10.További tudományos ellenvetések az evolúció elméletével szemben

10.További tudományos ellenvetések az evolúció elméletével szemben
Tóth Tibor DSc Szent Pál Akadémia

További tudományos ellenvetések az evolúció elméletével szemben
Előadásvázlat: Az evolúció ellentmond a termodinamika második főtételének; Az élő rendszerekben kimutatható egyszerűsíthetetlen komplexitás; Információ nem keletkezhet statisztikus folyamatokból: honnan ered az Univerzumban létező és működő mérhetetlen információtömeg? Az élőlények hasonlósága sem bizonyítja az evolúciót; A „törzsfa” bukása; Az evolúciós elméletnek nincs embrionális alapja. Szent Pál Akadémia

Az evolúció ellentmond a termodinamika második főtételének A Világegyetem evolúcióját rendkívül nehéz összhangba hozni a fizikából ismert két, nagy hatású természettörvénnyel, a termodinamika első és második főtételével. Ezeket a törvényeket – mint minden más természettörvényt – a tapasztalat által tetszőlegesen sokszor igazolni lehet, folyamatosan alávetve őket a cáfolhatóság kritériumának. Mindkét törvényt mindenféle rendszertípus körülményei között számtalanszor kipróbálták: a bizalom irántuk százszázalékos. Szent Pál Akadémia

A termodinamika első főtétele Ez a tétel az energia-megmaradás törvényeként ismert. Kimondja, hogy az energia egyik formából egy másik formába átalakítható, de egy zárt rendszerben lévő energiák összege állandó, tehát az energia nem keletkezhet a „semmiből” és nem semmisülhet meg. Einstein bebizonyította, hogy az általános értelemben vett anyag energia ill. tömeg formájában nyilvánul meg, ezért szokás anyagmegmaradás törvényéről beszélni. Szent Pál Akadémia

Ez a törvény meggyőző módon azt tanítja, hogy a Világegyetem nem teremthette önmagát, hiszen a Világegyetem mai tudásunk szerint zárt rendszer: anyag csak ott van, ahol téridő van, ezért annak a kérdésnek, hogy mi van a Világegyetemen kívül, nincs értelme. A tudós csak azzal az anyaggal –tömeggel és energiával – gazdálkodhat, amely a Világegyetem kezdete óta rendelkezésre áll: egyetlen grammnyi tömeget, egyetlen kilojoule-nyi energiát sem vagyunk képesek ezen felül létrehozni. Szent Pál Akadémia

A Biblia kijelentést ad számunkra, hogy Isten az egyedüli, aki valóban képes teremteni, szemben az emberrel, aki csupán előzőleg már létező anyagokat tud átalakítani. Mivel Isten beszüntette teremtő munkáját (1Móz 2:3), energia már nem teremthető. Annak oka, hogy az energia miért nem semmisíthető meg, az, hogy Isten „hatalma szavával fenntartja a mindenséget” (Zsid 1:3). Isten az, aki megőrzi és készenlétben tartja teremtését (Neh 9:6; 2Pét 3:7). Szent Pál Akadémia

A termodinamika második főtétele Isaac Asimov a következő módon világítja meg a törvény lényegét: A termodinamika második főtétele kimondja, hogy a Világegyetem energiájából kinyerhető munka mennyisége állandóan és folyamatosan csökken. Ha egy helyen nagy energia gyülemlett fel, nagy intenzitású energia, mondjuk magas hőmérséklet van az egyik helyen, a másikon pedig alacsony, ezt a helyzetet ki lehet használni munkavégzésre. Minél kisebb a két hely között a hőmérséklet-különbség, annál kisebb munkát lehet az energiakülönbségből kinyerni. Szent Pál Akadémia

A termodinamika második főtétele szerint minden a kiegyenlítődés felé mozdul el, vagyis a forró területek kihűlnek, a hideg területek pedig felmelegszenek. Végül, amikor már minden egyforma hőmérsékleten van, semmilyen munkát nem lehet kinyerni, annak ellenére, hogy az összes energia jelen van. A kiegyenlítődés egyfajta rendezetlenség. A Világegyetem rendezetlenségi szintjének mértékét entrópiának nevezik. Minél inkább kiegyenlítődik minden, annál nagyobb az entrópia. Végül, ha a Világegyetem elég hosszú ideig fennmarad, az entrópia eléri a maximumát, és minden kiegyenlítődik. , Szent Pál Akadémia

A termodinamika második főtétele tehát a magukra hagyott rendszerek lebomlásának, degradációjának törvénye, amely kimondja, hogy minden magára hagyott rendszer a rendezettségből a rendezetlenség irányában mozog. Az általunk ismert legnagyobb rendszer, az Univerzum a csökkenő szervezettségnek megfelelő irányban halad. Ebből az is következik, hogy minél messzebb megyünk vissza az időben, a Világegyetem termodinamikailag egyre valószínűtlenebb, rendszerelméleti és rendszertechnikai szempontból pedig egyre bonyolultabb állapotban volt. A legbonyolultabb, egyben legrendezettebb állapotnak a zérus időpont – materialista evolúció szingularitásban eltűnő pontja, a teremtéstan hívei szerint a teremtés időpontja, a „Kezdetben…” felel meg. Szent Pál Akadémia

A termodinamika második főtételében a „magára hagyott” jelző adja meg a kulcsot ahhoz, hogyan lehet olyan rendszereket és folyamatokat létrehozni, amelyek –ellentétben a második főtétellel – rendezettebb és összetettebb termékeket eredményeznek, mint amelyek korábban léteztek. Ez az ember intelligens, alkotó tevékenységének eredménye. Az ateista evolúció elmélete azonban azt állítja, hogy a kaotikus és véletlenszerű változások nagyobb rendhez és összetettséghez vezethetnek. Szent Pál Akadémia

Az evolúció elmélete olyan feltételezés (hiedelemrendszer), amely ezzel az alapvető és minden körülmények között érvényes fizikai törvényszerűséggel homlokegyenest ellenkezik. Az evolúció elmélete azt állítja, hogy a rendezetlen, szétszórt és élettelen atomok és molekulák spontán módon egyesültek egy adott időben egy bizonyos sorrendben és rendkívül bonyolult molekulákat hoztak létre, mint pl. a DNS és az RNS, amelyek pedig még bonyolultabb szerkezetekbe rendeződve élőlényekké egyesültek. Az evolúciós elmélet szerint ez a feltételezett folyamat, amely minden lépésében rendezettebb, szervezettebb és bonyolultabb szerkezetet eredményez, önmagától és természetes körülmények között ment végbe. Szent Pál Akadémia

A termodinamika második főtétele súlyos problémát jelent a materialista evolúciótan híveinek és nem meglepő, hogy sokan úgy tesznek, mintha ez a törvény nem is létezne. Ha tudományos vitára kerül sor, általában két érvet hoznak fel a természettörvény megkerülésére. Az első érv az, hogy a második főtétel nem érvényes olyasfajta nyitott rendszerekre, mint a Föld. Azzal érvelnek, hogy a Nap a Földet az elegendőnél több energiával látja el, hogy pótolja az entrópia következtében fellépő energiaveszteséget. Ez az érvelés két főbb tévedést is tartalmaz. Először is ez a magyarázat összezavarja az energia mennyiségét az energia átalakításával. Szent Pál Akadémia

Természetesen van elegendő energia, hogy üzemanyaggal ellásson egy képzelt evolúciós folyamatot, de nem ez a kérdés. A kérdés az, hogyan tartja életben a Nap energiája az evolúciót, feltételezve, hogy az egyáltalán képes volt beindulni. Az energia puszta rendelkezésre állása csak szükséges, de nem elégséges feltétele a szabályos strukturális fejlődésnek. Semmilyen mennyiségű véletlen energia nem teremthet rendet, hacsak ezt az energiát valamilyen előzetesen létező irányító-szervező mechanizmus, anyagcsere-gépezet nem fogja munkára. Egyszerűen fogalmazva: csak az élet teremthet életet. Szent Pál Akadémia

A második érvelés, amelyet a materialista evolúció hívei gyakran használnak, úgy hangzik, hogy a termodinamika második főtétele nem alkalmazható élő rendszerekre. Vajon igaz-e ez az állítás? Az élő rendszerek kétségkívül nyitott rendszerek, és az élet jelenségei figyelemreméltó módon ellentétesnek mutatkoznak az entrópia-elvvel. Azonban minden rendszer, legyen az nyitott vagy zárt, hajlamos a leépülésre. Az élő rendszerek csak a rájuk jellemző élettartam idején belül képesek a környezetükkel folytatott anyag- és információcsere fenntartására; a statisztikai eltérésektől eltekintve mindannyian fokozatosan leépülnek és meghalnak. Szent Pál Akadémia

Az egyik olyan tudós, aki híressé vált erőfeszítéseiről, hogy az evolúciót és a termodinamikát összeegyeztesse egymással, a Nobel- díjas belga Ilya Prigogine. A káoszelméletből kiindulva Prigogine több elméletet is felállított, amelyekben a rend a káoszból alakul ki. De minden erőfeszítése kudarcot vallott. Be kellett látnia, hogy a molekuláris szinten gyártott elméletek nem vihetők át az élő szervezetekre, pl. egy élő sejtre. Így fejtette ki a problémát: „Ha a káoszelmélet és az élők meglehetősen rendezett sejtjeit, illetve biológiai szabályosságát vizsgáljuk, az egyértelműen az elmélet ellen szól.” Szent Pál Akadémia

Egy másik helyen így vall a termodinamika és az evolúció összeegyeztethetetlenségéről: „Évszázadok óta foglalkoztat minket a kérdés: egy olyan világban, amely a termodinamika által meghatározott és amelyben folyamatosan növekszik a rendezetlenség, mi értelme lehetne egy élő szervezet evolúciójának?” (Ilya Prigogine,Isabelle Stangers: Order out of Chaos, Bantam Books, New York,1984,129. old.). Ez az utolsó pont, ahová a káosz-elmélet és az erre támaszkodó spekulációk eljutottak. Szent Pál Akadémia

Mindezen alapvető tények ellenére az evolucionisták ezt állítják: ha létrejöttek az élőlények, az azt jelenti, hogy volt evolúció. Állításuk nem a tudományon, hanem materialista hitükön alapszik. A termodinamika a tudomány eszközeivel bizonyítja, hogy az evolúció lehetetlen és hogy az élet létrejöttére a Teremtésen kívül nincs ésszerű magyarázat. Szent Pál Akadémia

A nem egyszerűsíthető komplexitás és a sejt csodája Hogy fogalmat alkossunk az élő sejt hihetetlen bonyolultságáról, először figyelmünket ennek egyik aspektusára, a DNS komplexitására összpontosítjuk. Michael Denton (orvos-biológus és genetikus) szerint az élettelen és az élővilág közötti törésvonal „a legdrámaibb és legalapvetőbb diszkontinuitás a természetben. Az élő sejtek és a legrendezettebb nem-biológiai rendszerek (pl. kristályok, vagy hópelyhek) között elképzelhetetlenül mély és abszolút szakadék tátong.” Szent Pál Akadémia

Még a legapróbb bakteriális sejt is, amelynek tömege kevesebb mint 1 billiomod gramm „egy valóságos mikro-miniatürizált gyár, amely egy bonyolult molekuláris gépezet sok ezer, tökéletesen megtervezett alkatrészét tartalmazza, és amely összesen kb. 100 ezer millió atomból épül fel, így messze bonyolultabb, mint bármely ember által szerkesztett gép és nincs párja az élettelen világban.” Denton megjegyzi, hogy a sejt csaknem annyi feladatot hajt végre, mint az emberek által épített gyártóüzemek együttvéve. Szent Pál Akadémia

Denton szerint ez a „gyár” sok hasonlóságot mutat a mai technológiával, beleértve a mesterséges nyelveket és azok dekódoló rendszereit, az információ tárolásához és visszakereséséhez szükséges memóriabankokat, az alkatrészek és összetevők automatikus összeszerelését szabályozó elegáns vezérlőrendszereket, a minőségbiztosításban használt hibabiztos és hibajavító eszközöket, valamint az előregyártás és a részegységekből történő összeszerelés elvét alkalmazó folyamatokat. Az evolucionisták mégis azt kérik tőlünk, hogy higgyük el: az első élő sejteket, amelyek sokkal bonyolultabbak voltak, mint az ember által épített bármely gép és példátlanok az élettelen világban, nem tervezte meg senki, hanem merő véletlen folytán jöttek létre a megfelelő molekulák spontán keveredésével az őslevesben. Szent Pál Akadémia

Denton szerint nincs elegendő bizonyíték a sejtek közötti evolúcióra: „A molekuláris biológia megmutatta, hogy a sejtrendszer alapterve lényegében ugyanaz a Földön található összes élő rendszerben, a baktériumoktól az emlősökig. Az összes organizmusban azonos a DNS, RNS és a fehérje szerepe. A genetikai kód jelentése szintén gyakorlatilag azonos az összes sejtben. A fehérje-szintetizáló gépezet mérete, struktúrája és összetétele az összes sejtben gyakorlatilag azonos. Biokémiai alaptervét illetően tehát egyetlen élő rendszer sem tekinthető primitívnek, vagy egy primitívebb rendszerből származónak és semmilyen empirikus bizonyíték nincs arra, hogy létezne bármilyen evolúciós sorrend a hihetetlenül sokféle földi sejt között.” Szent Pál Akadémia

„Mindig is alábecsültük a sejteket” – mondja Bruce Alberts, az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának elnöke. „Az egész sejt úgy tekinthető, mint egy gyár, amely összefonódó szerelő szalagok egy bonyolult hálózatát tartalmazza, amelyek mindegyike nagy fehérjegépek készletéből áll… Hogy miért nevezzük fehérjegépeknek a sejt működésének alapjául szolgáló nagy fehérje csoportokat? Pontosan azért, mert – akárcsak az emberek által feltalált gépek, amelyek hatékonyan működnek a makroszkopikus világban – ezek a fehérje szerelvények nagymértékben koordinált mozgó alkatrészeket tartalmaznak.” Szent Pál Akadémia

Michael Behe, a kiváló biokémikus ilyen ún. molekuláris gépeket tanulmányoz könyvében. Legismertebb példája az 1973-ban felfedezett apró savhajtású motor, amely a bakteriális csillószőrt (flagellum) forgatja. Ez egy propeller-szerű szerkezet, amely lehetővé teszi a baktérium számára, hogy ússzon. Megmutatja, hogy ez a parányi motor, amely olyan kicsi, hogy darab egymás mellé helyezve csak 1 mm hosszú lenne, kb. 30 fehérjealkatrészből áll, beleértve a forgórészt, az állórészt, a csapágyperselyeket és a hajtótengelyt. Behe rámutat, hogy e fehérjék bármelyike nélkül a motor működésképtelen lenne. Vagyis a motor komplexitása nem csökkenthető. Az élővilágban óriási számú olyan rendszer van, amelyre igaz ez az állítás. Szent Pál Akadémia

Szent Pál Akadémia

A nem csökkenthető komplexitás fogalma szoros kölcsönhatást mutat az ún. holonikus rendszerek fogalmával. Ez utóbbiak olyan rendszerek, amelyek speciális feladatot megvalósító funkcionális modulok kooperációjára épülnek, oly módon, hogy együtt képesek magasabb szintű rendszer funkcióját betölteni, de bármelyik funkcionális modul (holon) hiánya vagy működésképtelensége az egész magasabb szintű rendszer működését lehetetlenné teszi. A sejt pontosan ilyen egységes rendszer, amely számos, jól illeszkedő, egymással kölcsönhatásban lévő alrendszerből áll, amelyek mind hozzájárulnak az alapfunkcióhoz, és ha bármelyiküket eltávolítanánk, a rendszer megszűnne működni (szemléletes példaként felhozható az egyszerű egérfogó működése is). Szent Pál Akadémia

