Kommunikáció a hálózaton

Az előadások a következő témára: "Kommunikáció a hálózaton"— Előadás másolata:

1 Kommunikáció a hálózaton
Protokollok, szerverek

2 Egyszerűsített kommunikációs modell
A kommunikációs modell lényeges elemei: • Adatforrás (source) Előállítja a továbbítandó jelet • Küldőegység (adó, transmitter) A továbbítandó adatokat továbbítható jelekké alakítja • Az adattovábbító rendszer (Transmission System) Szállítja az adatokat • Fogadóegység (vevő, receiver) a fogadott jeleket adatokká alakítja • Cél számítógép (destination) fogadja a bejövő adatokat

3 Az adatkommunikáció néhány alapfeladata
az átviteli rendszer használata a rendszerek összeillesztése jel generálás szinkronizálás adatcsere kezelése hiba észlelés és javítás adatáramlás vezérlés címzés útválasztás újraintítás üzenet formázás biztonsági feladatok a hálózat kezelése

4 Az OSI modell egyes rétegeinek feladatai
Alkalmazási (7) az alkalmazások működéséhez szükséges szolgáltatásokat biztosítja (pl. fájl átvitelhez elnevezési konvenciók figyelembe vétele) Prezentációs (6) (pl adatstruktúrák különbözőségéből eredő) információértelmezési problémák feloldása Session (5) az alkalmazások közötti dialógusok kezelése (kiépítés, fenntartás, befejezés) Szállítási (4) két csomópont közötti összeköttetést biztosítja, szabályozza az áramlást. Megbízhatóvá teszi az összeköttetést, felismeri a és javítja a hibákat, szabályozza az adatáramlást. Hálózati (3) hálózati forgalmazást biztosít (összekötés, címzés és útvonalválasztás) Adatkapcsolati (2) megbízható adatátvitelt biztosít (fizikai címzés, hálózati topológia, közeghozzáférés, fizikai átvitel hibajelzése, a keretek sorrendhelyes kézbesítése) Fizikai (1) jeltovábbítás, jól specifikált elektromos, optikai és mechanikai jellemzők, procedurális és funkcionális előírások

5 Protokoll fogalma A hálózati kommunikációt leíró szabályok rendszere. Protokollokat használnak a hálózatokban egymással kommunikáló számítógépek és programok is. A protokollokat különböző testületek szabványosítják. Gyakorlati szempontból a protokoll azt mondja meg, hogy milyen sorrendben milyen protokoll-üzeneteket küldhetnek egymásnak a csomópontok, illetve az üzenetek pontos felépítését, az abban szereplő adatok jelentését is megadja. A protokoll - mint az nevéből is kiderül - képes a különböző hálózati szegmensek között is csomagok továbbítására.

6 Szempontok Hatékonyság Megbízhatóság Skálázhatóság
az adott körülmények között a legnagyobb sávszélességet, legkisebb késleltetést stb. biztosíthassuk, miközben a vezérlő protokollok által generált "nem hasznos" forgalom a lehető legkevesebb legyen. Megbízhatóság Alapvető elvárás, hogy a hálózati forgalom ne szakadjon meg. Ezt például különböző hibaérzékelő és -javító mechanizmusokkal szoktuk biztosítani. Fontos az is, hogy ha a hálózati körülmények nem ideálisak, azt ne a hálózat teljes összeomlása, hanem legfeljebb a teljesítmény arányos csökkentése kövesse. Skálázhatóság Ez a fogalom azt takarja, hogy a hálózatnak nem csak néhány számítógépre, de akár egy világméretű hálózatra is jól kell működnie . Jól skálázható protokollra példa a DNS, amely egy elosztott rendszer protokollja. Rosszul skálázhatónak számít a kis hálózatokra kifejlesztett NetBEUI.

7 Gyakori protokollok Két eszköz között a kommunikációt általában nem egy, hanem több protokoll valósítja meg. Ezek többnyire egymásra épülnek. Erre jó példa az TCP/IP Ethernet hálózaton. Ha a wikipedia oldalakat böngésszük, a böngészőnk HTTP protokoll segítségével éri el a kiszolgáló webszervert. A HTTP a web protokollja. Az Internetes kommunikációban leggyakrabban használt protokollok a TCP ás az UDP. Ezek a leghasznosabbak számunkra, segítségükkel érjük el a létező összes szolgáltatást (FTP, HTTP, IRC, stb...), feladatuk kommunikációs csatornát biztosítani. Egyéb protokollok: SMTP, POP3, IMAP, SIMAP, FTP, HTTP, NNTP, stb…

8 Hálózati üzenetek formája
Egy IP-adatcsomag vázlatos felépítése TCP/IP családjában a legalacsonyabb szintű protokoll az IP (Internet Protokoll). Az IP protokoll nem biztosít megbízható átvitelt, az adatcsomagok késhetnek, sérülhetnek, duplikálódhatnak, elveszhetnek, de csak abban az esetben, ha az IP által használt hálózat hibázik.

