Szarvasmarhafajták jellemzői, főbb tendenciák a világban és Magyarországon

A gyakorlatokon átvett témakörök: faj fogalma  fajta fogalma  fajták csoportosításának lehetőségei  típus értelmezése  hazánkban található fajták termelési paraméterei

Főbb tendenciák a világban: A világfajták szerepe nő . A vegyes hasznosításúak jelentősége kisebb. A tejtermelő fajták létszáma csökken, nő viszont a húsfajták aránya. A világ marhahústermelésének zömét a tejtermelő fajták állítják elő.

Fontosabb szarvasmarha fajták jellemzőinek bemutatása

A tejtermelő fajták jellemzői

A kettőshasznosítású fajták jellemzői

Néhány hegyitarka fajtakörbe tartozó fajta

A húsfajták jellemzői

Szintetikus fajták (kompozit fajták)

Típuskérdés a tejtermelő fajták esetében Milyen lehet az ideális típus? Élősúly: 550 -650 kg Ráma: közepes farbúbmagasság (túl alacsony, vagy túl magas nem jó!) Tejelő jelleg: kifejezett Tőgy alakja: teknő alakú (nagy kapacitás) Tőgybimbó alakja: gépi fejésre alkalmas (kellően hosszú, de nem túl vastag, homogén)

Lábszerkezet: feszes csűd és 45 fokos körömszög, ideálishoz közeli elülső és hátulsó végtag irányultság. Nagy tömegtarkarmány felvevő képesség: mellkas mélység és szélesség dominál. Kezelhetőség: nyugodt temperamentum, de nem melenkólikus. Legelőkészség: legeletetéses tejtermelési rendszer esetében pl. Ausztrális, Új Zéland.

A tehén testtömegének értékelése (kistest nagy test) Kistest: relatíve kisebb életfenntartó táplálóanyag szükséglet (NEm) és kedvezőbb állateltartó képesség. Kisebb tejtermelés és kedvezőbb fogamzás. Nagyobb az állatérték különbözet: mert kedvezőtlenebb a selejtezéskor a húsként történő értékelés. Megoldás: helyi viszonyok figyelembe vételével a kérdés integrált értékelés.

Tendencia a világ húsmarha-tenyésztésében A fajtakérdés (kedvező és kedvezőtlen tulajdonságok szembeállítása) csökkenő, a fajtán belül különböző típusok kialakítása ezzel szemben növekvő tendenciájú. Az egyes fajták tenyésztési programjában a típus-differenciálás megjelenik: tenyész, hentes- és keverék (köztes) típusok kiválogatása.

A tenyésztípus jellemzői: A magassági és a hosszúsági méretek jellemzőek, az izmoltság nem annyira kifejezett. nagy ráma (hosszabb lábak, nyak és fej), valamint kevéssé izmolt (lapos) far és szögletes formák.

Hasznosítási lehetőségek: Üsző-előállítás (fajtatiszta állományban) Ún. nehéz bikák előállítása (hentes típusú tehén x tenyésztípusú bika) Keresztezés az ún. kistestű fajtákkal, pl: angus, hereford. Jelentősebb bikák: Till 2000, Belphegor

Vegyes hasznosítású charolais bika 1856-ban (Párizs) (Herd Book Charolais)

Divan charolais tenyészbika (Herd Book Charolais)

Till tenyész típusú charolais bika (UCEF 1986)

Nuptial tenyész típusú charolais bika (Bodó I.)

A hentes típus jellemzői: Kisebb ráma, de kiváló izmoltság Egyes testtájak (mar, hát, far stb.) izmoltsága fejlett és a mélységi méretek dominálnak. Hasznosítási lehetőségek: Haszonállat-előállító keresztezésben (tejelő állományon) Vágóborjú (tejes borjú) előállítása. Jelentősebb bikák: Gedeon, Camus, Boldo

Fanfan culard típusú charolais tenyészbika (UCEF, 1996)

Ideális amerikai bika típusa 2000-ben

A keverék típus jellemzői: Küllemük a tenyész, valamint a hentes típusú egyedek sajátosságaival rendelkeznek (Pl: Tamaris).

A Lanaud-i limousin STV telep minősítési eredményei 1998-ban

Charolais tehén borjával 1965-ben (Herd Book Charolais)

Charolais tehén 1972-ben (Párizs) (Herd Book Charolais)

Charolais tehén napjainkban