Radioaktív bomlás alapvető típusai (pg. 162)

Az előadások a következő témára: "Radioaktív bomlás alapvető típusai (pg. 162)"— Előadás másolata:

1 Radioaktív bomlás alapvető típusai (pg. 162)

2 Felezési idő – Mikor bomlik el? Az energia barrier nagysága dönti el

3 Radioaktivitás Radioaktivitás: Bizonyos atommagok nem stabilak – nincsenek energia minimumban

4 Természetes Sugárterhelés

5

6

7

8 A radioaktív sugárforrás aktivitásának mértékegysége a becquerel (Bq), 1 Bq =1 bomlás/másodperc. 
Az időegységenként azonos számú részecskét kibocsátó különböző sugárforrások nagyon különböző energiával sugározhatnak. Ezt jellemzi a második egység, a gray (Gy), amely a céltárgyba érkező sugárzás energiáját, az abszorbeált dózist (elnyelt sugárzásmennyiség) méri.  A különböző sugárzások különböző mértékben károsítják az élő szervezeteket, még akkor is, ha az elnyelt sugárzás energiája azonos pl. egy Gy alfa-sugárzás hússzor annyi károsodást okoz mint 1 Gybéta-sugárzás.  A károsító hatás mértékét fejezi ki a dózisegyenérték, egysége a sievert (Sv), amely a grayben kifejezett abszorbeált dózis és a relatív biológiai hatékonyság (relative biological effectivenes, RBE) faktor szorzata.  A munkahelyeken és a környezetben megengedhető sugárzás mértékét sievertben adják meg.

9 Mo-n a természetes sugárzás értéke 2,4mSv/év 
Lakssági dóziskorlát nem tartós besugárzáskor 5mSv/év  Foglalkozási dóziskorlát 50mSv/év  Klinikai(és látható) tünetekkel járó enyhe sugárbetegség alsó határa 1000 mSv/alkalom  Rendkívűl súlyos sugárbetegség, LD50 érték kb. 5000mSv/alkalom  Rendkívűl súlyos sugárbetegség, LD100 érték kb mSv/alkalom(spec beavatkozással megmenthető)