9 Fogalmak A port olyan, meghatározott belső cím, amelyik az alkalmazás számára a szállítási rétegen belüli adatutat biztosít . Az IP címet és a portot együtt nevezik socketnek. A socket (vagy csatlakozó) egy hálózati alkalmazás címét teljesen leíró azonosító, amely az IP címből és a port számból áll. <IP Address>:<Port Number> vagy <Host Name>:<Port Number>

10 IP (IPv4) Az IP csomag fejléce tartalmazza a következő mezőket:
A jelenlegi IP verziószámot, ami most még 4 (IPv4), a fejléc hosszát (Header Length), néhány bitet, melyek a szolgáltatás típusát határozzák meg (Type of Service, TOS), a csomag hosszát, a fragmentációhoz szükséges információkat, a TTL (Time To Live) mezôt, annak a felsôbb szintû protokollnak a számát, amelyik számára a csomag szól, ellenőrző összeget, a küldő címét, a cél címét, esetleges opciókat.

11 IP- TTL, TOS A TTL mező egy másodpercben megadott érték és a csomag élettartamát jelöli. Minden hálózati berendezés köteles másodpercenként csökkenteni ezen az értéken, és ha eléri a nullát, a csomagot el kell dobni. Ezzel érjük el, hogy egy csomag ne kerengjen az örökkévalóságig a hálózatban. A router-eknek akkor is csökkenteniük kell egyel ezt a mezôt, ha egy másodpercnél rövidebb idô alatt továbbítják a csomagot. Minthogy az esetek többségében ez történik, a TTL mezô gyakorlatilag minden router-en való áthaladáskor csökken egyet. (Egy ilyen áthaladást hop-nak nevezünk.) Az IP következô verziójában éppen ezért ezt a mezôt hop-count-nak (hop-számláló) nevezik. A TOS mezô két részbôl áll. 3 bit a csomag fontosságát határozza meg, azonban csak a lokálisan értelmezendô. Két bit foglalt, a fennmaradó 3 bit valamelyikének (vagy mindegyikének) beállításával kérheti a csomag feladója, hogy azt rendre kisebb késleltetésû és/vagy nagyobb sávszélességû és/vagy nagyobb megbízhatóságú útvonalon keresztül továbbítsa a hálózat, amennyiben választási lehetôség adódik. Minthogy a specifikáció nem követeli meg ezeknek a biteknek a figyelését, a jelenlegi Internetben nem sokat számít a TOS bitek beállítása.

12 Fragmentáció A fragmentáció akkor következik be, ha haladási útvonalon a következô link-en az MTU kisebb, mint a csomagméret. Ekkor a router (vagy maga a feladó) több darabra tördeli a csomagot, mindegyik darabba beleírja, hogy ez az eredeti csomag hányadik byte-jától kezdődô információkat tartalmazza és ad a csomagnak egy egyedi azonosítót. Az azonosító fragmentbe belekerül és jelzi a vevőnek, hogy mely darabok alkotják az eredeti csomagot. A router a kapott darabokat egyesével feladja és a hálózatra bízza őket. A nagyobb fragmentek esetleg később még tovább darabolódhatnak egy még kisebb MTU-jú link-en. A vevô feladata a csomag összevárása és összerakása. A feladó egy bit (DF=Don't Fragment bit) beállításával kérheti, hogy csomagját ne darabolják, ez esetben ha az MTU túl kicsi a csomag továbbításához, a csomagot eldobják és erről ICMP üzenetben tájékoztatják a feladót (lásd lejjebb). Az IP csupán azt követeli meg, hogy az alatta lévô hálózat képes legyen minimum 68 byte-os IP csomagok továbbítására, ez tehát a minimálisan szükséges MTU. Minden állomásnak képesnek kell lennie minimum 576 byte-os csomagok fogadására (egészben vagy fragmentálva) és javaslat, hogy ekkora csomagokon keresztül kommunikáljanak az állomások.

