Összeállította: Szabó Ervin Nagy Krisztina-Stefánia László Karola-Edit
Nyugalom: A csend leült Hajnali csendben pillogó csillagok halovány fényben Megszólalt örümhangon a csengő Nyugalmasan eszik a barom Nyugalmas égi tengernek a csendje Ettől meg is vidámodott valamicskét az öreg. Nugtalanság jelei: Szólt a harang.Szava küzdött egy ideig Valami zaj hallatszott De szeme megcsillámlott Mint a döbbenet megállt a karja Feje fekete rettenetben látszott Szörnyű volt és tömeg fekete Ezer és egy baj tömörülő halomban
Vidáman modikálva Mintha apró ezüstcsengők szóltak volna Szüntelen csipogott Körül vidáman virítottak Ezen eltünödtek együtt, s kedves személyükben mind a két nemzedék Mint a tömötten villogó szurok Villant a veszély az öregben A vadkan pedig nyaffanva zökkent Nyögve kezdett röfögni Az agyara is csattogott már,s habzott a szája Kicsi szemével rezzenet nélkül fogta az öreget Valami nagy baj van ott a vájú mellett