Madách Imre „A sztregovai remete”

Az előadások a következő témára: "Madách Imre „A sztregovai remete”"— Előadás másolata:

1 Madách Imre „A sztregovai remete”
Származása Madách Imre a 13. századig tudta visszavezetni családját. Közvetlen ősét a II. András király korában élt Raduntól eredezteti. Fiai (Madách de Oszlár, Tóbiás és Mike) mindannyian alapítottak családot, de ezek közül is a legjelentősebb a Madách-ág, melynek tagjai 1250-ben IV. Bélától kaptak adománylevelet, birtokot pedig Zólyom vármegyében. A Mádáchok 1430-tól bírták Sztregovát. Innen ered az úgynevezett sztregovai-ág, a költő felmenői, kiknek több tagja Nógrád vármegye szolgálatában állt, de volt köztük törökverő hős, kuruc főtiszt és költő (Madách Gáspár) is. A ifj. Madách Imre nagyapja, Madách Sándor (1756–1814) híres szabadkőműves, kora egyik legsikeresebb ügyvédje, a Martinovics-per 16 vádlottjának, köztük Batsányi János védője, de emellett Nógrád megye főügyészeként is tevékenykedett. Fia, id. Madách Imre (1781–1834), császári és királyi kamarásként visszavonultan gazdálkodott Alsósztregován.

2 Madách Imre Alsósztregován (ma Szlovákiában) született 1823-ban.
Életpályája Madách Imre Alsósztregován (ma Szlovákiában) született 1823-ban. Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József, Osztermann Ernő) vezetésével. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. Közben elveszítette édesapját, ami annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét.

3 Madách Imre A hat nyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a pesti egyetemre. Az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott októberében és novemberében tette le ügyvédi vizsgáját a Pesti Egyetemen. Egykönyvű szerzőként tartják számon (Civilizátor, Mózes, Nápolyi Endre, Csák végnapjai, Férfi és nő, versek, novellák)

4 Felesége Fráter Erzsébet („A lidércke, mely örvény felé csal.”)
Madách Imre Felesége Fráter Erzsébet („A lidércke, mely örvény felé csal.”) Gyakran kerültek összetűzésbe Madách Imre: elmélkedő, visszahúzódó ↨ Fráter Erzsébet: nyughatatlan, szórakozásra vágyó, romantikus személyiség, neurotikus vonások.

5 Madách Imre Szabadságharc (szívbetegség – átszervezési feladatok→Katasztrófák sora (nővérét férjével együtt román parasztok bestiálisan meggyilkolják) Világos után menedéket ad Kossuth titkárának (Rákóczy János elmenekül) → Madáchot letartóztatják (Pozsony, Pest börtönei) Közben felesége hűtlen lesz hozzá → elválnak (Egy ismerős Meskó János kíséri el a losonci bálba – Madách halála után alkoholista lesz és egy nagyváradi közhórházban hal meg.)

6 Baráti társaság – dráma, amely az emberiség egész történelmét átöleli
Az ember tragédiája A liberalizmusba, haladáseszménybe vetett hite megrendül → AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Baráti társaság – dráma, amely az emberiség egész történelmét átöleli

7 A műben uralkodó eszmei, filozófiai irányzatok
Fourier: „édenizmus” (ősállapot) – civilizáció = erkölcsi süllyedés Hegel dialektikája: A fejlődés minden fázisa megszüli saját ellentétét Freneológia = falanszter (tudományokra alapozott világ) Entrópia tan = a föld kihülése Kant filozófiája: Az ember nem kaphat választ léte kérdéseire (a létezés bizonytalansága)

8 Madách Imre

9 Madách Imre: Az ember tragédiája
1859. február 17. és március 26. között készítette Az ember tragédiája egyetlen fennmaradt változatát.

10 Madách Imre: Az ember tragédiája
„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”

11 Madách Imre: Az ember tragédiája
A Tragédia a Kiegyezés évtizedének irodalmára jellemző nemzeti témán felülemelkedő, főszereplőként az emberiséget szerepeltető filozófiai alkotás: emberiségköltemény. Műfaja drámai költemény (emberiségköltemény)

12 A mű fogadtatása A mű első kritikusa Madách jóbarátja, Szontágh Pál volt, kinek hatására Madách megküldte az egyetlen létező kéziratot Arany Jánosnak.

13 A mű fogadtatása Aranynak kezdetben nem tetszett a mű, (Faust-utánzat) különösen, hogy a Teremtőt Madách egy munkájára önelégültséggel tekintő mesteremberként mutatta be. Hónapokkal később Arany mégis végigolvasta a darabot és rájött, hogy elhamarkodottan ítélt (javított a kéziraton)

14 1848–49-es forradalom és szabadságharc
A mű megírásának okai 1848–49-es forradalom és szabadságharc A kiegyezés fellendülést hozó évtizedei Madách személyes csalódásai is hatással voltak a műre, Éva alakját a „nőben” történő csalódása, házasságukból kihátráló felesége ihlette. A 19. század természettudományainak új tanításai (a Nap kihűl majd, a földi lét megszűnik)

15 Kérdések a Tragédiában
- Van-e célja az emberi létnek? - Van-e haladás a történelemben? Boldogabb lett-e az emberiség? Megoldotta-e problémáit? - Van-e szabad akarat? - Mi a tömeg és a vezér (egyén) viszonya / szerepe? - Beleszólhat-e a tömeg a történelem irányításába? - Férfi és nő viszonya - Megismerhető-e a világ?

16 A Tragédia szerkezete KÉTSZINTES DRÁMA FELSŐ SZINT Úr (megbocsátó)
Lucifer angyalok kara BÍRÁLÓ │ ALSÓ SZINT Ádám Éva Emberek SZABADSÁGRA VÁGYÓ

17 A Tragédia szerkezete A. Keretszínek: I., II., III. és végül a XV. B. Álomszínek: 1. Történelmi színek (IV-X = múlt, XI = jelen, XII- XIV =a jövő) a. Ókor: IV., V., VI. b. Középkor: VII., VIII., X. c. "Álom az álomban" (Újkor): IX. d. Újkor: XI. 2. Utópisztikus színek XII., XIII., XIV.

18 Az Úr „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell. Fel hát, világim véd-nemtői, fel, Kezdjétek végtelen pályátokat. Gyönyörködjem még egyszer bennetek, Amint elzúgtok lábaim alatt.”

19 I. Menny (a Teremtés után)
- "A gép forog -az alkotó pihen." - deizmus - a világot, mint egy gépet, szerkezetet írja le Isten és Lucifer vitája: Lucifer a teremtmény tagadja a Teremtés nagyszerűségét => kifogásai: a.) a teremtés ismételhető (az ember is képes rá vegykonyhájában) b.) öncélú teremtés - Isten dicsőségére c.) egyhangú teremtés

20 "A gép forog -az alkotó pihen."
- Lucifer szükségszerű léte => ő a másik pólus, ezért nem bántja az Úr - Hegel dialektikája (az ellentétek feltételezik egymás létét) A világ létrejötte Lucifer veresége

21 Az Úr és Lucifer A két pólus
„Te anyagot szültél, én tért nyerék, / Az élet mellett ott van a halál, / A boldogságnál a lehangolás.” (A világ dualista szerkezete)

22 Az Úr és Lucifer viszonya
„Megsemmíthetnélek, de nem teszem” ↓ „Legyen, amint kívánod…” (nagylelkűség) A két fa adományozása „halállal hal meg, aki élvezi…”

23 II. Paradicsom Lehetőség Lucifernek, hogy harcba szálljon az Úrral az emberben => az első emberpár a Paradicsomban: öntudatlanok harmónia ember és természet férfi és nő között (Madách Éden-nosztalgiája) Ádám és Éva szimbolikus alakok (nem ősemberek!) Bűnbeesés: az ember elnyeri függetlenségét, szabadságát, de ezzel elveszti a halhatatlanságot - Éva viszi bűnbe Ádámot - gyarló asszony (Fráter Erzsébet) - Ádám használni akarja elnyert szabadságát: küzdeni fog - A kiűzetést elfogadja, maga indul el

24 III. Paradicsomon kívül (a Kiűzetés után)
Ádám földet művel (alkotó ember - fausti ember) Éva visszaidézi a vesztett Édent => lugasépítés ( a nő, bár ellentmondásos, de az embert megtartó erők közé tartozik) Öntudatra ébredt az emberpár - a család és tulajdon megjelenése

25 III. Paradicsomon kívül (a Kiűzetés után)
Ádám a jövőre kíváncsi (Elszakadhat-e az ember Istentől? Megállhat-e a saját lábán? Irányíthatja-e saját sorsát?) Lucifer álmot bocsát rá - megismerheti Ádám az emberiség jövőjét (a kiűzetés oka is a tudásvágy volt!) => az álom megfelelő keret az idő és térbeli utazáshoz

26 IV. Egyiptom Ádám: ifjú fáraó (gúlát épít), nagyravágyó → múmia
Éva: rabszolga Lucifer: miniszter - "milliók egy miatt" - elve – autokrácia a fáraó önistenítése - a piramis halhatatlanságát szolgálja a fáraó mégis boldogtalan: mindene adott, semmiért nem kellett küzdeniecsak ő szabad - mások elnyomása szüli szabadságát Éva vet véget a fáraó önistenítésének => ő menti meg etikailag Ádámot - a szerelem megváltó ereje - Ádám maga mellé emeli szerelmi társnak a rabszolga asszonyt - egyenlőség

27 V. Athén Ádám: Miltiádész (millióknak kell érvényt szerezni) Éva: Lucia, Miltiádész felesége Lucifer: harcos - "egy milliók miatt" - az egyén szolgálja a közt - demokrácia - Miltiádész a nép kezébe helyezi hatalmát - a demagógok és pártütők azonban ellen fordítják a népet (vezér <=> tömeg)

28 V. Athén Lucifer korábban intette Ádámot: a nép szolgalelkű => úr kell neki - Lucia egyenlő társa férjének, de családi boldogságánál is többre értékeli a közjót => a nép leánya (önzetlenség) Ádám kiábrándul (a hálátlan nép miatt bukik el az eszme), szembefordul a népszabadság eszményével => az élvezetekbe akarja vetni magát

29 V. Athén „…mély tenger a nép: bármi napfény /Sem hatja át tömét, sötét leend az…”

30 orgia a hanyatló Római Birodalomban (hedonizmus)
VI. Róma Ádám: Sergiolus (élvhajhász patrícius) Éva: Júlia (kéjhölgy) Lucifer: Milo (élveteg patrícius) orgia a hanyatló Római Birodalomban (hedonizmus) szentségtelen kor (halottgyalázás) Lucifer remekül érzi magát ebben a romlott környezetben (cinizmus, erkölcstelenség, fertő)

31 VI. Róma <=> Ádám eszményi szerelmet keres és talál még ebben a züllött korban is (Évában még maradt valami az édeni tisztaságból - a test és a lelki értékek különválása) Ádám és Éva elutasítja ezt a mocskos világot - ez az első lépés az új felé (hivatásra van szükség) „Más név alatt a végzet ugyanaz/ Hiú törekvés azzal küzdeni…” Az az új eszmét Péter apostol hirdeti => kereszténység - ez a szín nem egy eszme, hanem egy életforma csődjét mutatja

32 Évát az apja felajánlja a Szent Szűznek - apáca lett
VII. Konstantinápoly Ádám: Tankréd Éva: Izóra Lucifer: fegyverhordozó - az új hivatás: Isten szolgálata Vallási dogmatizmus, fanatizmus = „vérengző kereszt” az egyház azonban a gyűlölet, a viszályok tanává tette a kereszténységet (kifordította önmagából az eszmét; vallási fanatizmus) => Konstantinápolyban félnek a keresztesektől; eretnekégetés Évát az apja felajánlja a Szent Szűznek - apáca lett Ádám csalódottságát Éva teszi teljessé => szerelmük akadálya: a zárda (test és lélek különválása - nem teljesülhet be a szerelem)

33 VII. Konstantinápoly Ádám újra akarja teremteni a kort - itt viszont az egyén nem győzedelmeskedhet: a kornak "úszója, nem vezére az egyén" - mondja Lucifer Ádám kiábrándul: most azonban nem az élvezetekbe, hanem a nyugalomba menekül, távol a világtól: a tudomány elefántcsonttornyába

34 VIII. Prága I. Ádám: Kepler= „nem hagyja pihenni szelleme” Éva: Kepler felesége, Müller Borbála Lucifer: Kepler famulusa - Ellentmondásos kor: a régi, feudális világ még itt kísért: boszorkány- és eretnekégetés; a tudomány és babona együttélése Ádám nyugalomra vágyik, nem akar a világ dolgaival törődni => reneszánsz tudós, udvari csillagász Habsburg Rudolf prágai udvarában, DE Rudolf nem a tudományáért tartja, hanem alkímiai, horoszkópkészítő és asztrológiai ismeretei végett

35 VIII. Prága I. Kepler szerint mindez babona (SZABADSÁG), de valamiből fedeznie kell felesége igényeit - Müller Borbála figurája áll legközelebb Fráter Erzsi alakjához: kicsapongó, könnyelmű, férjét megcsaló, eláruló asszonynak ábrázolja Madách. Az udvarnál lenézik Keplert alacsony származása miatt, holott különb a többieknél (EGYENLŐSÉG - TESTVÉRISÉG) - új kort kíván, nem ily "törpe kort" => álomba zuhan, s Kepler végszavára már a kövekező szín Dantonja felel

