Az egységes belső piac létrejötte és jellemzői I.

Az előadások a következő témára: "Az egységes belső piac létrejötte és jellemzői I."— Előadás másolata:

1 Az egységes belső piac létrejötte és jellemzői I.
Készítette: Domonkos Endre EU-integrációs alapismeretek

2 I. A belső piac fogalma A Lisszaboni Szerződés szerint a belső piac a „megosztott hatáskörbe” tartozó politikák közé tartozik. Az egységes belső piac fogalma: egy olyan határok nélküli térség, ahol megvalósul a négy gazdasági szabadságjog: az áruk, a szolgáltatások, a személyek, a pénz és tőke korlátlan és szabad áramlása. A belső piac magas szintű integrációt hoz létre az országok és a vállalatok között, megváltoztatja az uniós polgárok helyzetét, lehetőséget nyújt a szabad mozgásra, más tagállamban való letelepedésre. Az egységes belső piac megvalósulása: folyamat.

3 II. A belső piac célja, programja és eszközei I.
Az egységes belső piac célja: az EU országok kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági fejlődésének biztosítása, a négy alapvető szabadságjog megteremtésével a vállalkozók lehetőségeinek bővítése + a Közösség nemzetközi versenyképességének javítása. Megteremtésének feltétele: az áruk, a szolgáltatások és a termelési tényezők forgalmát akadályozó szabályok eltörlése, és a piaci versenyt felügyelő közös szabályok érvényesítése. Európai Bizottság által kidolgozott „Fehér Könyv”: 300 különböző intézkedési területet jelölt meg, amelyek a belső piacon megmaradt fizikai, technikai és pénzügyi akadályok megszüntetését célozták.

4 II. A belső piac célja, programja és eszközei II.
A technikai akadályok lebontását a „Fehér Könyv” hét nagy csoportba sorolta. Közösség ezért új műszaki, technikai szabályozási stratégiát alakított ki. Ennek központi eleme a közös európai szabványok előtérbe kerülése. Az új szabványok bevezetésénél előzetes, kötelező notifikációs eljárást írtak elő. Érvényesül a kölcsönös elismerés elve. Közbeszerzések liberalizációja

5 II. A belső piac célja, programja és eszközei III.
Pénzügyi (fiskális) akadályok: eltérő adóterhekben, illetve szubvenciókban nyilvánul meg. A gyakorlatban ez a közvetett adók harmonizációját jelenti. A befizetési kötelezettség helyére vonatkozóan a „rendeltetési ország” elvét alkalmazzák. Fogyasztási adók (jövedéki adó): Tanácsi irányelv határozza meg az adóköteles termékek körét (alkohol és alkoholtartalmú italok, dohányáru és ásványolaj), a minimális adókulcsokat és a fizetés helyét. DE a közvetlen adók (pl.: személyi jövedelemadó, társasági adó) szabályozása tagállami hatáskör.

6 III. A szabályozás jellemzői és fogalom-rendszere I.
A belső piacra vonatkozó joganyag a közösségi jog anyagi jogi (gazdasági jog) szabályaihoz tartozik. A belső piac működésének előfeltétele: a tagállamok jogrendszere közötti –a belső piac működését akadályozó - különbségek megszüntetése. A belső piac kiteljesedése csak akkor biztosítható, ha a tagállamok a közösségi jogszabályokat átültetik és alkalmazzák. Szükséges továbbá egy verseny-semleges gazdasági környezet kialakítása, és az egységes belső piac hatókörébe tartozó vagy annak működése szempontjából lényeges nemzeti politikák koordinálására, összehangolására. A szabályozás jogalapja: EUMSz-ről szóló Szerződés.

7 III. A szabályozás jellemzői és fogalom-rendszere II.
A belső piaci szabályozás a jogforrások teljes körére épít. A személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgására vonatkozó anyagot a Szerződés négy fejezetre osztja. A Szerződés a személyeket két csoportra osztja: aktív és nem aktív személyek. A gazdaságilag aktív személyeket a Szerződés három kategóriába sorolta: munkavállalók, szabadfoglalkozásúak (önfoglalkoztatók) és szolgáltatást nyújtó személyek). Szolgáltatás kétféle módja: letelepedés és határon átnyúló szolgáltatás.

