Vegetáció- és tájtörténet I.

A vegetációtörténet hazai kutatói: Soó Rezső Zólyomi Bálint

Járainé Komlódi Magda Boros Ádám

Sümegi Pál és munkatársai

Fekete G. – Varga Z. (szerk Fekete G. – Varga Z. (szerk.) (2006): Magyarország tájainak növényzete és állatvilága. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Frisnyák S. (1985): Történeti földrajz. – Tankönyvkiadó, Budapest. Járainé Komlódi M. (szerk.) (1995): Pannon Enciklopédia. Dunakanyar, Budapest. Molnár Zs., Kun A. (szerk.) (2000): Alföldi erdõssztyep-maradványok Magyarországon. – WWF füzetek 15. WWF Magyarország, Budapest. Kolossváry Sz. (szerk.) (1975): Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. – Akadémiai Kiadó, Budapest.

Alapfogalmak Éghajlatváltozások Vegetációtörténet Szukcesszió Az ökológiai mintázatok az időben változásokon mennek keresztül Változásuk két fő iránya a ciklikus és az irányult, direkcionális változás Megváltozik az életközösség összetétele, szerkezete és működése A földtörténeti léptékű, hosszú távú közösségfejlődési folyamat a szekuláris szukcesszió, mely egy alkalommal zajlik le Kisebb tér és időléptékű biotikus vagy ökológiai szukcesszió, mely több helyen, többször is megismétlődhet

Földtörténeti idő Időszak Kor Millió éve KAINOZOIKUM (Újidő) NEGYEDIDŐSZAK Holocén (Jelenkor) 0,01 Pleisztocén 2 HARMADIDŐSZAK Pliocén 5 Miocén 25 Oligocén 38 Eocén 55 Paleocén 65 MEZOZOIKUM (Középidő) KRÉTA 137-65 JURA 195-137 TRIÁSZ 230-195 PALEOZOIKUM (Óidő) PERM 285-230 KARBON 350-285 DEVON 405-350 SZILUR 440-405 ORDOVICIUM 500-440 KAMBRIUM 570-500 PREKAMBRIUM (Ősidő) PROTEROZOIKUM 2500 ARCHAIKUM 4600

Földtörténeti korok: Ősidő (Archaikum) 4600-2600 m év BP A földfelszín kialakulása, ősóceán Redukáló légkör (nincs O) Kémiai evolúció Biológiai evolúció kezdetei (3500-3000 m év BP)

Földtörténeti korok: Előidő (Proterozoikum) 2600-570 m év BP Nagy hegységképződések (őskontinensek), jégkorszakok nyomai Biológiai evolúció (eukarióták, mitokondrium, plasztiszok, többsejtű élőlények, kialakuló légkör) Az ősidőt és előidőt együttesen Prekambriumnak nevezzük Az éghajlat a mainál valószínűleg hidegebb volt Elkülöníthetők eljegesedett, arid és humid területek

4600 millió éve: a Föld keletkezése 3500 millió éve: az első prokarióták megjelenése 3300 millió éve: az első fotoszintetizáló szervezetek 2100 millió éve: legrégebbi algalelet (Grypania)

Földtörténeti korok: Óidő (Paleozoikum) 570-235 m év BP 6 időszakra tagolható (kambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm) 2 nagy hegységképződési korszak, Pangea Az éghajlat a karbon kori fosszíliák szerint meleg és nedves volt Jégkorszakokra utaló nyomok

Óidő (Paleozoikum) 570-235 m év BP A kambriumban lassú felmelegedés kezdődött, a szilur végére egyöntetűen meleg klíma (szirtkorallok minden szélességi körön). szilur (440-405 M): Az élet meghódítja a szárazföldet, és az édesvizeket, harasztok megjelenése A devonban fokozódó eltérés az éghajlati övek között (ok valószínűleg a kaledóniai hegységképződés). devon (405-350 M): A folyókban uralkodóak a halak, ősi rovarok, ősi kétéltűek, ősharasztok, nyitvatermők

Kora-devon szárazföldi flóra rekonstrukciója

karbon (350-285 M):Ősi hüllők. A karbon végére a északon szárazodás, délen eljegesedés következett be A perm nagyobb részt egyenletesen humid. perm (285-230 M): Hüllők uralma, 30%-a a családoknak kihal (tengeri fajok 90%-a). A korszak végére általános felmelegedés.

Karbon szárazföldi flóra rekonstrukciója

Középidő (Mezozoikum) 235-65 m év BP 3 időszak (triász, jura, kréta) Triász – meleg időszak, jura – meleg, csapadékos (kőszéntelepek), kréta – fokozódó éghajlati övezetesség Meleg időszak, kimutatható jégkorszak nem volt Mai kontinensek kialakulásának kezdete, nagy üledékképződések, Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának kezdete

Triász kori flóra rekonstrukciója

Mecsek – 190 millió év BP – alsó jura időszaka Feketekőszén telepek felfedezése, első bánya nyitása 1807-ben Tengeri környezetben, folyódeltában helyezkedett el a mostani hegység helyén Meleg, párás éghajlat, láperdei vegetáció, kis tavak, folyókanyarulatok A növényzet időszakonként elpusztult és eltemetődött

