vagy mobiltelefon beállítása figyelmeztető funkcióra! Legyen mindig a táskában/nesszeszerben egy-egy tartalék adag minden gyógyszerből! Ne hagyja az utolsó pillanatra vagy hétvégére a következő adag gyógyszer kiváltását! A gyógyszerszedés és a rendszeres kontroll vizsgálatok mellett a kezelőorvos javasolhat egyéb kezelési formákat, melyek az aktuális állapottól függően pszichés és szociális beavatkozási lehetőségeket jelentenek, egyéni vagy csoportos formában. Ilyenek például a csoportos jártassági tréningek, pszichoedukációs csoportok, stressz-kezelő tréningek, családcsoportok vagy az egyéni pszichoterápia. Ezen kezelések igénybe vétele

33 A compliance, azaz az együttműködés kérdései
Az együttműködés hiányának egyéb okai lehetnek: Bizalmatlanság: a beteg nem bízik abban, hogy a gyógyszer segíteni fog a tünetek megszűnésében Pszichotikus tünetek: a zavarodott gondolkodás, üldöztetéses téveszmék a gyógyszerrel/kezelőorvossal kapcsolatban Tájékozatlanság: a beteg nem tudja, miért kell szedni a gyógyszert, hogyan hat, mi a következménye a gyógyszer elhagyásának Mellékhatások Stigmatizáció: nyilvános helyen, munkahelyen, iskolában a gyógyszerbevétel nehéz lehet A fenntartó kezeléssel kapcsolatos értetlenség Feledékenység, mely a betegség egyik tünete is lehet A gyógyszerek költségei. Bár az antipszichotikumokhoz a szkizofrén betegek térítésmentesen jutnak hozzá, a kiegészítő gyógyszerek sokba kerülhetnek. Mint minden betegség, így a szkizofrénia esetén is nehézséget jelent, hogy a heveny tünetek megszűntével a páciens feleslegesnek érezheti a gyógyszerek ún. fenntartó szedését és a rendszeres orvosi ellenőrzéseket. Az együttműködés első és legfontosabb lépése tehát az orvosi ellenőrzés és a gyógyszerszedés szükségességének elfogadása. Ehhez és a betegségbelátás kialakításához az szükséges, hogy a beteg (és hozzátartozói) megfelelő információkhoz jussanak a betegségről, melynek forrásai a pszichoedukációs csoportok, betegtájékoztató füzetek, könyvek és az internet, média lehetnek. Az ellenőrző (gyakran használt orvosi kifejezéssel: kontroll) vizsgálatokon történő, megbeszéltek szerinti pontos megjelenés nehézségbe ütközhet, különösen, ha a gondozást végző intézmény/orvos nem a beteg lakóhelyén található. Érdemes a gondozási naplóba illetve a beteg határidőnaplójába a soron következő kontroll időpontját gondosan feljegyezni és rögzíteni a gondozóhely telefonszámát arra az esetre, ha a bármilyen ok miatt a kontroll elhalasztása szükséges. Amennyiben a beteg nem tud megjelenni az ellenőrzésen, érdemes minél közelebbi új időpontot kérni. A találkozások során az orvossal fenntartott őszinte viszony elengedhetetlen. Segíthet orvosának, akár egy fenyegető visszaesést is megelőzhet azzal, ha tüneteiről pontosan, részletesen számol be, még ha ezek megfogalmazása nehézséget is jelent. Néha olyan élmények, gondolatok jelentkezhetnek, amelyekről kínos beszámolni, szégyenérzettel járhat elmesélésük. Fontos tudni, hogy bármennyire is bizarrak ezek az élmények, az orvos megértően és elfogadóan viszonyul ezekhez. Előfordulhat, hogy a vizsgálat során elfelejti elmondani valamennyi panaszát. Érdemes felkészülni a következő vizsgálatra, összeírni a megelőző időszakban tapasztalt panaszokat, tüneteket, mellékhatásokat és a felmerülő kérdéseket ennek kiküszöbölésére. Nem csak lelki, hanem testi betegségek kontroll vizsgálatai során kimutatható, hogy a betegek az orvosok által adott javaslatok/módosítások