8 III. A szabályozás jellemzői és fogalom-rendszere III.
A letelepedés joga a tagállamok önfoglalkoztató állampolgárainak és valamely tagállam joga alapján létrehozott jogi személy alapvető joga. Személyek: Munkavállalók: Szabadfoglalkozásúak (önálló tevékenységet folytatók): Szolgáltatások: Társaság (jogi személy):

9 IV. Az áruforgalom szabadsága I.
Az áruforgalom szabadságát a teljes áruforgalomra kiterjedő vámunió biztosítja. A Közösségen kívüli országokból importált áruk akkor minősülnek „szabadon forgalmazhatónak”, ha a behozatali előírásoknak, alaki követelményeknek eleget tettek, továbbá ha a fizetendő vámot vagy azzal azonos hatású díjakat az adott tagállamban e termékre beszedték, és azt sem részben, sem egészben nem térítették vissza. Tilos az importált árukra vonatkozó diszkriminatív adóztatás. Egyetlen tagállam sem vethet ki más tagállamok termékeire sem közvetlenül, sem közvetve semmilyen adót, amely a hasonló jellegű hazai termékekre közvetlenül vagy közvetve kivetett adó mértékét meghaladja.

10 IV. Az áruforgalom szabadsága II.
A „mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések” fogalma a Bíróság az ún. „Dassonville-formula” megalkotásával értelmezte. A Szerződés rendelkezései nem zárják ki a behozatalra és kivitelre vagy tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat, amelyeket a közerkölcs, közrend, közbiztonság, az emberek, az állatok, a növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értékeket képviselő nemzeti kincsek, vagy ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem korlátozásának rejtett eszközei.

11 IV. Az áruforgalom szabadsága III.
Közerkölcs védelmét célzó korlátozás (pl.: szeméremsértő, pornográf anyagok importkorlátozása) csak akkor alkalmazható, ha egyidejűleg az összehasonlító hazai termékek forgalmazása is tilos. A közrend és közbiztonság érdekében hozott korlátozás az állam és az emberek védelmét egyaránt szolgálja. Nemzeti, kulturális emlékek, műalkotások esetében kiviteli tilalomról lehet szó, az ipari és kereskedelmi tulajdon kategóriájába a szabadalmi jog, a szerzői jog, a márkanév használathoz kötődő jog, minták, modellek védelme tartozik. A közös vámtarifa szerződéses és autonóm vámokat tartalmaz.

12 V. A személyek szabad mozgása
Az európai polgár lét fontos eleme a földrajzi, szakmai mobilitás, a mozgás, a vállalkozás és a letelepedés szabadsága és az ehhez kapcsolódó jogok birtoklása. A határok szabad átjárhatóságának gazdasági, társadalmi, kulturális jelentősége van a tagállamok számára. Társadalmi hozadéka: elősegíti egy közös értékrend elfogadását + különböző kultúrák közeledését és a másság iránti tolerancia erősítését. A Közösség a szabad mozgást az adott területet érintő jogi alapelvek elfogadásával, munkajogi és szociális hálót biztosító garanciális szabályok megalkotásával, a mobilitást elősegítő „cselekvési tervek” kidolgozásával és pénzügyi támogatással ösztönzi.

13 V/I. A munkavállalók szabad mozgása I.
A munkavállalók szabad mozgása az egyenlő elbánás elvére – a diszkrimináció tilalmára – épül. Más tagállamokból származó munkavállalókat ugyanolyan jogok illetik meg, mint a helyi munkavállalókat. Mindenkinek joga van arra, hogy: tényleges állásajánlatokra jelentkezzék, e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon, munkavállalás céljából az adott ország területén tartózkodjék, a munkaviszony megszűnését követően, meghatározott feltételek mellett az adott ország területén maradjon.

