„MESÉLJ NEKÜNK KOLOZSVÁR” HATÁRTALANUL 2015. „MESÉLJ NEKÜNK KOLOZSVÁR”

Tágabb értelemben az Erdély vagy jelenkori Erdély elnevezés alatt ma többnyire Románia egész nyugati részét értjük, de nem mint egységes tartományt, hanem csak mint 16 megye összességét. Ez a terület magában foglalja Belső-Erdélyt, a Partiumot és a Bánság keleti nagyobb részét. E két utóbbi térség együtt Külső-Erdélynek is nevezhető. Szűkebb értelemben Erdély, a történelmi Erdély vagy Belső-Erdély ennek a nagyobb területnek a középső-keleti („Király-hágón túli”) részét jelenti, amely az egykori Magyar Királyságon belül bizonyos önállósággal rendelkezett. Belső-Erdély keleti felén található a Székelyföld történelmi tájegysége. Itt a legnagyobb ma a magyarok aránya Románián belül. Hivatalos nyelv a román.

Nevének eredete: Az első dokumentum, amely a területre hivatkozik Géza által, 1075-ben kibocsátott adománylevélből származik. „Partes Transsylvana” (vagy mai írásmóddal "Transsilvanae")

Erdély teljes területe a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik, bár a folyók többsége a Tisza közvetítésével jut a Dunába. A Tisza északon, a Duna délen határfolyó. Legfontosabb folyója a Maros, amely északkelet-délnyugat irányban kettészeli az Erdélyi-medencét. Északon a Szamos, délkeleten az Olt, délnyugaton a Béga és a Temes, nyugaton a Körösök a legfontosabb folyók. Sok moldvai és havasalföldi folyó is Erdélyből ered (például: Aranyos-Beszterce, Tatros, Bodza, Prahova, Zsíl). Erdélyben nincsenek nagyobb területű tavak, de turisztikai szempontból jelentős a Gyilkos-tó, Szent Anna-tó, Medve-tó.

Dácia volt az utolsó tartomány, amellyel az ókori Róma gyarapodott. Erdély történelme az írásos forrásokból az i. e. 1. évezredtől követhető nyomon, békés természetű és gazdag nép voltak. A magyar történetírás szerint a dákok fokozatosan eltűntek Erdély és a mai Románia területéről, míg a román történetírás szerint folyamatosan itt laktak). Dácia volt az utolsó tartomány, amellyel az ókori Róma gyarapodott.

A magyarok, 895-ös honfoglalásukkor – a kora középkori krónikások Kárpát-medencében találtak egy magyar nyelvet beszélő népet, talán ők a székelyek, akik ma Erdély keleti részén élnek.A magyarok fokozatosan megszállták Erdély egyes részeit. Gyula, Szent István nagybátyja már Erdély vezetője volt, így már a Magyar Királyságba olvasztás előtt is magyar fennhatóság alatt volt.

Erdély 1003-ban a Magyar Királyság részévé vált Erdély 1003-ban a Magyar Királyság részévé vált. 1526-ban a törökökkel vívott mohácsi csata után a Magyar Királyság szétesett. Ezután Erdély névleges török fennhatóság alatt, de gyakorlatilag önálló államként létezett. A 17. század első fele az Erdélyi Fejedelemség virágkora volt. Bethlen Gábor fejedelem gyulafehérvári udvarában a tudományok és művészetek bőkezű támogatásra találtak. A két nagy erdélyi főúri család, a Báthoriak és a Rákócziak több kiemelkedő erdélyi fejedelmet is adtak.

Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés révén Erdély ismét Magyarország szerves része lett az Osztrák–Magyar Monarchián belül.

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1918 októberére katonailag összeomlott, és Magyarország is kikiáltotta a függetlenségét az őszirózsás forradalom nyomán. Ezzel egy időben a Román Királyság csapatai újra hadat üzenve megkezdték Erdély, majd Partium és a Tiszántúl megszállását. 1918. december 1-jén tartott gyulafehérvári román nagygyűlés kimondta Erdély egyesülését Romániával, amit 1920-ban az antant hatalmak a trianoni békeszerződéssel jóváhagytak.

