Növényismeret gyakorlatok 2. gyakorlat Környezettudományi szak Környezetmérnöki szak
r. Agaricales
Amanita – galóca nemzetség r. Agaricales Amanita – galóca nemzetség közepes vagy nagy termetűek a kalapszél gyakran bordázott fehér lemezek (kevés kivétel) teljes és részleges burok ált. fejlett gallér pettyek v. bocskor mikorrhizásak mérgezők, néhány ehető
Gyilkos galóca – Amanita phalloides A kalap 5-15 cm, olajzöldtől az egészen sárgásig, néha fehéres, a széle világosabb, felülete selymes, fénylő, benőtten szálas. A lemezek szabadon, sűrűn állók, fehérek, a tönköt nem érintik. A tönk akár 20 cm hosszú, lefelé vastagodó, márványozott felületű; fehér lelógó gallérja és nagy, tövén bő, elálló, fehér bocskora van. A hús fehér, édeskés illatú, a burgonyára emlékeztető ízű. Júniustól novemberig. Főleg tölgy alatt növő gombafaj. Halálosan mérgező
Gyilkos galóca - Amanita phalloides r. Agaricales Gyilkos galóca - Amanita phalloides
Gyilkos galóca – Amanita phalloides
Gyilkos galóca – Amanita phalloides
Gyilkos galóca – Amanita phalloides
Gyilkos galóca – Amanita phalloides
Hosszú lappangási idejű mérgezések (4 órától több napig) Gyilkosgalóca-mérgezés (phalloides-szindróma, ciklopeptid mérgezés) Halálos kimenetelű mérgezések 90-95 %-át alkotja. A halálozási szám Magyarországon évente 10 körül van. Tünetei: A mérgezés lefolyása jellegzetesen két fázist mutat. A lappangási idő 6-24 óra (legtöbbször 8-12 óra). Kezdetben gyomorpanaszok, majd csillapíthatatlan hányás, hasmenés, láz, kiszáradásveszély (gasztrointesztinális fázis). Az akut tünetek egy-két nap múlva csökkennek, de ezután következik be a májkárosodás, májmegnagyobbodás, sárgaság, gyomor- és bélvérzések, öntudatzavar stb. (májkárosodási vagy hepatorenális fázis). A máj mellett jelentősen károsodhat a vese is. Súlyos esetben egy-két héten belül halálhoz is vezet.
Hatóanyagai: amatoxinok (a szervezet nem tudja lebontani), fallotoxinok és a virotoxin. Egy termőtest egy négytagú családnak elegendő halálos dózist tartalmaz. A tünetek csak akkor jelentkeznek, ha a méreg a tápcsatornából felszívódott. A májsejtekben megszűnik a fehérjeszintézis, és kb. 48 óra múlva a sejtek elhalnak. A sejtmembránokat is károsítják, gátolják a sejtosztódást. Alkalmazott terápia: a toxin eltávolítása a béltraktusból és a vérből, A szervezet víz- és elektrolit-háztartásának visszaállítása, Kemoterápia: májvédőszerek, C-vitamin, antibiotikumok, Végső esetben májátültetés. A letalitás 10-15 %-ra csökkenthető.
Az amatoxin és fallotoxin LD50 értékei különböző fajoknál (mg/kg) (LD50 érték: a kísérleti állatok felénél pusztulást okozó mennyiség) Állatfaj Amatoxin Fallotoxin Fehér egér 0,4-0,8 1,8-2,2 Fehér patkány 2,8-3,5 1,1-1,4 Nyúl 0,1-0,2 1-2 Aranyhörcsög - 0,5-0,7 Macska 0,5 Tacskó 0,1 Sertés Béka 2-5 Csiga 20 Ember
Előidőző gombafajok: gyilkos galóca, fehér galóca, kistermetű őzlábgombák (vörhenyes, húsbarnás őzlábgomba) gyilkos galóca vörhenyes őzlábgomba fehér galóca húsbarnás őzlábgomba
Légyölő galóca – Amanita muscaria A 10-20 cm átmérőjű kalap domború, majd ellaposodik, piros vagy narancssárga, rajta fehér pettyek vannak, A lemezek fehérek, sűrűn állnak, nem nőnek a tönkhöz. A fehér tönk gumós tövű, bocskora nincs, nagy, lelógó, cafrangos gallérja van, tövét rücskös övek díszítik. Augusztustól novemberig. Erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben nő. Mérgező.
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Légyölő galóca – Amanita muscaria
r. Agaricales Légyölő galóca Amanita muscaria
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Párducgalóca típusú mérgezés (Pantherina szindróma) Rövid lappangási idő (0,5-3 óra) és alkoholmámorhoz hasonló tünetek jellemzik Az alkoholfogyasztáshoz hasonló érzelmi állapot (felfokozott érzelmi állapot, heves beszéd, erős motorikus nyugtalanság, vitustánc, személyiség-, tér- és időérzékelési zavarok) jön létre, amelyet a beteg káros utóhatás nélkül kialszik. A tüneteket a gombák iboténsav és muszkazontartalma hozza létre, amely muszcimollá alakul át. A muszcimol az iboténsavnál 5-ször hatásosabb. A muszcimol a gamma-aminovajsav (GABA) neurotranszmitter molekula szerkezeti analógja, és hatása ezen alapul. Mivel a toxin a szimpatikus idegrendszerre hat, ezért gombaatropinnak is nevezik. A felsorolt vegyületek nemcsak a melegvérűekre bódító hatásúak, hanem rovarölő (légyölő) hatásukról is nevezetesek.
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis A kalap 10-15 cm átmérőjű, ellaposodik, fehéres, krémszínű, nyomásra sárguló, bársonyos, esetleg fehéresen pikkelyes. A lemezek piszkosfehérek, szürkés hússzínűek, majd csokoládébarnák. A tönk a töve felé vastagodó, gyakran kissé gumós. Fehér, nyomásra sárgul. A gallér jól fejlett, alul fogaskerékszerűen díszített. A hús vastag, jóízű, keserűmandulára emlékeztető illatú. Sérülésre sárgulhat. Májustól novemberig. Erdőszéleken, ligetes, füves helyeken, réteken. Gyakori. Ehető, árusítható.
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthoderma
Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera A kalap nagy, 30 cm-t is elér, fiatalon dobverő alakú, később esernyőszerűen kiterül, de a közepén púpos marad. Alapszíne fehéres, letörölhető, barna, koncentrikus pikkelyekkel díszített. A lemezek fehérek, a tönk körül gyűrűben összenőnek. A tönk karcsú, hengeres, a tövén gumóval, fehéres alapon barnán márványozott, a kalapból kifordítható, csöves. Vattás, összetett gallérja elmozdítható. A hús puha, a tönkben szívós, nem színeződik. Májustól novemberig. Világos, ligetes erdőkben, erdőszéleken. Gyakori. Ehető, árusítható.
Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera
Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera
Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera
Nagy őzláb – Macrolepiota procera
r. Agaricales Nagy őzláb(gomba) - Macrolepiota procera
Nagy őzláb(gomba) - Macrolepiota procera r. Agaricales Nagy őzláb(gomba) - Macrolepiota procera
Nagy őzláb(gomba) - Macrolepiota procera
Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus A termőtest rendszerint csoportosan jelenik meg. A kalap max. 15-20 cm átmérőjű, ellaposodó, nyelv, vagy lapát formájú. Kékesfeketés, szürkésbarna színű. A lemezek fehéresek, a tönkre lefutók. A tönk oldalt álló, fehéres, rendszerint vaskos. Októbertől decemberig. Lombos fák törzsén, tuskóján Ehető, árusítható.
Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus
Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus r. Agaricales Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus
Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus r. Agaricales Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus
Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus r. Agaricales Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus
Lila pereszke – Lepista nuda (Tricholoma nudum) A kalap 5-15 cm, kezdetben félgömb alakú, majd ellaposodó, gyengén tölcséresedő, széle fiatalon begöngyölt, ibolyásbarna, barna, csupasz. A lemezek sűrűn állnak, ibolyásak, a tönkre pereszkefoggal lefutók. A spórapor ibolyásfehér. A tönk 5-10 cm hosszú, bunkó alakú, ibolyás, a csúcsán fehéresen deres. Húsa vastag, lilás, kellemes illatú, jóízű. Szeptembertől decemberig. Lomb- és fenyőerdőkben, vastag avar alatt növő faj. Ehető, árusítható.