A nem egyszerűsíthető komplexitású rendszerek létezése óriási kihívást jelent az evolúcióelmélet számára, amit maga Darwin is jól látott. Ennek alapján megadta elméletének legalapvetőbb cáfolati kritériumát: „Ha bizonyítani lehetne, hogy létezik olyan komplex szerv, amely nem alakulhatott ki számos egymást követő csekély módosulás révén, elméletem azonnal összeomlana.” Ezt ismétli meg Dawkins „A vak órásmester” című könyvében: Szerinte, ha találnak egy ilyen organizmust, akkor ő feladja a darwinizmusba vetett hitét. Behe azzal válaszol Darwin kihívására, hogy számos egyszerűsíthetetlenül komplex biológiai rendszer példáját hozza fel. Elemzésének nagy vihart kavaró végkövetkeztetése: „A szekvenciák összehasonlítása és a matematikai modellezés ellenére a molekuláris evolúció elmélete sohasem foglalkozott annak kérdésével, hogyan jöttek létre a komplex struktúrák. Valójában a molekuláris evolúció Darwin elméletét sohasem publikálták, tehát nem is létezik.” Szent Pál Akadémia

Behe szerint a neodarwinista szintézis elégtelensége abban nyilvánul meg, hogy még elvben sem képes megmagyarázni a nem egyszerűsíthető komplexitás eredetét. Azzal érvel, hogy a nem egyszerűsíthető komplexitás létezése a molekuláris gépek szintjén félreérthetetlenül az intelligens tervezésre utal. „Bárki, aki kutatását nem korlátozza az értelem nélküli okokra, csak arra a következtetésre juthat, hogy a biokémiai rendszereket valaki megtervezte, éspedig nem a természet törvényei, nem a véletlen és szükségszerűség, hanem egy személy. A Tervező tudta, hogy milyenek lesznek ezek a rendszerek, amikor készen lesznek és lépéseket tett a rendszer megvalósítására. A földi élet legalapvetőbb szintjén, legkritikusabb komponenseiben – értelmes tevékenység terméke.” Szent Pál Akadémia

Információ nem keletkezhet statisztikus folyamatokból: honnan ered az Univerzumban létező és működő mérhetetlen információtömeg? „Az információ fogalma központi jelentőségű mind a genetika, mind az evolúcióelmélet szempontjából”. ( Maynard Smith) Információ a sejtben Az élő sejt nem puszta anyag,hanem információval teli anyag. A DNS információtartalma alapvető az élet szempontjából, de az élet több, mint csupán DNS. A DNS önmagában élettelen. Az információt hordozó DNS a sejtmagban található, és tárolja azokat az utasításokat, amelyek a fehérjék felépítéséhez szükségesek a funkcionális organizmusban. Szent Pál Akadémia

A DNS az öröklődés molekulája, amely tartalmazza mindazokat a tulajdonságokat amelyeket átadunk gyermekeinknek. Akárcsak egy számítógép merevlemeze, a DNS tartalmazza az információ adatbázisát és a megadott termékek előállításához szükséges programot. Az emberi testnek mind a tízbillió sejtje tartalmaz egy adatbázist, amely nagyobb, mint az Encyclopaedia Britannica. Ma már úgy beszélünk az élő sejtről, mint információ-feldolgozó gépről, hiszen az is – olyan molekuláris struktúra,amely rendelkezik az információfeldolgozás képességével. Szent Pál Akadémia

Mi a DNS? A DNS(dezoxiribonukleinsav) egy nagyon hosszú, kettős spirál-szerkezetű molekula.(Crick és Watson,Nobel-díj). Egy spirális létrára hasonlít, amely sokkal egyszerűbb, nukleotidoknak nevezett molekulák egy hosszú lánca. A spirál minden csavarodására 10 jut belőlük. A nukleotidok egy ribóznak nevezett cukorból, valamint egy foszfát-csoportból állnak, amiből hiányzik egy oxigénatom( innen a dezoxi előtag). Az adenin,guanin,citozin és timin nevű kémiai anyagokat – A, G, C, T –bázisoknak nevezik. Egyedül ezek különböztetik meg az egyik nukleotidot a másiktól. Az első és a második bázist purinoknak, a harmadikat és negyediket pirimideknek nevezik. Szent Pál Akadémia

A létra fokait bázis- párok alkotják. A létrafokot alkotó bázis-pár két molekuláját hidrogénkötések tartják össze. Van egy szabály, miszerint A mindig C-vel, G pedig mindig T- vel alkot egy párt, vagyis egy purin mindig egy pirimidhez kötődik. Tehát ha a kettős spirál egyik szála AGGTCCGTAATG…,akkor a másik szál CTTGAATGCCGT kell, hogy legyen. A két szál ily módon kiegészíti egymást, egymás komplementerei. Ha ismerjük az egyik szálat, kitalálhatjuk a másikat. A nukleotidok címkézése számokkal is történhetne,pl vagy bármely négy különböző szimbólummal(A=1, C=2, G=3, T=4). Az első szál ekkor így kezdődne: …Tehát mindegyik DNS molekulához egy rendkívül hosszú karaktersorozatot rendelhetünk, amelyből kiolvashatjuk a molekula szekvenciáját. Szent Pál Akadémia

Ahogy egy írott nyelv ábécéjének betűiből álló sorozat üzenetet hordozhat, amely függ a betűk pontos sorrendjétől, ugyanúgy a DNS bázisainak szekvenciája (a létra fokainak sorozata) is egy pontos üzenetet hordoz, amely az A,C,G,T betűkből álló négybetűs ábécében íródott. A gén e négy betűből álló hosszú sorozat, amely egy adott fehérjére vonatkozó információt hordoz, tehát a gén úgy értelmezhető, mint egy utasítássorozat vagy program e fehérje előállításához. A kódolás úgy történik, hogy mindegyik, három nukleotidból álló csoport (kódon) egy aminosavat kódol. Szent Pál Akadémia

Minthogy 4 nukleotid van, összesen 4^3=64 lehetséges hármas (triplet) áll rendelkezésre a 20 aminosav kódolásához (4 elem harmadosztályú ismétléses variációja). Kiderül, hogy ugyanahhoz az aminosavhoz egynél több (a valóságban legfeljebb 6) különböző hármas tartozhat. Ez a kódolás indokolja a genetikai kód elnevezést. A genom egy teljes génkészlet. A genomok általában nagyon nagyok: az E-kóli baktérium DNS-e kb. 4 millió betű hosszúságú és 1000 oldalt töltene meg egy könyvben, míg az emberi genom több mint 3,5 millió betűből áll és egy egész könyvtárat megtöltene. Fontos megjegyezni, hogy az emberi gén készlet teljesen egyedi, ezért beszélhetünk képletesen szólva genetikai ujjlenyomatról. Szent Pál Akadémia

Érdekes adat, hogy az emberi test egyetlen sejtjében szorosan összetekeredő DNS hossza durván 2 méter. Mivel az emberi testben kb. 10 billió sejt van, a DNS teljes hossza 20 billió méter, ami felfoghatatlan nagy szám. Lennox felhívja a figyelmet arra, hogy bár egy adott organizmusban a DNS-t gyakran azonosítjuk a genommal, szigorúan véve a genom a DNS-nek csak egy viszonylag kis része – emberekben 3 %-a. A DNS fennmaradó 97 %-át, az ún. nem-kódoló DNS-t, hulladék DNS-nek nevezik, bár az elnevezés nem túl szerencsés. Szent Pál Akadémia