jelentős részé ( akár 50%-át) szinte azonnal elfelejtik vagy nem helyesen értelmezik. Kérje meg orvosát, hogy ismételje meg a tanácsokat, terápia módosításokat. Általában a gondozási naplóban vagy a leletben írásos formában is rögzítik, amennyiben a gyógyszerek típusán vagy adagján változtatás történik. Emellett jegyzetelni is célszerű lehet az erre a célra külön fenntartott noteszbe. Segíthet az is, ha bizalmas hozzátartozóját kéri meg, hogy kísérje el a vizitre, és segítsen megjegyezni az ott elhangzottakat. A gyógyszerek előírásszerű szedése az együttműködés egyik legfontosabb fokmérője és egyúttal talán a legnehezebb része. Az antipszichotikus gyógyszerek, különösen a régi típusú, ún. első generációs szerek mellett számos mellékhatás jelentkezhet, mely miatt a betegek önkényesen a gyógyszerszedés felfüggesztése mellett döntenek. Számos esetben választják ezt a megoldást a mellékhatások kiküszöbölésére ahelyett, hogy ezekről orvosuknak beszámolnának. A gyógyszerszedés felfüggesztése azonban magában hordja az állapotrosszabbodás lehetőségét, mely nem azonnal, hanem hetek vagy hónapok múlva jelentkezik. A visszaesés szerencsés esetben járóbetegként, a gyógyszer újbóli visszaállításával és szükség esetén adagjának megemelésével orvosolható, azonban az esetek többségében ez nem elegendő, újbóli kórházi kezelést tesz szükségessé, mely akár heteket, hónapokat vehet igénybe. Fontos tehát, hogy a legkisebb kellemetlen tünet, mellékhatás jelentkezésekor a beteg közölje ezeket a panaszokat orvosával. Ezek a mellékhatások többnyire jól ismert következményei a kezelésnek, s a gyógyszer adagjának módosításával, más gyógyszerek beállításával, másik antipszichotikumra történő átállítással megszüntethetők. A gyógyszerszedés felfüggesztésének másik gyakori oka, hogy 2-3 év tünetmentesség után a betegek „gyógyultnak” tekintik magukat és orvosi előzetes konzultáció nélkül abbahagyják a gyógyszerek szedését és a további kontroll vizsgálatokon sem jelennek meg. Megjósolhatatlan, hogy mikor jelentkezik ezt követően a visszaesés, de az esetek többségében (egy éven belül 70%-ban) ez megtörténik. Segíthet a gyógyszerek előírásszerű szedésében: Gyógyszerek szedésének időpontját rögzítő naptár vagy napló. Naplóban érdemes rögzíteni, hogy megtörtént-e a gyógyszer bevétele, milyen tünetek, esetleg mellékhatások jelentkeztek az adott napon. Számos nyomtatott formátumú betegnapló létezik szkizofréniával élők számára • kérje kezelőorvosától, ha szükségesnek, hasznosnak érzi ezek használatát. Gyógyszerek kiadagolására szolgáló doboz ( amelyen a napszakok és a hét napjai szerepelnek) Segítő családtag, aki figyelmezteti a gyógyszer bevételének időpontjára A bevétel időpontjának összekapcsolása valamilyen rendszeres napi tevékenységgel (fogmosás, étkezés). Ébresztőóra vagy mobiltelefon beállítása figyelmeztető funkcióra! Legyen mindig a táskában/nesszeszerben egy-egy tartalék adag minden gyógyszerből! Ne hagyja az utolsó pillanatra vagy hétvégére a következő adag gyógyszer kiváltását! A gyógyszerszedés és a rendszeres kontroll vizsgálatok mellett a kezelőorvos javasolhat egyéb kezelési formákat, melyek az aktuális állapottól függően pszichés és szociális beavatkozási lehetőségeket jelentenek, egyéni vagy csoportos formában. Ilyenek például a csoportos jártassági tréningek, pszichoedukációs csoportok, stressz-kezelő tréningek, családcsoportok vagy az egyéni pszichoterápia. Ezen kezelések igénybe vétele

34 Segíthet a gyógyszerek előírásszerű szedésében:
Gyógyszerek szedésének időpontját rögzítő naptár vagy napló. Naplóban érdemes rögzíteni, hogy megtörtént-e a gyógyszer bevétele, milyen tünetek, esetleg mellékhatások jelentkeztek az adott napon. Gyógyszerek kiadagolására szolgáló doboz Segítő családtag, aki figyelmezteti a gyógyszer bevételének időpontjára A bevétel időpontjának összekapcsolása valamilyen rendszeres napi tevékenységgel (fogmosás, étkezés). Ébresztőóra vagy mobiltelefon beállítása figyelmeztető funkcióra! Legyen mindig a táskában/nesszeszerben egy-egy tartalék adag minden gyógyszerből! Ne hagyja az utolsó pillanatra vagy hétvégére a következő adag gyógyszer kiváltását!

35 A társas kapcsolatok zavara
Másokkal szembeni gyanakvás, bizalmatlanság miatt Az önmagára irányuló és illogikus gondolkodás miatt Következménye konfliktus lehet a környezettel Teendők: A téveszmékkel nem kell szembe helyezkedni, erre a betegtársakat is fel kell kérni. Mérgeztetéses téveszme esetén kerülni kell az olyan helyzeteket, amely a beteg gyanakvását kiterjesztheti az ápolóra.

36 Mások elleni erőszak vagy önpusztítás kockázata
A téves gondolatokra vagy hallucinációkra adott válaszreakciók miatt. Teendő: Elfogadó légkör Fokozott ápolói felügyelet – hallucinációk tartalma fontos Orvos értesítése, sze. elrendelt gyógyszer adása Menekülési reakció esetén a kényszerintézkedést gyorsan, határozottan és megfelelő erővel kell alkalmazni.

37 Táplálkozási hiba A szervezet szükségleteihez képest csökkent energia felvétel a mérgeztetési téveszmék miatt. Étvágytalanság Táplálék visszautasítása Teendők: Részletes táplálkozási anamnézis felvétele Rendszeres testsúly ellenőrzés Kalóriadús étrend biztosítása Exiccosis korai jeleinek felismerése Biztatás az étkezésre, jutalmazás Erőszak kerülése Stupor - tápszonda

38 Táplálkozási hiba A szervezet szükségleteihez képest fokozott energia felvétel a gyógyszer mellékhatás miatt. Teendők: Testsúlyellenőrzés Kalóriaszegény, rost dús étrend biztosítása Nassolások kerülése, kalóriaszegény rágcsálnivalók Éhségérzet miatti kontroll vesztés kerülése Konfliktus helyzet veszélye, a beteg társak ételének megdézsmálása miatt

39 A társadalmi konvenciók be nem tartása
Ok: a szociális normák leépülése miatt A beteg képtelen az elvárt viselkedési mintákat követni Teendő: Fokozott felügyelet, irányítás A betegben tudatosítani a jó és rossz viselkedési elemeket dícséret

40 Testi higiéné elhanyagolása
Ok: a külső megjelenés iránti érdeklődés elvesztése Teendő: Napi tisztálkodás elérése a betegnél,segítség nyújtás a szükséges mértékben Tiszta ruházat biztosítása

41 Immobilizációs szindróma
Ok: Motoros inaktivitás Mozgásszegény életmód – katatón stupor Teendők: A beteg mobilizálása a szükséges mértékben

42 Szomatikus leromlás kockázata
Ok: fokozott motoros aktivitás Teendő: Leromlás megakadályozása, a beteg pihenjen, jutalmazhatjuk érte. A betegtársak nyugalmának biztosítása A felesleges energiát megfelelő módon levezetni: torna, séta

43 Alvászavar Napszaki ritmus megfordulása Teendő:
Napi ritmus helyreállítására törekedni Éjszakai nyugalom megőrzése Elkülönítés Gyógyszer adás Alvás higiénés szabályok bevezetése

44 A háztartás ellátásának akadályozottsága
a téves ítélőképesség, a kezdeményezőkészség elvesztése, és a betegség folyamán elvesző készségek következtében. Teendők: