Területi mikrogazdaságtan Területi gazdaságtan 2. Területi mikrogazdaságtan Nyíregyházi Főiskola, 2006/2007. II. félév Filepné dr. Nagy Éva

Regionális gazdaságtan Az előadás főbb témakörei: A regionális gazdaságtan kialakulása, tárgya „Egy pont gazdaság” és térgazdaság Telephely-elméletek Telephely-választási tényezők

A gazdaságtudományok csoportosítása: a) Alaptudomány (közgazdaságtan) b) Alkalmazott gazdaságtudományok: ágazati gazdaságtudományok (pl. ipargazdaságtan, agrárgazdaságtan, kereskedelem gazdaságtan); funkcionális gazdaságtudományok (pl. pénzügytan, munkagazdaságtan, marketing).

Regionális (területi) gazdaságtan: Kettős alapokon nyugvó diszciplína regionális tudomány közgazdaságtudomány Nem a gazdaságtudomány önfejlődésének eredménye, hanem külső (gazdasági, politikai) tényezők következménye Kétféle elnevezés: „térgazdaságtan” (space economy, Raumwirtschaftslehre) regionális gazdaságtan (regional economics, regionale Wirtschaftslehre) A regionális tudomány által felvetett főbb kérdéskörök: A gazdasági tevékenységek térbeli elhelyezkedése Térszervezési és társadalmi-gazdasági térszerkezet Területi interakciók Regionális fejlődés

A regionális gazdaságtan tárgya, területei a gazdaság általános törvényszerűségeinek térbeni érvényesülése, a térben létező gazdaság mozgástörvényei, a gazdaság térbeli szervez(őd)ésének sajátos törvényszerűségei, a társadalmi újratermelés folyamán létrejövő térbeli kapcsolatok, a jövedelem, a pénz és az áru területi áramlása és annak törvényszerűségei. A regionális gazdaságtan 2 fő területe: területi mikrogazdaságtan (a gazdasági tevékenységek térbeli eloszlása, azok elhelyezkedése és kölcsönhatása, telephely-választási döntések) b) területi makrogazdaságtan (regionális növekedés, a gazdasági teljesítmény térbeli ingadozása) Fő módszerei: absztrakció dedukció

A regionális gazdaságtan szereplői Regionális mikroökonómia: profitorientált szervezetek (vállalatok): letelepedés, telephely-választás; olyan (térbeli) működés, melynek outputjait értékesítik és kiadásait főként ezen bevételekből fedezik; közszolgálati, kormányzati szervezetek és intézmények: tevékenységüket főként költségvetési pénzből vagy tagdíjakból, egyéb támogatásokból végzik, s a kiadásaikat meghaladó bevételeket az alaptevékenységre fordítják; háztartások: lakó- és munkahely-választási döntések. Regionális makroökonómia: térségek (pl. régiók)

A közgazdaság viszonya a térbeliséghez (1) „Egy pont gazdaság” Térben kiterjesztett gazdaság Piac (ár) Egységes (ugyanazon ár) Térben osztott (differenciált ár) (A térre változó földrajzi, közgazdasági feltételek jellemzőek; a gazdasági feltételek, adottságok mindenhol egyediek.) Ráfordítás Átlagos (Az áruk árát a társadalmilag szükséges ráfordítások, tehát az átlagos technikai felszereltség és átlagos termelékenység melletti ráfordítások határozzák meg.) Térben differenciált (lokális) (A termelők a termelékenység, a munkaráfordítás tekintetében szórtak; emellett a távolság, a szállítási költség védi is a termelőt a verseny teljes nyomásától.) Verseny Tökéletes (az input- és a termékpiacon) (A termelők elsősorban az azonos termékek termelőivel, másodsorban a helyettesítő áruk, s csak harmadsorban az egyéb áruk termelőivel vannak versenyben.) Nem tökéletes (földrajzi monopólium, monopszónia, monopolisztikus piac) (Azonos választék esetén bizonyos távolságon túl megszűnik a piac egységessége. A térbeli egymásmellettiség versenyhelyzetet teremt a gyökeresen eltérő szükségleteket kielégítő termelők között.) Gazdasági reakciók Azonosak (Ugyanazon áru termelői, ill. eladói a gazdasági intézkedésekre és folyamatokra hasonlóan reagálnak.) Eltérőek (helyi kultúra)

