Mássalhangzóink az ómagyar korban

Az előadások a következő témára: "Mássalhangzóink az ómagyar korban"— Előadás másolata:

1 Mássalhangzóink az ómagyar korban

2 Msh.-rendszer az ómagyar kor kezdetén
[A rövid msh.-k rendszere az ómagyar kor elején] [Hosszú msh.-k az ómagyar kor elején] [Az ómagyar kor eleji msh.-rendszer jellemzői] [Minderről az ősmagyar kor végi összefoglaláskor szóltunk.]

3 de spiránsok és az affrikáták körében még korántsem.
Az ómagyar kor eleji msh.-rendszer állapota alapot teremtett a további változásokhoz. — A zöngésség szerinti korreláció egy részrendszerben (explozívák) már kiteljesedett (minden zöngétlennek volt zöngés párja), de spiránsok és az affrikáták körében még korántsem. — Üres a hely az s mellett; az f- és a , valamint a cs és a dzs’ nem tökéletes oppozíciót alkot. Az efféle instabil helyzetekben történhetett elmozdulás.

4 — A rövid : hosszú szembenállás szintén nem volt még teljes.
A rendszernek azon helyein következik be változás, ahol a rendszer labilis. Ennek megfelelően a hangváltozásokat a rendszerkapcsolatok is befolyásolják. Sőt, mondhatjuk, hogy a rendszerkapcsolatok erőteljesen hatnak ebben az időben.

5 Mássalhangzóink fonotaktikai előfordulásai
A szóalakok felépítése az ősmagyar kor elejéhez képest lényegesen nem változott. 1. Szavak elején továbbra sem jellemző a msh.-torlódás. 2. Szavak belsejében, intervokalikus helyzetben állhatott: — egy rövid msh. (kivéve az f-, -) ; — egy hosszú msh.(-lly-, -nny-, -ccs-, -ddzs’, -ss-); — két különböző msh. (-mb-, -nd-, -g-, -nydzs’, -rj-, -rcs-, -’t- stb.) 3. Szavak, szóalakok csak elvétve végződhettek msh.-ra. Csak akkor, ha már a spiránsok után lekopott a tővéghangzó: -, -.

6 Elsősorban az egymás mellé került msh.-k kapcsolataiban:
A szavak, szóalakok felépítése, a hangkörnyezet, a msh.-k fonetikai helyzete szintén sokféle hangváltozást indított el. Elsősorban az egymás mellé került msh.-k kapcsolataiban: az egyik hang indukálta a másikat, megváltoztatta. Mint a mgh.-k változásai során áttekintettük: a hangsúlytalanság is jelentős változást indukáló tényező. A szó- és szótagvégre került - és - esetében.

7 A msh.-változások lehetséges következményei
A msh.-változások eredményei hasonlók lehettek, mint az ősmagyar korban voltak. — Új fonémák jelenhetnek meg. — A régi fonémák közül egyesek kiveszhetnek a nyelvünkből. — Módosulhat az egyes elemek megterheltsége a szavakban, szóalakokban. — Újfajta fonotaktikai helyzetben, hangkapcsolatokban is előfordulhatnak bizonyos fonémák.

8 — Módosulhat a msh.-k rendszere (gyarapodhat; új oppozíciók, korrelációk alakulhatnak ki).

9 Msh.-változások az ómagyar korban

10 I. Tendenciaszerű változások
1. A vokalizáció A szó- és szótagzáró --, -- spiránsokat, valamint a szótagzáró -l- laterálist érintette. Indíték: a hangsúlytalanság + a két spiráns artikulációs jellemzői. A szavak hangrendjétől függően, félhangzós u̯-vá, ü̯-vé váltak. Eredménye: A megelőző mgh.-val együtt diftongust alkottak (majd monoftongizálódtak: ó-vá, ő-vé; ú-vá, ű-vé). Ideje: 10—13. sz.