cs: Pereszkefélék – Tricholomataceae r. Agaricales cs: Pereszkefélék – Tricholomataceae Lila pereszke – Lepista nuda (Tricholoma nudum)
Lila pereszke –Lepista nuda
Lila pereszke – Lepista nuda (Tricholoma nudum)
Lila pereszke – Lepista nuda (Tricholoma nudum)
Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea A kalap 2-12 cm, félgömb alakú, majd ellaposodik, sárgás, sárgásbarna, középen letörölhető, sötétebb, szálas pikkelyekkel. A lemezek a tönkre kissé lefutók, megbarnulnak, rozsdabarnán foltosodnak. A tönk vékony, 5-12 cm hosszú, többnyire csoportos, sárgás vagy barnás, gallérja fehéres, alatta pikkelyes felületű a tönk. Húsa sárgásfehér, jellegzetes szagú, kissé fanyar. Szeptembertől novemberig. Főleg hűvösebb időben gyakori, tuskókon nő, gyertyános-tölgyesben, gyümölcsösökben. Kalapja ehető, árusítható, de nyersen mérgező, 20 percig főzni, sütni kell!
Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea r. Agaricales Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea
Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea r. Agaricales Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea
Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea r. Agaricales Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea
Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea r. Agaricales Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea rhizomorfa
Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades Apró gomba, kalapja 2-7 cm átmérőjű, eleinte domború, később ellaposodik, de közepe púpos marad. Széle gyakran hullámos, bordázott, színe halványokkeres, zsemleszínű, a kalap közepe higroszkópos. A lemezek ritkán állók, vastagok, különböző hosszúságúak, nem mindegyik éri el a tönköt, krémszínűek. Spórái fehérek. A tönk vékony, hengeres, 4-7 cm hosszú, a kalappal megegyező színű, szívós rostos. Húsa kellemes, fűszeres szagú és ízű. Áprilistól decemberig. Füves helyeken, legelőkön, gyakori. Kalapja ehető, árusítható.
Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades r. Agaricales Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades
Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades r. Agaricales Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades
Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades r. Agaricales Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades
Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades r. Agaricales Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades
Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades
Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus A kalap 5-15 cm átmérőjű, fiatalon tojás alakú, majd a széle felhasadozik, felpöndörödik. Alapszíne fehér, közepe barnás, felületén barnás, gyapjas, pelyhes pikkelyekkel. A lemezek sűrűn állók, kezdetben fehéresek, majd sötétednek, feketések lesznek és elfolyósodnak. A tönk karcsú, hengeres, kissé gumós lehet az alján, csöves. Gyűrű szerű gallérja múlékony. A hús vékony, törékeny, fűszeres illatú, ízű. Áprilistól novemberig. Füves helyeken, utak mentén, szerves anyagban gazdag területen. Gyakori. Fiatalon ehető.
Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus
Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus
Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus
Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus
Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus
Diszulfirám típusú mérgezés (tintagombamérgezés, koprinuszszindróma) Gomba és alkohol egyidejű fogyasztásakor lép fel a mérgezés, alkohol nélkül a gomba nem mérgező. Tünetei: A megbetegedés a néhány perctől 72 óráig tartó tünetegyüttest jelent a gomba fogyasztása után. Pár perc múlva megfigyelhetők a tünetek: forróságérzet, intenzív vörösödés az arcon, nyakon, mellkason; izzadás, remegés, jellegzetes fémes íz a szájban, szívdobogás, vérnyomásesés, kollapszus. Az esetek nagy részében a tünetek néhány óra (2-4 óra) múlva spontán elmúlnak, terápia nem szükséges. Komplikációk csak különleges esetekben pl. magas vérnyomásos vagy szívbeteg személyeknél adódik. Mindenesetre ajánlatos mindenféle alkoholfogyasztás (pl. még egy üveg sört sem!) 3 napig felfüggeszteni.
Téglavörös susulyka – Inocybe patouillardii A kalap 3-10 cm átmérőjű, kúpos, később kiterül, közepe púpos marad, fiatalon fehéres, később téglavörös, felülete sugarasan szálas, selymes, széle hullámos, gyakran berepedezik. A lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűk, kezdetben fehéresek, majd rozsdás olívbarnák, élük fehéres, nyomásra vörösödnek. A tönk 4-8 cm hosszú, hengeres, töve kissé gumós, fehéres, nyomáshelyeken rózsás, felülete szálas. A hús puha, a kalapban törékeny, tönkben szálas, fehéres, gyengén vörösödik, édeskés gyümölcs illatú, íze nem jellegzetes. Májustól júliusig. Lomberdőben növő faj. Mérgező.