Ugyanis ma már világos, hogy egyáltalán nem hulladék ez az aránytalanul nagyméretű szakasz, mivel kiderült, hogy ez felelős a genetikai folyamatok szabályozásáért, fenntartásáért és újraprogramozásáért. Ezen túlmenően transzpozonoknak nevezett, nagyon mozgékony DNS szegmenseket tartalmaz, amelyek képesek elkészíteni önmaguk másolatát és a DNS különböző helyeire vándorolni, ahol különböző hatásokat fejthetnek ki. Például letilthatják a géneket, vagy aktivizálhatják az addig inaktív géneket. A nem-kódoló DNS érdekes felhasználása a genetikai ujjlenyomat, amit Alec Jeffreys fedezett fel 1986-ban. Szent Pál Akadémia

A DNS - mint kémiai tárolóközeg - 2 nm átmérőjű és 3.4 nm emelkedésű csavarvonal, amelynek spirálonkénti térfogata: Minden spirál 10 "kémiai betűt" (nukleotidot) tartalmaz, tehát egy betűre átlagosan térfogati információsűrűség jut. A genetikai ABC-ben a DNS molekula csak a 4 nukleotid-bázist (adenin, timin, citozin, guanin) tartalmazza. Egy ilyen betű (A, T, C, G) információ-tartalma 2 bit/nukleotid, mert 4 elemből 1 elemet 2 igen-nem döntéssel lehet kiválasztani. Ezzel a DNS statisztikai információ-sűrűsége: Szent Pál Akadémia

A DNS molekula valósítja meg az elvileg lehetséges legnagyobb információ-sűrűséget: Olyan információtárolásról van itt szó, amely elmegy a fizikai lehetőségek határáig, vagyis a molekulákig. Az emberiség mai becsült „össz-tudása” kb. 1 milliárdszor 1 milliárd bit. Ez DNS-ben kifejezve: Ez kb. századrésze egy gombostűfej térfogatának. Szent Pál Akadémia

Hogyan kódolja a DNS a fehérjét? A DNS a sejt magjában helyezkedik el, amit egy membrán véd. Ahhoz, hogy bármi történjen és a sejt „élni kezdjen”, a DNS-ben lévő információt át kell vinni a citoplazmába, a sejtnek a magon kívüli részébe, ahol a sejt gépezete – még pontosabb hasonlattal – a sejt gyárcsarnoka üzemel. Ez az információ például ahhoz szükséges, hogy a riboszómáknak nevezett molekuláris gépek enzimeket tudjanak gyártani a citoplazmában. Kérdés: miként jut a DNS-ben lévő információ a riboszómákhoz, hogy azok enzimeket gyárthassanak? Szent Pál Akadémia

Ezt egy másik, ribonukleinsavnak (RNS) nevezett hosszú nukleinsav-molekula végzi el, amely nagyon hasonlít a DNS-hez, csak általában nem kettős szálú, bár rendelkezik a DNS-ből hiányzó extra oxigén atomokkal. Akárcsak a DNS-nek, az RNS-nek is négy bázisa van. Ezek közül három A, G, C ugyanaz, mint a DNS-ben, de a negyedik, amely a DNS timinjét (T) helyettesíti, az uracil (U). Szent Pál Akadémia

A folyamat során először a sejtmagon belüli DNS középen – akár egy cipzár – szétnyílik, és két szálra hasad. Ezt megkönnyíti, hogy a szálak közötti hidrogén kötések gyengék azokhoz a kötésekhez képest, amelyek a bázisokat tartják össze az egyes DNS-szálakban. Ezután egy RNS szál, amelyet hírvivő RNS-nek (messenger RNS, mRNS) neveznek, átírja az egyik DNS szálat, aminek eredménye nagyon hasonlít a komplementer DNS szálhoz, csak a T helyén mindenütt U áll. Néha a másolási folyamatba hiba csúszik be (általában nagyon kevés), ami mutációt okoz. Ezután az mRNS áthalad a sejtmag falán és eljut a citoplazmába, ahol lezajlik a fordítás (dekódolás) roppant bonyolult folyamata. Szent Pál Akadémia

Lennox az mNRS-szálat egy számítógép mágnesszalagjához hasonlítja, a riboszomát pedig egy olyan géphez, amely a szalagon lévő információ alapján előállít egy fehérjét. Ehhez a riboszoma végig halad az mNRS-szálon és közben kiolvassa a benne tárolt információt. A riboszoma olyan, mint egy számítógép mágnesszalag-olvasó feje, bár ott a fej van rögzítve és a szalag mozog. A riboszoma leolvassa kódonokat (a kódon három egymást követő kémiai betű együttese) abban a sorrendben, ahogy megjelennek a szalagon (pl. AAC UGC UUG...). Szent Pál Akadémia

A riboszoma következő feladata megtalálni azokat az aminosavakat, amelyek megfelelnek ezeknek a kódonoknak (jelen esetben aszparagin, cisztein és leucin). Ezek a riboszoma körül úszkálnak és gyenge hidrogénkötésekkel kapcsolódnak az átvívő RNS-nek (transfer RNS, tRNS) nevezett molekulákhoz, amelyek kereszt alakúak. Pl. ha egy ilyen molekula egyik karjához aszparagin kapcsolódik, akkor a kar másik vége az ún. antikódonhoz kapcsolódik, ami az AAC kódon megfelelője, vagyis CCA. Amikor a riboszoma kiolvas egy kódont, akkor megkeresi a megfelelő antikódont, kihalássza, majd eltávolítja a hozzá kapcsolódó aminosavat és ezt hozzácsatolja a már összeszerelt aminosavakhoz. Így jön létre fokozatosan az új fehérje. Szent Pál Akadémia

Ezek az apró mechanizmusok, amelyek olyan kicsik, hogy csak a nagy teljesítményű mikroszkóp alatt láthatók, hihetetlenül bonyolultak és kifinomultak. Komplexitásuk olyan mértékű, hogy még az olyan meggyőződéses evolucionista biológusok is, mint John Maynard Smith és a magyar Szathmáry Eörs is bevallják: „A létező dekódoló gépezet olyan komplex, univerzális és nélkülözhetetlen, hogy nehéz megérteni: hogyan jöhetett létre, vagy hogyan létezhetett az élet nélküle” (Nature 374, , 1995). Szent Pál Akadémia

Lennox nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy amikor információban gazdag bio-molekulákról (DNS, RNS) és genetikai kódról beszélünk, véletlenül sem szabad azt a benyomást kelteni, hogy a gének mindent elmondanak nekünk arról, mit jelent embernek lenni. A molekuláris-biológia „fő dogmája” sok éven át az volt, hogy a genom teljes mértékben számot ad az organizmus örökölt tulajdonságairól. Ez elkerülhetetlenül táplálta azt a fajta bio-determinizmust, amely az egyes géneket tartotta felelősnek az összes emberi betegségért és tulajdonságért. Szent Pál Akadémia

Ma már egyre több bizonyíték van arra, hogy ez valószínűtlen. Kiderült, hogy az emberi genom mindössze ezer gént tartalmaz. Ez a szám túl alacsony ahhoz képest, hogy az emberi sejtgépezet kb. 100 ezer különböző fehérjét termel. Egyszerűen túl kevés gén van ahhoz, hogy számot adjanak örökölt tulajdonságaink komplexitásáról, vagy pl. a növények és az emberek közötti nagy különbségekről. Steve Jones neves genetikus óva int minket: „Lehet, hogy a csimpánz DNS-ének 98 %-a azonos a miénkkel, de ez nem jelenti azt, hogy 98 %-ban emberi. Egyáltalán nem emberi – ő egy csimpánz. És vajon mond-e bármit is az emberi természetről az a tény, hogy vannak közös génjeink az egérrel vagy a banánnal? Egyesek szerint a gének megmondják nekünk, mik vagyunk valójában. Ez a gondolat abszurd.” Szent Pál Akadémia