11 A -- ugor loả > ősm. vége: lou > lo > lou̯ > ló ~ lú; (fgr. *rëpä > *rëä > *rë3 > * ro3 > ősm. * ro3 > * roả + kả >) rokả > rou̯ka (> róka); A -- (uráli *mënë + kë > ősm. *mënëë > mënëi >) mënë > mënëü̯ (> mënöü̯ > mënő);

12 holt > hout ̯(> hót); volt > vou̯t (> vót);
(tör. * bitik >) ősm. *biti [hanghelyettesítés!]> bitiü̯ (> bëtű); Az -l- [csak nyelvjárásokban, szótagvégen: ol, ël + d vagy t > ou̯d, ëü̯d > ód, őd] holt > hout ̯(> hót); volt > vou̯t (> vót); zëld > zöld > zöü̯d (> ződ)

13 2. A képzés helyének eltolódása:
 > v;  > h; dzs’ > gy; Indíték: a rendszer aszimmetrikussága. A : fgr. *ojë > vaj; * irë > vér; (fgr. *rëpä + č’3 >) ősm. > *rooszu > ravasz; Eredmény: új fonéma keletkezett, a v; és eltűnt az ősi . Helye: Ny-ról K-i irányban. Ideje: 12. sz. > sz.

14 Indíték: a / oppozíció megszűnt: a zöngés tagnak,
 > h at > hat; al > hal; úz > húz; Tiony > Tihany; kunya > konyha; Indíték: a / oppozíció megszűnt: a zöngés tagnak, a -nak az eltűnésével. Eredmény: új msh.-fonéma keletkezett: a h; és eltűnt . Ideje: ?11—13. sz.

15 dzs’indzs’ü > gyöngy; [ad + jon >] addzs’on > aggyon;
A dzs’ dzs’ > gy madzs’ar > magyar; dzs’indzs’ü > gyöngy; [ad + jon >] addzs’on > aggyon; Indíték: aszimmetrikus oppozíció a rendszerben (dzs’/cs). Eredmény: új msh.-fonéma keletkezett, a gy; és eltűnt a dzs’. Ideje: 13—16. sz.

16 a) Asszociációs (kombinatorikus) jellegű;
3. A palatalizáció a) Asszociációs (kombinatorikus) jellegű; morfémák határán, hangok alkalmi kapcsolatában: l + j > lly; n + j > nny; d + j > ddzs’ > ggy; [ugyanúgy, mint az ősmagyar kor végén] t + j > tty, ty; HB: Latiatuc [látjátuk] > láttyátok; szakasztja > szakasztya; akaratja > akarattya; használatja > használattya;

17 b) Állandó palatalizáció. Szótövekben;
egyszerű alveoláris hang helyébe lép a szájpadlás palatális területén képzett oppozíciós párja. Indíték: a zöngés fonetikai környezet. l > ly: ilen, olan > ilyen, olyan; folik > folyik; taval > tavaly; bogla > boglya.

18 n > ny: HB. achscin [ảsin] > asszonyok > asszony > asszonyról;
t > ty: tör. *dzs’ảrtả > gyertya; lat. chảrtả > hártya; hostiả > ostya. Eredmény: új msh.-fonéma jelet meg, a ty; Egyúttal új, tökéletes zöngésség szerinti oppozíció is: ty/gy. Ideje: 13—15. sz.

19 gy > d: gyisznó > disznó; gyió > dió;
4. A depalatalizáció Szórványos. gy > d: gyisznó > disznó; gyió > dió;

20 Eredmény: új msh.-fonéma, a c. Ideje: 10—13. sz.
5. Az affrikáció a) Egyszerű réshang > affrikáta (szórványos): -szk > -ck: szl. *broszkį > barack; szl. *ploszkį > palack; szl. *troszkį > tarack; orr + szá > orca. b) Explozíva + réshang kapcsolatából (összeolvadás): -d, -t + -sz > cc, c. Pl. ját-szik > jáccik; tet-szik > teccik; fogad-sz > fogacc; vet-sz > vecc. Eredmény: új msh.-fonéma, a c. Ideje: 10—13. sz.

21 Feltétel: intervokális helyzet.
5. A msh.-nyúlás 5.1. Bizonyos szavakban az eredeti rövid msh. helyébe a hosszú párja lép. Feltétel: intervokális helyzet. Eredmény: új hosszú msh.-k keletkeztek, mások gyakorisága nőtt. Erős tendencia. Így keletkeztek bizonyos toldalékaink hosszú msh.-s változatai. Középfokjel: -b > -bb. Pl. joban > jobban > jobb; nagyobat > nagyobbat > nagyobb;

22 A múlt idő jele: -t > -tt.
Pl. hallota > hallotta (> hallott); mondotad > mondottad (> mondott). A határozószók, névmások, névutók ősi lokatívuszragja: -t > -tt. iten > itten (> itt); előted > előtted (> előtt).