13 IP-opciók Az opciók szolgálnak olyan ritka, IP szintû funkciók megvalósítására, melyeknek nem volt érdemes a minden csomagban jelen lévô fejlécben helyen fenntartani. Az opciókat minden állomás köteles megérteni és feldolgozni, nem implementációjuk, csupán jelenlétük választható. Az RFC791 a következô opciókat definiálja: Security. A csomag hitelesítéséhez szükséges információk. Source routing. A feladó által megadott útvonalon, állomások megadott listáján halad végig a csomag. Két vállfaja van, a szigorú (strict) és a laza (loose). Az elsô esetben csak a listán felsorolt állomásokon haladhat végig a csomag és ha két szomszédosnak felsorolt állomás nem szomszédos, akkor a csomag elvész és egy „Source routing failed" ICMP csomag küldôdik a feladóhoz. A második esetben ha a listán két szomszédosnak feltüntetett állomás a valóságban nem szomszédos, akkor is továbbítódik a csomag a lista következô eleméhez, de a router-ek által kijelölt útvonalon. Útvonalrögzítés. A csomag által érintett állomások IP címe rögzül a csomagban. Idôbélyeg Stream ID. Egy 16 bites azonosító, fôként más, folyam(kapcsolat)orientált hálózatokkal való együttmûködés segítése miatt.

14 IPv6 Az IP számos olyan hiányosságtól szenved,:
. Ezek egyike a megbízhatatlan szolgáltatás, amit a szakirodalom best-effort szolgáltatásnak nevez, lévén a hálózat „minden lehetőt elkövet", hogy kiszolgáljon, de nem garantál, még nagy átlagban sem. Ez a multimédia forgalmat nem támogatja, a hang vagy videoátvitelnek komoly időzítési követelményei vannak. Másik hiányosság a kicsiny címtér. Nem mintha a 32 bit által lehetôvé tett 4 milliárd lehetôség kevés lenne, a címben levô struktúráltság (hálózat+állomás) miatt fogynak el a címek, pontosabban a hálózatok. Ráadásul a router-ek szempontjából pedig túl kicsi a struktúráltság. Az új IP, melynek neve IPv6 (verziószáma 6) már 128 bites címekkel dolgozik, melyek nem kötött struktúrájúak, „osztálymentesek" (class-less). Így a föld minden négyzetmilliméterére 6.65*10^17 cím jut, ami a legpesszimistább allokációs stratégia szerint is négyzetméterenként 1564 hasznos címet jelent. Bár az IP címek a négyszeresükre nôttek, mégis az IP fejléc csak kétszerese a réginek, ezt például a fragmentációval kapcsolatos mezôk opcionálissá tételével érték el, minthogy a fragmentáció idôközben károsnak minôsült.

15 IPv6 Az IPv6 meglehetôsen új fogalmat honosít meg az összeköttetésmentes IP világban, a folyam (flow) fogalmát, ami egy irányba haladó, azonos feladójú és címzettû IP csomagok sorozatát jelenti. Minden IP csomagba kerül egy azonosító, ami azonosíthatja a folyamot, amihez a csomag tartozik. Ezzel nemcsak a routeolás egyszerűsödik, de lehetővé válik a folyamok számára utat kiépíteni, erőforrásokat lefoglalni és ezzel a folyamnak nyújtott szolgáltatást javítani, akár garanciákat is nyújtani. Az 5 verziószámot az Internet Stream Protocol (ST) kapta meg, ami az IP-vel azonos szinten működő, erőforrásokat folyamok számára lefoglaló és így adatot továbbító protokoll.

