Vegetáció- és tájtörténet IX.

A Kárpát-medence erdeinek átalakulása I.

Eredeti vegetáció Magyarország jelenlegi területe: 85,5 % erdő, 14,5 % gyepek, vizes élőhelyek Kárpát-medence: 95 % erdő, 5% gyepek, vizes élőhelyek

Természetes erdeink 91 %-a eltűnt vagy kultúrerdővé vált A kelták, szarmaták főként égetéssel pusztították az erdőket Erdőirtások a legelők és a szántóföldek számára A római időkben az erdőpusztítások főként a Dunántúlt és az Alföld peremét érintették A honfoglalásra az erdők területe kb. 37,5 %-ra, az eredeti borítás felére csökkent Királyi erdőuradalmak kialakulása

Rendszertelen erdőhasználat Tűzifa kitermelése: városok, falvak környékén, könnyen hozzáférhető helyen Szerszámfa, épületfa kitermelése: távolabbi helyeken szálalva A lombos erdők főként sarjról, a fenyőerdők önveteményülés útján újultak fel Az erdőpusztulás nagyobb méreteket a tatárjárást követően öltött A beköltöző telepesek jelentős erdőterületeket irtottak ki Soltészek (Felső-Magyarország), kenézek (Erdély), ciszterci rend szerepe

Az Árpád-kor végén a királyok jelentős erdőbirtokokat adományoztak hűbéreseiknek A királyi erdőbirtokok nagysága a 14. sz. végére jelentősen lecsökkent A bányászat és kohászat fejlődésével nőtt a fafelhasználás Zsigmond király 1426-os rendelete: a bányászat céljára kivágott erdők helyét ne szántsák fel II. Miksa 1565-ös erdőrendtartása a bányavárosok faellátásáról, magfák meghagyása, kecskék legeltetésének tilalma

Tilos és szabad erdők elkülönítése Tilalmas erdők: meghatározott, közösségi szabályok határozták meg az épületfa kivágását, makkoltatást, erdei legeltetést Szabad erdők: tűzifatermelés A török kor erdőpusztítása elsősorban a megszállt középső országrészt érintette > fátlan alföldi puszta képének kialakulása Katonai erődítmények, várak építésének fokozódó faigénye

Az erdők pusztítása a török kort követően folytatódott a mezőgazdasági területek nyerése céljából 1751-től a kamarai erdőterületeken erdőhivatalokat állítottak fel A kamarai és városi erdők felmérése a 18. sz. második felében kezdődött meg 1778-is a kamarai erdők nagy részét felmérték, feltérképezték és üzemosztályokba sorolták 1770: Mária Terézia erdőrendtartása: „ a fáknak és erdőknek neveléséről és megtartásáról való rendelés”

Legfontosabb rendelkezések: erdők területének felmérése, fatérfogatuk meghatározása, fahasználat szabályozása, letermelt erdők felújítása A rendtartás felhívta a figyelmet arra, hogy az erdők fenntartása közügy Újabb bányák, kohók nyitása, üveghuták, hamuzsírfőzés, kézművesipar fellendülése, tűzifa- és épületfa igény fokozódása Első erdőtelepítések a 18. sz. közepén a Bánságban Homokfásítások a 19. sz. első felében a Delibláti-homokpusztákon( fő fajok: fekete nyár és fűzfélék)

A homokfásításban a 19. sz. második felétől meghatározó az akác, később a fekete- és erdeifenyő szerepe 1807-ben, 1844-ben törvények a homokfásításról Fásítások a folyószabályozásokkal párhuzamosan a vízi műtárgyak védelme céljából 1807-ben fő-erdőfelügyelőket neveztek ki Budán, Kassán, Temesváron és Nagyszebenben Erdészet önálló tudománnyá fejlődése

Erdőtisztek, erdőőrök képzése a keszthelyi Georgikonban 1797-től, 1848-ig Erdészeti tanintézet működése 1808-től Selmecbányán Kopárfásítások 1809-től a besztercebányai erdőhivatal területén Jobbágyok és földesurak erdeinek szétválasztása problémákat okozott A jobbágyuk legelőilletőségük egy részét erdőben is megkaphatták A jobbágyfelszabadítást követően a jobbágyok és földesurak egyaránt irtották az erdőket 1848-tól, 1878-ig az ország erdőterülete 1,3 millió hektárral csökkent

1848-tól 1870-ig a mezőgazdaság növekedése volt jellemző Megnövekedett a fa iránti igény a 19. sz. második felében A Monarchia fa exportja jóval meghaladta az importot A Tiszán és mellékfolyóin 1865-ben 33,8 millió fatörzset szállítottak A vasút terjeszkedése lehetővé tette, hogy a birtokosok lábon adják el erdeiket Az 1873-as gazdasági válság a fakereskedelemben is visszaesést hozott Az ország népessége rohamosan növekedett > újabb mezőgazdasági területekre volt szükség 1879 – Erdőtörvény megszületése

Erdőhasználati módok Tűzifatermelés rövid vágásfordulókkal (eresztvény erdők) Tilos erdők, bárdos erdők, szálaló jellegű használat A rendszertelen gazdálkodás legtovább a magánerdőkben maradt meg Vágásosztások Erdei legeltetés jelentősége (talaj összetömörödése, csemeték lerágása, lombtakarmány gyűjtése, makkoltatás, erózió fokozódása, alomszedés) Köztes művelés (az erdő levágását követően 2-4 évig mezőgazdasági művelést folytattak) – vándor vákáncsok tevékenysége Cserzőanyag, gyanta, terpentin, fenyőolaj, fenyőszesz, kátrány, szurok, faecet, fenyőkorom, mészégetés Szénégetés (bányaszat, kohászat jelentősége) Hamuzsírfőzés (üveggyártás, festékek készítése, salétromfőzés, szappankészítés) Vadászat

Erdők leromlásának okai az 1800-as évek végéig erdei legeltetés makkoltatás alomszedés gyantászás faszénégetés, mészégetés, hamuzsírfőzés lombtakarmány nyerés alacsony vágásfordulók sarjaztatás tarvágásos üzemmód mezőgazdasági köztes művelés termőhelyi károk (közvetlen, közvetett)