Inocybe patouillardi – Téglavörös susulyka
Téglavörös susulyka – Inocybe patouillardii
Kerti susulyka – Inocybe fastigiata Inocybe asterospora – Csillagspórás susulyka
Rövid lappangási idejű mérgezések (15 perctől 4 óráig) Susulyka vagy muszkarin típusú mérgezés (muszkarin-szindróma A légyölő galócáról kapta nevét, később kiderült, hogy a faj csak kis mennyiségben tartalmaz muszkarint, más méreganyagokat tartalmaz nagyobb mennyiségben, ezért másik mérgezési csoportba került. Tünetei: A mérgezés lappangási ideje rövid (15 perc-2 óra, legtöbbször 15-30 perc). A jellegzetes, paraszimpatikus idegrendszeri tünetek (izzadás, remegés, könnyezés, nyálfolyás) jelentkeznek kezdetben. A pulzus lassul, a pupilla beszűkül, a vérnyomás csökken. Asztmához hasonló légszomj és látási zavarok is felléphetnek. A mérgezés végkimenetele a dózistól függően akár halálos is lehet. Egereknél a letális dózis 0,46 mg/kg, embernél a halálos dózist kb. 180 mg-ra becsülik.
téglavörös susulyka kerti susulyka Hatóanyaga: muszkarin. Az ingerület átvitelben szerepet játszó acetilkolin átalakítását végző enzimet gátolja. Ellenszere az atropin, amely a szimpatikus idegrendszert stimulálja Előidéző fajok: susulykagombák (pl.: téglavörös, kerti), fehér tölcsérgombák (pl.: mezei, viaszfehér), kígyógombák (pl.: retekszagú, rózsáslemezű). téglavörös susulyka kerti susulyka
Sárga kénvirággomba - Hypholoma fasciculare A kalap 2-8 cm, félgömb alakú, kénsárga, a közepén sötétebb. A lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állnak, kénsárgák, később zöldesek, majd feketésbarnák. A fiatal gombán a lemezeket pókhálószerű burok takarja. A tönk 5-10 cm hosszú, hengeres, csoportos, felül sárga, lefelé haladva rozsdabarna. Húsa puha, sárga, dohos szagú, keserű ízű. Áprilistól novemberig. Elsősorban lombos fák korhadékán növő, csoportosan megjelenő, gyakori faj. Mérgező.
Sárga kénvirággomba - Hypholoma fasciculare
Sárga kénvirággomba - Hypholoma fasciculare
Sárga kénvirággomba – Hypholoma fasciculare
Sárga kénvirággomba – Hypholoma fasciculare
Galambgomba nemzetség – Russula sp. r: Galambgomba-alkatúak – Russulales Galambgomba nemzetség – Russula sp. rövid, egyenes tönk tölcséresedő kalap sűrűn álló, törékeny, fehér lemezek gömbsejtek (pattanva törik)
Kékhátú galambgomba - Russula cyanoxantha A kalap 5-15 cm, félgömb alakú, majd a közepe benyomottá válik. Változatos színű, ibolyászöld, ibolyáskék, olívzöld, rózsáslila. Legritkább esetben kék. A lemezek fehérek, tönkhöz nőttek, szabályosan, küllőszerűen állnak, hajlékonyak, rugalmasak. A tönk 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag, hengeres, zömök, fehér, néha a tövén ibolyás futtatással, töve kihegyesedő. A hús fehér, kemény, pattanva törik, a kalapbőr alatt lilás színű lehet, dióra emlékeztető ízű. Júniustól októberig. Lomb- és fenyőerdőben növő gyakori faj. Ehető, árusítható faj.
