Az 1953–56 közötti időszak külpolitikai jellemzői Az 1953–56 közötti időszak külpolitikai jellemzői. Hatalmi harcok a szovjet, illetve a magyar kommunista párton belül. Az osztrák államszerződés létrejötte és a Varsói Szerződés megszületése. Az SzKP XX. kongresszusa, annak bel- és külpolitikai hatása.

Nem ritka beállítás: 1953. március 5 Nem ritka beállítás: 1953. március 5. után Moszkvában az örökségért „liberális” és „kevésbé liberális” erők mérkőztek. Valóság: az akkori szovjet vezetés alapvetően egyetértett az addigi út járhatatlanságában, s a birodalom megőrzése volt a célja. Az ádáz összecsapások a módszerek, a gyógymódok megválasztása körül sűrűsödtek. Ezek a küzdelmek alapvetően befolyásolták a csatlós országok, így Magyarország életét. → 1953. május: Rákosi Moszkvában. Bólogat, helyesel, de nem tesz semmit. ← Nem mérte fel azt, hogy Sztálin halála után új korszak kezdődött. 1953. június 12-16. újabb moszkvai út, most Dobi István, Gerő Ernő és Nagy Imre társaságában.

A szovjet vezetők nagyon nyers hangon számos kritikát fogalmaznak meg. Szemére vetették - az iparosítás túlzott mértékét, - a hadsereg felduzzasztását, - a termelőszövetkezetek szervezésének a durvaságát, - a lakosság ellátásának zavarait, - az életszínvonal csökkenését, - de szóba kerültek a koncepciós perek, - a mindent átitató személyi kultusz, - a zsidó származásúak vezetésen belüli magas aránya. Főleg Lavrentyij Berija hangoztatta, a KV mondja ki, hogy a „pártban a zsidók elnyomták a nem zsidókat”, és e határozatot „kiáltvány formájában közöljék a magyar néppel”. Georgij Malenkov: Nagy Imre legyen a miniszterelnök. → MDP KV 1953. június 27-28-i ülésén a moszkvai forgatókönyv szerint történtek a dolgok.

A határozatok közzététele elmaradt, mert június 28-án Beriját Moszkvában letartóztatják, majd szinte azonnal kivégzik. → A Nagy Imrét támogató Malenkov pozíciója meggyengül. (Egészben azonban Nagy Imre 1954 végéig, 1955 elejéig élvezi a szovjet vezetés támogatását.) Amikor július 4-én a Rádió közvetítése révén az ország nyilvánossága megismerte a jelentős fordulatot, az új miniszterelnök programbeszédét, akkor azt a sokat szenvedett parasztság fogadta a legkedvezőbben. (Sok helyen hangszórókon adják, frenetikus a hatás.) A városi munkásság már visszafogottabban reagált, sok párttag pedig inkább megzavarodott, s Elbizonytalanodás lett úrrá a párt- és állami bürokrácia soraiban.

A szétzilálódottan is megmaradt régi felső- és középosztály a génjeiben őrzött politikai rutin alapján kétkedett a változás komolyságában, s arra kereste a választ, vajon mit is akar Nagy Imre. Mindenesetre a közvélemény előtt rejtve maradt, hogy az említett moszkvai változások Nagy Imrével szemben taktikai lehetőségekhez juttatták az ellentámadásra készülő Rákosit. Nagy Imre 1953. július 4-től 1955. április 18-ig miniszterelnök. (1955. április 14-én fosztják meg PB tagságától, december 3-án a pártból is kizárják.) Számos korrekciós lépés. Az 1953. évi 16,8 milliárdos beruházási előirányzatot 1954-re 11,8 milliárdra csökkentik. Ezen belül a mezőgazdasági beruházások aránya 13%-ról 24%-ra emelkedik. 1955 január a magyar vezetés Moszkvában jár, a mind erősebb Hruscsov főleg Nagy Imrét kritizálja.

Nagy Imre helyzetét az is nehezítette, hogy Az USA 1954. október 23-án NATO-tagságot ajánlott az NSzK-nak, majd 1955. május 5-én Bonn valóban tagja lesz a nyugati katonai tömbnek. → ideges szovjet válaszlépés = a Szovjetunió felmondja a formálisan még létező 1942-es szovjet-brit és a két esztendővel később kötött szovjet-francia szövetségi szerződést. 1955. május 14. létrejön a Varsói Szerződés. 1955. május 15. osztrák államszerződés, október 26. Ausztria örök semlegességét deklarálják. → a magyar közvélemény felerősödő illúziói. Mindennek magyar következményei: 1. A szovjet csapatok továbbra is törvényesen állomásoznak Magyarországon.