A komplexitás hierarchiájában a genetika már ma is hihetetlen nehézségekkel kerül szembe. Vegyük pl. azt a tényt, hogy a gének be- és kikapcsolhatók – mégpedig egy organizmus fejlődésének különböző stádiumában. A sejtben lévő vezérlő mechanizmusok képesek reagálni a sejt környezetére oly módon, hogy meghatározzák, milyen mértékben legyen bekapcsolva egy gén. Vagyis olyanok, mint egy miniatűr vezérlő számítógép. A fehérjékre ható fehérjék hatása azt jelenti, hogy belépünk a komplexitás hírtelen növekvő szintjeinek hierarchiájába. Szent Pál Akadémia

Mivel bármely egyéni sajátosság vagy funkció kialakításában gének sokasága vehet részt, a szóba jöhető változatok száma felfoghatatlanul nagy. Barry Commoner, a Kritikus Genetikai Projekt vezető tudósa és igazgatója a Természeti Rendszerek Biológiai Központjában megnevez három felfedezést, amelyek alátámasztják azt az állítást, hogy az élet sokkal több, mint csupán DNS. Ezek a következők: (1) alternatív splicing; (2) hibakorrekció; (3) a fehérjék geometriája. Ezek súlyos csapást mértek a Crick-féle szekvencia hipotézisre, amely hosszú időn keresztül a genetika fő dogmája volt. A fő dogma lényege: egyetlen gén nukleotid-szekvenciája egyetlen fehérje aminosav-szekvenciáját kódolja. Szent Pál Akadémia

Commoner és csapata megmutatta, hogy egyetlen gén sok fehérjeváltozatot hozhat létre egy alternatív splicingnek (kivágás) nevezett folyamat segítségével. Pl. a csirkék és az emberek belső fülében van egy olyan gén, amely 576 fehérjeváltozatot képes létrehozni. E felfedezésnek megsemmisítő következményei vannak arra a hiedelemre nézve, hogy az eredeti DNS-szekvenciából származó genetikai információ változatlanul megjelenik a fehérje aminosav szekvenciájában. Crick azt állította, hogy „akár egyetlen sejt felfedezése”, amelyben a genetikai információ fehérjéről nukleinsavra, vagy fehérjéről fehérjére adódik át, „megrázná az egész molekuláris biológia intellektuális alapját”. Szent Pál Akadémia

Itt pedig pontosan ez történik: a splicing folyamat új genetikai információt hoz létre az RNS-ben. Korábban úgy gondolták, hogy a splicing nagyon ritka. Manapság úgy becsülik, hogy az emberi gének kb. 75 %-a átmegy ezen a folyamaton. Ma már egyértelmű, hogy az alternatív splicing során hozzáadott információ mennyisége óriási, így nem meglepő, hogy a nagyon hasonló génképlettel rendelkező organizmusok között hatalmas különbségek lehetnek. Szent Pál Akadémia

A második fontos felfedezés a DNS hibakorrekciójához kapcsolódik. A DNS hihetetlenül pontos megkettőzését (duplikáció) nem egyedül maga a DNS hajtja végre, hanem az függ az élő sejt jelenlététől is. A sejten belüli megszokott környezetében a DNS replikációjának hibája 10 milliárd nukleotidból egy (emlékezzünk rá, hogy az emberi genom hossza kb. 3 millió nukleotid). Azonban egy kémcsőben a hiba arány drámai mértékben megnő, értéke kb. 1:100. Ha viszont a kémcsőben megfelelő fehérje enzimeket adagolunk, a hibaarány lecsökken 1:10 millió értékre. A nukleinsav-replikáció folyamata tehát nem csupán magától a DNS-től függ, hanem az ilyen fehérje enzimek jelenlététől is. Szent Pál Akadémia

A DNS hibajavító mechanizmusa az evolúció fő nyersanyagaként számon tartott mutációk ellen roppan hatásosan működik. James Shapiro nagyon figyelemreméltó megjegyzést tesz a hibajavító rendszerrel kapcsolatban: „Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a sejtek milyen alaposan védekeznek éppen azok ellen a genetikai változások ellen, amelyek a hagyományos elmélet szerint az evolúciós sokféleség forrásai. Hála hibakorrigáló rendszereiknek, az élő sejtek nem passzív áldozatai a kémia és a fizika véletlen erőinek. Jelentős erőforrásokat fordítanak arra, hogy elnyomják a véletlen genetikai változásokat”. Szent Pál Akadémia

Az alternatív splicing és a hibajavító mechanizmusok létezésének egy fontos következménye, hogy a DNS létezése inkább függ az élettől, mint az élet létezése a DNS-től, ami megkérdőjelezi azt a közhiedelmet, hogy az élet eredete az RNS -->DNS -->élet láncban keresendő. Commoner határozottan fogalmaz: „Az élettelen és élő dolgok közötti szakadék áthidalásának legnagyobb buktatója továbbra is fennáll. Minden élő sejtet az DNS-ben tárolt információ vezérel, amely átíródik az RNS-be és amelynek alapján fehérje készül. Ez egy nagyon bonyolult rendszer és e három molekula közül bármelyik megkívánja a másik kettő létezését – akár ahhoz, hogy össze lehessen szerelni, akár ahhoz, hogy működni tudjon. Pl. a DNS hordozza az információt, de nem képes hasznosítani, sőt még önmagát lemásolni sem az RNS és fehérje segítsége nélkül”. Szent Pál Akadémia

Itt egy tovább nem egyszerűsítheti szimbiózisról van szó, egy súlyos „tyúk-tojás” problémáról, amit az eredet leegyszerűsítő modelljei nem tudnak megoldani. A harmadik új felfedezés, amely a genetika alapvető dogmáját megdöntötte, a fehérjék geometriája. Amikor a fehérjék elkészülnek, egy pontosan meghatározott háromdimenziós alakzatba tekerednek – ettől függ későbbi biokémiai aktivitásuk. Ma már tudjuk, hogy egyes fehérjéknek szükségük van egyéb kísérő fehérjékre is, amelyek segítenek nekik megfelelően tekeredni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy vannak nukleinsav-mentes fehérjék (prionok) is, amelyek pl. olyan degeneratív betegségek kialakulásáért felelősek, mint a kerge-marha kór. Szent Pál Akadémia

Commoner lesújtó véleményt ad arról, hogy miért maradt fenn mégis a fő dogma az evolucionista tudósok körében: „Az elméletet bizonyos fokig óvták az kritikáktól, méghozzá egy olyan eszközzel, amely inkább jellemző a vallásra, mint a tudományra. A szektásság vagy csupán egy kellemetlen tény felfedezése megbocsáthatatlan bűn – eretnekség –, ami könnyen szakmai kiközösítéshez vezet. Ez az elfogultság jórészt az intézmények tehetetlenségének és a szigor kudarcának tulajdonítható, de vannak más, alattomosabb okai is annak, hogy a molekulár-genetikusok miért elégednek meg a status quo-val”. Szent Pál Akadémia

Commoner végső következtetése a tudományban ritkán tapasztalható kemény kritika bizonyos evolucionista tudósok irányában: „A fő dogma olyan kielégítő, csábítóan egyszerű magyarázatot kínált az öröklődésre, hogy szentségtörésnek tűnt kétségbe vonni. A fő dogma egyszerűen túl jó volt ahhoz, hogy ne legyen igaz”. Saját következtetésünk: úgy tűnik, sokkal fontosabb az, hogy mit jelent embernek lenni, mint az, hogy mi van a génekben. Mintegy háromezer évvel ezelőtt Dávid a 8. Zsoltárban jóval közelebb jutott az ember lényegéhez. Szent Pál Akadémia

Információ nem keletkezhet statisztikus folyamatokból: honnan ered az Univerzumban létező és működő mérhetetlen információtömeg? Az eddigiekben viszonylag szabadon használtuk az „információ” szót. A szó mögött rendkívül összetett alapfogalom húzódik meg. A következőkben az információ szaktudományok feletti értelmezését vizsgáljuk meg. Szent Pál Akadémia

