Antikizáló törekvések az építészetben és képzőművészetekben- Kora középkori művészet I. A nyugati gót császárság és Itália művészete az V.-VII. szd.- ban Bizánci típusú szent ábrázolása klasszicizáló palotaépülettel a ravennai Szt. Apollinárisz bazilikából Antikizáló törekvések az építészetben és képzőművészetekben- Ravenna központtal, kisugárzólag Észak- Itáliára, valamint a Mediterráneum északi területeire

A gótok A gót germán eredetű nép. Tacitus, Róma történetírója szerint e nép körében a monarchia intézménye különösen erős volt, s ez magyarázza az erejét, sikereit. A Baltikum környéke volt az őshazájuk, de már a Kr. u. III. szd.- ban feltűntek a Fekete- tenger vidékén, a Visztula jobb partján, s behatoltak Dacia provinciába. II. Gordianus megadóztatta (238), II. Claudius (268- ‘70) Macedoniába és Moesiába üldözte őket. De ebben az időben a gótok számos csoportja lépett be a római hadseregbe , s a császárok engedélyezték nekik, hogy letelepedjenek a Birodalom határvidékein. Két nagy törzsük volt: az osztrógótok (Keleten) és a vizigótok (Nyugaton) A keleti gótok egyik vezére, az amali törzsből való I. (Nagy) Teodorik, Zenon császár engedélyével Itáliába vezette népét,s miután meghódította a már akkor egyéb barbár népcsoportok kezén lévő területeket, uralkodott a rómaiak és a gótok fölött (Kr. u. 493- 526). A kor egyik legnagyobb hatalmassága volt. Utódai követték a trónon, amíg Justinianus császár tábornokai az iszonyú gót háborúk után (535-553) vissza nem hódították Itáliát. A vizigótok Alarik királlyal léptek Itáliába 408- ban, s miután 410- ben kifosztották Rómát, létrehozták a tolosai (toulouse- i) királyságot (410- 507 körül), amelyet Klodvig, a frankok királya meghódított. Ezután a mai Spanyolo. területére húzódtak, megalapítván a toledói királyságot, mely az arabok betöréséséig fenntartotta hatalmi potenciálját. (416- 711)

A gótok mindkét nemzetsége romanizálódott- átvette a Birodalom műveltségét-, a legrégibb római provinciákban hozták létre államaikat. Miután az ariánus keresztény hitre tértek, püspökük- aki lefordította nyelvükre a Bibliát-, Ulfia halálának idején (IV. szd. vége) már volt saját írásuk, önálló ábécéjük. Országaikban folytatódott -részint bizánci, nagyobb részint késő római alapon- a késő antik művészet. Érvényes ez a szakrális építészetre és annak vonatkozásában a mozaikművészetre, vagy az olyan kifinomult kistárgyművészeti technikákra, mint az elefántcsontfaragás. A gót királyi udvarokba a kegytárgyak nagy része rendszerint bizánci műhelyekből érkezett, ajándék, zsarolás vagy megvesztegetés gyanánt, amellyel a meggyengült Római Birodalom próbálta féken tartani a fiatal germán népeket, és persze nem csak azokat. Teodorik politikájából öregkoráig kiolvasható különleges szimpátiája, kegye a szenátori családok és kultúrájuk iránt. Ravenna városát klasszicizáló szellemben, nagy gonndal építteti ki. Ettől függetlenül a katonai arisztokrácia, amely az udvarnál kevésbé keveredett a klérussal és a római arisztokráciával, jobban kötődött saját kultúrájához, művészi kifejezésmódjához. Kiemelkedők e tekintetben a fémmegmunkálás, különösen az aranyművesség termékei. Az egyes ötvösművészeti tárgyak elkészítésénél alkalmazott technikákat az adott emléknél említjük- azokat ismerni kell!

Ravenna, San Apollinare Nuovo Campanile (az épület fő traktusától szabadon álló hararangtorony) és árkádíves előcsarnok. Itáliában nem honosodik meg a nyugati oldalon a kapuzatot közrefogó toronypár építési elve Teoderik eredetileg sírkápolnának emeli a VI. szd első negyedében, azután ariánus templom. A IX.szd.-ban Ravenna első püspökét, Szent Apollináriszt ide helyezik végső nyugalomra

Három hajós, félköríves szentélyzáródású felépítés, az ókeresztény térformálás arányaival (mellékhajók nem érik el a főhajó szélességének felét) A klasszicizáló kompozit oszlopfejezetek fölötti hevederív megtámasztását szolgáló vállkövek kialakítása is bizantinizáló, különösen a rájuk faragott görögkereszt. Az ívek (archivolt) közötti mezőben pápák és püspökök képmásai köralakú medallionokban.

