A PARFÜMÖK.

Az előadások a következő témára: "A PARFÜMÖK."— Előadás másolata:

1 A PARFÜMÖK

2 A parfüm története Illatszereket előszeretettel használtak már az ókori görögök, a rómaiak, az egyiptomiak, a perzsák és az ázsiai népek is. A modern parfümgyártás azonban későbbre, a 16. század elejére datálható. A Firenzéből származó Medici Katalin a franciák leendő királya, II. Henrik felesége lett, és a királyi udvarban divatba hozta a parfümöket. A 17. századtól Grasse vált a parfüm- készítés bölcsőjévé, ahol a kesztyűkészítők a régióban fellehető növényeket és virágokat használták fel a bőrtermékeik illatosítására. Ugyanis ezzel el lehetett fedni a bőr gyakran kellemetlen szagát – az illatos kesztyűk óriási népszerűségre tettel szert. A században egyre szélesebb réteg kezdett parfümöket használni. A magukra adó hölgyek könnyed, egyjegyű illatokat használtak: leginkább levendulát, ibolyát és rózsát. A hölgyek és urak hasonló illatokat viseltek, a parfümöket – nem kevés marketingmunkának köszönhetően – a 20. században választották szét élesen el férfi és női típusúakra. Érdemes tudni azonban, hogy a határ korántsem olyan éles, amilyennek tűnik: például sok nő visel megelégedéssel eredetileg férfiaknak készült parfümöt.  A 19. század végéig a folyékony parfümöket kizárólag növényi illóolajokból keverték ki, olykor persze állati eredetű anyagokat is használva (ámbra, mósusz, stb.). A 20. század elején aztán sok minden változott. Egyfelől divatba jöttek a többjegyű virágos illatkompozíciók és a keleties keverékek, másfelől a kémikusok szintetikus alapanyagokat állítottak elő. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a parfümgyártás ipari mérteket ölthessen. Nem volt tovább szükség a drága, néha beszerezhetetlen összetevők mindegyikére, hiszen kiválthatók voltak szintetitkus párjukkal. A parfümök szinte mindenki számára elérhető áruvá váltak, és megkezdődött a tömegtermelésük, mely immár leginkább arra törekedett, hogy minél szélesebb réteg igényét elégítse ki. Szerencsére mindmáig maradtak olyan parfüm-házak, ahol mellőzik a szintetikus anyagok használatát, és természetes alapanyagokból készülő, gyakran meglehetősen egyedi parfümöket készítenek – melyek nem próbálják izzadságosan követni a tömegigényt. Ez persze annak is köszönhető, hogy eme parfüm-házak nem kötik meg illatkreátoraik kezét, akik így jóval szabadabban készíthetnek olyan termékeket, melyek egy nagyságrenddel kifinomultabbak kommersz társaiknál.

3 Az alapanyagok A parfümök szirmokból, bimbókból, levelekből, szárakból, fás részekből, gyümölcsökből, magvakból, kérgekből, gyantákból, gyökerekből kivont illóolajokból, sőt, állati szekrétumokból készülnek. Azzal viszont már jóval kevesebben vannak tisztában, hogy micsoda fáradságos, aprólékos munka vezet ezek kinyeréséhez. A parfüm-világ fővárosában, a franciaországi Grasse-ban például a munkások pirkadat előtt kelnek, hogy még napfelkelte előtt leszedjék a jázmint, ami a rózsa után a parfüm-gyártás leggyakrabban hasznosított alapanyaga. Amikor a nap felbukkan a horizonton, a virág az illatának húsz százalékát veszti el, így lényeges a sietség. Aki gyakorlott a begyűjtésben, háromnegyed óra alatt fél kiló virágot szed le, ami nagyjából ötezer darab kis virágnak felel meg. Azonban ez a mennyiség mindössze néhány csepp esszenciát jelent. 400 kilónyi, azaz négymillió darab jázminvirágból mindössze fél kiló koncentrált olaj nyerhető ki. Nem csoda tehát, ha az így nyert jázmin abszolút minőségtől függően 2-4 millió forintnyi összegbe kerül. Ez még csak nem is egyedi eset: az indiai szantálfának harminc-ötven év kell, mire felhasználhatóvá válik – nem véletlen, hogy az egyik legértékesebb és legdrágább alapanyag kiló bergamottból csupán egy kiló esszencia nyerhető ki, 1300 kiló tubarózsából pedig mindössze 200 ml abszolút olaj, ami tehát így az aranynál is értékesebb. Ráadásul nem egyszerű egy illat esetében a változatlanság megőrzése: a jázmin illata például mezőről-mezőre, évről-évre különbözhet a klímának, az eső mennyiségének és a talaj állapotának függvényében.

4 Egy régi parfüm készítő
Parfüm  a keveréke a illatos  illóolajok vagy aromaanyagok ,  rögzítők és oldószer eket használnak, hogy az az emberi test, állatok, tárgyak, és élő terek "egy kellemes illat. "[ A szagos vegyületek, amelyből parfüm állítható elő szintetikusan kivont növényi vagy állati forrásokból. Egy régi parfüm készítő

5 A magyar parfümipar A 17. és 18. században Európa-szerte népszerű illat- és gyógyszer volt a „Magyar királyné vize" (Aqua Reginae Hungariae), amelynek alapanyaga a rozmaring volt. Ez tulajdonképpen a kölnivíz ősének tekinthető. A magyar parfümipar kialakulása aztán a 19. században vette kezdetét a Molnár és Moser regionális parfümcéggel. A Deluxe túrát stílusosan a Retrock Deluxe-ban fejezzük be, ahol a mai tervezőgeneráció darabjai jelzik, hogy a magyar divat egyre erősebben van jelen újra.

6 Készítette : Farkas Zsófia