A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag

A honfoglalás kori magyarok a X. század folyamán a Galga és a Zagyva völgyében haladtak északi irányban a megye területére. Életükre utaló régészeti adatok csak szórványosan fordulnak elő. Jelentős nemzetségek folyamatosan telepedtek meg Nógrádban: Záchok, Kacsicsok, Szolnokok, Csákok, Csórok majd a Radnótok, Abák kaptak jelentős szállásbirtokokat. Majdnem minden törzs szórványából jutott Nógrádba is, több település viseli a honfoglaló törzsek nevét Keszi, Tarján, Megyer, Terény. A nemzetségfők birtokai mellett királyi várföldekkel is találkozunk. Nemti Királyi telepítésű falu volt területünkön: Nemti. (Ludány)Halászi Szolgáltató falu: (Ludány)Halászi. Vizslás Őr és vadászfalu: Vizslás.

Nógrád megye a X. század végén vált önálló területi egységgé. A XII. században felbomló királyi várszervezetet váltotta fel a nemesi vármegye. A tatárjárás után, a XIII. század közepétől a feudális anarchia lett úrrá Nógrádban is. Az egymás után épülő várak, erődítmények politikai, gazdasági és katonai szempontból is jelentőséggel bírtak. A trencséni Csák Máté és Károly Róbert hívei között kirobbant pártharcok a megye fejlődését viszont megakasztották. A mostohább természeti adottságok miatt, a gazdasági fellendülés jelei csak a XIV-XV. században mutatkoztak. Mezővárosi központok jönnek létre, így területünkön Szécsény

1400 A XV. századi huszita hódítás megyénkben Salgó várát, Zagyvafőt, Hollókőt, Szanda várát érintette közötti időszak a várháborúk kora volt. A törökök, miután egymás után megszállták a várakat (Hollókő, Salgó, Szécsény), a birtokos nemesek, főurak elmenekültek, a falvak lakosai - ahol lehetett - helyükön maradva, vészelték át a hódoltság másfélszáz évszázadát. Sok nógrádi falu kettős adóztatás alá került, a töröknek és a magyar földesúrnak is adózott között a vármegye egész területe török kézre került, a települések nagy része lassan elnéptelenedett, csak a helyük maradt meg, vagy egy- egy puszta, tanya neve őrzi emléküket A XVII. században, megyénkben is megerősödött a majorgazdálkodás, ám számos adó sújtotta a parasztságot, császári zsoldosok és török martalócok fosztogatták a lassan ismét benépesülő falvakat

1600 Bécs török alóli felmentése után, Sobieski János lengyel király Nógrádon keresztül vonult haza, és útközben visszafoglalta a töröktől Szécsényt, Hollókőt. Nógrád vármegye népe, sok szenvedés és pusztítás után jutott túl a török hódoltságon. A meginduló újratelepítések nyomán, a vármegye benépesülésének második korszaka is lezárult. A politikai, társadalmi elégedetlenség nyomán kirobbant Rákóczi szabadságharc ( ) alatt az elkeseredett paraszti tömegek, majd a nógrádi nemesség egy része is csatlakozott a felkelőkhöz. A szabadságharc egyik kiemelkedő eseménye az 1705-ös szécsényi országgyűlés, ahol II. Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelemmé választották A török hódításkor elnéptelenedett területekre szlovák telepesek érkeztek. A XVIII. században megváltozott a gazdálkodás formája, a szántóföldi gazdálkodás hódított teret, fellendült a sertés- és szarvasmarha tenyésztés.

A nógrádi haladó köznemesség átvette a megye irányítását, a XVIII. század közepétől a gondolkodásban végbement változások hatása alól a megyei nemesség sem tudta kivonni magát. A XIX. század közepén indult meg a barnaszénkincs kutatása és bányászata, a megye iparosodása, a kézműipar, a kőbányászat (bazalt, andezit, mészkő) térhódítása. A nógrádi liberális nemesség es forradalom és szabadságharc eszméje mellé állt, nógrádi nemzetőrök és honvédek vettek részt a forradalom harcában. Nógrád megye az 1867-es kiegyezéstől - az ipari kapitalizmus térnyerése, a tőke intenzív megjelenése következ- tében - a fejlődés sajátos útját járta be.

A külföldi tőke bevonásával jelentősen fejlődött a barnaszénbányászat, és új iparágak hódítottak teret ben megépült a Pest-Salgótarján, majd 1871-ben a Losoncig vezető vasútvonal. A kohászat, a vasipar, az agyag- és üvegipar eleinte a külországokból, majd a szomszédos falvakból vonzotta ide a megélhetést keresőket. Az 1919 márciusában lezajlott új politikai- hatalmi változás időszakában, a szénmedence bányászai és ipari munkásai összefogva a reguláris katonasággal, megvédték városukat (Salgótarján, Kisterenye) és munkahelyüket a cseh intervenciós támadásoktól. Az első világháború kitörése (1914) jelentős gazdasági és politikai időszakot zárt le. Véget ért a gazdasági fejlődés időszaka.

Az első világháborút követő trianoni döntés nyomán, területének és lakosságának döntő többségét elvesztő megye lassan tért csak magához. Nógrád megye területileg kettészakított közigazgatási egységként létezett tovább, melyet a gazdasági működés folytonosságának a biztosítása is nehezített novemberében a háborús frontvonal már Nógrád megye keleti szélén járt, bányák, ipari üzemek esztelen rombolása, leszerelése kezdődött meg. A II. világháborút követően politikailag és gazdaságilag is nehéz helyzetben kellett a bányákat, ipari üzemeket helyreállítani és a termelést újból megindítani. A földreform végrehajtása és az államosítások alapvető változásokat idéztek elő.

A pénzügyi stabilizálódás, az államosítások, majd a tervgazdálkodás bevezetése után a szénmedence extenzív fejlődése indult meg, elsősorban a bányászat és az építőipar területén. A gazdasági-, politikai torzulások, az egyoldalú és erőltetett fejlődés a (nehézipar és az alapanyaggyártás) nyomta rá a bélyegét a korszakra. A társadalom minden szférájában érezhető feszültségek vezettek el október 23- hoz, és a megye szempontjából kiemelkedően fontos december 8-ai salgótarjáni sortűzhöz. Az energiaszerkezet átalakulása nyomán, a III. ötéves tervidőszakban ( ) az ipari tevékenységben meghatározó, tradicionális szénbányászat visszafejlődése nyomán az ipari struktúra átalakult. Megszűnt a megyében a szénbányászat, átalakultak vagy felszámolás alá kerültek a hagyományos, energiaigényes, és alacsony feldolgozottsági szintű termékeket előállító ipari üzemek

A megye történelmileg hosszú időszak alatt kialakult, sajátos gazdasági szerkezetének egyenlőtlenségét a rendszerváltozást követően sem sikerült még átalakítani. Az elmúlt két és fél évtized változásai még inkább stagnálásnak, illetve visszafejlődésnek minősíthetők.