16 Internet Control Message Protocol (ICMP)
Az ICMP tulajdonképpen az IP felügyeleti protokollja, úgy viselkedik, mintha magasabb szintû protokoll lenne, de az IP integráns része. Egy ICMP csomag valójában egy IP csomag, melyben a protokoll azonosítója 1. ICMP üzenetet a következô szituációkban küldenek: A címzett elérhetetlen. A router-ek küldik a feladónak, ha a cél nem létezik, vagy a hálózata végtelen távolságban van. A címzett is küldheti, ha például nem fut a jelölt protokollt támogató processz. Lejárt a csomag élettartama. A router-ek küldhetik, ha a TTL nullára csökkent, vagy a címzett, ha a fragmentek összevárására kijelölt idô letelt és még nem érkezett meg az összes darab. Hibás IP csomagot adtunk fel. Túl gyorsan küldjük a csomagokat. Ezt az üzenetet router-ek vagy a címzett küldheti, tipikusan még mielôtt kimeríti erôforrásait, így az a csomag, amire válaszként jön, még célbaérhetett. Átirányítás (Redirect). Más irányba küldjük inkább az ehhez a címzetthez küldendô csomagjainkat, mert arra rövidebb az út. Ezt router-ek küldhetik az állomásoknak a hálózat mûködésének javítása érdekében. Echo és Echo reply. Ezzel a két üzenettel a címzett elérhetôségét és mûködését tesztelhetjük. Egy Echo üzenetre minden állomás kötelezô Echo reply-jal válaszolni. Ezt használja a UNIX alatti ping parancs is. Idôbélyeg kérés és válasz. Ez az állomások óráinak szinkronizálására használatos. Saját hálózat számának lekérdezése és megválaszolása. Arra szolgálnak, hogy egy állomás megszólítson valakit a saját hálózatán (a hálózat száma kitöltetlenül hagyható) és attól elkérje a hálózat számát. A válaszoló egy teljesen kitöltött címmel válaszol, így a lekérdezô állomás is birtokába jut a hálózat számának.

17 IGMP (Internet Group Management Protocol)
Ez a protokoll lehetővé teszi, hogy egy hálózaton gazdaszámítógépek meghatározott csoportja valamilyen üzenetet kapjon. Ezek az üzenetek úgynevezett többszereplős (multicast) üzenetek, amelyek a hálózatba kapcsolt gazdagépek meghatározott csoportjához szólnak. Ahhoz, hogy egy gazdagép megkapjon egy ilyen többszereplős üzenetet, a többszereplős csoport mindegyik gazdagépének a csoporthoz tartozás mellett kell döntenie. Az IGMP közvetíti a tagságot a többszereplős gazdagépek és a többszereplős útvonalválasztók felé. Videoközvetítések, a videokonferenciák, s az egyéb tartalomszóró megoldások. Operációs rendszer TCP/IP installáció része.

18 TCP -UDP A TCP (Transmission Control Protocol) egy kapcsolatorientált, byte-stream jellegû, megbízható protokoll. A kommunikáció megkezdése elôtt ki kell építeni a kapcsolatot, majd megkezdhetjük az adatátvitelt. Hiba (elveszett vagy hibás csomag) esetén a TCP réteg maga kér újraadást, elfedve ezzel az IP szint megbízhatatlanságát. A TCP processz egy több mint 20 állapotos állapotgép, meglehetôsen bonyolult. A TCP ezen felül figyeli a kapcsolatot és megpróbálja megtippelni az effektív sávszélességet (torlódásokból, válaszidôbôl, ICMP üzenetekbôl, stb.), amit szintén felhasznál a kimenô adatsebesség beállításakor. Annak érdekében, hogy egy állomás egyszerre több élô TCP kapcsolattal rendelkezhessen, az TCP adatot hordozó IP csomagokban nemcsak a cél-címet kell megadni, hanem az úgynevezett TCP portot is. Ez a 16 bites szám azonosítja a célállomáson belül megszólítandó kommunikációs partnert. A 0 és 1023 közötti portszámok foglaltak, ezeken találhatóak az ismert szolgáltatások (well-known-services), e fölött szabadon használhatóak a port-számok. Például a HTTP processz hallgatja a 80-as TCP portot, a bejövô kérelmet feldolgozza és válaszol (például küldi a WWW oldalt). Az UDP (User Datagram Protocol) egy összeköttetésmentes protokoll. Az UDP információját egy IP csomagba helyezi, ellenôrzô összeget számol hozzá és feladja. Így a kézbesítést nem garantálja, de a hibás kézbesítést észlelhetôvé teszi. Olyan kérdés-válasz jellegû szolgáltatásokhoz használatos, ahol ha a kérdés vagy a válasz elvész, a hiba egyszerû újrakérdezéssel megoldható. Az, ugyanis, hogy egy csomag elvész, ritka esemény és ilyen kérdés-válasz esetén könnyen felderíthetô. Az UDP egyszerûsége miatt sokkal kíméletesebben bánik a hálózati erôforrásokkal, mint a TCP. A TCP-hez hasonlóan az UDP is rendelkezik portokkal, melyek számkiosztása független a TCP portokétól. Példának okáért a BOOTP (Bootstrap Protocol) a 67-es UDP portot használja.

