Golda János: Stílus és korszerűség „kritika” a kritikáról (sokkal inkább néhány gondolat összefüggésben a leírtakkal, mintsem, határozott vélemény és bírálás) Dinnyés Adrienn2013. október 9.

A cikk a régi-új Magyar Építőművészetben jelent meg (2010/1. lapszámában)  több városépítészettel és középülettervezéssel kapcsolatos írással együtt Témája a címben megjelenő két fogalom közötti kapcsolat személyes benyomásokon való értelmezése Tárgya a Kacsa és a Királyfürdő utca sarkán álló Irodaház. Amelyen keresztül bemutatja nézeteit, vagy inkább annak kapcsán megfogalmazza azt.

Az írás műfaja kritika, azon belül kísérleti kritika.  Személyes élményeit más művészeti ágakból merített asszociációkkal juttatja kifejezésre  Kertész Imre: Gályanapló  Nem egyszerű értelmezni, és értekelni  Saját hangulatot termt, magával ragadva az olvasót  Többszöri olvasásra sarkall  A gondolkodásra, az értő olvasásra, saját magunkban való vélemyénformálásra indít

Golda János  A saját véleményét ismerteti, gondolatvonalát két szálon indítja el.  Kérdésekre ébreszt, és ő maga meg is adja a válaszokat. Miért olyan jó ez az épület abban amit képvisel. Miért van az, hogy egy határozott vonal sokkalta kifejezőbb tud lenni, mint valamilyen „látványos” mutatvány a görbékkel. Miért képes egy egyszerű sarokképzés filozófia gondolatokat ébreszteni az arra odafigyelőknek. Kinek készülnek az épületek. Képes-e stílus és kor fennmaradni.

Az írásnak keretet adnak a képek és idézetek. Formájában igazodik a tárgyhoz, határozott, több vonallal (kép-idézet-szöveg) egységet teremt. Több szünettel és hiánnyal így, csakúgy mint az épület. A legnagyobb hiány a konklúzió, amit ő nem von le, ráhagy az olvasóra. Terelget, azon az úton amin ő elindult, és mi folytathatjuk azt. Érvelésében kiegészítőkként állnak az idézetek. A határozott kijelentéseket -utalás nélkül is- azokban keresve.

Rendkívül személyes hangvételű, a szövegek és idézetek egyaránt szubjektív élményeken alapulnak. Igazán izgalmas és olvasmányos. Érdekes, hogy a kortárs építészetet a kortárs irodalomból vett asszociációkkal próbálja kifejezni. Megmozgatja az olvasó figyelmét és gondolkodását. Egyetértét keresve. Amikor az író kérdésekre adott válszaiban éppúgy ott vagyok én is, mint ő, akkor mindig egyfajta kapcsolatot érzek, mintha társalogánk, hol egyetértve, hol ellentmondva egymásnak. Egy kritika, szerintem éppen ezt a célt kell, hogy szolgálja. Nem feltétlenül azt, hogy a leírtak alapján ítéljem meg a tárgyat, hanem azt a célt, hogy én magam építsem fel a saját véleményemet a témában.