Kékhátú galambgomba - Russula cyanoxantha
Kékhátú galambgomba - Russula cyanoxantha
Kékhátú galambgomba - Russula cyanoxantha
Russulales – Galambgomba alkatúak Kékhátú galambgomba – Russula cyanoxantha Varaszöld galambgomba – Russula virescens
Ízletes rizike – Lactarius deliciosus A kalap kiterülő, tölcséressé válik, átmérője 4-15 cm. Pereme sokáig begöngyölt marad. Színe narancsvöröses, halvány narancsokker vagy narancs-rókaszínű, körkörösen sávozott, zöldesen foltosodik. A lemezek sűrűn állnak, a kalaphoz hasonló színűek, a tönkre kissé lefutók. Érintésre lassan zöldesre színeződnek. A tönk 4-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag, hengeres, üregessé válik, a töve néha kifejezetten elkeskenyedik. Kalapszínű, a felületén kicsi, sötétebb, lapos gödröcskék láthatók. A hús fehér, pattanva törik, narancsszínű tejnedvet ereszt, amely megzöldül. Enyhe ízű, gyengén gyümölcsillatú. Júniustól novemberig. Fiatal kéttűs fenyők alatt található Ehető, árusítható.
Ízletes rizike – Lactarius deliciosus
Ízletes rizike – Lactarius deliciosus
Ízletes rizike – Lactarius deliciosus
Russulales – Galambgomba alkatúak Ízletes rizike – Lactarius deliciosus
Russulales – Galambgomba alkatúak Ízletes rizike – Lactarius deliciosus
Erdei szömörcsög – Phallus impudicus Fiatalon a boszorkánytojás gömbölyű, 3-6 cm, átmérőjű, a föld alatt fejlődik ki, alján micéliumzsinór van, burka bőrszerű. A süveg 3-8 cm, harang alakú, csúcsos és felül lyukas, olívzöldes, felülete gödrös, nyálkás, csúcsán fehér gyűrű van. A tönk hosszú, hengeres, üreges, szivacsos állományú, színe fehér, akár 25 cm magasságot is elér, alján bocskor található. A termőréteg a süveget borítja, folyékony, büdös, dögszagú, a spórákat a rovarok terjesztik. Júniustól októberig. Lomb- és fenyőerdőkben, száraz, meleg időben gyakori. Fiatalon, tojás alakjában ehető.
Pöfeteg-félék – Gasteromycetales Erdei szömörcsög – Phallus impudicus
Pöfeteg-félék – Gasteromycetales Erdei szömörcsög – Phallus impudicus
Pöfeteg-félék – Gasteromycetales Erdei szömörcsög – Phallus impudicus
Rőt áltrifla – Scleroderma citrinum A termőtest gömbölyded, zárt, kissé lapított, 4-8 cm átmérőjű, alján többnyire gyökérszerű micéliumköteg található. Burka vastag, kemény, sárgás, okkeres színű, felületén felrepedező, pikkelyes, szemölcsös. A spórák a termőtest belsejében keletkeznek. A hús merev, bőrszerű, eleinte szürkésrózsás, majd márványozottan bíborfekete, belsejében a termőréteg éretten porszerű, fekete, szaga kellemetlen, íze nem jellegzetes. Júniustól októberig. Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, sokszor mohapárnában fordul elő. Mérgező.
Pöfeteg-félék – Gasteromycetales Rőt áltrifla – Scleroderma citrinum
Pöfeteg-félék – Gasteromycetales Rőt áltrifla – Scleroderma citrinum
Bimbós pöfeteg – Lycoperdon perlatum 3-8 cm magas, 2-6 cm széles, a termőtest körte formájú, enyhén púpos, alsó fele tönkszerű, elkeskenyedő. Színe fehéres, később okkeres, felületén fehéres, könnyen letörölhető szemcsék vannak. A spórák a termőtest felső, kiszélesedő részének belsejében képződnek, éréskor a termőtest csúcsán nyílás keletkezik, melyen át távoznak a spórák. A hús kezdetben rugalmas, fehér, majd sárgás vizenyős. Fiatalon kellemes szagú és ízű. Júniustól novemberig. Lomb- és fenyőerdők talaján, néha korhadó tuskón, csoportosan megjelenő faj. Fiatalon ehető.
