Az éjszaka.

Az előadások a következő témára: "Az éjszaka."— Előadás másolata:

1 Az éjszaka

2 Az éjszaka – eredeti értelmében

3 Csokonai: Az estve „A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.”

4

5 „Késsél még, setét éj, komor óráiddal, Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal: Úgyis e világba semmi részem nincsen, Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen;”

6

7 Az éjszaka mint allegória

8 Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
„Sötét és semmi vannak: én vagyok, A fény alől bujdokló gyászos Éj. –”

9

10 Az éjszaka mint félelmeink színtere

11 M. Shelley: Frankenstein

12 Az éjszaka mint bűntett díszlete

13 Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
A köntös elrablása

14 Az éjszaka mint szellemi sötétség

15

16 Vörösmarty: A Guttenberg-albumba
„Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek     S a kitörő napfény nem terem áltudományt;”

17

18 Az éjszaka mint erkölcsi sötétség

19 Gonosz, sötét hősök

20 Voldemort (Harry Potter)

21 Sauron (A Gyűrűk ura)

22 Az éjszaka mint az eltévelyedés színtere

23 Dante: Isteni színjáték
Az emberélet útjának felén     egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,     mivel az igaz útat nem lelém. … a hegyre néztem s láttam, hogy gerince     már a csillag fényébe öltözött,     mely másnak drága vezetője, kincse.

24

25 Az éjszaka mint társ a fájdalomban

26 Novalis: Himnuszok az éjszakához

27 Az éjszaka mint a szerelmi bánat „díszlete”

28 Csokonai: A Tihanyi Echóhoz
„Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén      Egy magános árva szív.      Egy magános árva szív. „ => Szentimentalista vonás

29

30 Az éjszaka mint a mítoszok éje

31 Chaos

32 Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
„Sötét és semmi voltak: én valék, Kietlen, csendes, lénynemlakta Éj, És a világot szültem gyermekűl. Mindenható sugárral a világ Fölkelt ölemből: megrázkódtatá A semmiségnek pusztaságait, S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg, a Mind, előállt.”

33

34 Az éjszaka mint az űr, a feneketlen mélység

35 Madách: Az ember tragédiája
„A csillagok megettünk elmaradnak, S nem látok célt, nem érzek akadályt. Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét. Hideg borzongat, Lucifer!”

36

37 Az éjszaka mint az álom „színtere”

38 József Attila: Altató „Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét - aludj el szépen, kis Balázs.”

39

40 Az éjszaka mint a vágyakozás „színtere”

41 Puskin: Anyegin Tatjána levele

42 Az éjszaka mint a szerelem ébredésének tere

43 Kármán: Fanni hagyományai
Az éj sebes és enyelgő szárnyakon elreppent. A gyertyák lassanként kialudoztak; gyenge és pislogó lángjaik mintegy erőlködve kapdosták utolsó világocskájokat. Nehezedtek a szemek, a párok ritkultak, a palota tágasodott... Ó, rövid, igen rövid éj! miért nem kötötted fel most ónlábaidat, melyekkel sokszor körültem resten hevertél, és a hajnalt átalkodva letartóztattad!...

44

45 Az éjszaka mint a szerelmi beteljesülés „tere”

46 Shakespeare: Romeo és Júlia

47 Az éjszaka mint védelmező, elleplező

48 Arany: V. László Sűrű setét az éj, Dühöng a déli szél, Jó Budavár magas Tornyán az érckakas      Csikorog élesen. (…) Buda falán a rab - Egy-egy felhődarab -      Ereszkedik alá.

49

50 Vége