A kerettanterv (5–6. osztály) Magyar nyelv és irodalom

Az előadások a következő témára: "A kerettanterv (5–6. osztály) Magyar nyelv és irodalom"— Előadás másolata:

1 A kerettanterv (5–6. osztály) Magyar nyelv és irodalom
A nyelvtantanítás módszertana Ludányi Zsófia

2 Kerettanterv az általános iskola 5–8. évfolyamára
kerettanterv.ofi.hu Magyar nyelv, 5–6. osztály (VMT) „A” változat

3 Tematikai egység/ Fejlesztési cél: A szavak szerkezete és jelentése (18 óra)
Előzetes tudás: A szavak szerkezeti elemzése egyszerűbb esetekben: szótő, toldalékok, összetett szavak tagjai. Az azonos alakú, többjelentésű és a rokon értelmű szavak megfelelő alkalmazása a beszélt és írott szövegalkotásban; közmondások, szólások jelentésének értelmezése, eredeti funkciójuk ismerete.

4 A tematikai egység nevelési-fejlesztési céljai
A szavak szerkezetének megfigyeltetése, a főbb szóelemek funkcióinak tapasztalati úton történő fölfedeztetése. A magyar nyelv szinonimagazdagságának, a szójelentések rétegzettségének, sokszínű kifejezőképességének fölfedeztetése. Szókincsbővítés, annak megtapasztaltatása, hogy ugyanazt a tartalmat többféle szerkezettel, más-más szavakkal is ki lehet fejezni. Néhány, mindennapi metafora jelentésszerkezetének játékos feladatokon keresztül történő megfigyeltetése. A magyar és valamely tanult, ismert idegen nyelv szerkezete közötti hasonlóságok és különbözőségek fölfedeztetése.

5 Ismeretek/fejlesztési követelmények
A szavak szerkezete: szó, szótő, toldalékok: képző, jel, rag. Az ige és főnév szemantikája. Hangalak és jelentés kapcsolata a szavakban. A szavak jelentése és hangalakja közötti összefüggés megfigyelése. Az állandósult szókapcsolatok, szólások, közmondások jelentésének, szerkezetének, használati körének megfigyelése. A leggyakoribb mindennapi metaforák jelentésszerkezetének megfigyelése a beszélt és írott szövegekben játékos gyakorlatokkal. Egynyelvű szótárak használata, könyvtári kutatás, szójelentések csoportos és önálló feltárása.

6 Kulcsfogalmak Szótő, toldalék, képző, jel, rag;
egyjelentésű szó, többjelentésű szó, rokon- és ellentétes jelentés; hangutánzó szó, hangulatfestő szó, állandósult szókapcsolat, közmondás, szólás; beszélt nyelvi metafora.

7 Tematikai egység/ Fejlesztési cél: A nyelv szerkezete (30 óra)
A hangok, képzésük, kiejtésük, kapcsolódásuk. A tanult szófajok felismerése és megnevezése szójelentés alapján toldalékos formában, mondatban és szövegben, megfelelő használatuk írott és beszélt szövegben.

8 A tematikai egység nevelési-fejlesztési céljai
Nyelvi tudatosság figyelemfejlesztéssel: a magyar nyelv szerkezetének megfigyeltetése; a hangok, a szóelemek és a szavak szintjének részletesebb vizsgálata. A magyar nyelv sajátosságának tudatosítása. (pl. hangrend és illeszkedés, agglutináló nyelvtípus.) A kiejtés és az írás összefüggése szabályszerűségeinek megismertetése. Elemző képesség fejlesztése: a szófaji csoportok jellemző alaktani viselkedésének megfigyeltetése.

9 Ismeretek/fejlesztési követelmények
A magyar hangrendszer jellemezőinek tapasztalati úton történő megismerése. A hangok, a szóelemek és a szavak szintjének részletesebb vizsgálata. A beszédhangok hasonlóságainak és különbségeinek felfedezése, a képzési módok megfigyelése. A magyar hangok rendszere és főbb képzési jellemzőik: magánhangzók, mássalhangzók; magánhangzók: magas, mély; rövid, hosszú; mássalhangzók: zöngés, zöngétlen.

10 Ismeretek/fejlesztési követelmények
Néhány, a magyar nyelvre jellemző hangkapcsolódási szabályszerűség: megfigyelésük kiejtésben, a beszédben és az írásban. A hangok kapcsolódási szabályszerűségei: hangrend, illeszkedés, teljes és részleges hasonulás, kiesés, összeolvadás, rövidülés. A saját nyelvváltozatból ismert hangok eltérései a sztenderd változattól. A szavak egy lehetséges osztályának, a szófajok legjellemzőbb csoportjainak áttekintése, szövegbeli és kommunikációs szerepük megfigyelése, alkalmazásuk a kommunikációban. A szófaji csoportok jellemző alaktani viselkedésének megfigyelése, főbb jellemzőinek megnevezése.