14 V/I. A munkavállalók szabad mozgása II.
A munkavállalói státusszal rendelkezők számára a hazai munkavállalókkal azonos szociális és pénzügyi előnyöket kell biztosítani, feltételéül nem szabható semmilyen munkában töltött időszak vagy meghatározott idejű állandó tartózkodás sem. A tagállamok felelősek azért, hogy a munkavállalók áttelepülésük után folyamatosan részesüljenek a nemzeti társadalombiztosítás nyújtotta védelemben. A közösségi munkajogot megtestesítő másodlagos jogforrások a munkajog egy-egy jól körülhatárolt részterületét szabályozzák, a nemzeti normák összehangolását célozzák és az uniós polgárokat érintő munkajogi követelmények minimumát határozzák meg.

15 V/I. A munkavállalók szabad mozgása III.
Munkavállalók saját szegmensét képezik a fiatal munkavállalók. 2004. decembere: Parlament és Tanács együttes határozata az „Europass” elnevezésű dosszié bevezetéséről. Célja: a munkavállalók képesítése és szakmai alkalmassága átláthatóságának megteremtése. A munkavállalás és a migráció megkönnyítését szolgálja az EU álláskereső, munkaerőt közvetítő számítógépes rendszere, az „EURES”. Az EURES három pillérre épül: adatbázis, technikai háttér, tanácsadói hálózat.

16 V/II. A letelepedési jog – a vállalkozások szabadsága – I.
A letelepedés szabadsága az Unió egy másik országában való állandó tartózkodási hely megválasztásának szabadsága, valamilyen – fizetett, alkalmazotti viszonyon kívüli – hivatásos, gazdasági tevékenység folytatása érdekében. A Szerződés szerint tilos korlátozni valamely tagállam állampolgárának egyik másik tagállam területén történő szabad letelepedését, illetve tilos minden korlátozás a kereskedelmi képviseletek, fióktelep vagy leányvállalat alapítása esetében is. Letelepedési jog két formája: ún. elsődleges és másodlagos letelepedés szabadsága.

17 V/II. A letelepedési jog – a vállalkozások szabadsága – II.
Másodlagos letelepedési jog: Letelepedés szabadsága esetén alkalmazható korlátozások: közrend, közbiztonság és egészségvédelem érdekében + közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységek esetén. A letelepedés szabadságának gyakorlását, illetve az „egyes tagállamokban való megfelelés” követelményeinek teljesítését segíti, hogy a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése érdekében a Közösség vertikális és horizontális irányelveket alkotott. A nemzeti elbánás elve a jogi személyekre is kiterjed.

18 VI. A tőke és fizetési műveletek szabadsága II.
Tőkemozgásnak tekinthetjük: Kivételek a tőkemozgás szabadságát biztosító szabályok alól: A Közösség tagállamai az EU-n kívüli országokkal szemben – a nemzeti vagy uniós jogszabályok alapján – fenntarthatnak olyan korlátokat, amelyek december 31-én már fennálltak, közvetlen befektetésekkel, vagy értékpapírok tőkepiacokra történő befektetésekkel függnek össze.

19 V/II. A letelepedési jog – a vállalkozások szabadsága – III.
Egységes társasági jogról a Közösségben nem beszélhetünk. A tagállamok eltérő társasági normáinak közelítéséhez kétféle eszközt alkalmaznak: jogegyesítést és jogharmonizációt. Ezt egészíti ki a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása. A Közösség két önálló közösségi jogalanyisággal rendelkező társasági formát alkotott: Európai Gazdasági Egyesülést (1985) és Európai Részvénytársaságot (2001). A jogi személyek letelepedésének körülményeit a Tanács által elfogadott társasági jogi irányelvek tartalmazzák.

