Filozófia és művészet Heidegger gondolkodásában

Néhány adat Heidegger életéről, munkásságáról Martin Heidegger: 1889. Meßkirch – 1976. Freiburg im Breisgau. Freiburgban teológiát, matematikát, fizikát és filozófiát tanult. Husserl fenomenológiai filozófiája volt kezdetben nagy hatással rá. Marburgi évek: 1922-1927. Visszatérés Freiburgba 1928-ban, élete végéig itt volt professzor. Eltávolodás a fenomenológiától a 20-as években. Első jelentős műve: Lét és idő (Sein und Zeit), 1927-ben jelent meg: cél a hagyományos metafizika és a metafizikai nyelv destrukciója a jelenvalólét (Dasein) fundamentálontológiai analízise révén. A munka befejezetlen, Heidegger maga úgy látja, hogy nem sikerült igazán véghezvinni a kitűzött célt. Szimpatizálás, egy rövid ideig együttműködés a nemzetiszocialista rendszerrel (rektori tisztség vállalása Hitler hatalomra jutása után, de erről kevesebb, mint egy év után lemond). Fordulat filozófiájában a 30-as évek közepétől: a metafizika meghaladásának kísérlete: középpontban a nyelv problémája a lét fogalma felől tekintve: „az ember a lét pásztora”, nem ura; „a nyelv a lét háza”. A korai görögök és Nietzsche újraértelmezése. A II. vh. után 1951-ig nem lehetett nyilvános egyetemi tanár (náci múltja miatt). Az 50-es években fokozatosan visszatért a nyilvános filozófiai életbe.

Költészet és gondolkodás Heideggernél Heidegger a tudás kétféle formájáról: Megismerés: lásd a pozitivisztikus tudományokat: célja a dolgokról való ismereteink bővítése; az igazság mint a tárggyal való megegyezés elérése. Gondolkodás mint értelem-adás: az alétheia fogalmának sajátos értelmezése: igazság mint „felfedettség”, „el-nem-rejtettség”, megmutatkozás, feltárultság, tehát mint esemény. Ilyen a költészet igazsága is. Heideggernél gyakran a filozófiai kérdések megvilágítására szolgáltak a művészetekkel kapcsolatos példái, értelmezései. Nem írt szisztematikus művészetfilozófiát.

Filozófia és költészet közelsége A filozófia a rátekintésnek azokat a pályáit nyitja meg, amelyeken haladva az ember felnyitja világát. A filozófiának nincs tárgya, a filozófia esemény. A filozófia a szellemi létezés más területéhez tartozik, mint a tudomány. A filozófia gondolkodása a költészettel egyrendbéli. A költő mindig úgy beszél, mintha először szólítaná meg a létezőt. A költő költésében és a gondolkodó gondolkodásában mindig oly sok világtér marad szabadon, hogy abban minden dolog, minden egyes fa, hegy, ház, madárhang elveszti közömbös és megszokott voltát. Heidegger sajátos filozófiai nyelve: látnoki erejével a dolgokat, amelyek rejtve voltak a nyelvben, képes volt hirtelen fogalommá emelni. Maga is írt filozófiai költeményeket: pl. Intések, Lenni és gondolkodni, Nyelv, Mit jelent olvasni?

Hölderlin, német romantikus költő hatása: Hölderlin a „költészet költője”; a költők kitalálják egy nép kultúráját. A költő mint az „ínséges idők” költője. A költészet mint játék, a nyelv mint az „ember veszélyes java”. Az ember „költői lakozása”.

Heidegger: A műalkotás eredete Az eredet fogalma: a dolog lényege. „A műalkotás eredetére irányuló kérdés lényegének származására kérdez.” Műalkotás, művész, művészet együvé tartozása. A gondolkodás hermeneutikai köre: „A műtől a művészetig vezető legfőbb igyekvés, akárcsak az ellenkező irányú is: kör; de végül is körben forog minden egyes lépés, melyre kísérletet teszünk.” A mű dologszerűsége és szimbolikus (allegorikus) jelentése.

Dolog és mű viszonya: a hagyományos utánzás-elméletek elvetése. Van Gogh: Parasztcipők c. festményének elemzése

A hagyományos esztétikák anyag-forma fogalompárjának elvetése. Van Gogh festménye nem egyszerűen ábrázolja a cipőt mint eszközt. Heidegger érzékletes leírása Van Gogh festményének képi világáról: „A lábbeli kitaposott belsejének tátongó sötétjéből a munkásléptek fáradtsága mered ránk….A földhöz tartozik ez az eszköz és a parasztasszony világa őrzi meg.” (57-58. o.)

A műalkotás kiragadja a szemlélőjét a hétköznapi valóságból: „E festmény szólott hozzánk. A mű közelében hirtelen máshol lettünk, mint ahol szokásunk lenni.” (60. o.) A mű nem az eszköz szemléltetésének módja: „Van Gogh festménye annak megnyilatkozása, hogy a maga igazságában mi is az eszköz, e pár parasztcipő. Ez a létező kilép létének el-nem- rejtettségébe. A létező el-nem - rejtettségét nevezték a görögök alétheiá-nak. Mi igazságot mondunk ehelyett, de ezzel a szóval meglehetősen keveset gondolunk el.” (60. o.)

A művészet lényege: „a létező igazságának működésbe lépése.” A művészet nem utánzás. A mű és az igazság: a művészet valósága a műalkotásban van. A műlét jelentése: „egy világot felállítani” (72. o.); a „föld előállítása”. „A mű műléte a világ és a föld közti vita végigharcolásában áll.” (79. o.)

A műalkotás igazsága: „A műben nemcsak valami igaz, hanem benne az igazság működik. A kép, amely a parasztcipőt mutatja, a vers, amely a római kútról beszél, nemcsak kinyilvánítja, hogy mi ez az elszigetelt létező mint ilyen, ha éppen kinyilvánítják; hanem hagyja, hogy mint olyan a létező egészének vonatkozásában megtörténjék az el-nem-rejtettség. Minél egyszerűbben tűnik fel önnön lényegében a cipő, minél dísztelenebbül és tisztábban tárul fel a kút, annál közvetlenebbül és meggyőzőbben válik vele minden létező létezőbbé. Ilyenformán az elrejtőző lét megvilágosodott. E fény felragyog a művön. Ez a ragyogás a művön maga a szép. A szépség annak módja, ahogy az igazság el-nem rejtettségként jelen van.” (88-89. o.)

Az igazság és a művészet: a művészet egzisztenciális jelentőségének a hangsúlyozása. „Minél lényegibben nyílik meg a mű, annál világosabbá válik annak egyedülállósága, hogy a mű van, nem pedig nincsen.” (102. o.) A mű megőrzése (nem a befogadás szót használja, mivel valami lényegire és tartós hatásra gondol): „benne állunk a létezőnek a műben megtörténő nyitottságában. De a megőrzés benneállása: tudás.” (104. o.) „A tudás, a megőrzés módján, teljes egészében különbözik a műben levő magábanvaló formálisra, kvalitására és érdekességekre vonatkozó, csupán élvezkedő szakértelemtől.” (105. o.)

„Csak és egyedül maga a mű alkotja meg és jelöli ki helyes megőrzésének módját. A megőrzés a tudás eltérő fokozataiban különböző horderővel, állandósággal és világossággal megy végbe. A puszta műélvezetre szánt művek nem bizonyítják, hogy megőriztük őket.” (105. o.) „A művészet mint alapító megőrzés létrehozza a műben a létező igazságát.” (118. o.) A művészet, a műalkotás és az alkotó egysége: „A művészet a műalkotásnak, azaz az alkotóknak és megőrzőknek – vagyis egy nép történeti jelenvalólétének – az eredete.” (118. o.)