William Wordsworth Zene: O Mio Babbino Caro From „Gianni Schicchi” igyósi Moni.

Az előadások a következő témára: "William Wordsworth Zene: O Mio Babbino Caro From „Gianni Schicchi” igyósi Moni."— Előadás másolata:

1

2 William Wordsworth Zene: O Mio Babbino Caro From „Gianni Schicchi” igyósi Moni

3 Egy egyszerű gyermek Kinek még oly fürge tüdeje S izmai életet teremnek A halált vajon ismerheti-e?

4 Kigyósi Moni

5 Találkoztam egy kislánnyal Nyolc éves, így mondta ő Haja dús volt, sok hullámmal Éke volt, a legszebb fejfedő

6 Kigyósi Moni

7 Parasztos volt, egy vadóc Gyűrött-szakadt rongyosan A szeme égő, fénylő kanóc Szépségétől elakadt szavam

8

9 ˝ Nővéred, bátyád, kisleány, A háznál mennyi gyerek van?˝ ˝Mennyi? Hét.˝ Szólt hozzám S nézett felém álmodozóan

10 Kigyósi Moni

11 ˝ És hol vannak? Mondd csak el.˝ Felelte, ˝Heten vagyunk, heten; Két testvérem Conway-ben nő fel És kettő kint van, a tengeren. ˝

12

13 ˝Ketten a temetőben fekszenek Egy nővérem, és a bátyám; És a temetői kis kunyhóban ott élek Én, és velem van az édesanyám.˝

14

15 ˝Mondod, kettő Conway-ben él És kettő kint van, a tengeren Mégis heten vagytok, hát beszélj Hogyan lehetséges ilyen?˝

16 Kigyósi Moni

17 Ekkor így válaszolt a kisleány, ˝Öt fiú és két lány vagyunk mi De ketten a temetői tölgy alá Mentek mélyen örökké aludni.˝

18

19 ˝Kisleány, te még szaladgálsz S minden izmod életet terem Ha ők ketten lementek a tölgy alá Ti nem heten vagytok, csak öten˝

20

21 ˝ A sírok olyan zöldek, láthatod őket˝ A kislány nekem ezt felelte, ˝Alig kell menned ajtónktól, hogy megleld Ott az egyik sír, s a másik mellette˝

22

23 ˝A harisnyámat gyakran ott kötöm, A kendőimet is velük hímezem; Naphosszat csak ülök a füvön S a kedvenc dalukat énekelem˝

24 Kigyósi Moni

25 ˝És néha, uram, napnyugta után, Mikor az ég, akár a parázsló szén Tálkámmal a házat hátrahagyván Mellettük vacsorázom én˝

26

27 ˝Jane nővérem halt meg előbb; Ágyban feküdt, csak szenvedett, Majd az Isten felszabadította őt; És talált neki egy jobb helyet.˝

28

29 ˝A temetőbe, oda fektettük le; És mikor a fű száraz lett a végén, Ott játszottunk ő körülötte A bátyám John, és én.˝

30

31 ˝És mikor a föld hófehérre vált Én szaladtam, csúsztam mindenfelé A bátyám tőlünk örökre elvált És oda feküdt, a nővérem mellé˝

32

33 ˝Hányan vagytok akkor?˝, kérdeztem, ˝Ha kettő a mennyekben van fenn?˝ Hamar megkaptam a feleletet, ˝Heten vagyunk, uram, heten.˝

34

35 ˝De ők halottak; ők ketten halottak! A lelkük a mennyekben van fenn!˝ Hiába volt minden igyekezet, mert A kislány makacsul így felelt, ˝Heten vagyunk, heten!˝

36