20 V/II. A letelepedési jog – a vállalkozások szabadsága – IV.
Az Európai Bíróság számos ítélete rögzítette, hogy a kölcsönös elismerés elve nemcsak az áruk szabad mozgására, illetve a szolgáltatások szabad áramlására irányadó, hanem a letelepedés jogára is. Az egyik tagállamban létrehozott társaságot minden más tagállamban el kell ismerni. A Szerződésben található, letelepedésre vonatkozó norma a tagállamok társaságainak kölcsönös elismerését biztosító közösségi jogi norma, amely az ellentétes tartalmú nemzeti jogot kiszorítja. A kis- és középvállalkozások egységes jogi formájára eddig még nem született átfogó szabályozás.

21 VI. A szolgáltatásnyújtás szabadsága I.
E kategóriába azok „a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatások” tartoznak. Egy szolgáltatás akkor esik a közösségi jog hatálya alá, ha határon átnyúló elemet tartalmaz. Szolgáltatások típusai: Aktív (pozitív) szolgáltatás: Passzív (negatív) szolgáltatás: Levelező szolgáltatás:

22 VI. A szolgáltatásnyújtás szabadsága II.
Hagyományos szolgáltatások mellett új szolgáltatásfajták jelentek meg (pl.: környezetvédelmi szolgáltatások, műszaki analízis, adatátvitelhez kapcsolódó szolgáltatások). A szolgáltatások liberalizálása feltételezi a nemzeti elbánás, a kölcsönös elismerés elvének, gyakorlati érvényesülését. Az elmúlt két évtizedben a szolgáltatások liberalizálása került előtérbe. A liberalizáció lehetővé teszi a piacok modernizálását, a szolgáltatások minőségének javítását és a költségek csökkentését.

23 VI. A szolgáltatásnyújtás szabadsága III.
Az ún. „Belső Piaci Szolgáltatási Stratégia” elemei jogalkotási intézkedések: akadályok számbavétele, felszámolása, a nem jogalkotási intézkedéseknek minősülő eszközök széles körű alkalmazása olyan új szabályok kidolgozása, amelyek horizontális szemléletre épülnek. „Bolkenstein irányelv” lényege: ha egy EU-tagországban törvényesen nyújtanak valamilyen szolgáltatást, akkor azt abban a formában a többi EU országban is el kell ismerni („Származási ország elve”).

24 VI. A szolgáltatásnyújtás szabadsága IV.
A szolgáltatási irányelvet később átdolgozták. Az elfogadott irányelv szerint (2006), a szolgáltatásliberalizálás körében a „fogadóország elv” érvényesül. Egyszerűsítették a letelepedés engedélyezését, biztosították a hatóságok közötti együttműködést. Az elektronikus kereskedelemre vonatkozó irányelv részben a műszaki szabványokra és eljárásokra, másrészt az elektronikus aláírásra, valamint az elektronikus kereskedelem jogi szabályozására vonatkoznak.

25 VII. A tőke és fizetési műveletek szabadsága I.
A tőkeforgalom liberalizálása a többi szabadságjog és a GMU működéséhez is nélkülözhetetlen A Szerződés rendelkezései alapján az EU tagállamaiban: tilos a korlátozás a fizetési műveletekre, tilos a tőkemozgásra, tilos a korlátozás a tagállamok között, tilos a tagállamok és harmadik országok között, tilos korlátozni az állampolgárokat, tilos korlátozni a gazdálkodó egységeket, a szolgáltatást nyújtókat, intézményeket, tilos a diszkriminatív korlátozás és a nem diszkriminatív korlátozás.

26 VII. A tőke és fizetési műveletek szabadsága II.
Kivételek a tőkemozgás szabadságát biztosító szabályok alól: A Közösség tagállamai az EU-n kívüli országokkal szemben – a nemzeti vagy uniós jogszabályok alapján – fenntarthatnak olyan korlátokat, amelyek december 31-én már fennálltak, közvetlen befektetésekkel, vagy értékpapírok tőkepiacokra történő befektetésekkel függnek össze.