A gádorfal mozaikjelenetei I. : női szentek vonulása A gádorfal mozaikjelenetei I. : női szentek vonulása. Az aranyozott mozaik földöntúli tündöklése különösen megragadta az építtetőket, az arany háttér időtlen dimenzióba helyezi az alakokat. Bizánc művészi ízlése is e tömör arany ragyogásban leli örömét.

A gádorfal mozaikjelenetei II A gádorfal mozaikjelenetei II.: a Háromkirályok imádása, bizánci típusú Istenanya.

A gádorfal mozaikjelenetei III A gádorfal mozaikjelenetei III.: Trónoló Krisztus kerubokkal és elébe járuló vértanúszentekkel. Krisztus itt világi uralkodó pozíciójában van ábrázolva, trónuson, az ábrázolás ikonográfiai típusá-nak neve: Christus Imperator, az égi és földi világ uralkodója. Jól látható alulról az árkádívsor heveder-íveinek kazettás kiképzése, faragott rozettamotívummal a négyzetes kazettákban.

Theoderik ravennai palotájának ábrázolása a gádorfalon, VI. szd eleje Theoderik ravennai palotájának ábrázolása a gádorfalon, VI. szd eleje. Az összes mozaik ez időre datálható. A palota elpusztult, de a római formakincset előképként hasznosító építészeti szellemiséget így is tanulmányozhatjuk.

„a fallal körülvett város”: a Mennyei Jeruzsálem ábrázolása a gádorfalon A röntgenes falvizsgálat ülő alakokat fedezett fel a kvádermintázatú aranymozaik mögött

Orthodox keresztelő- kápolna (baptisterium) Ravenna, Ariánus keresztelőkápolna. 500-as évek első fele Centrális elrendezés, nyolcszög alaprajz

Ravenna, ariánus keresztelőkápolna félgömbboltozatának mozaikja: Krisztus a Jordán vizében felveszi a keresztséget. Jobbra fönt az ortodox baptisterium belső tere, klasszikus antik arányrendszer A vértanúszentek köre

Ravenna, ariánus és ortodox baptisterium Szentek mozaikjai: Péter és egy jellegzetes bizantinizáló figura

Theodorik mauzóleuma 520 k. Kupolaszerű fedése egyetlen monolit: 11m átmérőjű, 3 m magas, több mint 300 t. Görög mono lithosz: ‘egyetlen kő’ Alsó szint: Görögkereszt alaprajz, dongaboltozat /1- es ábrán/

A kupola alatti frízen körbefutó cikáda- motívum, keleti eredet

A sarok élszedett kváderezésű sarkán kagylómotívum  földszinti tér Ravenna,  Theoderik mauzóleuma, porfír szarkofág. (emeleti szint)

Monza, lombard „vaskorona” VI. szd. eleje

Agilulf langobard király sisaklemeze Valdinievolából, 590 k Agilulf langobard király sisaklemeze Valdinievolából, 590 k. Trébeléssel készült.

Görögkereszt forma, csiszolt drágakő berakás, csüngők, a kereszt szárait keretező apró aranygolyócskák sora: az ún. granuláció technikájával készül Monza, Agilulf keresztje VII. szd. első negyede

Monza, a katedrális kincstára: Theodelinda könyvfedele A 600- as évek elején készítették. Theodelinda volt Agilulf király hitvese. Az antik görög- római művészetből származó technika: a gemma- berakás e

A monzai könyvfedélen és a lombard koronán egyaránt alkalmazott technológia: -trébelés: (olasz ‘csépel’ szóból), domborítás: az egyes tárgyakon domború felületek, mintázatok kialakítása fémlemezből, hideg úton, kalapálással. Az arany-, ezüst-, réz-, vagy bronzlemezt a negatívan megformált alapra (leginkább keményfából, de lehet ólom vagy akár téglaliszttel kevert szurokból is) helyezik és hátsó oldalát különleges kalapácsokkal addig ütik, amíg a lemezen kidomborodik a pozitív ábrázolás. A technika ősrégi, a középkor során végig előszeretettel alkalmazzák. A lombard korona rozettái. rekeszzománc: a díszítendő alapra az előírt rajz szerint kis fémszalagokat forrasztanak és az így keletkezett rekeszeket zománccal töltik ki (színezőanyaggal kevert, olvasztott szilikát) A lombard korona zománclemezeinek sarkain lévő növényi ihletésű ornamentikán vehető jól szemügyre. drágakőberakás: finom profilból foglalatokat készítenek a különféle drágakövek (a rubin- a korund vörös színű, nemes fajtája-, a smaragd- a berill krómoxiddal szeny- nyezett zöld változata-, valamint a hegyikristály /kvarc/fajtái, a rózsaszínű- lilás /ametiszt/ és a fekete /füstkvarc/ vagy a világos kékeszöld akvamarin) számára. Theodelinda könyvfedelén a további alkalmazott technikák és motívumkincs: -sodronyzománc: a rekeszzománcnak az a fajtája, amelynél a rekeszeket alkotó- élére állított- vékony fémszalagok helyett ún. filigránsodronyt alkalmaznak. Nagyon aprólékos technika, de ezzel a rekeszek köze is tagoltabb. A fedél szélein fonódó motív. - a gemma: latin ‘drágakő’ A római időkben legtöbbször önálló ékszer. Drágakőre vagy féldrágakőre, leggyakrabban karneolra, ónixra és achátra véséssel alkalmazott figurális ábrázolás van rajta. Ritkábban a fekete féldrágakőre applikált elefántcsontfaragvány.