11 Ismeretek/fejlesztési követelmények
Az alapszófajok típusai, szerkezetük, szerepük a szövegalkotásban. Az ige szerkezete, az igekötők szerepe az ige folyamatosságának, az irányultságának kifejezésében; az ige aspektualitása. A főnevek kategóriái, a tulajdonnevek néhány tipikus fajtája, szerkezete. A névmások szövegszervező szerepének megfigyelése, alkalmazása a szövegalkotásban. A tanult alapszófajok leggyakoribb képzőinek megismerése, szóalkotási gyakorlatok. A magyar nyelv szerkezetének összehasonlítása a tanult idegen nyelv hangtani, szótani szerkezetével.

12 Kulcsfogalmak Magánhangzó, mássalhangzó;
hangrend, illeszkedés, teljes hasonulás, részleges hasonulás, kiesés, összeolvadás, rövidülés; alapszófaj (ige, főnév, melléknév, számnév, határozószó, névmás, igenév).

13 A nyelvtantanítás módszertani elvei

14 A tananyag tartalmának elvi kérdései
A tudományosság elve 2. Az oktatás rendszerességének és érthetőségének elve

15 A tananyag tartalmának elvi kérdései
A tudományosság elve A tananyagnak összhangban kell lennie a tudományos megállapításával → nem taníthatunk olyan dolgokat, amelyek tudományos szempontból nem igazak Példák a tudományosság elvének megsértésére:

16 Tudományosság elvének megsértése
A nyelvtani terminusok szó szerinti magyarázata → helytelen! Például a magánhangzó azért magánhangzó, mert csak egy másik hanggal hangzik Ez így nem igaz, mert a msh.-t is lehet önmagában hangoztatni, sőt csak önmagában szabad hangoztatni az összeolvasás során Másképp, a hangképzés eltéréseivel kell megmagyaráznunk a mgh., msh. fogalmát

17 Tudományosság elvének megsértése
Másik példa: a névszó terminus szó szerinti értelmezése „Mindaz névszó, aminek a nevében a név tag szerepel” → nem igaz E szerint névszó pl. a névelő és a névutó is → ezek nem névszók, hanem viszonyszók A névszók közé a főnév, melléknév (számnév), névmás tartozik

18 Tudományosság elvének megsértése
3. példa: „A tárgy és a határozó az állítmány bővítménye, a jelző pedig az alanyé.” De: nem a mondatrészi szerepnek (pl. alany, állítmány) van bővítménye, hanem a szófajnak!!! Tehát az igének és az igenévnek a tipikus bővítménye a tárgy és a határozó, a főnévé pedig tipikusan a jelző.

19 A tudományosság elve: egyszerűsítés
Iskolai tanítás (főleg alsó tagozat) → a tananyag alárendelése a gyakorlati célnak → nem lehet teljességre törekedni A tananyagot egyszerűsíteni kell → minél alacsonyabb iskolafokon, annál jobban Nehéz úgy egyszerűsíteni, hogy ne sértsük meg a tudományosság elvét

20 A tudományosság elve: egyszerűsítés
Példa: a szófaj fogalmát a következőképpen határozzuk meg: a szavakat közös tulajdonságaik alapján szófaji csoportokba rendezhetjük: Jelentés Nyelvtani viselkedés: mondatrészszerep, toldalékolhatóság, bővíthetőség Az igét nem határozhatjuk meg csak a jelentés alapján (cselekvést, történést, állapotot [pl. létezést] kifejező szó) Vannak pl. ilyen jelentésű főnevek is: látás, futás Ki kell bővíteni a definíciót: a mondatban mindig állítmány, igei jeleket (pl. módjel, időjel) és személyragokat vesz fel, tárggyal és határozóval bővíthető (ill. a Magyar grammatika szerint az alany is bővítmény) Ebből alsó tagozaton a grammatikai ismérveket el kell hagynunk → a gyerekeknek még ismeretlenek ezek a fogalmak → csak jelentéstani alapon tanítjuk a szófajok Ezzel az igazat mondjuk, ugyan nem a teljes igazságot, de az egyszerűsítés nem sérti a tudomány megállapításait

21 A tudományosság elve: egyszerűsítés
Hasonlóképpen: a főnév tanítása A tudományos definícióból csak a jelentéstani részt hagyjuk meg, ezt tanítjuk: „A főnév élőlények, élettelen tárgyak, gondolati dolgok neve.” A gyerekek környezetismeretből tökéletesen tudják, mi az élőlény és mi az élettelen tárgy, s még a gondolati fogalmakat is ismerik (pl. mesékből: szépség, bátorság!) Nem jó: túlságos leegyszerűsítés, pl. „valakinek v. valaminek a neve” → a gyerek számára a határozatlan névmás (valami) tartalmatlan, absztrakt Nem szerencsés a főnevet (és általában a szófajokat) kérdőszavak alapján tanítani, pl. a melléknév a „milyen?” kérdésre válaszol → ez nem jó, a kérdőszavak a mondatrészek (alany, állítmány stb.) tanítására vannak „lefoglalva” Felső tagozat, középiskola: itt is van egyszerűsítés, de már teljesebb meghatározásokat adunk

22 Tudományos szint és egyszerűsítés
Tudnunk kell az iskola különböző fokozatain tanított anyagot tudományos szinten is!!! Ismernünk kell az egyszerűsítés mikéntjét és határait Az isk. tanításban – főleg alsóban – nem kell a tudomány rendszerét követnünk Nem tanítjuk pl. az összes szófajt, az összes mondatrészt Alsóban pl. a szófajok közül nem tanítjuk a névszó és a viszonyszó fogalmát; nem tartjuk be a sorrendet: pl. az igéket együtt tanítjuk az igekötőkkel (holott az ige alapszófaj, míg az igekötő viszonyszó) A jelentéstan sem külön tudományterület, hanem beépítjük az olvasmánytárgyalásba (poliszémia, szinonimák, antonimák stb.)

23 A tananyag tartalmának elvi kérdései
2. Az oktatás rendszerességének és érthetőségének elve A nyelvtantanítás rendszeressége a tananyag felépítésének logikai rendjét jelenti Ez nem jelenti a tudomány logikájának szigorú követését, l. a tudományosság elvénél De: a tananyag egymásra épülő, logikus elrendezése fontos

24 Az oktatás rendszerességének és érthetőségének elve
„Alulról fölfelé” ↔ „Felülről lefelé”? Hangtan, szótan, mondattan ↔ Mondattan, szótan, hangtan? Módszertani meggondolásból az alsó-felső tagozaton a tudományos felépítésen változtathatunk

25 Érthetőség elve A tanított ismeretek tartalmát és terjedelmét a tanulók életkori sajátosságaihoz kell igazítanunk A tanítandó anyagot tartalmazzák a tankönyvek (melyek a tantervhez igazodnak) Hiba: a tanító maximalizmusa

26 Érthetőség elve Szabálytanítás és analógia
Bizonyos jelenségek analógiás alapon, mintakövetéssel taníthatók A szabályt csak később magyarázzuk el, amikor a gyerek már érettebb gondolkodású Analógiás alapon pl. víz ~ vizek típusú főnevek helyesírása a nyár ~ nyarak típusú főnevek analógiájára ír rajzol számol játszik írt olvasott hallott felelt

27 A tananyag feldolgozásának elvi kérdései
1. A tanulói aktivitás elve 2. Tanulói munka: figyelemmel végzett munka 3. Teljesítményképes tudás 4. Rész-egész viszony és a alá-fölé rendeltségi viszony

28 A tanulói aktivitás elve
Rá kell vezetni az ismeretekre a tanulókat, fel kell velük fedeztetni a dolgokat Minden jó tanítás heurisztikus (felfedeztető) Alsóbb iskolafokozatokon: csakis induktív menetű tanítás Szemléltetés, majd a felsorakoztatott adatokból a következtetések levonása, majd a szabály megállapítása, majd gyakorlás Deduktív menetű tanítás: előbb szabály, majd példák, majd gyakorlás Középiskolában, felsőoktatásban Alsó-felső tagozaton a gyakorlás és a rendszerezés-összefoglalás lehet deduktív, de még ekkor is bevezetésként szemléltető anyaggal érdemes a tevékenységet kezdeni

29 Figyelemmel végzett munka
A nyelvtan különösen koncentrált figyelmet kíván → mivel kétszeresen absztrakt tárgy A legtöbb tárgy tényeit konkrét dolgok alkotják A nyelvtan anyaga, a nyelv maga is absztrakció → a grammatika is ezen alapuló absztrakt rendszer Fontos a szemléletesség → az elvont dolgokat konkrét dolgokhoz kell kötnünk Fontos az érdekesség → játékok alkalmazása: Helyesírási totó Betűcsipke Szópóker stb.

30 Teljesítményképes tudás
Az elméleti ismereteket össze kell kapcsolnunk a gyakorlattal Egyszerű, világos, érthető magyarázat Világos, könnyen tanulható definíció Folyamatos, következetes ismétlés nélkül semmit nem ér a munkánk!!!

31 Rész-egész viszony és a alá-fölé rendeltségi viszony
A mondatok szavakra, a szavak szótagokra, hangokra bontásában; a szóalak tőre és toldalékra bontásában érvényesül → részekre bontás Alá-fölé rendeltségi viszony: A mondatrészek szerinti mondatelemzésben nyilvánul, másrészt a szófajok, toldalékok stb. kategorizálásában → felosztás v. osztályozás E műveleteket nemcsak a nyelvtanban, hanem a mindennapi beszélgetésben, a környezetismeret tanításában is végezzük Pl. járművek, bútorok, gyümölcsök osztályozása → fogalmi körök felbontása E beszélgetések jól megtámogatják a nyelvtan tanítását