Mi az információ? Szaktudományok felett álló meghatározások Norbert Wiener: "Az információ-információ, nem anyag és nem energia. Az olyan materializmus, amely ezzel nem számol, nem aktuális többé" (1949). C.F. Weizsäcker: "Anyag, energia, információ. Végül is az anyag energiának, az energia pedig információnak bizonyul majd". (1968). Werner Gitt: Az információ- a harmadik alapmennyiség (1989). Tom Stonier: Az anyag, az energia és információ a Világegyetem három építőeleme és ezek egymásba átalakíthatók. (1993). Szent Pál Akadémia

Az információ: anyagi vagy szellemi mennyiség? Karl Steinbuch: "A klasszikus információelmélet egy olyan emberhez hasonlítható, aki egyenértékűnek tart egy kiló aranyat és egy kiló homokot." (1968). Warren Weaver: "Két hír [a Shannon-féle nézőpontból] egzaktul egyenértékűnek tekinthető, noha az egyik esetleg jelentésben gazdag, a másik pedig merő értelmetlenség." (1949). Szent Pál Akadémia

Az információ: anyagi vagy szellemi mennyiség? J.Peil: "Az információ nem fizikai vagy kémiai létező, mint az energia és az anyag, mégha hordozóként szüksége is van rájuk." H.J.Fletchner: "Egy jel előállítása valamilyen szellemi tartalom kódolása - arra nézve, hogy ez a szellemi tartalom jelentős vagy jelentéktelen, értékes, használható vagy értelmetlen-e, a jel nem tartalmaz semmit. Ilyen ítélet csak a vevőben lezajló hírfeldolgozási folyamat eredményeként születhet." (1969). Szent Pál Akadémia

A mai tudományos értelmezés szerint az információ hierarchikus szintek szerint rendezett, összetett fogalom. Prof. Werner Gitt értelmezése 5 hierarchiai szint. Ezek: (1) Statisztikai szint (2) Szintaktikai szint (3) Szemantikai szint (4) Pragmatikai szint (5) Apobetikai szint. Szent Pál Akadémia

Az információra vonatkozó tételek IT1: Nincs információ kód nélkül. IT2: Nincs kód szabad akaratból történő megállapodás nélkül. IT3: Nincs információ adó nélkül. IT4: Nincs információs lánc anélkül, hogy az elején ne álljon egy szellemi alkotó (forrás). Szent Pál Akadémia

IT5: Nincs információ akarat nélkül. IT6: Nincs információ a következő öt hierarchikus szint nélkül: statisztika, szintaxis, szemantika, pragmatika, apobetika. IT7: Statisztikus folyamatokban nem keletkezhet információ. (IT3)*= Lehetetlen, hogy olyan információ létezzen, amely nem valamilyen adótól származik. Ezek szintén tapasztalattal igazolható természettörvények. Szent Pál Akadémia

Három hierarchiai szint: anyag  információ  élet Vagyis: Az információ nem anyag, mégis szükség van anyagra a tárolásához és az átviteléhez. Az információ nem élet, a sejtekben rejlő információ mégis alapvető az élőlények szempontjából. Az információ az élet szükséges feltétele. Az élet se nem anyag, se nem információ, mégis mindkét tényező szükséges hozzá. Szent Pál Akadémia

Az információ az Univerzum harmadik egyetemes alapmennyisége Szent Pál Akadémia

Az élőlények hasonlósága sem bizonyítja az evolúciót Az egyes élőlények közötti felépítésbeli hasonlóságot a biológia a „homológia” szóval jelöli. Az evolucionisták ezeket a hasonlóságokat ez evolúciós folyamat bizonyítékainak próbálják meg feltüntetni. Darwin úgy gondolta, hogy a hasonló (homológ) szervekkel rendelkező egyedek egymással fejlődéstani kapcsolatban állnak és hasonló szerveiket egy közös őstől örökölték. Eszerint például a galambnak és a sasnak is van szárnya, tehát a galambok, a sasok és a hozzájuk hasonló minden szárnyas madár egyetlen őstől származik. Szent Pál Akadémia

Alaposabb elemzés feltárja, hogy a homológia nem több felszínes feltételezésnél, amelyre semmilyen tudományos bizonyíték nincsen. Megfogalmazása csupán a külső (morfológiai) jegyekből indul ki. Mindmáig a Föld egyetlen rétegében sem sikerült a hasonló felépítésű élőlények képzeletbeli közös őseinek fosszíliáit megtalálni, ehelyett bebizonyosodott, hogy a hasonlóság több szempontból éles ellentétben van a feltételezett evolúcióval. A következőkben három ilyen bizonyítékot vizsgálunk meg. Ezek a következők: Szent Pál Akadémia

(1) Olyan, teljességgel különböző rendekhez tartozó élőlényeknek is vannak hasonló szerveik, amelyek között az evolucionisták nem feltételeznek semmiféle fejlődéstani kapcsolatot. (2) A hasonló szervekkel rendelkező élőlényekkel ez a szóban forgó szerv rendkívül eltérő genetikai kódot tartalmaz. (3) A hasonló szervekkel rendelkező élőlényekben a kérdéses szervek embrionális fejlődési szakaszai nagymértékben különböznek. Szent Pál Akadémia

ad(1): Különböző élőlények szervi hasonlósága Olyan fajoknál is megfigyelhetünk egymásra erősen emlékeztető (homológ) szerveket, amelyek között az evolucionisták nem tételeztek fel semmiféle fejlődéstani kapcsolatot. Egyaránt vannak szárnyai a denevérnek, amely emlősállat, a madaraknak és különféle rovaroknak is, sőt az elmúlt korok dinoszauruszai között is voltak olyan fajok, amelyek szárnyakkal rendelkeztek. E négy teljesen eltérő rendbe tartozó egyedek között semmiféle fejlődésbeli összefüggést, vagy rokonságot nem tudnak feltárni még az evolucionisták sem. Szent Pál Akadémia

Egy másik frappáns példa a szem feltűnő hasonlósága és felépítésbeli analógiája a különféle élőlényeknél. A polip és az ember két, egymástól rendkívül távol álló faj és köztük semmiféle párhuzam sem vonható. Mégis mindkettőjük szeme nagyon hasonló felépítés és működés szempontjából. Azt azonban még az evolucionisták sem állíthatják, hogy létezett egy embernek és a polipnak közös őse, amely hasonló szemmel rendelkezett. Sőt, ezek a szervek az evolucionisták számára óriási problémát jelentenek. Frank Salisbury evolucionista kutató így ír e nehézségekről: Szent Pál Akadémia

„A szem is, amely egy bonyolult szerv, egymástól függetlenül jelent meg az egyes rendeknél. Például a polipnál, a gerinceseknél vagy az emberszabásúaknál. Már azt sem lett volna könnyű megmagyarázni, ha ezek egyszerre bukkannak fel. A neodarwinizmus szerint azonban más-más alkalmakkor jöttek létre és ez a gondolat nem kis fejtörést okoz nekem.” Szent Pál Akadémia

Sok olyan élőlény létezik, amelyek között nem lehet fejlődésbeli párhuzamot vonni igen hasonló fizikai felépítésük ellenére sem. Az elevenszülők, illetve az erszényesek, amelyek az emlős állatok három nagy kategóriájából kettőt alkotnak, ennek egyik példája. Az evolucionisták azt állítják, hogy ez a két emlőscsoport még a kezdeti időkben szétvált, amikor az első emlősök feltűntek és teljesen függetlenül fejlődött. Csakhogy e szerintük teljesen független két kategóriában számos olyan élőlény található, amely felépítését tekintve, szinte teljesen megegyezik a másikkal. Szent Pál Akadémia

