Az értékelés társadalmi haszna Halm Tamás főtitkár Gazdasági és Szociális Tanács.

Az előadások a következő témára: "Az értékelés társadalmi haszna Halm Tamás főtitkár Gazdasági és Szociális Tanács."— Előadás másolata:

1 Az értékelés társadalmi haszna Halm Tamás főtitkár Gazdasági és Szociális Tanács

2 2 Áttekintés 1. Néhány gondolat az értékelés meghonosodásáról bizonyos személyes emlékekkel is összefüggésben 2. Az értékelés iránti társadalmi szükségletről és igényről 3. A GSZT igényei az uniós fejlesztések értékelésével kapcsolatban

3 3 1. Az értékelés meghonosodása -I  Amikor nekiláttunk a II. Nemzeti Fejlesztési Terv (2007-2013) előkészítésének elindításához, arra az egyszerűnek nem mondható kérdésre kerestük a választ:  hogyan tudjuk kiválasztani, hova kerüljön a pénz: egy nyírségi út építésére, vagy egy zalai kórház fejlesztésére?  Itt a közgazdaságtan alapproblémájával szembesülünk: a rendelkezésre álló szűkös erőforrások versengő célok közötti optimális elosztása a feladatunk.

4 4 1. Az értékelés meghonosodása – II  Kiépítettük az Értékelő, elemző, modellező főosztályt (Felvételi vizsgával válogatva ki a jelentkezők legjobbjait.) Magasztos célokat tűztünk ki:  Közérdek érvényesítése  A közpénzekkel való takarékoskodás  A közjó szolgálata Szerettük volna: meghonosítani a hatásvizsgálatokat – nemcsak az NHF területén (jogalkotási törvény)

5 5 1. Az értékelés meghonosodása – III  Miért volt (lett volna) szükség – előzetes – értékelésre? A rendszerváltás utáni leggyengébb kormány idején történt mindez. „Kreatív irányítás” alatt működött az NFH  néha napról napra változó prioritásokkal  „eredeti” ötletekkel – vö. „nyaláb” (cluster) Az NFH leggyengébb helyzetű elnökhelyettese alatt működött ez a terület – ezt higgyék el nekem (én voltam az…)! Miniszterelnök:  2005. I. 11. – mit akarnak az emberek? Magasabb bérek, több munkahely, hosszabb egészségben eltöltött élet, lakhatás biztonsága  2005. I. 25. – mit kap Dombóvár? (Fejlesztéspolitikai leltár lett belőle)

6 6 1. Az értékelés meghonosodása – IV  Sikerült egyfajta értékelői szemléletet, kultúrát, szaktudást meghonosítani. (Habuda Judit, Tétényi Tamás, Kovács István Vilmos, Szepesi Balázs, Balás Gábor – hogy csak olyanokat említsek, akik már nem dolgoznak az ügynökségnél.)  Szorosan együttműködtek egy szakértői- tanácsadói körrel.  A hivatal/ügynökség volt dolgozói közül sokan (pontosabban: a felsoroltak már valamennyien) „független tanácsadók”.

7 7 1. Az értékelés meghonosodása – V  Diszperzió vagy diffúzió A szemlélet, a tevékenység, a kultúra szétterülése az államigazgatásban „Fejlesztéspolitikai Akadémia”  Exodus következett be Az „értékelők diaszpórája”  Más szervekhez  Az Európai Bizottsághoz  A magánszférába Olyan ez, mint az MNB volt annak idején:  a kétszintű bankrendszer megteremtésekor mindenki „onnan jött”

8 8 2. Társadalmi igények – I  Átvezetés: az első „hivatali” igény Vizsgáljuk meg a beruházások alakulását – mit várhatunk majd a II. NFT-től?  Nem voltak adatok!  Éjszakába nyúlóan dolgoztak – igen, köztisztviselők is szoktak sokáig dolgozni…  Valódi társadalmi igény – de inkább látens Mire mennyit költünk? – Ez alapkérdés lenne. Nem tudjuk!  (Régen még kevésbé tudtuk! húsárak támogatása, oktatás és kultúra támogatása – az 1970-es évek elején döbbentünk rá, hogy a leggazdagabbak kapják!)

9 9 2. Társadalmi igények – II  Marczell Kinga és Romhányi Balázs (PM, ma MKKT) tervezett cikke a Pénzügyi Szemlében  „A programköltségvetés lényege, hogy a költségvetési információkat és döntéseket kormányzati célok szerint kell strukturálni.”  Az ilyen költségvetési rendszerekben az állam kiadásait funkcionális bontásban jelenítik meg, a kiadásokat társadalmi célokhoz rendelik, amelyeknek teljesülését indikátorokkal mérik. Mindez növeli az átláthatóságot és a hatékonyságot is. Az állampolgárok nyomon követhetik, mire, mennyit és milyen eredménnyel költ az állam, a döntéshozók pedig több és relevánsabb információ alapján allokálhatják az erőforrásokat. Jelenleg ugyanis a politikai döntéseket sokszor kénytelenek az érintettek a sötétben tapogatózva meghozni.

