Közeghozzáférési módszerek :. – Véletlen vezérlés: akkor a közeget elvileg bármelyik állomás használhatja, de a használat elõtt meg kell gyõzõdnie arról,

Az előadások a következő témára: "Közeghozzáférési módszerek :. – Véletlen vezérlés: akkor a közeget elvileg bármelyik állomás használhatja, de a használat elõtt meg kell gyõzõdnie arról,"— Előadás másolata:

1 Közeghozzáférési módszerek :

2 – Véletlen vezérlés: akkor a közeget elvileg bármelyik állomás használhatja, de a használat elõtt meg kell gyõzõdnie arról, hogy a közeg más állomás által nem használt. – Osztott vezérlés: ebben az esetben egy idõpontban mindig csak egy állomásnak van joga adatátvitelre, és ez a jog halad állomásról-állomásra. – Központosított vezérlés: ilyenkor van egy kitüntetett állomás, amely vezérli a hálózatot, engedélyezi az állomásokat. A többi állomásnak figyelnie kell, hogy mikor kapnak engedélyt a közeg használatára.

3

4 Véletlen közeghozzáférés

5 1.)Ütközés figyelés(CSMA/CD): A módszer angol elnevezése: Carrier Sense Multiple Access with Collision Detection =CSMA/CD. Ennél a módszernél, mielőtt egy állomás adatokat küldene, elõször “belehallgat” a csatornába, hogy megtudja, hogy van-e éppen olyan állomás amelyik használja a csatornát. Ha a csatorna “csendes”, azaz egyik állomás sem használja, a “hallgatódzó” állomás elküldi az üzenetét. A vivõérzékelés (carrier sense) jelenti azt hogy az állomás adás elõtt belehallgat a csatornába. Az állomás által küldött üzenet a csatornán keresztül minden állomáshoz eljut, és véve az üzenetet a bennfoglalt cím alapján eldöntheti hogy az neki szólt (és ilyenkor feldolgozza), vagy pedig nem (és akkor eldobja). Ennél a módszernél természetesen előfordulhat olyan eset, amikor egyszerre két vagy több állomás akarja használni a közeget. Az adás közben — mivel közben a csatornán lévõ üzenetet veszi — el tudja dönteni, hogy az adott és a vett üzenetfolyam egyforma-e. Ha ezek különbözõk, akkor azt jelenti, hogy valaki más is “beszél”, azaz a küldött üzenet hibás, sérült. Ezt ütközésnek hívják, és ilyenkor az állomás megszakítja az üzenetküldést.

6 Az ütközés miatt kudarcot vallott állomások mindegyike az újabb adási kísérlet elõtt bizonyos, véletlenszerûen megválasztott ideig várakozik. Ezek az idõk a véletlenszerűség miatt eltérők, és a versengõ állomások következõ hozzáférési kísérlete során egy, a legrövidebb várakozási idejû fog tudni adni, mivel a többiek a várakozási idejük leteltével adás elõtt a csatornába belehallgatva azt már foglaltnak fogják érzékelni. Az e protokoll szerint mûködõ állomások a következõ három állapot valamelyikében lehetnek: versengés, átvitel, és tétlen állapot. Végiggondolva az eljárást, nyilvánvaló, hogy gyér forgalom esetén a közeghozzáférés nagyon gyors, mivel kevés állomás kíván a csatornán adni. Nagy hálózati forgalom esetén az átvitel lelassul, mivel a nagy csatorna terhelés miatt gyakoriak lesznek az ütközések. A széles körben elterjedt Ethernet hálózat ezt a módszert használja.

7 2.)Réselt gyűrű (slotted ring) A gyûrûn felfûzött állomások réseknek elnevezett rögzített hosszúságú kereteket adnak körbe. Minden résben van egy jelzõ (marker) amelyik jelzi a rés foglaltságát. Mivel a rés hossza állandó, az állomásnak az üzeneteit akkora darabokra kell vágnia, hogy azok elférjenek a résben (az állomáscímekkel, és egyéb kiegészítő információval együtt.) Ha egy állomáshoz egy nem foglalt (üres) rés érkezik, akkor az elhelyezi benne a saját adatait, és továbbadja az immár foglalt keretet. Természetesen az adatot elhelyező állomásnak a feladata a visszaérkezett keret kiürítése, azaz a foglaltságának a megszüntetése. Ha átviteli, vagy egyéb hibák miatt (pl. az állomás elromlik) ez nem történik meg, akkor ez a rés foglaltan tovább kering a gyűrűben. Ezért kijelölnek egy állomást, amely felügyelõi feladatot is ellát: ez figyeli, hogy van-e olyan rés, amely a gyûrûben nem jut alaphelyzetbe, és ha ilyen van, egy idõ múlva eltávolítja a gyûrûbõl.

8

9 3.)Regiszter beszúrásos gyûrû (register insertion ring) A gyûrû topológiájú hálózatoknál a másik alkalmazott eljárás a léptetõregiszter késleltetõ funkcióján túl, annak tárolási képességét is kihasználja. A hálózati illesztõben két regiszter: egy léptetõ- (shift- ) és egy tároló- regiszter található. A gyûrû indulásakor a mutató a léptetõ regiszter kezdõ pozíciójára mutat. Ahogy jönnek a bitek a hálózatról, a pointert mindig bitenként balra lépteti, azaz a gyûrûben lévõ biteket tárolja. Közben a keretben lévõ címet a beérkezett bitekbõl megállapítja. Ha nem az állomásnak szól, akkor a kapcsolón keresztül kezdi kiléptetni a biteket, miközben az újabb érkezõ bitek a mutató által jelölt helyre íródnak, amely a léptetés miatt mindig felszabadul. Ha a keret utolsó bitjei is beérkezett, akkor a maradékot még kilépteti és mutató ismét a kezdõ pozícióba kerül.

10 Ha a keret az állomásnak szólt, akkor a kapcsoló 2-es pozícióba kerülve nem engedi a keret kijutását, azaz kivonja a keretet a gyûrûbõl. Kivitel esetén az állomás által összeállított keret a KIMENETI TÁROLÓ REGISZTER-ben van. Kivitel csak akkor lehetséges, ha a az elõzõleg vett, és továbbadandó keret utolsó bitjét is már kitolta a BE-KIMENETI LÉPTETÕ REGISZTER-bõl a gyûrûre, és a regiszterben elegendõ hely van a kimeneti keret fogadására. Csak ekkor kerül a kimeneti kapcsoló a 3- as pozícióba, és kerül a regiszter tartalma bitenként a gyûrûre, a bemenettel szinkronban. Az új bemenet eközben gyûlik a felsõ regiszterben. Ha a kimeneti tároló regiszter kiürült, a kimeneti kapcsoló ismét az 1-es helyzetbe billen, folytatva a vett bitek küldését.

11 A módszer elõnye, hogy a gyûrû kisajátítást megakadályozza. Ha csak egy állomás aktív, akkor azonnal szinte állandóan adhat, ahogy ismét feltöltötte a kimeneti regiszterét. Ha azonban más állomás is használja a gyûrût, akkor a keretének elküldése után valószínûleg nem küldhet újabbat, mert a be-kimeneti regiszterében nem lesz elég hely.

12