Az amerikai biológus, Dean Kenyon ezt a kérdést a következőképpen elemzi: „a darwinista elmélet szerint a farkasoknak, a macskáknak, a mókusoknak, a disznóknak, a hangyászoknak, a vakondoknak és az egereknek két felvonásban lezajló evolúción kellett átesniük. Egyszer az elevenszülő emlősállatok, egyszer pedig – tőlük teljesen függetlenül – az erszényesek kifejlődésének kellett végbemennie. Ez az állítás azt a képtelen következtetést vonná maga után, hogy a véletlen és kontrollálatlan mutáció, illetve a természetes kiválasztódás többször volt képes ugyanazokat a tulajdonságokat előidézni teljesen eltérő szervezetekben.” Szent Pál Akadémia

Ezeket a nem mindennapi hasonlóságokat az evolucionista biológusok képtelenek a homológia példájaként elfogadni, inkább úgy mutatják be, mintha ezek a szervek a közös őstől való származás tézisét bizonyítanák. Vajon ebben az esetben hogyan magyarázhatók meg ezeknek az élőlényeknek a felépítésbeli hasonlósága? Erre a kérdésre a válasz már azelőtt megszületett, hogy Darwin evolúciós elmélete eluralkodott volna a tudományos világban. Akik először foglalkoztak az élőlények hasonló szerveivel, olyan tudósok, mint Carl Linneaus (Karl Linné), vagy Richard Owen, azok egyező vagy hasonló funkcióhoz igazodó teremtést láttak ezekben a szervekben. Szent Pál Akadémia

Vagyis, a hasonló szervek vagy hasonló gének nem azért hasonlóak, mert egy közös ős véletlenszerű hagyatékaként alakultak ki, hanem azért, mert egy adott funkciót látnak el és intelligens tervezés, illetve teremtés eredményei. Az ember alkotásaiban is megfigyelhető a hasonló funkciókhoz igazodó intelligens tervezés és gyártás. A korszerű járművek hasonlósága nagymértékben a jármű természetes közegéhez igazodik. A szárazföldi járművek egymáshoz sokkal inkább hasonlóak, mint a vízi, ill. légi járművekhez. Ugyanakkor a szárazföldi járműveken belül a teherszállításra alkalmas járművek (pl. teherautók, kamionok) egymáshoz sokkal inkább hasonlóak, mint a személyautókhoz. A vízi járművek csoportján belül egy vitorlás yacht sokkal inkább hasonló egy másik vitorláshoz, mint egy gőzhajóhoz, vagy egy teherszállításra alkalmas uszályhoz. Ostobaság lenne azzal érvelni, hogy a bonyolultabb autók az egyszerűbb autókból evolúció útján alakultak ki. Szent Pál Akadémia

ad(2) és ad(3): A homológia genetikai és embriológiai csődje Ahhoz, hogy komolyan lehessen venni az evolucionisták homológiát érintő állításait, mindenekelőtt az kellene, hogy a különböző élőlények látszólag hasonló (homológ) szervei hasonló (homológ) DNS kódokat tartalmazzanak. Ez nem így van: ezek a szervek többnyire nagyon is eltérő genetikai kóddal rendelkeznek, továbbá a különböző élőlények DNS-einek hasonló genetikai kódjai nagymértékben eltérő szerveket építenek fel. Szent Pál Akadémia

Az ausztrál biokémia-professzor, Michael Denton, Evolution: a Theory in Crisis című könyvében így fejti ki a homológia evolúciós interpretálásának genetikai csődjét: A homológia evolúciós alapja talán akkor szenvedte el a legsúlyosabb csorbát, amikor kiderült, hogy a különböző fajok látszólag hasonló felépítését teljesen más gének határozzák meg. Ennek leghíresebb példája „az öt ujj homológiája”, amit az evolúciós elméletnek megfelelve írtak és szinte minden tankönyvben megtalálható. Szent Pál Akadémia

A tetrapodoknak, vagyis a szárazföldi gerinceseknek mellső, ill. hátsó lábain 5-5 ujj helyezkedik el. Még ha ezek nem is tűnnek mindig újnak, csontfelépítésük alapján „öt ujjas” (pentadactyl) kategóriába sorolhatók. Ilyen felépítésű lábai vannak a békának, a gyíknak, a mókusnak, vagy a majomnak. Sőt, a madarak és a denevérek csontszerkezete is ennek az alaptervezettségnek felel meg. Az evolucionisták azt állították, hogy ezek az élőlények mind egy közös őstől származnak és ezt az evolúció igen erős bizonyítékaként a 20. század folyamán szinten minden alapvető biológiai forrásban felhasználták. Szent Pál Akadémia

Az 1980-as évek genetikai felfedezései azonban megcáfolták ezeket az állításokat. Kiderült ugyanis, hogy azoknál az élőlényeknél, amelyeknek ilyen az ujj-felépítésük, nagyon eltérő gének tartják ellenőrzésük alatt ezeket az új szerkezeteket. Az evolucionista biológus, William Fix a következő szavakkal ismeri be, hogy az evolucionista tézis az ötujjasságot illetően megbukott: „A régi tankönyvek, amelyek az evolúciós folyamat kérdését tekintve gyakran fordulnak a homológia gondolatához, az egyes állatok csontvázait vizsgálgatva különösen a lábak felépítésénél időznek. Ennek alapján szerintük az ember karjának, a madár szárnyaknak, ill. a denevér vitorlás szárnyának pentadactyl (ötujjas) felépítése azt bizonyítja, hogy ezek az élőlények közös őstől származnak.” Szent Pál Akadémia

Majd így folytatja: „Ha ezeknek az eltérő felépítésű szerveknek a kialakulását mutációk, ill. természetes kiválasztódás során lassan átalakuló, ámde ugyanazon gén-komplexitás irányította volna, akkor lehetne valami értelme ennek az elméletnek. Milyen kár azonban, hogy nem így történt. Most már tudjuk, hogy az analóg szerveket a különböző fajoknál eltérő gének határozzák meg. A homológia fogalma, amelyet a közös őstől származó hasonló génekre alapoztak, megbukott.” Szent Pál Akadémia

Ezen túlmenően, ahhoz, hogy komolyan vehessük a homológia kérdésében az evolucionisták állításait, az szükségeltetne, hogy ezeknek az analóg felépítéseknek – tehát a tojáson, ill. az anyaméhen belüli – fejlődési szakaszaik is párhuzamosak legyenek. Ez nem így van. A hasonló szerveket illetően minden élőlény embrionális szakasza más és más. A genetikai és embrionális kutatások azt mutatják, hogy a homológia fogalma, amit Darwin úgy határozott meg, hogy „bizonyíték az élőlények közös őstől való származására”, valójában semmiféle bizonyítékot nem képez. Szent Pál Akadémia

A molekuláris homológia állítása elavult Az evolucionisták gyakran beszélnek arról, hogy különböző fajok DNS kódja vagy fehérje szerkezete hasonlít egymáshoz, ezt pedig bizonyítékként tüntetik fel ezen fajok közös őstől való származásának igazolására. A valóság azonban az, hogy egymáshoz nagyon hasonló, ill. rokonnak látszó élőlények között óriási molekuláris különbségek vannak. Például a légzéshez szükséges egyik fehérje, a citokróm-C ugyan azon osztályba sorolt élőlényeknél óriási eltéréseket mutat. E kritériumok alapján történő összehasonlító vizsgálatok szerint két különböző hüllőfaj között nagyobbnak bizonyult az eltérés, mint egy hal és egy madár, ill. egy hal és egy emlős között. Szent Pál Akadémia

Egy másik kutatás azt mutatja, hogy a madarak közti molekuláris diverzifikáció nagyobb, mint ugyanezen madarak és az emlősök között megfigyelhető különbség. Az egymáshoz igen hasonlónak tűnő baktériumok között molekuláris szinten nagyobb az eltérés, mint az emlősök és a kétéltűek, ill. az emlősök és a bogarak között. A hemoglobin-, mioglobin-, hormon- és génvizsgálatok szintén hasonló eredményekre vezettek. Michael Denton professzor összegező megállapítása kiábrándító az evolúcióelmélet szempontjából: Szent Pál Akadémia