36 IX. Párizs ("álom az álomban")
Ádám: Danton Éva: kettős szerepben => márkinő, pórnő Lucifer: bakó - "álom az álomban„ lendületes, mozgalmas tabló a francia forradalomról "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" eszméje - a haza lép az első helyre az egyénnel szemben => Danton - s vele Madách is - elfogadja a forradalmi erőszakot, DE a nép túlmegy a határon - vérszomj, mészárlás, értelmét vesztett erőszak

37 IX. Párizs ("álom az álomban")
=> a forradalom tiszta eszméi a gyakorlatban pusztító ideológiává válnak => Danton is meginog, látva az értelmetlen gyilkolást (márkinő) => ebben a környezetben a nő is szélsőséges, ellentmondásos: a finom, tanult márkinő guillotine alatt végzi, majd Éva másik arccal, mint felgerjedt pórnő tér vissza

38 X. Prága II. - "az álom az álomban" megoldás itt nyer értelmet: Kepler a párizsi színt így, kívülről értékelheti - a forradalom értékelésében nagy szerepet játszott az 1948/49-es forralom iránti nosztalgia - konklúzió: a forradalmat minden borzalmával együtt is vállalni kell (nemzeti függetlenség vágya)

39 X. Prága II. - tanítványjelenet: formailag hasonlít a Faust-féle tanítványjelenetre, de a Kepler nem az élet élvezetéért cserébe dobja el fóliánsait, hanem e könyvek számára a múlt előítéleteit hordozzák - " Ki a szabadba!” -rousseau-i gondolat megjelenése (empirizmus, felvilágosodás) - ars poetica: a forradalom eszméje nemcsak a társadalom, az egyén, hanem a művészetek felszabadulását is magával hozza (romantika programja)

40 XI. London Ádám: munkásruhában Éva: polgárlány Lucifer: munkásruhában - elérkezünk a jelenbe - Madách korába - korai kapitalizmus kora => az új eszme: a szabad verseny (Anglia, ipari forradalom ideje) - helyszín: vásár - ahol minden és MINDENKI eladó - kaleidoszkópszerű színfelépítés: bábjátékos, zenész = művész hanyatlása, sarlatán = tudomány, koldusok marakodása

41 XI. London sötét kép a korabeli társadalomról: értékvesztett (itt az Éden is nevetség tárgya), kiábrándító, üres és embertelen kor a nőt is lealjasítja, számíróvá teszi a kor, de még mindig Éva az , aki a haláltánc-szerű jelenetből kimagasodik, s átlépi a pusztulásra ítélt kort és társadalmat - még mindig ő az édeni értékeke hordozója olyan társadalomra vágyik Ádám, ami nem büntet, de véd; közös erő működteti és a tudomány lesz eszmei háttere

42 XII. Falanszter - az első utópisztikus szín a jövőből
Ádám: falanszterruhában Éva: anya a falanszterben Lucifer: falanszterruhában - az első utópisztikus szín a jövőből - két előnye van az elképzelésnek: a világbéke és a javakból való egyenlő részesedés ebben a világban az egyéniség elszürkül, természetes életkörülményeinek elvesztése egyúttal a természetes ösztönök, vágyak visszaszorításával jár együtt uralkodó elvei: uniformizmus (=> egyenruha, nincs név csak szám); racionalizmus, biológiai determinizmus (pl. koponyatan),utilitarizmus (a hasznosság elve => a művészet és az érzelmek felesleges, tehát tiltott dolgok) Tudós e társadalom abszolút feje - a katasztrófa megelőzésén fáradozik (entrópia-elv; a Föld készleteinek végső kiaknázása) <=> nem az emberiség megmentése a célja, hanem anyagból embert létrehozni, Isten fölé emelkedni

43 XIII. Űr Ádám: öreg ember Éva: - Lucifer: Lucifer - a falanszter földhözragadt világából "magasabb szférákba" vágyik: - testi értelemben: a hanyatló Földről elvágyik - szellemi értelemben: elhagyva testi létét, tisztán szellemi lényként akar élni <=> a Föld Szelleme (egyesek szerint itt: a gravitáció!) nem hagyja Ádám a kudarc ellenére is próbálkozik, még a halál sem riasztja el => végül eszméletét veszti => Lucifer már előre örül, hogy Ádám puszta anyaggá válik és örök időkre az űrben lebeg majd, mint bolygó - a Föld Szellem azonban ismét közbelép és megmenti Ádámot (az űrhajózás korának utópiája) - visszatérve Ádám vállalja az újabb életküzdelmet

44 XIV. Eszkimó-szín XIV. Eszkimó-szín („Mindig az állat első bennetek”)
- kérdés: lehetséges-e a további küzdés a Földön - a tudomány végül is nem tudta elhárítani a végső katasztrófát: az Egyenlítő területén is jégvilág uralkodik - kozmikus erők okozzák a pusztulást => értelmetlennek tűnnek az emberiség eddigi küzdelmei - az emberek elkorcsosultak => ösztönlényekké váltak újra: a félelem és az éhség irányítja őket - Ádám kiábrándul, értelmetlennek és eredménytelennek látja az emberi történelem eseményeit - az elállatiasodott Éva megjelenése csak fokozza elkeseredését.

45 XV. Paradicsomon kívül (az álom után)
- a III. színből már megismert világban ébred Ádám - Ádám és Lucifer vitája: - Lucifer sztoikus "vigasztalása": Ádám törődjön bele sorsába - Ádám szabad akaratára hivatkozik - Lucifer beletörődés alatt gyáva meghunyászkodást ért (=> nagy számok törvénye: az egyes kikerülheti a egész emberiségre szabott végzetet; egyúttal felkelti Ádámban az öngyilkosság gondolatát, mondván: így dacolhat (!) Istennel - Éva vallomása: „Anyának érzem, oh Ádám magam” Ádámot a hír lesújtja, majd felemeli - Ádám végül elfordul Lucifertől, s az Úrnak tesz fel három kérdést:

46 Ádám kérdései az Úrhoz - "E szűk határu lét-e mindenem?" => az Úr válasza: jótékony a bizonytalanság, hiszen a kétség (mi vár rá a halál után) az erkölcsi nagyság biztosítéka - "Megy-é előbbre majdan fajzatom?" => nem ad rá választ az Úr, nem cáfolja és nem is erősíti meg az álombéli képek hitelességét - "Van-é jutalma a nemes kebelnek, / Melyet kigúnyol vérhullásáért / A kislelkű tömeg?" =>

47 Az Úr válasza (angyalok kara)
angyalok karának válasza: „Ámde útad fenségében / ne vakítson el a kpzet, / Hogy, amit téssz, azt Isten / Dicsőségére te végzed… sőt te nyertél tőle díszt, ha / Engedi, hogy tégy helyette…” Az Úr zárszava bár nem oszlatja el a homályt, de a hit (bizalom) megtartó erejét emlegetve minden további magyarázatot is elvet: az optimista küzdelmet hirdeti.

48 „Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!”
Ádám tragikuma „Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!”

49 A tragédia végszava – Az Úr szava
     Az Úr válasza, a Tragédia végszava: "Mondottan ember: küzdj és bízva bízzál!".

50 A mű szereplői a.) ÁDÁM - férfiúi aktivitás - az állandóan küzdő: elbukó és felálló ember => erkölcse hajtja tovább, hiszen folyton változtatni, jobbítani akar - nem bír megnyugodni, folyton hajtja valami tovább Martinkó András szavaival: Isten, teremtő társa

51 b.) ÉVA „méregből s mézből van összeszűrve” (akadályozó és segítő)
A mű szereplői b.) ÉVA „méregből s mézből van összeszűrve” (akadályozó és segítő) női passzivitás kettős szerep: egyrészt a megtisztító/felemelő erő ("intuitív igazságmegragadó erő" -Németh G. Béla); másrészről a kor produktuma - hol pozitív, hol negatív szereplő, de mindig inspiráló hatású (az új keresésére bíztatja Ádámot) a XV. színben döntő fontosságú a szerepe: visszahívja Ádámot a szirtfokról; az ő jóslata hirdeti a testvériséget; ő hallja és érti az angyalok szavát (az égi szót az ő "szíverén keresztül" hallja Ádám)

52 A mű szereplői c.) LUCIFER - a "tagadás szelleme„
lázadása még önmagában nem tenné ellenszenvessé, de ártani akar az embernek bár ő rendezi az álomjelenetet, mégsem ad hamis képet a történelemről, csak épp a legsötétebb képeket választja ki a történelmükből - ezzel az a célja., hogy Ádám elveszítse hitét - rideg, érzelemmentes, latolgató értelem racionalizmusa egyfelől hideg, cinikus figurává teszi, máskor éppen ő leplezi le a hamis illúziókat, mond ki alapigazságokat - fölényes intellektus kritikája romboló jellegű: megoldást sohasem nyújt => pusztító szándéka azonban építően hat Ádámra