A közgazdaság viszonya a térbeliséghez (2) „Egy pont gazdaság” Térben kiterjesztett gazdaság Informáltság Tökéletes Térben különböző (és aszimmetrikus) Magatartás Racionális Térben korlátozott racionalitás Fogyasztói preferenciák Homogének Térben inhomogének Helyettesít-hetőség (szűkösség) Korlátlan (általános érvényű) Az inputok térbeli elhelyezkedése korlátozza (lokális) Gazdasági egyensúly Általános egyensúly (A gazdaságban fennállnak az egyensúly feltételei, a gazdaság összes résztvevője számára lehetséges az egyensúlyi helyzet. ) Térbeli parciális egyensúly

A telephelyelmélet (location theory) tárgya: a gazdasági egységek térbeli elhelyezkedésének és működésének vizsgálata; a telephely, azaz az üzem, a vállalat elkülönült működési helyének kiválasztása; a gazdaság bármelyik mikroszervezete gazdasági tevékenységének vizsgálata, amennyiben abban térbeli sajátosságok figyelhetők meg.

A telephelyelméletek kialakulása Tudatos telephely-választás: üzleti kalkulációk alapján próbálják a gazdasági szereplők a megfelelő (optimális) működési helyet megtalálni. A telephelyválasztás, a gazdasági tevékenységek térbeli helyének kiválasztása és az egységek térbeli működése az árutermelés meghatározott fokán bontakozhatott csak ki. Ennek előfeltételei: az árutermelő gazdaság térbeli kiterjedése (specializáció, munkamegosztás); technikai oldalról a nyersanyagok és a termékek tömeges szállíthatósága (közlekedési infrastruktúra, szállítási eszközök); a tőke és a munkaerő térbeli mozgásának szabadsága.

A telephelyelméletek fejlődése A telephelyelméletekbe fokozatosan beépültek a közgazdaságtudomány főbb eredményei, fogalmai és módszerei. A mérhető (számszerűsíthető) gazdasági tényezők köre fokozatosan kibővült és a nem mérhető sajátosságok is előtérbe kerültek.

A telephelyelméletek fejlődési szakaszai Mezőgazdasági telephely-elmélet (a XIX. sz. első harmada): a mezőgazdasági termelés térbeli elhelyezkedésének, telephelyének és a kapcsolódó helyzeti járadéknak a magyarázata (Thünen); Ipari telephely-elmélet (a XX. század első évtizedei): az ipari üzemek telepítési helyének meghatározása analitikus eszközökkel, a főbb termelési költségeket minimalizálva (pl. Roscher, Launhardt, Weber, Predöhl, Palander); Monopolisztikus piaci verseny térben (a két világháború között): a telephelyválasztásnál a bevételek maximalizálása; a termelés helyett a fogyasztás jellemzőinek figyelembe vétele (pl. Lösch, Hotelling); Területi termelési függvények (az 1950-es évektől a ’70-es évek közepéig): a legmegfelelőbb telepítési hely meghatározása az összes tényező figyelembe vételével kialakított (matematikai) modell optimalizálásával (pl. Isard, Greenhut, Smith); Komplex, egymástól kölcsönösen függő telepítési döntések (az 1970-es évek közepétől): az infrastruktúra térben nagyjából egyenletes kiépülése után a mikroelektronikára és az informatikára alapozott innovációk és csúcstechnológiák kerülnek előtérbe (pl. Stöhr, Malecki, Scott).

Telephelyelméletek: Johann Heinrich von Thünen (1783-1850) A klasszikus telepelmélet első jelentős képviselője; a gazdasági fejlettség preindusztriális fejlődési szintjén álló autark gazdasági berendezkedésű állam telephelyrendszerének térbeli konfigurációját írta le. Az elméleti mag Friedrich List (1789-1846) gazdasági autarkia-elméletéből származik. Elméletében a földrajzi munkamegosztás rendje olyan, amelyben a különböző specializáltságú övezetek koncentrikus köröket alkotnak a piacközpont körül. Az övezetek meghatározói: a termékek árában realizált jövedelem; a termékek szállítási igényessége; a kettő kombinációja. Thünen elsőként ismerte fel a társadalmi-gazdasági centrum és a periféria funkcionális kölcsönhatásait. Az elmélet alkotja a kiindulópontját a később kialakult gazdasági nagytérelméletnek.

