A hőtanban alkotott fizikusok bemutatása

Anders Celsius (1701-1744) Anders (Andres) Celsius 1701. november 27-én született Uppsalában Anders Celsius svéd fizikus és csillagász. 1730-1744 között az uppsalai egyetemen dolgozott, ahol a csillagászat professzora volt 1740-ben megépíttette az uppsalai obszervatóriumot. 1737-ben tervezte meg a ma is általánosan használt (100 fokos beosztású) hőmérsékletskálát, melynek azóta is megorízte nevét, sőt az egyik leggyakrabban elhangzó névvé tette világszerte Celsius azonban a forráspontot jelölte 0-val, s a fagyáspontot 100-al, a két számot 1750-ben Stromer svéd tudós cserélte fel. A hőmérsékleti skálát először Fahrenheit állította fel 1714-ben, ezt az Egyesült Államokban ma is használják. Ennek 0 pontja a szalmiáksó vizes oldatának fagyáspontja (-32C fok), a felső alappont a víz forráspontja, amelyet 212 foknak határozott meg.

Lord Kelvin (William Thomson) 1824-1907 Kelvin angol fizikus, természettudós. -1824 júniusában született Belfastban. Sir William thomson 1892-ben változtatta meg nevét Lord Kelvinre. -Tanult Glasgowban, Cambridgeben és Párizsban is. 1846-ban elnyerte a glasgowi egyetemen a fizika tanszéket 1847-ben bevezette az abszolút hőmérsékleti skálát. -1851-ben megjelenik a "Hő dinamikus elmélete című műve". 1853-ban termodinamikai megfontolásokkal (a gravitácios összehúzódás energiájából lesz a hő) levezeti Helmholtz-cal együtt, hogy a Nap 50 millió éves. A Földre 400 millió évet kap eredményül. Később a darwinizmus körüli vitában az egyik legelgondolkodtatóbb ellenérvnek számítanak hibás eredményei. ( A Nap hőtermelésének helyes elméletét csak századunk harmincas éveiben találta meg Bethe). -1854-ben az Atlanti-óceán alatti kábelfektetés kérdésével kezd el foglalkozni. Elmélete szerint az elektromos jelek terjedése a hőterjedés mintájára történik. Ezzel a feltételezéssel sikerült a nagy távolságú jeltovábbítás problémáját megoldani. A fektetési munkákat 1889-ben ment nyugdíjba.

Abszolút hőmérsékleti skála 1847 A Kelvin-skálát, amelyet Lord Kelvin alkotott meg, ma is csak a tudomány használja, pedig ennek a skálának természetes alappontja van, az abszolút nulla fok. Igaz, a beosztása megegyezik a Celsius-skáláéval, így azt mondhatjuk róla: a Celsius-skálától csak annyiban különbözik, hogy a nulla pontja körülbelül –273 Celsius-fokon van.

Joseph Luis Gay-Lussac, (1778 - 1850) Francia fizikus, kémikus. St-Léonard-ban (Haute-Vienne) született. Párizsban tanult, tanulmányozta a gázok és gőzök viselkedését, megalkotta a róla elnevezett gáztörvényeket. Léggömbbel a magasba emelkedett, hogy a Föld mágneses mezejét tanulmányozza, s hogy elemzés céljából levegőmintákat gyűjtsön. Ezek az elemzések vezették legnagyobb fölfedezésére, a róla elnevezett gáztörvény megfogalmazására (1808). 1809-től a párizsi Ecole Polytechnique, 1832-től pedig a Jardin des Plantes kémiaprofesszora volt. Párizsban halt meg.

Rudolf Clausius (Julius Emanuel), (1822-1888) német matematikai fizikus ő fogalmazta meg a termodinamika második főtételét, és ő alapozta meg a termodinamikát mint egzakt tudományt 1850-ben kinevezték a berlini Tüzérségi és Műszaki Főiskola fizikaprofesszorává. Ugyanebben az évben tette közzé a termodinamika második főtételét Eredményeit alkalmazva részletesen kidolgozta a gőzgép elméletét, hangsúlyozva az entrópia szerepét 1855-ben lett a zürichi Polytechnikum fizikaprofesszora Két évvel később azzal járult hozzá az elektrolíziselméletéhez, hogy felvetette: a molekulák folyamatosan kicserélődő atomokból állnak, és az elektromos erő nem okozója, csak egyszerűen irányítója a kicserélődésnek Ez a nézet vált később az elektrolitikus disszociáció, a molekuláknak töltött atomokra vagy ionokra való bomlását leíró elmélet alapjává

Boltzmann, Ludwig EduardBoltzmann(1844-1907) Ludwig Eduard (szül. 1844. febr. 20. Bécs - megh. 1906. szept. 5. Duino, Olaszország), fizikus, legnagyobb eredményeit a statisztikus mechanika kidolgozásában érte el. Az 1870-es években Boltzmann cikkek sorozatában mutatta meg, hogy a termodinamikának az energiacserére vonatkozó második fôtétele megmagyarázható a mechanika törvényeinek és a valószínûségelméletnek az atomok mozgására való alkalmazásával1866: A Bécsi Egyetemen doktorátust szerez a kinetikus gázelmélet témakörében, Josef Stefannál. Doktori értekezésében az entrópiát elsõként értelmezi állapotfüggvényként .Stefan asszisztenseként kezdi meg tudományos pályáját. 1872: Felismeri, hogy a "hõ mechanikai elméletének problémái egyúttal a valószínûségelmélet problémái is." 1879: A Stefan törvényt elméletileg is levezeti.(A Stefan-Boltzmann törvény szerint egy abszolút fekete test kisugárzott összes energiája a hõmérséklet negyedik hatványával arányos) 1904: Amerikai elõadó körútja során. Depressziója elhatalmasodik rajta. 1907:A duinoi tengerparton családi nyaralás közben felakasztja magát.

James Prescott Joule (1818–1889) Született 1818. december 24-én Salford, Lancashire, Anglia – elhunyt 1889. október 11-én Sale, Cheshire. Brit fizikus. Megállapította, hogy az energia különféle formái, a mechanikai, az elektromos és a hőenergia lényegében azonosak, egyik a másikba átalakítható. Ilyenformán megalkotta az energiamegmaradás törvényének, a termodinamika első főtételének az alapjait. 1854-ben a(Hőtermelés galvánelektromossággal) című dolgozatában írta le a "Joule-effektus"-t. Kimondta, hogy egy huzalban az elektromos áram által keltett hő arányos a huzal ellenállásának és az áramerősség négyzetének a szorzatával. 1843-ban közölte az egységnyi hő termeléséhez szükséges munka nagyságát, ezt nevezik a hő mechanikai egyenértékének. Különböző anyagokkal kísérletezve azt is megállapította, hogy a hő az energia egyik formája, függetlenül attól, milyen anyagot hevítenek. 1852-ben Joule és William Thomson felfedezte, hogy ha valamely gáz külső munkavégzés nélkül kitágul, a hőmérséklete akkor is csökken. A hő mechanikai egyenértékét általában a J betűvel jelölik, a munka és az energia egyik egysége a joule nevet viseli.