Pöfeteg-félék – Gasteromycetales Bimbós pöfeteg – Lycoperdon perlatum
Pöfeteg-félék – Gasteromycetales Bimbós pöfeteg – Lycoperdon perlatum
Bimbós pöfeteg – Lycoperdon perlatum
Taxonómiai rangok hierarchiája: (Borhidi 1998 alapján) rendszertani kategória végződés példa Világ (Regnum) - Plantae Törzs (Phylum) -phyta Magnoliophyta Osztály (Classis) -opsida Dicotiledonopsida Rend (Ordo) -ales Rosales Család (Familia) -aceae Rosaceae Nemzetség (Genus) Rosa Faj (species, sp.) Rosa canina alfaj (subspecies, ssp.) canina változat (varietas, var.) lutetiana alak (forma, f.) lasiostilis
Zuzmók – Lichenes moszat + gomba együttélése révén létrejövő új szervezetek telepes felépítésű, szimbionta lények, alaki és élettani egységek felső kéreg moszatsejtek bél gombafonalak kéregtelepű leveles bokros alsó kéreg gyökérszerű hifák (rhizina)
Szaporodásuk moszat-, gomba- és zuzmómódon történik: a moszatok kettéosztódással és zoospórákkal szaporodnak, ivarosan nem a gombák termőtestet (pl. apotécium, peritécium) fejleszthetnek, amelyek kiemelkedő, bokor, serleg, csésze, tölcsér stb. alakú teleprészeken, ún. podéciumokon képződnek. Lecanora conizaeoides zuzmó apotéciumai (Farkas Edit és Lőkös László felvétele)
a zuzmószaporodás vegetatív úton : teleprészekkel (teleptöredékkel) szorédiumokkal (osztódó moszatok + körülvevő hifák a telep belsejében) lisztszerű képződmények izidiumokkal (a telep felületén található kéreggel borított kinövések) piknidiumokkal (a telepbe besüllyedő gömb vagy körte alakú képletek apró piknospórák) Peltigera praetextata zuzmó izidiumai (Farkas Edit és Lőkös László felvétele)
Kéregtelepű zuzmók telepük egész felületével tapadnak az aljzathoz, leválaszthatatlanok az aljzat (szubsztrátum) lehet: kőzet, fakéreg, antropogén aljzat bizonyos fajok a kőzet vagy fakéreg belsejében élnek a telep lehet összefüggő, repedezett (mezőcskés), szemcsés, szemölcsös, szegélyezett, stb.
Térképzuzmó – Rhizocarpon lindsayanum A telep általában 2 cm-nél nagyobb kiterjedésű, sárga, zöldessárga, szürkészöld, a mezőcskék laposak, ritkán domborodók, összefüggők, szögletesek vagy szabálytalan alakúak. A bélréteg fehér, az apotécium kerekded vagy szögletes, lapos, fekete. Szilikátkőzeten, mérsékelten gyakori a Magyar- középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon.
Térképzuzmó – Rhizocarpon lindsayanum
Térképzuzmó – Rhizocarpon lindsayanum
Leveles (lombos) zuzmók telepük az aljzatra lazán ráfekvő, könnyen leválasztható a telep levélszerű, lapos, szélein többé-kevésbé felemelkedő az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, talaj
Sárga falizuzmó – Xanthoria parietina A telep leveles, akár 10 cm-nél is nagyobb lehet. Sárga-narancssárga színű, karéjai részben átfedők, aljzathoz simulók. Számos apotécium található a telepen, ezek színe a teleptől kissé elütő árnyalatú, szorédiumok nincsenek. Fákon, mésztartalmú sziklán és kőfalon is előfordul, nitrofrekvens, települések közelében is megtalálható. Az országban általánosan elterjedt.
Sárga falizuzmó – Xanthoria parietina
Sárga falizuzmó – Xanthoria parietina
Sárga falizuzmó – Xanthoria parietina
Sárga falizuzmó – Xanthoria parietina
Bokros zuzmók telepük apró bokrokhoz hasonló, amely nem mindig rögzül az aljzathoz a telep sallangos, szalag alakú vagy fonalas, illetve elágazó vagy egyszerű, ill. felegyenesedő vagy lelógó többnyire radiális szerveződésűek az aljzat többnyire talaj, ritkábban fakéreg egyes fajok a telep fölé felálló teleprészt (podécium) emelnek
Rénszarvaszuzmó – Cladonia rangiferina Az altelep alig fejlett, a podécium bokros, gazdagon elágazó, szürke, kéregréteg nélküli, csupasz, gyepet alkot. Az ágak végei 3-4-felé elágaznak, a végső ágacskák bókolók, egy oldalra hajlók, a csúcson barnulók. Az apotéciumok rendszerint hiányoznak. Nedves, hűvös éghajlaton, humuszszegény, erodált, savanyú talajon, erdei tisztásokon, sziklagyepekben moha közt él. Hegyvidéki faj, az Északi-középhegységben és a Vendvidéken gyakori, a Dunántúli-középhegységben, a Mecsekben és a Kőszegi-hegységben ritkább.