27 VII. A tőke és fizetési műveletek szabadsága III.
A tagállamok számára lehetőséget nyújt a Szerződés arra, hogy megelőzzék a nemzeti jogszabályok megsértését az adózás, a pénzügyi szervezetek terén, eljárásokat dolgozzanak ki a tőkemozgások igazgatási vagy statisztikai célú bejelentésére, illetve a közrend vagy közbiztonság által indokolt intézkedéseket hozzanak. A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályok a szolgáltatások liberalizálásán túl, a szolgáltató vállalatok (hitelintézetek, biztosítók) megbízhatóságát is garantálják és a befektetők és a fogyasztók védelmét is szolgálják. Ilyen szolgáltatás végzéséhez a pénzügyi szolgáltatók felügyeletét ellátó tagállami szerv engedélyezése szükséges.

28 VIII. Stratégiai válaszok a globalizáció kihívásaira I.
2000 március. Európai Tanács lisszaboni ülése. A tagállamok elfogadták az ún. Lisszaboni Stratégiát. A Lisszaboni Stratégia céljai között szerepelt: a tudásalapú társadalom megteremtése, az e-gazdaság kifejlesztése, a globális piacokon versenyképes gazdaság kialakítása, dinamikus gazdasági növekedés (makro-teljesítmény javítása), gazdasági fejlődés fenntarthatósága (környezet), a szociális integráció (teljes foglalkoztatottság és a szociális gondoskodás) európai modelljének kialakítása.

29 VIII. Stratégiai válaszok a globalizáció kihívásaira II.
A megújított Lisszaboni Stratégia a „Növekedés és munkahelyek” címet viseli. Fő cél a foglalkoztatás növelése. Az Európai Tanács 2006 tavaszán a következő intézkedési területeket jelölte meg: nagyobb mértékű beruházás a tudásba és az innovációba, a vállalkozási potenciál felszabadítása, különösen a kis- és közepes vállalkozások tekintetében, a foglalkoztathatóság növelése, befektetések az emberi erőforrásokba, energiapolitika, klímaváltozás. Tagország részéről akcióterv készítése.

30 VIII. Stratégiai válaszok a globalizáció kihívásaira III.
A belső piac programja, a négy gazdasági szabadságjog gyakorlatban történő megvalósítása több szempontból hiányos és egyenetlen volt. Az áruk előállítási és forgalmazási szabályainak nagyfokú harmonizáltságának ellenére is az európaiak döntő részben saját országukban vásárolnak és saját áruikat részesítik előnyben. A munkaerő földrajzi mobilitása továbbra is alacsony (európai polgárok 2%-a dolgozik másik tagállamban). A szolgáltatási szektorban: az integráció még nem történt meg.

31 VIII. Stratégiai válaszok a globalizáció kihívásaira IV.
A tőkeáramlás területén is maradtak megoldandó feladatok (egységes értékpapír elszámolási infrastruktúra hiányosságai, ingatlankorlátozások). Lisszaboni Program ben történő felülvizsgálata után a Bizottság a belső piaci program finomítására és a szabályozás minőségének javítására helyezte a hangsúlyt. A munkaerőpiacot, illetve a szolgáltatások piacát szabályozó joganyag hiányos. Számos belső piac kiteljesítését szolgáló politika szabályozása nemzeti hatáskörben maradt (pl.: foglalkoztatáspolitika, szociálpolitika, energiapolitika, a közvetlen adónemek és mértékük meghatározása).

32 VIII. Stratégiai válaszok a globalizáció kihívásaira V.
Az egységes belső piac kiteljesítése és hatékony működtetése a Lisszaboni Stratégia kulcsterülete. A Lisszaboni Stratégiát 2010-től új versenyképességi program „Európa 2020” váltotta fel. A 2010 márciusában ismertetett stratégia kulcsszavai: technológiai váltás, zöldgazdaság, klímaváltozás hatásainak csökkentése, kutatás-fejlesztés, foglalkoztatás. A tagállamoknak gondoskodniuk kell a cselekvési tervek végrehajtásáról (beszámolás és tanácsadás).

33 Köszönöm a figyelmet!