Monza, a katedrális lincstára: Tyúk és csibéi. Jelképe az egyháznak. Fa alapon préselt, domborított aranylemez

Jól látni a rekesz- befoglalásos technika lényegét, ahol kiesett az almandin S alakú fibulák (Cividale del Friuli), almandinberakással. A fibula a bronzkor óta használatos ékszer, melltű vagy hajkapocs. Az almandin vagy ún. keleti gránátkő a drágakövek osztályába tartozik, a gránát egyik válfaja.

Róma, disabitato (‘lakatlan terület’) 1880 körül: a Colosseum a Palatinus- domb felől nézve. A még feltáratlan antik romjai thermáknak, felvonulási utaknak, a Forum Romanumnak és olyan egykoron „népszerű” létesítményeknek, mint a Circus Maximus

Santa Maria in Cosmedin, Róma A Capitolium és a Palatinus dombok között A VI. szd- ban emelték egy ókori Hercules- szentély helyére. Mai alakját 1090 k. nyerte el. Az oltárasztal (menza) fölötti díszes védőtető az oltárcibórium.

Santa Maria in Cosmedin, Ny-i oldal: kezdetleges karzat, a templom kegyura és annak kísérete foglalt itt, a kapu fölött helyet. Jelentősége abban áll, hogy a Karoling- kor a maga monumentális nyugati karzatépítményét, az ún. Westwerket ennek a gót eredetű építészeti traktusnak nyomán alakítja ki, amit majd a romanika és az internacionális gótika katedrálisépítészete is átvesz, sőt, továbbfejleszt. A térfedés módja itt még a sík gerendafödém.

Háromhajós elrendezés, a zarándoktemplom esszenciális kellékével: szentélykörüljáró a K- i oldalon San Lorenzo fuori le Mura, „Szent Lőrinc a falakon kívül”: Róma 7 zarándokegyházának egyike. Az építés kezdete: 580 k.

San Lorenzo fuori la Mura szentélyzáró diadalíve: Maiestas Domini ábrázolás. A glóbuszon trónoló Megváltó ikonográfiai típusa ez. Az alsó sarkokon: a Mennyei Jeruzsálem falai és tornyai. San Lorenzo fuori le Mura

San Agnese fuori le Mura nem kell megjegyezni, csak az összehasonlítás kedvéért empórium, kazettás síkmenyezet

A felhők közül lenyúló, áldó isteni jobbkéz: Dextera Dei San Agnese fuori le Mura: bizánci ábrázolás- típus. A templom makettjével az adományozó, vagyis a donátor. A szentélyzáró diadalív alsó övén a toboz és a különféle virágok mozaikjai az örök életet és a makulátlan szent mivoltot szimbolizálják.

A Szent Péter bazilika gyűrűskriptája a szentély alatt A Szent Péter bazilika gyűrűskriptája a szentély alatt. Itt van Péter apostol, I. (Szent) Péter pápa sírhelye. Ezt altemplommá bővítéssel meghagyja a Michelangelo, és később a Bramante- féle későreneszánsz kiépítése a bazilikának, a félköríves altemplom- körüljáró pápák (köztük II. János Pál) nyughelye, urnatemető.

A szentélyzáró diadalv medallionjai: antikvitás Rómájának hatása Pantokratór- típusú Krisztus- arc (Bizánc) Szt. Kozma Szt. Damján Santo Cosma e Damiano: az orvosszentekről nevezett székesegyház. Az apszismozaik alatt: az apokaliptikus bárányok sora (amely az ószövetségi véneket szimbolizálja az újszövetségi tipológia szerint) VII. századi a mozaik

Róma zarándok- székesegyháza(„Le sette chiese di Roma”) egy késő barokk- kori rézmetszeten: a 7 templom, jobb oldalt középen- Caius Cestus piramisa fölött a Szt Pál székesegyház

A zarándokok (peregrinusok) liturgikus útvonalai a zarándokteplomok közt.

Szerkesztette: Vasuta Zsolt Művészeti Szakközépiskola Hang- Szín- Tér Művészeti Szakközépiskola 2014