2. Az éleződő konfrontáció világában Moszkvában a Nagy Imre-i modellel való kísérletezgetésnek nem adnak már teret. 1955. Június 18-23. Genf – szovjet-amerikai tárgyalások → a nemzetközi helyzet kedvezően megenyhül. → december 14-én Magyarország felvételt nyer az ENSz-be. (Senki nem sejti, hogy ebből hamarosan mekkora bonyodalmak lesznek.) 1955. Május végén Hruscsov Belgrádban jár, formálisan is bocsánatot kér Titótól az országa ellen folytatott nemtelen hecckampány miatt. ← Rákosi számára ez különösen veszélyes, akinek fülébe jutott, hogy Tito bosszút forral ellene. Ha a Rajk-per tisztázása a nemzetközi politika porondjára kerül, akkor nyilván nem tartható a gyengén összetákolt koncepció Péter Gábor egyedüli bűnösségéről. Magyar-jugoszláv jóvátételi egyeztetésen Titóék horribilis kárpótlási igénye → Rákosi „nemzeti érdekből” megszakítja a tárgyalásokat.

1956. február 14-25.: az SzKP XX. kongresszusa (a magyar forradalom, a szuezi válság mellett a év legfontosabb világtörténelmi eseménye.) Hruscsov Sztálint leleplező beszéde ma is úgy él a köztudatban, hogy az a főtitkár személyes és utolsó pillanatban meghozott döntése révén hangzik el a kongresszus utolsó napján titkosan, s azt szélesebb nyilvánosság, a világ közvéleménye csak a New York Times június 5-i száma révén ismerhette meg. A valóság: Sztálin halála után már Berija sok mindent nyilvánosságra hoz az állambiztonsági szervek korábbi tevékenységéről, a szervek által kreált koncepciós perekről, napvilágra kerültek a tanúvallomások kikényszerítésének módszerei 1953. március 27. a Belügyminisztérium (=Berija) amnesztiarendelete. A Gulagon ezt követően és 1 360 ezer ember marad. 1930 és 1953 között 3 millió 780 ezer embert ítéltek el, közöttük 786 ezer főt kivégeztek.

Beriját zárt tárgyaláson ítélik el, de a vádiratot (amelyből a szörnyűségekről sok minden kiderült) szétküldték a helyi pártszervezeteknek (a dokumentumot a budapesti szovjet nagyköveten keresztül a magyar pártvezetés is megismerhette.) Hruscsov tudta, hogy a rehabilitáció kiváló politikai eszköz a pártvezetésen belüli hatalmi játszmában politikai ellenfelei (elsősorban Malenkov) lejáratására és saját helyzetének a megerősítésére. Az SzKP KB Elnöksége 1955. december 31-i ülésén Poszpelov KB-titkár vezetésével bizottságot küld ki az 1935-1940 közötti törvénytelenségek feltárására. A börtönből és a lágerekből egymás után tértek vissza a politikai elítéltek, akik elmesélték a vizsgálat alatt velük szemben alkalmazott kínzásokat, az embertelen körülményeket. → két Oroszország néz egymás szemébe: az, amelyik leültetett és az, amelyiket leültettek.

→ a társadalmi robbanástól való félelem késztette az Elnökség tagjait arra, hogy a XX. kongresszuson nyíltan beszéljenek a politikai megtorlásokról és Sztálin személyes felelősségéről. Visszaemlékezéseiben Hruscsov azt írja, kész volt vállalni a személyes felelősséget, valójában a harc kockázatát vállalta, úgy, hogy IVan Szerov (1954 1558-ban a KGB vezetője) segítségével eltüntetik az őt terhelő dokumentumokat. A felelősséget most már rá lehetett Sztálinra, Berijára és a többiekre testálni. Azért is beszélnie kellett, mert ekkor még ő lehetett a leleplező, ha késlekedik, ő lesz a leleplezett. Poszpelov jelentését február 9-én hallgatja meg az Elnökség. „Szemében könnyek jelentek meg, és elcsuklott a hangja.” Azért teszik a jelentést a kongresszus végére, tehát a választás után, nehogy a küldöttek indulata a vezetőség ellen forduljon. Hruscsov beszédét az Elnökség előzetesen megtárgyalja, Sztálin minősítését javítja.

A rövidített, több helyen enyhített szöveg így is a sztálini korszak félelmetes leleplező dokumentuma → elképesztő hatást gyakorolt a küldöttekre. Az valóban zárt ülésen hangzott el, de az Elnökség megváltoztatja álláspontját. Néhány nappal később pártaktíva ismeri meg, aztán az egész párt és a Komszomol is. Manipulációk, és hatalmi erő megmutatásával akadályozzák az adott jelenre vonatkozó következtetések levonását. (Magyarul csak 1988-ban publikálják, a Szovjetunióban 1989-ben teszik közzé a teljes szöveget.) A kongresszus hatására Rákosi márciusban kénytelen beismerni, hogy Rajk Lászlót valótlan vádak alapján végezték ki, májusban pedig már arról kellett szólnia, hogy a gyilkosságban személyes felelősség terheli. → Július derekán Rákosit felmentik, Gerő Ernő az utóda.

Nyugodt nyár Szeptember 17. Írószövetség kiszavazza a rákosista írókat az elnökségből. Október 6. Rajk László újratemetése. Több tízezer fős tömeg. Október 23. Nem állunk meg félúton, sztálizmus pusztuljon.