Thünen korának meghatározó tényezői: A romlandó élelmiszerek tárolása és szállítása nehézkes (nagy távolságról nem lehet romlandó élelmiszereket szállítani a városba). A szállítási lehetőségek rosszak (földutak, folyók; nagy tömegű terményeket a városhoz közel kell termelni). A munkaerő közlekedése nehézkes (gyalogosan közlekednek, a nagy távolságra lévő földeket nem tudják megművelni).

Telephelyelméletek: Johann Heinrich von Thünen Mezőgazdasági telephelyelmélet külpiactól elszigetelt, önellátó (autark) állam, középen az egyetlen piacot alkotó várossal, amelyet jövedelemérdekelt termelők látnak el mezőgazdasági termékekkel; a város körüli földek minősége mindenütt azonos, termékenként a termelési költségek is azonosak; a városi piacra történő szállítás lehetőségei és fajlagos költségei azonosak. Kérdés: az egyes mezőgazdasági kultúrák termelése hol helyezkedik el a város, a piac körül. Válasz: A termelési zónák elhelyezkedését és sorrendjét a termékek bruttó jövedelmezősége (a termékegység árának és termelési költségének különbsége) és a szállítási költségek (a távolság) függvényében határozta meg. Koncentrikus körök a város, azaz a piacközpont körül: szabadon művelt termőföld (zöldség-, gyümölcs-, tejtermelés); erdőgazdaság (fakitermelés); szántóföldi termelés vetésforgóval, ugarolással (burgonya, búza, rozs); háromnyomású gazdálkodás (ipari növények, tenyész- és vágómarha); külterjes állattenyésztés (juh).

A Thünen-körök Piacközpont(város) Extenzív állattenyésztő öv II. legelőváltós "háromnyomásos" gazdálkodás öve gabonaöv I. erdőöv zöldség-gyümölcsös öv igénybe nem vett pusztaság igénybe nem vett pusztaság Piacközpont(város)

Telephelyelméletek: Walter ROSCHER (XIX. sz. második fele) Minél nagyobb méretűvé és kiterjedtebbé válik a munkamegosztás, annál jobban feloldódik a telephelyi elszigeteltség és kötöttség. A termelés primer adottságai (pl. egyes nyersanyagok és a munkaerő) a nagyobb térségekben hozzáférhetőbbek, ami egyéb kedvező feltételek (pl. éghajlati és természeti adottságok, kedvező tőkeellátottság) megléte esetén bizonyos ágazatokat decentralizáltabb térbeli elhelyezkedésre ösztönöz. A telephely-választás lényege: a termelés sajátos igényeinek és a telephelyi adottságok által nyújtott előnyöknek a minél ésszerűbb összeegyeztetése. A telephely-választás szempontjából kedvező feltételek: - előnyös éghajlati és természeti adottságok; - nyersanyag-lelőhelyek; - munkaerő-kínálat; - kedvező tőkeellátottság.

Telephelyelméletek: Carl W. F. LAUNHARDT (1832-1918) A tér kérdése elsősorban távolságprobléma, ahol a geometriai törvényszerűségek szerepe a meghatározó. A termelést 3 fő komponens, a nyersanyag-lelőhely, az energiabázis és a fogyasztópiac által bezárt térbeli háromszög súlypontjába kell helyezni. Bár az elmélet logikus, a gyakorlat nem igazolta (ld. kohászati bázis példája)! Első kísérlet matematikai módszerek (geometriai formulák) alkalmazására a társadalmi-gazdasági alapszituációk szimulálásában.

Telephelyelméletek: Alfred WEBER (1868-1958) Ipari telephely-elmélet – kiinduló feltételek: szabadversenyes kapitalizmus; a termelési tényezők korlátlanul rendelkezésre állnak; a munkaerő a szükséges számban és képzettségben rendelkezésre áll, egyetlen pontszerű piac. Fix eladási ár mellett cél: olyan telephely, ahol a termelési és a szállítási költségek együttes összege a legkisebb (mikroökonómiai megközelítés) Két mutatószám: anyagindex (1 tonna késztermék előállításához mennyi beszállított nyersanyag szükséges); telephelysúly (1 tonna késztermék előállításához megmozgatott összes nyersanyag és a késztermék együttes súlya) 3 eset megkülönböztetése!