23 Egyéb msh.-nyúlások. Pl. kisebb > kissebb; erősen > erőssen;
ëdzs’en > ëddzs’en (>eggyenként > eggy); rúla > rúlla; belőle > belőlle; csëpeg ~ csëppen; dobog ~ dobban;

24 5. 2. Hosszú msh. -k gyakran keletkeztek msh
5.2. Hosszú msh.-k gyakran keletkeztek msh.-kapcsolatok tagjainak egymásra hatása következtében, bizonyos asszociációs (kombinatorikus) változásokkal (összeolvadással). Igék, névszók: -t, -d, -n, -l-es szóvég + -j-vel kezdődő toldalék > -tty-, -ddzs’- (-ggy-), -nny-, -lly-. [példáik az előző részekben.] -(í)t + -’/-j (felszólító módjel) > ccs, cs: tarcson, fűccsön, taníccson.

25 Explozíva + réshang kapcsolatából (összeolvadás): -d, -t + -sz > cc, c. Pl. ját-szik > jáccik; tet-szik > teccik; fogad-sz > fogacc; vet-sz > vecc. Hosszú msh.-k még egyéb msh.-változásokkal is keletkeztek. L. 6. pont.

26 Asszociációs (kombinatorikus) változások:
6. Egyéb msh.-változások. Asszociációs (kombinatorikus) változások: a szavak hangtestében (a közvetlenül vagy nem közvetlenül) egymás mellé kerülő msh.-k egyik tagja hat a másikra. Valamilyen képzési mozzanatban magához hasonítja, vagy épp önmagától elhasonítja azt. Az indukáló msh. helyzete szerint beszélhetünk előreható és hátraható hasonulásokról.

27 Előreható többnyire a morfémák találkozásain.
Igék: -s, -sz,- z + -j-s vagy -j-vel kezdődő toldalék: > -ss, -ssz, -zz. Pl. mosja > mossa, esjünk > essünk; hiszjük > hisszük; példázja > példázza. Névszók: msh. + -val/-vel: akaratval > akarattal; kenyérvel > kenyérrel.

28 Hátraható hasonulások lexémák belsejében (nem toldalékok találkozásánál). Pl.
ảszin > asszun (> asszony); ảdlả > hallá; vidlả > villa; idnap > idnep > ünnep; szégyenli > szégyelli; – szoluzsma > zsolozsma; kazdag > gazdag. Csak részleges, de állandósuló hasonulások: számtó > szántó; himt > hint; romt > ront; romgál > rogál; uromk > urunk;

29 >> ném. erker > erkély; borbér > borbély;
Elhasonulások. Pl. >> ném. erker > erkély; borbér > borbély; << ném. purger > pulgár (> polgár); ugorka > uborka.

30 II. Szórványos msh.-változások
1. Az affrikáció: -szk > -ck: szl. *broszkį > barack; szl. *ploszkį > palack; szl. *troszkį > tarack; 2. A depalatalizáció

31 Új msh.-fonémák keletkezése az ómagyar korban
A hangváltozások eredményeként hét új msh. keletkezett az ómagyar korban: a c, zs, v, h, gy, ty, dz. 1. A c Az ómagyar kor eleji hiányát igazolják a hanghelyettesítéssel (t-vel vagy cs-vel) átvett jövevényszavak. Pl. szl. nemec > német; Morảvьcь > Marót; ném. Zảpf > csap; szl. ceszảr > császár.

32 Legelső hazai előfordulása igen korai. 1055, TA
Legelső hazai előfordulása igen korai. 1055, TA. Kảsztelic (>Kesztölc). Megjelenése nagy valószínűséggel összefügg a tővéghangzók lekopásával, ill. a két nyílt szótagos törvény miatti kiesésével (10—13. sz.). A msh.-s szóvég új helyzetet teremtett a toldalékok kapcsolódásában. Az újabb keletkezésű, msh.-val kezdődő toldalékmorfémák, de a régiek egy része is a msh.-s tővéghez kapcsolódott. Ennek egyenes következménye a közvetlenül egymás mellé kerülő msh.-k egymásra hatása. Különféle kombinatorikus, asszociációs változások jelentkezése.

33 azok variánsaként bukkanhatott fel először.
Az ősmagyar kor végén, az ómagyar kor kezdetén a -t végű igék -sz képzős származékaiban, azok variánsaként bukkanhatott fel először. Explozíva + réshang kapcsolatából (összeolvadás): -d, -t + -sz > cc, c. Pl. ját-szik > jáccik; tet-szik > teccik; lát-szik > láccik.

34 fogad-sz > fogacc; vet-sz > vecc.
Ugyanilyen végű igék E/2. sz. határozatlan ragozású alakjaiban is megtörténhetett a -cc realizációja: fogad-sz > fogacc; vet-sz > vecc. Egyszerű réshang affrikálódása (szórványosan) szintén eredményezett -c-t: -szk > -ck: szl. *broszkį > barack; szl. *ploszkį > palack; szl. *troszkį > tarack; — orr + szá > orca. A c hangnak (fonémának) a magyar nyelvbeli megjelenésével párhuzamosan az idegen nyelvekből szintén kerültek nyelvünkbe olyan szavak, amelyek tartalmaztak c-t.

35 az idegen nyelvekből származó szavak tovább terjesztik,
Fogalmazhatunk tehát úgy, hogy a nyelvünkben, nyelvhasználatunkban éppen fonologizálódó c hangot az idegen nyelvekből származó szavak tovább terjesztik, növelik nyelvbeli megterheltségét, térbeli elterjesztését. Vagyis jelentős mértékben hozzájárultak a c hang megerősödéséhez. Pl. akác, cékla, cérna, citrom, cédrus, cédula, cél stb.

36 mellette egy üres hely is létrejött, hiszen
Hangutánzó és indulatszavaink szintén igen régtől fogva tartalmazhattak c hangot: cicc, cica, cinke, co stb. Keletkezésével az affrikáták részrendszere egy elemmel gyarapodott, másrészt mellette egy üres hely is létrejött, hiszen zöngés párja még nem volt az ómagyar kor első felében.

37 azaz hanghelyettesítéssel. Későbbi átvételével pedig már Kanizsa-ként.
2. A zs A zs-nek a magyar nyelvbeli hiányát hasonló módon igazolhatjuk, mint a c hangét. A szl. *Kneža átvétele az ómagyar kor elején Kenese formában honosodott meg, azaz hanghelyettesítéssel. Későbbi átvételével pedig már Kanizsa-ként. A zs hang (fonéma) is hasonló módon jött létre, mint a c. Kezdetben ez is egy másik hang allofónjaként, variánsaként jelent meg.

38 Ez a másik hang a zöngétlen s.
Szintén msh.-kapcsolatban bukkanhatott fel először allofónként. Mégpedig a szóvégre került -s-nek a változataként. Ha az -s-et zöngés msh. követte, akkor regresszív irányú hasonulással annak a zöngés megfelelőjét ejtették, vagyis a zs-t. Amíg ehhez az egyetlen fonotaktikai helyzethez volt kötve, addig még nem fonéma, hanem csak az s változata. Pl. mos + dik > [mozsdik]; es + dekel > [ezsdekel]; hasba > [hazsba] stb.

39 Keletkezhetett zs — lexémákban állandósulva,
másféle hangtani környezet hatására is, s-ből zöngésedéssel vagy a képzéshely megváltozásával. Pl. ném. Sack > zsák; Schamel > zsámoly; Schindel > zsindely; lat. Synodus > zsinat. E folyamatok valószínűleg a korai ómagyar korban zajlottak (11—14. sz.) Hangutánzó szavaink szintén szaporították a zs előfordulását: zsibong, zsong.

40 Keletkezésével a réshangok (szibilánsok) részrendszere kiteljesedett,
A zs fonéma pozícióját jelentősen megerősítették a jövevényszavak, amelyek már az átadó nyelvekben is zs-t tartalmaztak. Pl. (a szlávból) zsír, rozsda, zsidó, zsilip, zsizsik, (a latinból) petrezselyem, uzsora stb. Keletkezésével a réshangok (szibilánsok) részrendszere kiteljesedett, két tökéletes oppozícióval gyarapodott: s/zs; z/zs.

41 képzéshelye eltolódásával. Példái a képzéshely-eltolódás témájánál.
3. A v Mind szó eleji, mind szó belseji helyzetben a  bilabiális zöngés spiránsból, annak a képzéshelye eltolódásával. Példái a képzéshely-eltolódás témájánál. 4. A h Ugyancsak a képzés helyének eltolódásával keletkezett. 11—13. sz. Mind szavak elején, mind szavak belsejében igen gyakori előfordulású tagja lett a msh.-k rendszerének. Abszolút szóvégeken a későbbiekben elnémult.