Rénszarvaszuzmó – Cladonia rangiferina
Rénszarvaszuzmó – Cladonia rangiferina
Rénszarvaszuzmó – Cladonia rangiferina
Szakállzuzmó – Usnea hirta A telep bokros típusú, gazdagon elágazó, szakállszerű, egy ponton tapadó, olaj- vagy szürkészöld. Az ágakat sűrűn izidiumok borítják. Szeles, napfényes, gyakran kiszáradó helyeken, tű- és lomblevelű fák ágain, a dombvidéktől az alhavasi régióig él. Hazánkban ritka, elsősorban a középhegységeinkben és a Nyugat-Dunántúlon található. A légszennyezettségre érzékeny.
Szakállzuzmó – Usnea hirta
Szakállzuzmó – Usnea hirta
Gametofiton: spóra→előtelep→ivarszervek→ivarsejtek Mohák – Bryobionta Gametofiton: spóra→előtelep→ivarszervek→ivarsejtek Sporofiton: zigóta→diploid növény→spóratartó→spóra
Mohák – Bryobionta Májmohák Lombosmohák Telepes májmohák Leveles májmohák Valódi lombosmohák Tőzegmohák
Mohák - Bryobionta Májmohák törzse - Hepatophyta Lombosmohák törzse – Bryophyta Tőzegmohák osztálya – Sphagnopsida Valódi lombosmohák osztálya – Bryopsida
1. t: Májmohák – Hepatophyta dorziventrális telepű növények a protonemából egy növény fejlődik a test lehet leveles vagy telepes (leveles és telepes májmohák) a spórák között higroszkópikusan mozgó spóraszóró fonalak vannak a levélkéknek (leveles májmohák) nincs középere a rhizoidok egysejtűek, nem ágaznak el Telepes májmohák Leveles májmohák
Csillagos májmoha – Marchantia polymorpha A telep szabálytalanul villásan elágazó, az aljzathoz rhizoidokkal kapcsolódó, sötétzöld, a közepén feketés középérrel. A telep felszínén fogazott szélű rügykosárkák helyezkednek el, bennük lencse alakú sarjtestek képződnek. Kétlaki, a hím antheridiumok esernyőszerű tartón helyezkednek el, a női archegóniumok tartója csillag alakú. Kissé bázikus, N-ben gazdag, árnyas-nyirkos helyen él, gyakran fordul elő mesterséges aljzatokon
Csillagos májmoha – Marchantia polymorpha
Csillagos májmoha – Marchantia polymorpha A női archegóniumok tartója csillag alakú. A hím antheridiumok tartója esernyőszerű Csillagos májmoha – Marchantia polymorpha
2. t: Lombosmohák – Bryophyta 1. o: Tőzegmohák – Sphagnopsida speciális felépítés tömött, óraüvegszerűen kidudorodó párnák speciális élőhely száruk dúsan elágazik, sápadt zöld színűek, víztartó sejtjeik vannak korlátlan hossznövekedésűek, a spóratartó tok nyeletlen rhizoidok nincsenek, alsó részük fokozatosan elhal lápos helyeken nőnek tőzeget képeznek hazánkban 20 fajuk él, védettek
Tőzegmoha – Sphagnum sp. Nehezen megkülönböztethető fajok. A felálló száracskán az oldalágak spirálisak, a csúcson fejecskét alkotnak. A levelek egyrétegűek, víztárolásra módosult sejteket is tartalmaznak. Spóratartóik az oldalágak tövén fejlődnek. A tok nyele un. pseudopodium, mivel nem a sporofiton, hanem a gametofiton képezi, haploid. Hazánkban sok faj steril.
Tőzegmoha – Sphagnum sp. Tömeges előfordulásuk a boreális területek és a magashegységek dagadólápjaira jellemző. A nálunk 24 faj él. Tápanyagban szegény, savanyú, nedves élőhelyen, főleg lápokban élnek. Elsősorban a Nyugat-Dunántúlon,de a középhegységekben és az Alföld peremén is előkerültek. Minden fajuk védett.
Tőzegmoha – Sphagnum sp.