Weber ipari telephelyelmélete Forrás: Lengyel I. – Rechnitzer J. Smahó Melinda

Telephelyelméletek: Andreas PREDÖHL Gazdasági nagytér-elmélet: A telephely-problémát nem lehet csupán egy település mikrokörnyezete alapján kezelni. A főbb telephely-választási tényezők között bizonyos határokon túl nem alakul ki verseny. Gazdasági nagytér: olyan kiterjedésű gazdasági tér, mely autark fejlődésre képes, a legtöbb termelési ágban a telephelyek vertikálisan együttműködő rendszerét tudja kialakítani. A nagytéren belül: szoros munkamegosztás. A nagytéren belül elhelyezkedő államok külkereskedelmi forgalma szabadkereskedelmi jellegű. A nagytéren kívül: protekcionista jellegű kereskedelem.

Telephelyelméletek: Lösch térgazdasági elmélete A nyereség maximailzálását állította középpontba. Két dinamikus elemet kapcsolt be: az árak és a kereslet-kínálat hatását a telephelyválasztásra. Felismerte, hogy „gazdasági tér” is létezik, amely a piaci és gazdasági kapcsolatok összességének térbeli vetülete, ezáltal a térelmélet fejlődését is előrevitte. Helyesen felismerte, hogy a gazdasági tér fejlődése során különböző egyensúlytalanságok érvényesülnek.

Telephelyelméletek: Lösch Az elmélet kiinduló feltételei: Egyenletes népsűrűségű és azonos természeti adottságokkal, mindenirányú szállítási lehetőségekkel rendelkező síkság: mindegyik telephelyen a gazdasági tevékenység a termelő számára jövedelmező, a fogyasztók számára pedig hasznos terméket, szolgáltatást hoz létre, a telephelyek olyan „sűrűn” helyezkednek el, hogy piackörzeteikkel a teljes teret kitöltik, bármilyen gazdasági tevékenységet bárki és bárhol végezhet, a termelés és a kereskedelem térbeli kiterjedése (piackörzetei) a lehető legkisebb, a piackörzetek határánál a fogyasztók „közömbösek". 1. fázis: a síkságra odatelepül egy üzem, 2. fázis: ha ez a tevékenység jövedelmező, akkor újabb vállalkozók települnek; 3. fázis: a vállalkozások a síkságot befedik; a „sűrűsödés" mindaddig tart, amíg a profit el nem tűnik. Piackörzetek: körök - sokszögek - térbeli háló (a többféle termék piackörzeteinek összessége)

A gazdasági tér kialakulásának fázisai Lösch-nél Dr. Rechnitzer János Forrás: Lengyel, Rechnitzer 2005.

Telephelyelméletek: Walter ISARD Optimalizáláson alapuló telephelyelmélet: Kísérlet egy átfogó, mindegyik ágazatra érvényes telephelyelmélet kidolgozására; az összes fontos tényező figyelembe vételével történő optimalizálás; a korábbi elméletek felhasználása; a nagyobb településekhez kötődő funkciók, különös tekintettel az infrastruktúra kiemelése; a telepítési tényezők köre nem állandó, hanem folytonos mozgásban vannak; a tényezők helyettesíthetőségének elve (pl. a munkaerő bizonyos mértékig helyettesíthető a tőkével); telephely-választási függvények: területi termelési függvények (a termelési tényezők árai döntő módon függnek a termelés térbeli helyétől, ill. az eltérő termékvolumenekhez más-más optimális telephely tartozhat) regionális gazdaságtan tárgya: a gazdasági tevékenységek egymással összefüggő, konzisztens térbeli rendszere.

A telephelyelméletek napjainkban nem-gazdasági motivációk, a nem mérhető tényezők és a gazdasági externáliák figyelembe vétele a telepítési döntéseknél; szakít a statikus alapállással, mivel a telepítési döntések általában hosszú távon hatnak; a történelmi-politikai változások, a nagy nemzetközi cégek hatása; a tér fogalmának kiterjesztése: gazdasági (költség-) tér mellett időtér, kognitív tér, a társadalmi tér, ökológiai tér; racionális „gazdasági ember”: tisztában van a telepítés összes tényezőjével és képes költségét minimalizáló vagy a profitot maximalizáló döntést hozni – korlátozott racionalitás - döntés: keresési folyamat; - a kockázatok becslése; - nem az optimális, hanem a kielégítő döntés elég; - a szubjektív élmények befolyása. A gazdasági életben megjelent új innovációk, a mikroelektronikai és informatikai forradalom átrendezi nemcsak a gazdaság, hanem az élet minden területét. Komplex, egymástól kölcsönösen függő telepítési döntések.

A telephelyválasztások főbb tényezői „A” változat A telephelyválasztások komplex döntési problémák, mindig a különböző tényezők és szempontok kombinációit veszik alapul. Főbb tényezői: természeti környezet; termelési tényezők (föld – munkaerő – tőke); kereslet, szállítás és térbeli kapcsolatok; technológia; szervezeti, politikai és társadalmi tényezők.

A telephelyválasztások főbb tényezői: természeti tényezők Csoportosításuk: a) szűkösségük szerint: ubikvitás, a mindenhol előforduló és könnyen felhasználható javak, kommonalitások, a viszonylag széles körben elérhető és felhasználható javak, ritka javak, amelyek csak néhány helyen fordulnak elő, unikális javak, amelyek csak egy-két meghatározott helyen találhatók; b) kiaknázás szerint; c) megújíthatóság szerint.

A telephelyválasztások főbb tényezői: termelési tényezők A gazdasági tevékenységek inputját a térben egyenlőtlenül eloszló termelési tényezők alkotják. a) a föld A föld területhasznosítása szempontjából: termőföld és egyéb hasznosítású ingatlanok. b) a munkaerő mobilitás (ingázás – migráció); a főbb gazdasági ágakban foglalkoztatottak száma, aránya; a munkaképes korú lakosság aránya; a munkaerő típusa (a nemek és a képzettség szerinti térbeli megoszlás); strukturális és globális munkanélküliség; bérköltség (a munkaerő ára); c) a tőke fizikai (reál-) tőke pénztőke

A telephelyválasztások főbb tényezői: kereslet, szállítás, térbeli kapcsolatok a) Kereslet A piaci kereslet szintje (nagysága) és szerkezete (összetétele) elsősorban a gazdasági fejlettségtől, azaz a felhasználók, a fogyasztók fizető-képességétől függ végső fogyasztók; termelő felhasználók. b) Szállítás állandó költségek; változó költségek, az aktuális nyersanyag, termék jellemzőitől, távolságtól függő kiadások. A legfontosabb szállítási módok: közúti, vasúti, vízi és légi szállítás, illetve speciális anyagoknál csővezeték. c) Térbeli kapcsolattartás üzleti partnerek közötti kapcsolatok, ill. „közönségkapcsolatok”.

A telephelyválasztások főbb tényezői: technológia A technológia olyan eljárást jelent, ahogyan és amelynek során az inputból a termék vagy a szolgáltatás előáll: a know-how és az információ. Az innovációk csoportosítása: Folyamatos (meglévő termék vagy szolgáltatás megújítása); radikális (az új termékek vagy szolgáltatások megjelenése ágazati hatású); technológiai (az egész gazdaságra kiható változások). A termékek és a technológiák életciklusa: kutatás, fejlesztés (a termék bevezetése); az érettség szakasza (konkurencia); hanyatlási periódus.

A telephelyválasztások főbb tényezői: szervezeti, politikai és társadalmi tényezők a) Szervezeti tényezők: kettős tendencia: a tömegtermékek piacát birtokló világcégek kialakulása; néhány fős kisvállalkozások gyakori létrejötte és megszűnése. b) Politikai tényezők c)Társadalmi tényezők

Telepítési tényezők a gazdasági tevékenység jellege szerint, „B” változat (1) Üzleti tényezők: a nemzeti piac közelsége az egységes európai piac közelsége a hasonló cégek jelenléte a támogató szolgáltatások / kutatóintézetek jelenléte rendelkezésre álló telek Nemzeti és helyi jellemzők: a vállalatok adóztatása kommunikációs lehetőségek a kormányzat magatartása, viselkedése pénzügyi támogatás Foglalkoztatási tényezők: rendelkezésre állás minőség / képzettség munkakapcsolatok / beállítottság

Telepítési tényezők a gazdasági tevékenység jellege szerint, „B” változat (2) Költségtényezők: telek- és épületköltségek bérköltségek Infrastruktúra: közutak / vasutak minősége kikötő, repülőtér közelsége egyéb vonalas infrastruktúra kiépítettsége a távközlés minősége Életminőség, személyi tényezők: kulturális tényezők nemzetközi iskolák oktatási intézmények szabadidő / sportlétesítmények a térség általános vonzereje