Ohm-törvény Az Ohm-törvény egy fizikai törvényszerűség, amely egy elektromos vezetékszakaszon átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. A törvényszerűséget Georg Simon Ohm német fizikus 1826-ben ismertette először.
Ohm-törvény Ohm-törvény = állandó A törvény kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható elektromos ellenállással rendelkeznek. Ohm kísérletileg megállapította, hogy az áramerősség a vezeték két rögzített pontja között mérhető feszültséggel egyenesen arányos, vagyis: Ohm-törvény = állandó ahol az állandó az adott vezetékszakaszra jellemző elektromos ellenállás.
Ohm-törvény Az ellenállás egysége a ( neve ohm) A mérésekből (és egyszerű gondolatmenetből is) következik, hogy egy adott hengeres A keresztmetszetű, homogén anyagú fémes vezeték l hosszúságú szakaszának ellenállása egyenesen arányos a vezeték hosszával és fordítottan arányos a keresztmetszetével: ahol arányossági tényező a vezeték anyagára jellemző ún. fajlagos ellenállás
Ohm-törvény A fajlagos ellenállás mérőszáma az egységnyi keresztmetszetű, egységnyi hosszúságú vezeték ellenállásának számértékével egyenlő. A fajlagos ellenállás SI-egysége az: ez azonban a gyakorlatban túl nagy érték, ezért helyette az 1 méter hosszú, 1 mm² keresztmetszetű vezeték ellenállását veszik alapul:
Ohm-törvény A fajlagos ellenállás függ a hőmérséklettől is az alábbi összefüggés szerint: = (1 + Δ t) Ahol: :a 20°C-on mért fajlagos ellenállás :a 20°C-on mért hőmérsékleti együttható Δ t = t – 20° C