19 ARP (Adress Resolution Protocol)
Minden link-en fontos az IP címek MAC címekre való fordítása. Ennek módja természetesen függ az alkalmazott link-tôl, így a metódus nem az IP része, hanem minden link-hez külön definiálta az IETF. A legáltalánosabban elterjedt módszer (Ethernet, Token Ring és minden broadcast jellegû link fölötti) a következô. Az az állomás, mely egy IP címhez tartozó MAC címet keresi, felad egy ARP keretet a link broadcast címére, hogy azt minden állomás megkapja. A keret típusa (Ethernet esetén 0x806 a típusmezôben) jelzi, hogy ARP keretrôl van szó és tartalmazza a szóban forgó IP címet, a feladó IP és MAC címét, valamint a protokoll azonosítóját. Ez IP esetén 5 és azért van rá szükség, mert ugyanez az ARP mechanizmus mûködhet IPX, DECNet, stb. alatt is. Az az állomás, amelyik a megadott IP címrôl magára ismer, beleírja a csomagba saját MAC címét és visszaküldi a csomagot. Elôtte azonban megjegyzi a küldô IP és MAC címét, hiszen valószínûleg csomagot fog kapni attól az állomástól, arra valószínûleg válaszolni is fog, és akkor majd jól jön a már megismert MAC cím. Így minden állomás egy kis ARP táblázatot vezet, melyben IP cím, MAC cím összerendeléseket tart, mely bejegyzések, ha sokáig nem használják ôket, kiöregszenek.

20 Az  az angol electronic mail kifejezésből származik, ami „elektronikus posta”-ként vagy „villanyposta”-ként fordítható le, de használatban van a drótposta és villámposta kifejezés is. Az elnevezés utal az írás és továbbítás módjára, amely teljes egészében elektronikus úton megy végbe. Története Az előbb keletkezett, mint az internet maga. Valójában a már létező -rendszerek adták az internet megteremtéséhez szükséges eszközöket. Az története 1965-ben kezdődött, amikor egy időosztásos nagyszámítógép (mainframe) több felhasználója közötti kommunikációt biztosította. Az nagyon hamar hálózati lé fejlődött, lehetővé téve a felhasználóknak, hogy több gépen keresztül küldhessenek üzeneteket. (kukac) használatát a felhasználó nevének, illetve számítógépe azonosítójának elválasztására, Ray Tomlinson 1972-ben vetette fel. Mivel nem minden számítógép és hálózat volt egymással közvetlen összeköttetésben, az a számítógépek között egységesített protokoll, például a UUCP segítségével került továbbításra, az nek tehát tartalmazni kellett az üzenet útját, ami nem más, mint a küldő számítógépe és fogadó számítógépe közötti útleírás.

21 POP3, IMAP, SMTP A Post Office Protocol 3 (POP3) kiszolgálók megőrzik a beérkezett e‑mail üzeneteket az új e‑mailek kereséséig, amikor azok átkerülnek a felhasználó számítógépére. A POP3 a legelterjedtebb fióktípus a személyes e‑mailezéshez. Az üzenetek az e‑mailek beérkezésének ellenőrzése után általában törlődnek a kiszolgálóról. Az Internet Message Access Protocol (IMAP) kiszolgálók lehetővé teszik, hogy a számítógépére való letöltés nélkül dolgozzon az e‑mailekkel. Előnézheti, törölheti és rendszerezheti az üzeneteket közvetlenül az e‑mail kiszolgálón, és a másolatok addig tárolódnak ott, míg a törlésük mellett nem dönt. Az IMAP a legelterjedtebb e‑mail fiók az üzleti levelezéshez. A Simple Mail Transfer Protocol (SMTP) kiszolgálók kezelik az e‑mail üzenetek internetre való kiküldését. Az SMTP-kiszolgáló kezeli a kimenő e‑maileket, és a POP3 vagy IMAP bejövő e‑mail kiszolgálókkal együtt használják.