10 10 2. Társadalmi igények – III  „Ki tudná például megítélni, hogy szükség van-e újabb iskolatejprogramra egy olyan rendszerben, ahol még azt sem lehet tudni, hogy a legutóbbi iskolatejprogram sikeres volt-e.”  „Sőt tulajdonképpen még azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán mi volt az a cél, aminek tükrében sikerességét megítélhetnénk – a diákok aktuális tejfogyasztásának növelése, az egészséges táplálkozásra nevelés, vagy a tejtermelők támogatása?”  „Egy célközpontú költségvetési rendszerben mindezek az információk a rendszer működéséből fakadóan előállnak minden programra vonatkozóan, nemcsak akkor, hogyha egy kérdés valamilyen okból megkülönböztetett figyelmet kap.”

11 11 2. Társadalmi igények – IV A tervezésben is szerettük volna meghonosítani ezt a szemléletet. A programkiegészítő dokumentumok összeállításakor sokat szenvedtek a kollégák az indikátorokkal. A II. NFT-t úgy kellett volna elindítani, hogy társadalmi viták (modern nevén: partner- ségi folyamat) keretében meghatározzuk az indikátorokat, és erre építjük a tervet. Marczell Kinga és Romhányi Balázs is nemzeti indikátorok kitűzését javasolja, természetesen (?) számszerű értékekkel, amelyeket az Országgyűlés határozna meg.

12 12 2. Társadalmi igények – V  Itt is érvényesült az igazgatási (politikai?) logika, amely minden kormányzatot áthat:  „Bernard aggódik, hogy a miniszterelnök esetleg arra használja majd föl a szereplést, hogy bejelentse az új politikát. Vagy ami még rosszabb: esetleg a fejébe veszi, hogy a tévészereplést egy nemzeti vita meghirdetésére használja fel. Rendkívül rossz precedens lenne! Addig ugyanis nem szabad egy ügyben nemzeti vitát kezdeményezni, amíg a kormány nem hozott végleges döntést róla.” (Sir Humphrey Appleby, Igenis, miniszterelnök úr, 3. fejezet)

13 13 3. A GSZT igényei – I  Alapszabályból fakadó kötelezettség  Tanulmányt rendeltünk – az egyik értékelő konzorcium egyik tagjától  Eléggé kritikus anyag született Célok nélküliség „Elszabadult locsolócső” „Mert nekünk, Szentatyám, a nagy erőnk abban van, hogy nem tudjuk, mit akarunk. És szándékaink mély bizonytalanságából, bámulatra méltó manőverezési készség születik.” (Anouilh: Becket)  GSZT határozat a fejlesztéspolitikáról

14 14 3. A GSZT igényei – II  3. A GSZT elengedhetetlennek tartja a fejlesztéspolitika céljainak és intézmény- rendszerének széles körű társadalmi párbeszéd alapján történő felülvizsgálatát, módosítását. (MIT JELENT EZ? PARRAGH – LUKÁCS)  6. A GSZT felszólítja mind a kormányt, mind az európai uniós támogatásokat felhasználó közintézményeket arra, hogy az ezen forrásokból megvalósuló fejlesztések tervezésekor az eddigieknél jobban vegyék figyelembe a fejlesztések elkészülte utáni működtetés, fenntartás forrásigényét.

15 15 3. A GSZT igényei – III 7. A Gazdasági és Szociális Tanács elengedhetetlennek tartja azon támogatások megszüntetését, amelyek súlyosan torzítják a piacokat, megsértik a versenysemlegesség elvét, ezáltal hátráltatják a nemzetgazdaság versenyképességének javítását. Ehhez az üzleti szférának nyújtott támogatások teljes körét ebből a szempontból felül kell vizsgálni.

16 16 3. A GSZT igényei – IV 9. A tanács javasolja a Kormánynak, hogy éves rendszerességgel állíttasson össze és hozzon nyilvánosságra egy olyan beszámolót, amely a közvélemény számára érthető módon ismerteti a fejlesztéspolitika célkitűzéseit, eszközeit, hatásmechanizmusát, eredményeit és hiányosságait, a fejlesztéspolitikai célkitűzések teljesülését. A Gazdasági és Szociális Tanács e rendszeres beszámolókat plenáris ülés keretében megvitatja.

17 17 Tanulságok  A magyar államigazgatás – elsősorban az EU-tagság hatására, az EU módszertanát követve – nagy lépéseket tett az értékelés különféle formáinak meghonosítására.  Ebben a munkában úttörő szerepük volt a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, majd Ügynökség munkatársainak (később: volt munkatársainak), illetve független tanácsadóknak.  Nyilvánvaló, hogy az állami munka hatásossága, hatékonysága és hasznossága csak úgy növelhető, ha az értékelés az eddiginél nagyobb szerephez jut.  Ehhez jó alapok, kitűnő szakemberek állnak rendelkezésre.  Ehhez megvan a társadalmi igény. Reméljük, a politika is felismeri ezt.