Problémák és megoldási lehetőségek a magyar egészségügy reformjában Dr. Gaál Péter Hitek és tévhitek az egészségbiztosítási biztosítói modellekről Népszabadság konferencia, Budapest február 28.

A kérdés jelentősége Hitek és tévhitek Amennyire lehet próbáljuk meg hiedelmek helyett tudományos bizonyítékokra építeni az egészségügy reformját Az értelmes egészségpolitikai diskurzus alapvető feltétele az értelmes kérdésfeltevés A hiedelmek, tévhitek eloszlatása Hitek és tévhitek 1

Egy vagy több biztosítóra van-e szükség Magyarországon? Hitek és tévhitek 2

Ez a kérdésfeltevés több szempontból is téves (félrevezető) Mihez képest?  Mi az a probléma, amit orvosolni szeretnénk? Mit jelent a több biztosító?  Milyen ellátási körre terjed ki: csak kiegészítő v. alapcsomag is  Van-e verseny a biztosítók között?  Milyen működési mód: profitorientált v. nem Valóban csak a jelenlegi helyzet és az alapcsomag területén versengő biztosítók közül választhatunk? Hitek és tévhitek 3

Az eszközszintű vita értelmezhetetlen a megoldandó probléma pontos ismerete nélkül Az egészségügy reformja sok tekintetben hasonló a betegellátás folyamatához:  A diagnózis meg kell, hogy előzze a terápiát  A diagnózis a betegség okának meghatározását jelenti a panaszok, tünetek, illetve vizsgálatok alapján  A betegség oka meghatározza, hogy milyen ellátásra van szükség  A megfelelő ellátás a betegség (probléma) kiváltó okát igyekszik megszüntetni  A kezelés sikerét a probléma megszűnése mutatja Célok és problémák 1

Lényeges különbség a beteg ember és a rossz rendszer gyógyítása között:  nem egyértelmű, hogy mi a jó rendszer (illetve mi a rendellenes működés – „betegség”)  attól függően, hogy milyen célokat tartunk fontosnak különböző rendszerek lehetnek jók  egyes célok kizárják egymást  egyes célok elérése csak úgy növelhető, ha más célok elérése csökken Van-e egyetértés abban, hogy milyen egészségügyi rendszert szeretnénk? Célok és problémák 2

Ki férjen hozzá és milyen ellátáshoz (igazságosság)?  Az, aki meg tudja fizetni? („ÖNGONDOSKODÁS”)  Az, akinek szüksége van rá? Szükséglet alapú rendszer:  definíció szerint közfinanszírozott  a gazdagoktól el kell venni, hogy a szegények hozzá tudjanak férni az ellátáshoz (szolidaritás)  a rendelkezésre álló források az adó/járulék begyűjtéstől függnek Egyetértés van abban, hogy a rendszer dominánsan a szolidaritási elvre épüljön, még akkor is, ha ennek megvalósíthatósági korlátai vannak:  abszolút korlát – GDP (fizetési képesség), pl USA 6100 PPP USD, Mo (forrás: OECD)  relatív korlát – adó/járulékelkerülés (fizetési hajlandóság)  az egészségügy speciális jellege hatékonysági problémákat vet fel – nem zárható ki, hogy amit költünk annak egy része pazarlás Célok és problémák 3

Pazarlás az egészségügyben (hatékonysági problémák):  káros, hatástalan, vagy éppen dominált technológiák alkalmazása  felesleges ellátások nyújtása jövedelemnövelési ösztönzők (szolgáltató által indukálta kereslet) szervezetlenség, párhuzamos ellátások  Szükségtelenül magas szinten nyújtott ellátás Egyetértés van abban, hogy a rendszer hatékonyságát javítani kell Célok és problémák 4

Eltérések a császármetszések gyakoriságában a megyei kórházakban ( ) Foorás: Belicza, 2004

Eltérések a diabetes gyógyszeres kezelésében Forrás: Belicza, 2004

Eltérések az antibiotikum alkalmazásában Forrás: Belicza, 2004

Nem igaz, hogy eddig nem történt semmi lényeges az állam-szocialista rendszer lebontásában:  EA, OEP: vásárló-szolgáltató elkülönítés, szerződéses kapcsolat  Önkormányzati tulajdonú szolgáltatók  funkcionális privatizáció az alapellátásban  finanszírozási technikák megváltoztatása HBCs, Német pont, fejkvóta, stb. Ezek a reformok igenis előrelépést jelentettek a hatékonyság céljának elérésében: pl. HBCs rendszer bevezetése Elégségesek az eddigi reformok?

A HBCs rendszer értékelése Termelési hatékonyság az ellátás szinten belül: 1

A HBCs rendszer értékelése 2 Minőség indikátorok az akut kórházi ellátásban

Következtetések:  Egy HBCs pont (ellátási eset) kevesebbe került 2002-ben, mint 1994  Anélkül, hogy az ellátás klinikai minősége jelentősen romlott volna  Tehát a hatékonyság feltehetően nőtt (A köztulajdonban lévő szolgáltatók is reagálnak a finanszírozási ösztönzőkre)  De ez nem jelenti azt, hogy minden beteget a lehető legalacsonyabb szinten láttak el 1990 és 2003 között:  160%-kal nőtt a 100 lakosra eső nem diagnosztikus célú beutalások száma  80%-kal nőtt a 100 lakosra eső kórházi beutalások száma Elégségesek az eddigi reformok? NEM  Hiányzik az ellátási szintek közötti koordináció A HBCs rendszer értékelése 3

Csak a versengő magánbiztosítók képesek a hatékonysági tartalékok feltárására?  Nem Kik lehetnek potenciálisan még ellátásszervezők?  OEP  Szolgáltatók: Kórház, járóbeteg-ellátó, háziorvosok csoportja (IBR)  A kettő között: pl. regionális decentralizáció Versengő magánbiztosítók?

A fontosabb célok és az ebből következő problémák tekintetében lényegében egyetértés van NEM igaz, hogy eddig semmi érdemleges nem történt a magyar egészségügy reformjában (1. tévhit) NEM igaz, hogy a köztulajdonban lévő szolgáltatók nem reagálnak a finanszírozási ösztönzőkre (2. tévhit) A fennmaradt hatékonysági veszteség egyik legfontosabb forrása az ellátásszervezői funkció hiánya Az alapcsomagok szintjén is versengő biztosítók NEM az egyetlen lehetséges megoldás a felmerült hatékonysági problémák leküzdésére (NEM igaz pl, hogy bebizonyosodott, hogy az OEP nem lehet jó szolgáltatásvásárló) (3. tévhit) Összefoglalás