22 HTTP Történet Tim Berners-Lee és csapata alkották meg a HTTP és a HTML legelső változatát, és az ahhoz tartozó technológiát, azaz egy szervert és egy klienst. 0.9 verzió (1991)1999-ből származik az első dokumentált verzió, a kliens nem tudott túl sok információt eljuttatni a szerverre. Ez a verzió még nem támogatta a headereket sem. A szerver válasza ekkor még minden esetben HTML formátumú volt. 1.0 verzió (1996 május)HTTP munkacsoportot kiterjesztette a protokollt és 1996 májusában kiadta az 1.0 verziót. Itt vezették be a verziószámozás, így a kérések kétparaméteresek lettek. 1.1 verzió (1999 június)A HTTP munkacsoport 1995 decemberében tervezte bevezetni az 1.1 verziót. Hivatalosan 1997 januárjában sikerült kiadni. A legáltalánosabb átviteli forma a web-kiszolgáló és a web-böngésző között, URL-eket használ. A kapcsolódási pontokat használják a HTML-ben arra, hogy megkeressék és elérjék a dokumentumokat azokon a kiszolgálókon, amelyek támogatják a HTTP-t. Az URL-ben " formátumban használható. A HTTP egy kérés-válasz alapú protokoll kliens és szerver között. A HTTP klienseket a „user agent” gyűjtőnévvel is szokták illetni. A user agent jellemzően, de nem feltétlenül webböngésző. A HTTP általában a TCP/IP réteg felett helyezkedik el, de nem függ tőle. A HTTP implementálható más megbízható szállítási réteg felett is akár az interneten akár más hálózaton.

23 HTTP metódusok HTTP protokoll 8 féle metódust definiál. A metódusok (más szóval verbek) a megadott erőforráson végzendő műveletet határozzák meg. HEAD Ugyanazt adja vissza, mint a GET, csak magát az üzenettestet hagyja ki a válaszból. GET A megadott erőforrás letöltését kezdeményezi. Ez messze a leggyakrabban használt metódus. POST Feldolgozandó adatot küld fel a szerverre. Például HTML űrlap tartalmát. Az adatot az üzenettest tartalmazza. PUT Feltölti a megadott erőforrást. DELETE Törli a megadott erőforrást. TRACE Visszaküldi a kapott kérést. Ez akkor hasznos, ha a kliens oldal arra kíváncsi, hogy a köztes gépek változtatnak-e illetve mit változtatnak a kérésen. OPTIONS Visszaadja a szerver által támogatott HTTP metódusok listáját. CONNECT Átalakítja a kérést transzparens TCP/IP tunnellé. Ezt a metódust jellemzően SSL kommunikáció megvalósításáshoz használják

24 HTTPS A HTTPS egy URL séma amely biztonságos http kapcsolatot jelöl. Szintaktikailag megegyezik a http sémával, amelyet a HTTP protokollnál használnak, de a HTTPS nem önálló protokoll, hanem csak egy URI séma, mely azt jelzi, hogy a HTTP protokollt kell használni. A HTTPS-t a Netscape fejlesztette ki, hogy a webes kommunikáció titkosítható és autentikálható legyen. Ma széles körben használják ezt a rendszert a weben biztonságilag kritikus kommunikációknál, mint amilyenek például a fizetési tranzakciók és a felhasználói jelszavas bejelentkezések.

25 FTP Fájlok átvitelét lebonyolító protokoll. Szabványosított protokoll, amely az adatátvitel adott környezetre illeszkedő menetrendjét határozza meg. FTP-programokkal azonosító jelszó birtokában távoli adatbázisok tartalmához férhetünk hozzá, onnan pl. bizonyos állományokat szerezhetünk be és oda állományokat tölthetünk fel (pl. saját Web-oldalainkat szolgáltatónk gazdagépére). Nyilvános FTP-kiszolgálóknál a bejelentkezés az anonymous kulcsszóval történik.A Web népszerűsödése óta programok és más állományok beszerzése ma egyre inkább a Web-re tevődik át. Gyakran van szükség arra, hogy valamilyen állományt hálózaton keresztül töltsünk le saját gépünkre, vagy egy állományt mások számára hozzáférhetővé tegyünk. Erre alkalmas az FTP, ami lehetővé teszi a különböző operációs rendszerű gépek között is az információcserét. A világon nagy mennyiségű információforrás áll rendelkezésre, melyek letöltése ilyen módon megvalósítható. A hozzáférési jog alapján kétféle kapcsolattípus létezik: - letöltés, vagy feltöltés nyilvánosan hozzáférhető állományokból vagy állományokba. - letöltés, vagy feltöltés olyan gépről, ahol azonosítóval rendelkezünk.