Keleméri mohos tavak
Tőzegmoha – Sphagnum sp.
Tőzegmoha – Sphagnum sp.
Tőzegmohák – Sphagnum sp.
2. o: Valódi lombos mohák – Bryopsida élénkzöld növények, elfekvő (oldalt termő) vagy felálló (csúcson termő) száracskákkal az ivarszervek és sporangiumok a növényke csúcsán (csúcson termők – Acrocarpi) vagy az oldalhajtások végén (oldalt termők – Pleurocarpi) vannak, amely mesterséges rendszerezésükre ad lehetőséget a sporogónium részei: talp, nyél, spóratok (tokfedő + fogacskák), süveg
„levél”-keresztmetszet „szár”-keresztmetszet Lombos mohák „levél”-keresztmetszet „szár”-keresztmetszet
Lombos mohák
Lombos mohák Protonema fejlődő gametofiton
Lombos mohák a sporogónium részei: talp, nyél, spóratok (tokfedő + fogacskák), süveg
Lombos mohák – Bryidae
Katalin-moha – Atrichum undulatum Sötétzöld párnákat alkot. Szára nem ágas, 2-8 cm magas. Levelei 5-8 mm hosszúak, nedvesen elállók, hullámosak, szárazon összehajlók és élénk vörösbarna színűek. Tokfedője hosszú, csőrös. Üde termőhelyet, semleges vagy enyhén savanyú talajt jelez, nálunk a domb- és hegyvidéki gyertyános-tölgyesek és bükkösök tipikus mohafaja, főleg fák tövénél, útrézsükben fordul elő
Katalin-moha – Atrichum undulatum
Katalin-moha – Atrichum undulatum
Katalin-moha – Atrichum undulatum
Katalin-moha – Atrichum undulatum
Katalin-moha – Atrichum undulatum
Erdei szőrmoha – Polytrichum formosum (syn. P. attenuatum) 8-15 cm magas moha, szára felálló, általában nem ágazik el. Párnája barnászöld vagy feketés. A levelek egyenesek, árszerűek, szárazon összehajlók, felülről csillagokra emlékeztetnek, a levélszél fogas. A spóratok nyele vöröses, a tok négyélű, sárgásbarna, szőrös süveg borítja. Spóraérés: VI-VIII. Hazánkban hegyvidéken, savanyú talajú, humuszos erdőkben gyakori, főleg a fák tövén, útrézsükben. Nyirkos, árnyas termőhelyet szeret, kissé savanyú termőhelyet jelez.
Erdei szőrmoha – Polytrichum formosum (syn. P. attenuatum)
Erdei szőrmoha – Polytrichum formosum (syn. P. attenuatum)
Erdei szőrmoha – Polytrichum formosum (syn. P. attenuatum)
Háztetőmoha –Tortula ruralis (syn.: Syntrichia ruralis) Laza, nagy kiterjedésű, nedvesen sárgászöld, szárazon barnás gyepekben él. Szára általában 2-4(-8) cm hosszú. Levele nedvesen ívesen hátrahajlóak, szárazon begöndörödnek, lapát alakúak, begöngyöltek. A levélér hosszú, tüskésen fogas, fehér színű szőrbe fut ki. A spóratok nyele vöröslő, a tok tojásdad. Szárazságtűrő, mészkedvelő, fénykedvelő pionír faj. Hazánkban gyakori, sokféle aljzaton előfordul, nyílt homoki gyepekben és sziklagyepekben tömeges lehet.
Háztetőmoha –Tortula ruralis
Háztetőmoha –Tortula ruralis
Ciprusmoha – Hypnum cupressiforme Telepe tömött, zöld, fénylő, levelei ráhajlanak a szárra. Szára szabályosan elágazó, 4-10 cm hosszú. Levelei hosszúkás-lándzsásak, sűrűn állnak, tövük széles, csúcsuk kihegyesedő, szélük ép vagy fogacskás. A tok piros nyélen felálló, görbült, fedője csőrös. Világszerte elterjedt faj, hazánkban erdőkben és gyepekben is elterjedt, fák kérgén, sziklákon, korhadó fákon és talajon egyaránt előfordul.
Ciprusmoha – Hypnum cupressiforme
Ciprusmoha – Hypnum cupressiforme
Ciprusmoha – Hypnum cupressiforme