Az 1945 után hatalomra került új vezetés kezdetben a kommunista eszme internacionalista jellege alapján és a szovjet nemzetiségi politika mintájára kezelte a magyar kisebbség helyzetét. Ceauşescu a sovinizmus felerősítése révén próbálta meg az egyre jobban elnyomorodó országban hatalmát fenntartani. Az 1980-as évek végén meghirdette a falurombolást, de ezt már nem sikerült véghezvinnie.

Az 1989. december végi forradalom (a Ceauşescu-diktatúra megdöntése) után Romániában is megszólalhattak addig kegyetlenül elnyomott vélemények, hangok.

Nemzetiségek A magyarság a jelenkori Erdély 16 megyéjéből kettőben alkot többséget (Hargita 84%, Kovászna 73%). A történelmi és jelenkori Erdély legjelentősebb kulturális központja Kolozsvár, ahol ma már a lakosságnak csak 19%-a magyar.

Képzőművészet A városok közterein - a magyar állam támogatásából - a 19-20. század fordulóján számos magyar vonatkoztatású szobor épült. Ezek többségét elpusztították, ledöntötték az 1918-ban bevonuló román seregek. Csak néhány köztéri szobor vészelte át csodával határos módon a pusztítást, közöttük Fadrusz János híres alkotása, a kolozsvári Mátyás király-emlékmű .

Magyarok Hunyadi János Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1443 - Bécs, 1490) magyar király Báthori István Bocskai István Bethlen Gábor Bethlen István Ady Endre költő, újságíró Apáczai Csere János filozófus, pedagógus Áprily Lajos költő Benedek Elek író, „a nagy mesemondó”

Magyarok : Bolyai Farkas matematikus Bolyai János matematikus Bartók Béla zeneszerző és zongoraművész Dsida Jenő költő Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8. – Szatmárcseke, 1838. augusztus 24.) költő, politikus és nyelvújító. Kőrösi Csoma Sándor Kós Károly (Temesvár, 1883 – Kolozsvár, 1977) építész, író, grafikus, Mikes Kelemen író

Sütő András Kossuth-díjas író Magyarok : Orbán Balázs író Sütő András Kossuth-díjas író Tamási Áron (Farkaslaka, 1897 – Budapest, 1966) Kossuth-díjas író Tőkés László (Kolozsvár, 1952) református püspök Wass Albert (Válaszút, 1908 – Astor, Florida, 1998) író Wesselényi Miklós (Zsibó, 1796. december 30. – Pest, 1850. április 21.) reformkori politikus, az „árvízi hajós”

Nagyvárad Nagyvárad a Partium legnagyobb városa.. „Szent László városának” belvárosában a király tiszteletére épített templom és szobor kiemelt turisztikai fontossággal bír.

Nagyvárad Városháza Sebes Körös Poynár ház (szecessziós)

Kolozsvár A jelenkori Erdély legnagyobb városa, egyúttal a harmadik legnépesebb város Romániában. Két színházával, két operájával, tizenegy felsőfokú oktatási intézményével és számos középiskolájával az ország fontos kulturális központja. Híres ezen kívül Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosaként. Számos műemléke közül a legnevezetesebbek a Szent Mihály-templom, előtte Fadrusz János Mátyás szobrával, a református templom, illetve a Bánffy-palota.

Kolozsvár

Kolozsvár

Kolozsvár

Nagyszalonta Nagyszalonta kis Árpádkori település volt a Toldi család birtokában. A törökök 1598-ban feldúlják és elpusztítják Kölesér várát és vele együtt Szalontát is. Kölesér várát már nem építik újjá, helyette a visszatérő és az 1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem által letelepített 300 hajdú megalapítja Szalonta városát. Ez időben épült fel a ma is látható őrtorony, a "Csonka torony", amely akkor a szalontai vár része volt.

A letelepített hajdúk nemesi kiváltságokat kaptak, a települést pedig városi rangra emelték. 1659-ben II. Rákóczi György, Erdély fejedelme, a törökök támadása elől felégeti a várost. A törökök kivonulása után a vár elvesztette végvári jelentőségét, omladozó falait széthurcolták, csak a torony dacolt a pusztító viharokkal. A XVII. század végére újra benépesül és virágzó település lesz a hajdúváros. A Arany János városa még őrzi magyar többségét, a magyarok aránya 60 %. Ez lépten nyomon meglátszik a városban sétálva, a köztéri szobrokat elborítják a nemzeti színű szalagok és koszorúk. A Csonkatoronyban Arany János múzeum van.

Parajd