Magyar politikai gondolkodás története tanév 2. félév

5. téma A politikai gondolkodás átformálódása a 19. század első felében: liberalizmus- konzervativizmus, nacionalizmus, romantika

A 19. század első felének nagy változása A 19. század az „ideológiák” évszázada Schlett István tankönyve szerint: a „liberális paradigma” felváltja a „rendi paradigmát” Magyarországon Takáts József tankönyve szerint: a hagyományos „politikai nyelveket” (republikanizmus, felvilágosult politika, csinosodás, ősi alkotmány) felváltják a liberális, konzervatív, nacionalista, szocialista nyelvek

Az ideológia fogalma Mik az ideológiák? bizonyos alapvető kérdésekre adott válaszok alapján elkülönülő, egymással rivalizáló, zárt világnézetek Melyek a klasszikus ideológiák? liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus, nacionalizmus

Az ideológiák történetisége Mindig is léteztek-e? a század fordulójához, a francia forradalomhoz szokás kötni a létezésüket és az 1950-es évektől gyakran hirdetik meg pl. Daniel Bell, az ideológiák korának végét

Az ideológiák meghatározása többnyire egymással szembeállítva definiálják pl. - liberalizmus individualista – szocializmus kollektivista - liberalizmus társadalmi szerződésben hisz – konzervatív organikusan egységes társadalomban - liberalizmus optimista az ember erkölcsi, megismerési képességeit illetően – a konzervatív szkeptikus - a liberális számára a szabadság a legfontosabb érték - a konzervatív számára a hagyomány, a tekintély – a szocialista számára az egyenlőség néha szoktak beszélni (pl. John Freeden) az ideológiák „magjáról”, arról az alapvető értékről, amely köré szerveződik az egész ideológia

Az ideológiák magyarázóértéke Valóságos, a korban létező gondolkodási egységek vagy történészi konstrukciók? mindkettő, a korban sokkal változatosabb a gondolkodás, mint ahány ideológia van, de ugyanakkor maguk a kortársak is kezdik használni ezeket a fogalmakat

Az ideológiák megjelenésének alapfeltételei Reinhardt Koselleck és munkatársainak elmélete: között nagy átrendeződés a társadalomról és politikáról való gondolkodásban (ún. „Sattelzeit”) - a Sattelzeit négy jellemzője: 1. átpolitizálódás 2. időbelivé válás 3. demokratizálódás 4. ideologizálódás Összességében: megjelenik az a meggyőződés, hogy a társadalomról alkotott fogalmaink, tapasztalataink térben, időben részleges érvényűek, bizonyos perspektívához kötöttek, miközben az emberi élet része a Történelemnek, egy nagy, minden emberi tevékenységet magában foglaló, előrehaladó folyamatnak

A Történelem hatása az ideológiákra „tapasztalat és várakozás aszimmetriája” (Koselleck) jön létre a 18. század második felében, vagy másként: a „felgyorsult idő” tapasztalata ennek lehetséges következményei: - történetírásban: mit kezdjünk a jelen értékeitől idegen múltbeli jelenségekkel? kritizáljuk vagy ismerjük el mint korhoz kötött, s így a maga idejében legitim elképzeléseket - radikális politikában: a régi intézmények legitimitását az idő előrehaladása aláássa, meg kell őket változtatni - konzervatív felfogásban: nem vagyunk képesek pontosan megtervezni a jövőt, biztos, hogy mindenképpen meg akarjuk változtatni ezt vagy azt a politikai intézményt?

Az ideológiák magyarországi megjelenésének történeti háttere 1825/27-es országgyűlés elhatározása: vegyék elő újra az 1790-es évek eleji rendszeres bizottsági munkálatokat 1830: vármegyei előkészületek, viták során kikristályosodik egy fiatalabb politikusnemzedék álláspontja: újra kell gondolni a régi reformjavaslatokat, mert „elavultak” 1831: kolerafelkelés: a jobbágykérdés rendezésének szükségessége : reformkor, háromévenkénti országgyűlések, országos sajtó (pl. Pesti Hírlap), gyakori viták (pl. Széchenyi-Dessewffy-vita a Hitelről, Széchenyi-Kossuth vita stb.), kisebb-nagyobb politikai csoportok kikristályosodása (konzervatívok, centralisták, liberális ellenzék stb.) az ideológiai alapú politika intézményesülése: 1846: Konzervatív Párt, 1847: Ellenzéki Párt 1847-es diétai választás: a konzervatív vs. ellenzéki jelöltek országos küzdelem, meglepetésre kiegyensúlyozott eredmény

A nacionalizmus problémája Magyarországon a nacionalizmuselméletek „modernista konszenzusa” szerint a modern nacionalizmus a 18. század végén születik, okaira többféle elmélet (francia forradalom hatása, iparosodás, helyi elitek megerősödése stb.) magyar helyzet 1780-ban: az etnikai magyarság nem éri el a lakosság 50%-át, a magyar nyelv funkcionálisan korlátozott (nem a tudomány nyelve, nem is a közigazgatásé), Magyarország egy közép-európai birodalom része

A magyar nacionalizmus a „csinosodás” politikai nyelvének szerepe a nyelvi nacionalizmus megerősödésében: a 18. század utolsó harmadában megjelennek azok, akik a nyelv fejlesztését tartják a kultúraterjesztés előfeltételének, akadémiát alapítanának, magyar nyelvű tudományt, sajtót, irodalmat akarnának; lásd Bessenyei György, Kazinczy Ferenc; a „csinosodás” logikájából levezethető az ország lemaradottsága a centrumországok állapotához képest (ez nem magyar specifikum, hanem az európai peremterületek jellegzetes problematikája); a 19. század elejétől az országgyűlések pártolják a nemzeti nyelv ügyét: nemzeti színház, akadémia, magyar mint államnyelv stb. a nemzet mint politikai közösség: 18. század végén a nemzet a rendi-nemesi réteget jelenti, ők a politikai jogokkal rendelkezők, 1790-től megszületik a jelszó az „alkotmányon kívül rekedtek” jogainak kiszélesítésére, „beemelésére” a nemzetbe; ennek kései változata a Kossuth-féle „érdekegyesítés” programja, amely liberális alapon egyesítené egy nemzetben az ország lakóit; a nagy dilemma:az így megteremthető politikai nemzet és a nyelvi alapon időközben már elkülönülő közösségeknek, nemzetiségeknek mi a viszonya? ez a dilemma csak Trianonnal „oldódik meg”

a reformkori politika, a liberális korszak „beteljesedése” az „április törvényeket” a centralisták írják, pl. felelős kormány

Köszönöm a figyelmet!