Hány évig tartson a tankötelezettség? Mártonfi György Budapest január 27.

A 3 előadás fő tanulságai  A korhatár csúszik felfelé, de nincs optimum, – bármi  A pedagógusok, iskolaigazgatók szenvednek, nincsenek eszközeik, frusztráltak (szívesen megszabadulnának a többlettehertől)  A fenntartók eszköztelenek, sehol nem volt célzott szakpolitikai intézkedés, csak ügyintézés Tanulság: magától nem működik

Helyes döntés volt a korhatár 18 évre emelése?

A kudarc látható, a siker láthatatlan  Vannak pozitív hatások  A többség – a romák nagy hányada is – törvénytisztelő, egy részük erőfeszítést is tesz  Az érintettek többsége tudomásul vette: tanulni kell.  Van, akinek 16–18 éves korára „jön meg az esze”, megkomolyodik, beérik a pedagógiai munka  A szakiskolák sikere, megtartó potenciálja: körülbelül olyan volumenű lemorzsolódásra hajlamos fiatalt sikerült eljuttatni a szakmunkásvizsgáig, mint amennyien kihullottak a rendszerből  Programdifferenciálódás a 3-5% számára (Tanoda Felzárkóztatók, Dobbantó, előrehozott szakképzés,)

Végzősök az iskola abbahagyásáról

Meddig tartson?  A válasz általában: majdnem mindegy. A lényeg, hogy milyen programok, intézmények kezelik a kb %-os veszélyeztetett réteget.  Most már költői a kérdés? Igen is, meg nem is.  A korhatáremelés és -csökkentés üzenete –a lakosságnak –az iskoláknak, pedagógusoknak

Miért csökkentették?  A csökkentés mellett ésszerű érvek nem hangzottak el (dolgozzanak, de nincs és nem is lesz számukra munka) – akkor érdekeket kell keresni mögötte  A kamara elnöke felvállalta a „keresztapaságot” –képezhetőbb, felkészültebb szakmunkásokat –megszabadulni a deviánsoktól, romáktól (főleg a gyakorlóhelyeken) –tömeges olcsó munkaerő  Mik a következmények?

Elvek, teendők I. (függetlenül a korhatártól)  A fő probléma a 15–18 évesek egy részének ellátatlansága, fejlesztésének elmaradása (sajnos a 15 év alattiaknak is).  Deklarálni kell ebben az állam felelősségét, sőt, a korai iskolaelhagyók munkaerő-piaci integrációjának támogatását is 25 éves korig – ez közérdek.  Biztosítani kell, hogy a cigányság tanulási expanziója ne forduljon vissza.  Az egymásra mutogatás sehova nem vezet.  A lemorzsolódás a működésmód, a pedagógia innovációjával csökkenthető – minőségi probléma is.  2006–2008-as becslés: plusz egy segítővel felére csökkenthető a lemorzsolódás.

Elvek, teendők II. (függetlenül a korhatártól)  A motiválatlan, kevéssé együttműködő fiataloktól megszabadulhassanak az egyes iskolák és a gyakorlóhelyek (de a társadalom nem szabadulhat meg tőlük)  Az iskolákat ösztönözni kell a megtartásra ÉS fejlesztésre, ebben segíteni őket (főleg segítő szakember-kapacitással).  A kihullók számára fejlesztésükre vállalkozó iskolákat és civileket kell keresni.  A munkaszocializáció nélkülözhetetlen elem, ezért a vállalkozások kihagyhatatlanok – őket motiválni kell az iskolát elhagyók fogadására.

Elvek, teendők III. (függetlenül a korhatártól)  Az iskolát, tanulást utáló fiatalok szabadulhassanak meg az iskolától (de a munka világától nem szabadulhatnak meg, többségük nem is akar).  Az iskolából kikerülő fiataloknak VALAMIT kelljen csinálniuk, ami fejlesztésükhöz, foglalkoztathatóságuk javulásához hozzájárul.  A fiatalok számára megfelelő kínálatot kell biztosítani (munkaszocializációs, gyakorlatalapú képzés, egyéb szolgáltatások), amelyekből egyénileg választhat. A választást szakembernek kell segíteni, és az egyéni tervet szerződéssel megpecsételni.

Legsürgősebb teendők  Kármentés, az iskoláknak és a lakosságnak szánt üzenetek módosítása  A fogadó intézményi háttér megteremtése  A Híd-program elképzelés felülvizsgálata (a létező szaktudás – Dobbantó, tranzit – bekapcsolása, korszerű felzárkóztatás és pályaorientáció)  A legfontosabb szereplők (közigazgatás és segítő intézményei, MKIK, iskolák, civilek) szándékai, elképzelésük e réteg problémáinak kezeléséről  A lemorzsolódók tagoltságának és aspirációinak részletes leírása  Az előrehozott szakképzés monitorozása és értékelése

Köszönöm a figyelmet!