42 A dzs’ > gy változás során keletkezik.
5. A gy A dzs’ > gy változás során keletkezik. Ezáltal a palatális jelleg fokozódott, és zárjellege is erősödött. Eredmény: az affrikáták sorában a cs mellett üres hely maradt. De az új fonéma, a gy mellett is. Keletkezése idején (az ómagyar kor 2. szakasza) nincs zöngésség szerinti párja. (Erre az üres helyre lépett be hamarosan a ty.)

43 [Példái a képzés helyének eltolódása témánál.] 6. A ty
A rendszernek a gy melletti üres helyére lép be. Szintén az ómagyar kor 2. szakaszában. A HB. lejegyzésének idején (12. sz. vége) feltehetőleg még nem vált fonémává. Kialakulására a palatalizációnál utaltunk.

44 Az ómagyar kor végén keletkezhetett.
7. A dz Az ómagyar kor végén keletkezhetett. Nem idegen hatásra. Többféle módon. — A -d és a -z egymás mellé kerülésével, összeolvadással. Pl. övedezzed > övedzed ‘övezzed’. — A -gy + -z > ddz; pl. jegyzi > jedzi > jeddzi. — Az egyszerű z affrikációjával intervokális helyzetben. Pl. rugózik > rugódzik; kérőzik > kérődzik; vakarózik > vakaródzik.

45 — A hosszú zz affrikációjával.
Pl. bozza > bodza; mazzag > madzag. A dz megterhelése, előfordulási gyakorisága napjainkig nő; a magánhangzóközi helyzetben való terjedése folyamatban van. Az ómagyar kor új msh.-i belső magyar hangváltozások eredményeként alakultak ki. A jövevényszavak némelyek nyelvbeli elterjedtségét jelentősen megnövelték (c, zs).

46 Msh.-k eltűnése az ómagyar korban
Az ómagyar korban eltűnt négy régebbi msh. a nyelvünkből. A , /, dzs’. — A  fonéma v-vé vált szó elején és intervokális helyzetben; vokalizálódott szó- és szótag végén, ritkán szó elején is. Bizonyos szavak elejéről vagy magánhangzóközi helyzetéből kiesett, eltűnt; pl. imád > imád; kies > kües.

47 Szó és szótag végén vokalizálódott. Intervokális helyzetből kiesett:
feé > feé (fejé > feje); mezeé > mezeé (>mezejé > mezeje); bảảtur > bảảtur (>bátor). A  A  zöngés pár nélkül maradt, rendszerbeli helyzete gyengült. Minden fonetikai helyzetben h-vá vált. Kivéve: do, potro.

48 Minden előfordulásában gy-vé vált. A ’
A dzs’ Minden előfordulásában gy-vé vált. A ’ Az ómagyar kor elején allofónként élő helyzete labilissá vált, amikor a posztpalatális fonémapárja, a  kihalt. A ’ beolvadt a j-be. Illetőleg a mai -ít képző ómagyar kori előzményében élt legtovább. E morfémában vokalizálódva tűnik el. Pl. épe’t > épei ̯t > épít; tano’t > tanoi ̯̯t > tanít.

49 A msh.-rendszer változása az ómagyar korban
Expl. Naz. Rés. Affr Likv. Bilab. p/b m (>) Labden f/>v Alveol. t/d n sz/z >c/>-dz- l r Alvpal s/>zs cs/ Pal. >ty/>gy ny /j (dzs’>) ly Vel k/-g (>/>) Lar >h

50 A msh.-rendszer az ómagyar végén
Expl. Naz. Rés. Affr Likv. Bilab. p/b m Labden f/v Alveol. t/d n sz/z c/-dz- l r Alvpal s/zs cs/ Pal ty/gy ny /j ly Vel k/-g Lar h

51 A hosszú msh.-k rendszerének változása
Az intervokális helyzetben bekövetkező msh.-nyúlás és a szóvégre került msh.-knak a követő msh.-kkal való asszimilációs változásai következtében minden rövid msh.-nak kialakult a hosszú párja. Ezzel a rövid :hosszú szembenállás a msh.-k körében teljes lett.