Készítette: Borzási Stefánia
augusztus 31-én született a németországi Potsdamban. Német orvos és fizikus volt. Édesapja, Ferdinand Helmholtz a potsdami Gimnáziumban filológiát és filozófiát oktatott. Eleinte édesapja oktatta otthon. Apja orvosi pályára szánta, viszont Helmoltzot inkább a természettudományok érdekelték.
1842-ben orvosként kezdett dolgozni a katonaságnál, emellett folytatta matematikai és fizikai tanulmányait is. 1849-től hét éven át a königsbergi egyetem fiziológia-professzora volt. Utolsó munkahelye a berlini egyetemen volt fizika-professzorként. 1894-ben, 73 évesen meghalt.
Az energiamegmaradás azt állítja, hogy az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy lerombolni. 1847-ben a Fizikai Társaság előtt olvasta fel az energiamegmaradásról szóló művét. Helmholtz az izmok anyagcseréjének tanulmányozása közben fedezte fel az energiamegmaradásának alapját.
Helmholtz a motoros idegeknél kimográf segítségével, a szenzoros idegeknél elektromos ingerléssel mérte a terjedési sebességet. Ezek az eredmények nagy hatással voltak a tudomány haladására, a reakcióidő-mérés hátterét jelentették.
Alapgondolata a közvetlen észlelés elmélete, miszerint az érzékletek értelmezése nemtudatos következtetések útján, tapasztalatok segítségével történik. Átfogó észleléselmélete szerint a percepció kétszintű folyamat. Az alacsony szint az automatikus reakció szintje, a magas pedig a reprezentációkért felelős.
A szemfenéktükörrel közvetlenül, beavatkozás nélkül vizsgálhatták a retinát, mely a központi idegrendszer része. A találmány Helmholtzot világhírűvé tette.
Helmholtz elméletének az alapja, hogy a szemben háromféle szövet található, melyek külön-külön ingerelve különböző színérzetet váltanak ki (vörös, zöld és ibolya).
A hangmagasság-érzékelés kezdeti helyének a belső fül baziláris membránját tartotta, mely alapállapotban összetekert, ám széthajtogatva egyik vége keskeny, a másik széles. Itt lokalizálta a különböző magasságú hangok észlelését: a magas hangokét a keskeny oldali rostokon, a mély hangokét pedig a széles oldali rostokon.
Helmholtz empirikus nézete szerint a téri észlelés alapja a tapasztalat, a helyjelzőket tanulással sajátíthatjuk el.
Forrás: