Újidő ( 65 millió évtől) Harmadidőszak ( 65 millió-2 millió) Paleocén Eocén Oligocén Miocén Pliocén Negyedidőszak ( 2 milliótól) Pleisztocén Holocén

Harmadidőszak É-Amerika és D-Amerika között földhíd India felgyűri a Himaláját Ausztrália és Antarktisz elválnak (oligocén) Bezárul a Tethys óceán – beltengerek rsz.-e Eurázsiai hgys. A kontinensek mai képe kialakul, Északra tolódnak a kontinensek

Paleocénben

Eocén elején

Meleg trópusi, szubtrópusi klíma (lassan hűl) Növényzet hasonló a maihoz Mai nyitvatermők – mamutfenyő, mocsári ciprus Sok zárvatermő – pálmák, babér és keménylombú erdők (barna szén) Színes virág, nektár, kettős megtermékenyítés, Hűvösebb időkben tölgy, nyír

Emlősök szétterjedése Ausztráliába már nem jutnak el a méhlepényesek (D-Amerikába a földhídon át igen – ott erős verseny, erszényes családok kihalása) Erszényesek és méhlepényesek konvergens fejlődése

Sok azóta kihalt állat jelent meg A fontos rendek mind!

Nummulitesek - Foraminifera mészvázat termelő egysejtű (Szent-László pénze) Eocén Meleg klímára utalók, benépesítették pl. Mo.-ot borító tengereket is

Negyedidőszak Glaciális és interglaciális váltakozása (80 ezer évig / 10ezer évig – olvadás gyorsabb) Jégkorszakokban kiterjedt szárazföldi jégtakaró Több ezer év alatti klímaromlás 7-10 C –os csökkenés Hideg, de csapadékos tél, rövid, hűvös nyár! Utolsó jégkorszak kb. 10000 éve Állandó alkalmazkodás a gyors változásokhoz élővilág D-re vándorol Sok faj kipusztul Mai élővilág és az ember kialakulása

Jégkorszakok (19 az újidőben) okai A, Északra kiterjedt kontinensek úsztak, Antarktisz pedig a D-i sarkra – Hó felhalmozódása, fényvisszaverő felület Intenzív hegységképződés, vulkanizmus – por a levegőben Északi hideg óceán elzáródott a déli melegebbtől B, Hidegebb klímán csökken a csapadék (szárazság), kifagyás miatt a tengerek szintje csökken Partokon kihalás, szerves bomlás növeli a levegő CO2 szintjét A és B ciklikus ismétlődése

Barlangi medve koponya

Óriás lajhár Kardfogú tigris

Barlangrajzok - Altamira

Pézsmatulok – élő kövület

Elefántmadár Kihalásuk (Madagaszkár), mintegy 1000-1500 évvel ezelőtt (ld. pleisztocén megafauna). Nagyon valószínű, hogy a bennszülöttek vadászták a madarakat és tojásaikból tárolóedényeket készítettek. Az elefántmadarak adták a Földön élt valaha ismert legnagyobb madarakat. A legnagyobb fajok (Aepyornis maximus) magassága meghaladta a 3 métert, tömegük a 400 kg-ot. Tojásaik legnagyobb átmérője elérte a 33 cm-t, becsült űrtartalmuk a 9 litert. A hatalmas tojások héja szerte fellelhető Madagaszkár szigetén. Valószínűleg lassú mozgású erdőlakók voltak.

Dodó Az Indiai-óceán területén lévő Mauritius szigetén élt. A dodók viszonylag nagyméretű, röpképtelen galambfélék voltak: a magasságuk kb. 1 méter, a tömegük pedig 10,6–21,1 kg körül lehetett. Nagy fejük, erőteljes csőrük, csökevényes szárnyaik, vaskos lábaik és zsíros fartájékuk volt. A dodógalamb az ember által kipusztított állatfajok jelképévé vált. (XVII. század)

Főemlősök Ősi rovarevőkből fejlődő főemlősök a kréta végén jelentek meg Emberszabásúak a harmadidőszakban alakultak ki Az emberfélék tőlük 5-8 millió éve váltak el Homo sapiens kb. 200 ezer éves