Békéscsabai Központi Szakképző Iskola, Zwack József Tagintézménye Szuronyosok csapata: Annus Erik, Konyecsni Zoltán, Pákozdi Balázs
Az első világháború nagyon nagy terheket rótt a csabaiakra. A város fiai a legendás hírű 101-es gyalogezredben küzdöttek az oroszokkal. A vármegye két részre volt osztva: Makó és a központi járás a 46. (szegedi) gyalogezred, battonyai és kovácsházi járás a 101. (békéscsabai) gyalogezred.
A 3000 főből álló csapat július 28-án Ferenc József osztrákcsászár és magyar király parancsára indult a harctérre. A 101-es gyalogezred tagjait Békéscsabán képezték ki és innen is indultak az első világháború legelső bevetésére a szerbiai frontra.
A katonáinak a jelentős része békéscsabai lakosokból, fiatalokból került ki, így a háború áldozatai közül is majd ezer Békéscsabait érintett a háború.
Meglepő, de az első világháborút megelőző háborúk, hadjáratok embervesztesége sokkal inkább a hadakozás nyomán fellépett járványok, mint a fegyverek rovására írható. Mindjárt a háború kitörését követően, 1914 júliusában– augusztusában az orosz harctéren megjelent egy rövid lefolyású, sokszor halálos kimenetelű betegség: a kolera. Magyarország területén először szeptember 15-én a békéscsabai közkórházba szállított sebesültek köréből jelentették az első megbetegedést. 1918 nyarára a harctérről érkező csapatoktól is teljesen eltűnt a betegség.
Ilyenek voltak például a napi 3 csepp jódtinktúra vagy a napi 300 gramm higított sósav, amelyből 5 napon át, étkezés előtt 10 cseppet kellett egy fél pohár vízzel elfogyasztani. Persze a legjobb hatékonyságot már ekkor is a védőoltás jelentette. Ebből azonban kezdetben kevés állt rendelkezésre. Az oltás két adag (2,5 miligramm) gyengített kolerabacilust jelentett. Védettséget azonban csupán néhány hónapra adott.
Kolera elleni védőoltáshoz sorakoznak a katonák. Kolerában meghalt katona.
Részlet az Internetes Hadtörténelmi Levéltár Egészségi óvszabájok kiadásából.