Különböző eredetű szenek: lignin (vitrinit), viaszgyanta, zsírnemű anyagok, kutin, bőrszövet (exinit-liptinit), spóra, virágpor (sporinit), gomba (szklerinit) Tőzeg > lignit >barnakőszén > feketekőszén > koksz, antracit A legtöbb növénymaradvány a meddőrétegekből került elő Növénymaradványok: törzs, szár, kéreg, gyökér, levél, magok, pollen, spóra, epidermisz, kutikula

Tengerparti sávban halofiták (sótűrő növények) éltek pl Tengerparti sávban halofiták (sótűrő növények) éltek pl. Pachypteris banatica – magvaspáfrány faj Láperdőkben páfrányfák éltek pl. Clathropteris meniscioides (1,5 m hosszú levelei voltak) Nagy termetű zsurló fajok – Equisetites, Neocalamites nemzetség Fenyőfajok – Palissya, Elatocladus nemzetség Páfrányfenyők – Ginkgoites, Baiera nemzetség Fenyőcserjék – Brachyphyllum, Hirmeriella nemzetség

triász (230-195 M): Emlősszerű őshüllők, Dinosaurusok megjelenése, páfrányok, nyitvatermők. jura (195-137 M): Dinosaurusok, Archeopteryx, páfrányok, zsurlók, nyitvatermő erdők, kis méretű emlősök megjelenése. kréta (137-67 M): Dinosaurusok kihalása, maihoz hasonló rovarok, zárvatermők.

Újidő (Kaleozoikum) 65- m év BP Harmadidőszak (tercier, 65-2,5 m év BP, eocén, oligocén, miocén, pliocén) A melegebb éghajlatú övek a sarkokhoz közelebb helyezkedtek el, a sarkokon is mérsékelt klíma uralkodott. A végén (pliocén) lassú lehűléssel elérte a klíma a maihoz hasonló képet.

Oligocén (25 – 37 millió év BP) A Kárpát-medence egykori helyén a földtörténet során folyamatosan váltották egymást a száraz és elöntéses időszakok Az oligocén az egyik legrövidebb földtörténeti kor Az eocén és az oligocén határán lefűződött a Kárpát-medence területére benyúló tengerág Alsó - oligocén

Alsó - oligocén A vízben nem volt vertikális áramlás > zavartalan üledékképződés (pl. Fekete-tenger mai állapota) Kormeghatározásra azok a fossziliák alkalmasak, melyek nagy területen éltek és gyorsan változtak A tengeri üledékekből szárazföldi növények maradványai kerültek elő A szárazföldi növények maradványai értékes adatokat nyújthatnak az egykori klímáról, klímaváltozásokról

Oligocén (25 – 37 millió év BP) Az oligocén kori erdők jóval több fajt tartalmaztak mint a maiak (20 – 50 fafaj) Paleotrópusi flóraelemek Diófélék – pl. Engelhardia orsbergensis Ősi platánfaj – Platanus neptuni Örökzöld babérfélék – Daphnogene laurophyllum Fenyő- és ciprusfélék Gazdag páfrányflóra Ailanthus confucii Alsó - oligocén

Felső - oligocén Zonális trópusi vegetáció Intrazonális mérsékelt klímaigényű vegetáció „Arctotercier” flóra: Északi sarkkör környékén kialakult hidegtűrő, fás lombhullató fajok (Spitzbergák, Grönland leletei) Ulmus pyramidalis Acer tricuspidatum Platanus neptuni Platanus fraxinifolia

Miocén Az ipolytarnóci ősmaradványokból rekonstruálható a miocén flóra és részben a fauna is 20-25 millió éves vulkáni hamu őrizte meg a maradványokat „Gyurtyánkő lóca” – Pinus tarnocziensis Évgyűrűszerkezete alapján a napfolttevékenység ciklusa is rekonstruálható Böckh Hugó selmecbányai oktató tanulmányút vezetése közben fedezte fel a megkövült lábnyomokat Diófélék – Engelhardia orsbergensis, Cyclocarya cyclocarpa Kúszópálma – Calamus noszkyi Platanus neptuni Babérfélék – Daphnogene bilinica Quercus cruciata Legyezőpálma – Sabal major

Ipolytarnóci ősmaradványok

Késő - miocén Paratethys kiédesedése > Pannon-tó Jelentős üledékképződés (egyes alföldi pontokon több 1000 m-es vastagság) Mocsarakkal vegyes nyílt vízfelületek Mocsárciprusféle – Glyptostrobus europaeus Égerfajok – Alnus cecropiaefolia, Alnus ducalis Sulyomfaj – Trapa sp. Ámbrafa, platánfajok, diófélék

Fésűs mocsárciprus -Taxodium distichum

Glyptostrobus europaeus

Pliocén: Alginitképződés a kisalföldi krátertavakban Jellemző fafajok: Quercus kubinyii, Ulmus ruszovensis, Zelkova zelkovifolia, Ginko adiantoides

Zelkova zelkovifolia

Ginko adiantoides Ginko biloba

Újidő (Kaleozoikum) 65- m év BP Negyedidőszak: Negyedidőszak (kvarter, 2,5- m év BP) Mai kontinensek kialakulása, nagy üledékképződések, Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulása Biológiai evolúció (zárvatermők fénykora, emlősök elterjedése) Pleisztocén eljegesedés.