Víz és Társadalom a Kárpát-medencében – történeti vázlat Fejér László okl. vízépítő mérnök c. főiskolai docens fejerla@gmail.com „A víz hiánya és többlete, mint potenciális veszélyforrás” konferencia Budapest, 2014. november 5-6.

Az ún. „pocsolya”-térkép (1830 körüli állapot)

A vízügyi tevékenység lényegéből fakadó ellentmondások: a társadalmi-gazdasági igény időben folyton változó a beruházások eredménye időben állandó A társadalmi-gazdasági igény megfogalmazói a politikai hatalom birtokosai, ők a megrendelők és a finanszírozók Az igények kielégítésének szakértője és tervezője az állami vízügyi szolgálat, amely legjobb tudása szerint lojális a mindenkori állami hatalomhoz

A politikus és a mérnök (a szakértő) egymásrautaltsága és egyéb ellentmondások – az egységes szempontok szerint végrehajtott vízimunkák, ill. az árvédekezés erősen igénylik a centralizációt (ld. diktatúrák és a vízgazdálkodás!) – a kor szintjén alkalmazott műszaki eljárás gyorsan elavul, – a természet folyamataiba beleavatkozva, a következmények csak később jelentkeznek, – a humán és a műszaki kultúra közötti feszültség

A magyar vízgazdálkodás korszakai (vázlatosan) ártéri haszonvétel, ártéri gazdálkodás a 18. század utolsó harmadáig nincsenek átfogó szabályozási munkák, a beavatkozások célzottan lokálisak az árvízi szabályozások, vízrendezések kora a reformkortól a 19. század végéig a Kárpát-medence vízrajzi arculata jelentősen megváltozik, eltűnőben a vízjárta természeti táj, kialakul a kultúrtáj a vízhasznosítások kora a 20. század fordulójától a diktatórikus fordulatig (1948) az energetikai, ipari és öntözési hasznosítások elterjedése a vízgazdálkodás kora 1948-tól az 1960-as évek közepéig az ország vízkészleteinek felmérése, az ipari-mezőgazdasági vízfelhasználás kiszélesedése a komplex vízgazdálkodás kora az 1960-as évektől a rendszerváltozásig Összefüggő, komplex vízgazdálkodási rendszerek kiépítése, a lakossági víziközművesítés fokozatos előtérbe helyezése, a környezetvédelmi szempontok megjelenése az integrált vízgazdálkodás kora napjainkban az ökológiai fenntarthatóság és a térségi vízhasználók érdekeinek integrálásával folytatott vízgazdálkodás

Ártéri gazdálkodás Rekesztett fok Herman Ottó könyvéből Egy dunai fok rajza Marsigli munkájában (1726) Csikász az Ecsedi lápon (19. sz. eleje)

Az árvízi szabályozások, vízrendezések kora Lám Jakab alternatív Tisza-szabályozási elképzelése (1846) Széchenyi István az Al-Duna-szabályozás királyi biztosa Széchenyi, „a Duna lovagja” karikatúra

Sziklás al-dunai folyószakasz Vásárhelyi Pál, az Al-Duna- és a Tisza-szabályozás tervezője

Árvizek a dualizmus korában Az 1876. évi dunai árvíz Budán Szeged és környéke a vízszabályozások előtt … és után

Az 1879. évi szegedi nagy árvíz képei

A kis-tiszai zsilipszakadás (1887) és a politikusi szózuhatagok együtt öntik nyakon a szegény magyart

Az ármentesítés mellett komoly gondot okoztak a belvizek Kvassay Jenő, a vízügyi szolgálat 1889-1918 közötti vezetője Belvízi szivattyútelep

A vízhasznosítás kora a két háború között Duna-völgyi főcsatorna A trianoni határok által elszakított és maradó társulatok

Az öntözés érdekében létesített békésszentandrási vízlépcső Munkanélküliség és közmunka 1938-ban Sajó Elemér, a vízügyi szolgálat koncepció-alkotó vezetője

A vízgazdálkodás kora Az 1947-es beregi árvíz hozzájárult a társulatok államosításához Az első vízgazdálkodási keretterv címlapja (1954)

Árvizek a vízgazdálkodás korában 1954 dunai árvíz A tassi vízerőtelep bedőlése (1954) 1965 dunai árvíz

A komplex vízgazdálkodás kora Dégen Imre, a vízügyi szolgálat vezetője (1955–1975) Kádár János megszemléli a tiszai árvízi védekezést (1970) A Kiskörei Vízlépcső átadási ünnepsége (1973)

A rendszerváltás trójai falova: a „bős-nagymaros”

Az integrált vízgazdálkodás kora Tüntetés a cianid-szennyezés ellen (2000) A tarpai gátszakadás (2001)

Az évezred árvizei és belvizei

Köszönöm megtisztelő figyelmüket !