Gábris Gyula – Mari László: A Zala-folyó lefejezése In: Földrajzi Értesítő 2007. LVI. évf. 1-2. füzet, pp. 39-50. Összefoglalót készítette: Mihály Péter Földrajz BSc, III. évf.

Ősföldrajzi helyzet I. A Kárpát-medence Ny-i szélén a pliocén végén egy sajátos vízrendszer alakult ki Bécsi-medencéből érkező Duna a Kisalföld beltavát feltöltötte, majd a Dráva menti süllyedékben levő Szlavónia beltóba folyt tovább  keresztrétegzett homokból álló üledékei nagy területen terjedtek el Alpokból érkező mellékfolyói (Rába, Mura, Dráva) a medence DNy-i peremén hordalékkúp-rendszert építettek kavicsos hordalékaikból Majd tektonikai esemény: a Nyugat-Dunántúlon a Keszthely-Gleichenbergi-hátság emelkedése  elzárta a Duna régi D-i útját és K-re terelte a folyamot

Ősföldrajzi helyzet II. Az alpi folyók így tovább nyújtották hordalékkúpjaikat a medencébe, és a Kisalföld és a Dráva süllyedéke felé folytak Ugyanezek a folyók teraszos völgyeket mélyítve felszabdalták a hatalmas területű kavicstakarót A kavicstakaró magasabb részén eredő Zala viszonylag fiatal (pleisztocén), völgyének teraszanyaga az Ős-Rába kavicsának áthalmozásából származik (legnagyobb része az Alpokból lehordott kvarckavics) Strausz L. (1949): a kavicsok az idősebb teraszok felől a fiatalabbak felé (a folyás mentén lefelé) fokozatosan fiatalodnak

A Zala teraszai I. Völgyében három jól fejlett és egy nehezen felismerhető terasz I. terasz: legalul, az óholocénban lerakódott kavicsból áll, viszonylagos magassága 1m-ről 3m-re emelkedik Zalaszentgrótig, alatta aztán ismét csökken, majd Kehidánál eltűnik II.b terasz: völgyoldalakon felfelé egy 3-7 m relatív magasságú terasz, kora: würm glaciális eleje (Elephas primigenius zápfogai), vékony fiatal lösszel borított szint IV. terasz: folyópárkány, kavicsának felhalmozódása a mindel glaciálisban

A Zala teraszai II. V. szint: legfelül, csak a foszlányai nyomozhatóak, ópleisztocén A két felső szint meghatározása őslénytani leletek hiányában bizonytalan

A Zala teraszai III. A Zala különböző teraszainak elhelyezkedését, a folyó szintje feletti magasságát ábrázoló hossz-szelvény jól mutatja Felső szakaszon teraszok szabályos kifejlődése, lejtésük egymással és a folyó esésével csaknem párhuzamos Türjénél drasztikus változás, az V. terasz eltűnik, az alatta lévő fiatalabb szintek lejtése megnövekszik Zalaszentgrót alatti szakaszon a Marcal mellékvizének medre alig mélyül be, vizenyős árteret képez A IV. terasz másik ága 2-2,5 km széles, majd egyre keskenyedő, viszonylagos magassága 20-22 m-ről néhány tucat km után 1 m-re csökken A D-re tartó feltételezett Alsó-Zala völgyét felszíni kavicselőfordulások is jelzik pl. Sármellék határában, a kavicsok görgetettsége azonban gyengébb, mint É-abbra a Zala teraszait felépítő kavicsoké

Következtetések I. A IV. terasz felkavicsolása kezdetén a Zala még az eredeti ÉK-i irányban a Kisalföld felé folyt, de völgye felé fokozatosan hátravágódva egyre közeledett az Alsó-Zala, melynek erózióbázisa erősen megsüllyedt Középsőpleisztocénban mozgása lecsökkent, szerepét átvette a tőle É-ra lévő másik sáv, a Felső-Kapos-Kalocsai süllyedék Teraszok elhelyezkedéséből  mindel glaciálisban érhette el az alsó szakasz a felső folyást, s ekkor a Zala egy ideig bifurkált

Következtetések II. A végleges irányváltás oka tektonikus mozgás (vagyis az erózióbázis további megsüllyedése), ill. a Zala-Rába vonalába eső eső területek emelkedése, részben pedig a nagy interglaciális alatti klimatikus okokra visszavezethető általános völgybevágódás lehetett A Felső-Zala ekkor végleg D felé fordult és elhagyta régi völgyét A Zala-völgyben a bevágódás olyan nagy lehetett, hogy a III. terasz felkavicsolása nem érte el a későbbi II/b. terasz szintjét  hiányzik a III. terasz

Következtetések III. A felsőpleisztocénban a Balaton vonalában újabb süllyedék kezdett kialakulni a Dunántúlon, amely a Zala É-D-i völgyét kettémetszette A Zala kaptúrájától a Balaton süllyedékéig terjedő völgyszakasz utólagosan tektonikus zavart szenvedett, esése erősen megnövekedett A würm eleji II/b. terasz hasonlóan erős lejtését a Kis-Balaton süllyedésével és a Zala esésének ehhez igazodásával magyarázzák A mai völgy legdélebbi szakaszán a teraszok kavicsanyaga ritkán fordul elő, Balaton süllyedése után itt folyóvízi üledékképződés zajlott  II/a. terasz hiánya

Összefoglalás Zala folyó eredetileg ÉK-i irányban, a Kisalföld felé tartott A középső pleisztocénben a Drávába ömlő Alsó-Zala É felé hátravágódva az Ős-Zalát lefejezte, és vizét D-i irányban vezette A kaptúra helyétől ÉNy-i irányban húzódó széles völgyben az Ős-Zala idős terasza, ill. kavicsanyaga jól mutatja az egykori folyásirányt A fiatalabb teraszok a jelenlegi É-D-i futású szakaszon jól követhetőek, míg a széles elhagyott völgyszakaszokon hiányoznak A hirtelen irányváltás oka a Zala alsó szakaszának megsüllyedése A folyólefejezés létét Lóczy és Cholnoky ismerte fel föl, korát pedig Kéz határozta meg elsőként