„Molekuláris szinten minden élőlény osztálya sajátos, különbözik a többitől és független azoktól. Vagyis a molekulák, akárcsak a régészeti leletek, azt mutatják, hogy az evolúciós biológia által hosszú ideje keresett, az elmélet által elvárt átmeneti formák nem léteznek… Molekuláris szinten egyetlen szervezet sem „őse” egy másiknak, nem is kezdetlegesebb és nem is fejlettebb annál… Ha ezek a molekuláris bizonyítékok egy évszázaddal ezelőtt léteztek volna … az emberek soha nem azonosultak volna a szervi evolúció gondolatával.” Szent Pál Akadémia

A „törzsfa” bukása Az 1990-es években az élőlények genetikai kódjával kapcsolatos kutatások még inkább megerősítették, hogy az evolúció elmélete ezen a téren zátonyra futott. Ezekben a kutatásokban a korábbi, csakis fehérje szekvenciákon végzett vizsgálatok helyett az ún. „riboszomális RNS”-ek szekvenciáit vetették egybe és ennek alapján kívántak egy „evolúciós törzsfát” megrajzolni. Az eredmény kiábrándító volt. Összehasonlítva az RNS-eket, valamint az élőlények génjeiben lévő DNS kódokat, olyan eredményeket kaptak, amelyek ellentmondanak az evolúciós elmélet által előterjesztett törzsfának. Szent Pál Akadémia

A molekuláris összehasonlító vizsgálatok nem támasztják alá az evolúció elméletét, ellenkezőleg, cáfolják azt. Ezt egy 1999-es Science-cikk is elismeri (címe: „Is It Time to Uproot the Tree of Life?” – vagyis „Ideje, hogy gyökerestől kitépjük a törzsfát?”). A cikk, amely Elizabeth Pennisi tollából származik, arról tudósít, hogy a darwinista biológusok genetikai vizsgálatai és összehasonlításai, amelyek az „evolúció fájára” kívántak rávilágítani, éppen ellenkező eredményre jutottak. Pennisi leszögezi: „az új adatok elsötétítették az evolúciós képet”. Szent Pál Akadémia

Ahogy fejlődik a molekuláris biológia, a homológia fogalma is egyre inkább homályba vész. A fehérje-, rRNS, ill. génvizsgálatok egymástól nagyon távol állónak mutatnak olyan élőlényeket, amelyek az evolúciós elmélet szerint egymás közeli rokonai ban 88 fehérje szekvencia összehasonlító vizsgálata eredményeképpen kiderült, hogy a nyulak közelebb állnak a majmokhoz, mint az egyéb rágcsálókhoz ban 19 különböző állatfaj 13 génjét vetették egybe, amely szerint a tengeri sün a semmiféle evolúciós rokonságot feltételező gerinchúrosokhoz áll közel. Eléggé elképesztő eredmény 1998-ból: 12 eltérő fehérje alapján végzett vizsgálat szerint a tehenek közelebb állnak a bálnához, mint a lovakhoz. Szent Pál Akadémia

Összefoglaló következtetés: ha az élőlényeket molekuláris szinten vesszük szemügyre, az evolúciós elmélet homológiára vonatkozó feltételezései egyenként dőlnek meg. Az amerikai molekuláris-biológus, Jonathan Wells így jellemzi a 2000-ben érvényes helyzetet: „A különféle molekulákra épülő ágrajzok következetlensége, ill. a molekuláris analízis eredményei alapján az a furcsa helyzet állt elő, hogy a jelenlegi molekuláris evolúciós rokonság válságban van.” Hozzátehetjük: ha pedig a „molekuláris filogenezis” válságban van, akkor az evolúciós elmélet egésze is válságban van (a filogenezis az élőlények közti „rokoni kapcsolatokat” jelenti és az általános evolúciós elmélet legalapvetőbb feltételezése). Szent Pál Akadémia

Az evolúciós elméletnek nincs embrionális alapja Sajnálatos módon még ma is számos evolucionista kiadványban (sőt, orvosi karokon terjesztett jegyzetekben) tudományos tényként mutatják be a „rekapituláció” elméletét, amit a mértékadó tudományos szakirodalomból régen eltávolítottak. A rekapituláció kifejezés arra az elméletre utal, amelyet az evolucionista biológus Ernst Haeckel vetett fel a 19. század végén. Az elmélet azt állítja, hogy „az egyed fejlődés a törzsfejlődés megismétlődése” (Ontogeny Recapitulates Phylogeny). Haeckel elmélete tehát azt állította, hogy az élőlények embrionális szakaszaikban ismételten átmennek azokon az evolúciós folyamatokon, amiken egykor őseik. Például az emberi embrió az édesanya méhében először hal, majd hüllő tulajdonságokat mutat és végül emberré alakul. Szent Pál Akadémia

A későbbi években kiderült, hogy ez az elmélet csupán képzelet szülte forgatókönyv. Az emberi embrió „kopoltyúiról”, amelyekről azt állították, hogy az első szakaszban jelennek meg, kiderült, hogy valójában az ember középfülcsatorna-, (paratiorid-), illetve csecsemőmirigy kezdeményét takarják. Az embriónak arról a részéről pedig, amit a „tojássárgája zacskójához” hasonlítottak, megtudtuk, hogy valójában egy olyan zacskó, amely vért állít elő a baba számára. A Haeckel és követői által „faroknak” elnevezett rész pedig az ember csigolyája, csak mivel előbb nő ki, mint a lábak, úgy néz ki, mintha egy farok lenne. Olyan tények ezek, amiket az egész tudományos világ ismer. A mértékadó szakirodalomban járatos evolucionisták is elfogadják ezeket. Szent Pál Akadémia

A neodarwinizmus egyik megalapítója, George Gaylord Simpson azt írja: „Haeckel tévesen mutatta be az evolúciós fejlődést. Ma már biztosan tudjuk, hogy az élőlények embrionális fejlődése nem tükrözi a múltjukat.” A tekintélyes American Scientist egyik cikke pedig kijelenti: „a biogenetikai törvény (a rekapituláció elmélete) immáron halott. Az 1950-es években ki is vették a tankönyvekből. Tudományos szempontból már a 20-as években a végét járta.” Szent Pál Akadémia

Az evolúciós elmélet iránti lelkesedés és túlhajtott materialista bizonyítási vágy Ernst Haeckel esetében odáig vezetett, hogy a különböző élőlények embrióinak összehasonlítására vonatkozó ábra hamisításától sem riadt vissza. Amikor pedig ez kiderült, azzal védekezett, hogy hozzá hasonlóan a többi evolucionista is hasonló csaláshoz folyamodott: „Azok után, hogy beismerem, csaltam, megszégyenültnek és elítélendőnek kellene tartanom magamat. Én azonban azzal vigasztalódom, hogy a bűnösségben osztozik velem több száz barátom, számos megbízható kutató és neves biológus, akiknek legjobb biológiai könyveik, értekezéseik és magazinjaik legalább olyan csalásokat tartalmaznak, mint amilyen az enyém.” Szent Pál Akadémia

Valóban „sok olyan megbízható kutató és neves biológus” van, akinek a munkája elfogult eredményekkel, torzításokkal, sőt, csalásokkal van tele. Hiszen az ő céljuk az evolúciós elmélet védelmezése, holott egyetlen, valóban szilárd tudományos bizonyíték sincs, amely alátámasztaná ezt az elméletet. Szent Pál Akadémia

10.További tudományos ellenvetések az evolúció elméletével szemben

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "10.További tudományos ellenvetések az evolúció elméletével szemben"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

10.További tudományos ellenvetések az evolúció elméletével szemben

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "10.További tudományos ellenvetések az evolúció elméletével szemben"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés