A korai Egyház Az első közösségek.

Az előadások a következő témára: "A korai Egyház Az első közösségek."— Előadás másolata:

1 A korai Egyház Az első közösségek

2 1. Az Egyház indulása Jézus húsvétja, illetve az első pünkösd után a tanítványok hirdették az „Úr” föltámadását. Tanításuk központi eleme: Isten legnagyobb tette az, hogy föltámasztotta Jézust a halálból

3 2. Folytonosság a zsidósággal
Jézus első követőinek az volt a meggyőződése, hogy a jézusi tanítás az Ószövetség folytatása: Máté evangéliuma Jézust mint új Mózest mutatja be (Egyiptomból jön, a hegyen ad törvényt, stb.) A jézusi erkölcs megegyezik a zsidó erkölcsök legfontosabb elveivel Jézus azért jött, hogy teljessé tegye a Törvényt

4 Kortársaiknak azt próbálták igazolni, hogy Jézus az Isten által ígért Messiás:
Habár – a korabeli elképzelésekkel ellentétben – nem dicsőséges királyként vonult be Jeruzsálembe, éppen szenvedései hozták el a megváltást (ld. Izajás: szenvedő szolga). Összefoglalva: Az első „keresztény” közösség a judaizmus egy új csoportját jelentette, amely relatíve nagy hatással volt a zsidóságra.

5 Kik közül kerültek ki az első közösség tagjai?
A szadduceusok nem lettek keresztények. A farizeusok közül többen megtértek. Az első közösség életében vannak hasonlóságok az esszénusokkal (pl. vagyonközösség), de különbségek is (Jézus nem a „világosság fia”).

6 Hol alakultak ki az első közösségek?
A legelső közösségek Jeruzsálemben, majd innen kiindulva Júda környező településein alakultak ki, de a tanítványok hamar eljutottak Damaszkuszba és Antiochiába is (itt használták először a „keresztény” elnevezést. Ugyanakkor kialakult egy ellenmozgalom is. Ennek vezetője: Saul.

7 3. A jeruzsálemi egyház A tizenkét apostol közül a legtöbbjük sorsáról semmit sem tudunk: az életükről szóló legendák a II. század végére alakultak ki. (Megbízhatónak tűnnek a Péter apostol római vértanúságáról szóló beszámolók, illetve az a hagyomány, amely szerint János apostol Epheszoszban élt, és itt alakult ki a köré szerveződő teológiai iskola.)

8 Vezetője előbb az „idősebb” Jakab, majd az ő halála után Jakab, az „Úr testvére”.
A jeruzsálemi egyház volt a kereszténység első évtizedeiben a legnagyobb tekintéllyel bíró közösség (pl. Pál időről időre „fölmegy” Jeruzsálembe) . A jeruzsálemi keresztények a 70-es eseményeket megelőző lázadás idején hagyták el a várost (a felkelésben nem vettek részt).